PlayStation TV teszt

Én és a telhetetlenségem: a japán bejelentés óta vártam a PlayStation TV-t, és most, hogy ideért, meg kipróbáltam, nem mondhatnám, hogy el vagyok ragadtatva tőle.

A PlayStation TV-ről már írtunk egy gyors bemutatót a novemberi megjelenésekor. Ráhangolódásként olvasd el azt is!

A PlayStation TV a 2013-as Tokyo Game Show apropóján mutatkozott be, eleinte kizárólag a japán piacra szánták. A kütyü a gyártók részéről egyre felkapottabb mikrokonzolok sorát erősíti, és bár papíron sok szépet ígér nekünk, valójában - főleg a forintosított árcédula mellett - inkább úri huncutságnak tűnik, mint must-have holminak, ezt támasztja alá az is, hogy a Sony sosem “olcsó PlayStationként” vagy “Ouya-vetélytársként” emlegette a PlayStation TV-t, hanem a PlayStation 4 kiegészítőjeként pozicionálta. Az pedig már egy másik kérdés, hogy vajon ezzel együtt mennyire lesz kívánatos az újdonság, ha már messziről süt róla: nem több a PlayStation Vita egy nem túl jól sikerült melléktermékénél.

Ami persze nem véletlen, a PlayStation TV (leánykori nevén PlayStation Vita TV) egy tévére köthető PlayStation Vita tulajdonképpen, a Sony fogta a kézikonzol hardverét, és egy az egyben beletette egy pici dobozba. Európába már fekete színben érkezett meg a kütyü, és ami azt illeti, baromi jól néz ki, a dizájn miatt egyáltalán nem panaszkodhatunk. A 65 x 105 x 13,6 milliméteres eszköz egy pakli kártyára emlékeztetett, egyetlen bekapcsoló gombot találunk rajta a kötelező dugaszok és kártyaslotok mellett. Az oldalán etethetjük meg vele a PlayStation Vita-játékok kártyáját, hátul fogadja a memóriakártyákat, ezeken kívül pedig egy hálózati, egy USB-, egy HDMI- és egy Ethernet-csatlakozóval találkozhatunk. A történet szépséghibája, hogy két kábel mindig kilóg majd a PlayStation TV-ből, a parányi gépházhoz képest ormótlan vezetékek pedig alaposan rontják az összképet, ebben a méretben ez viszont elkerülhetetlen és elnézhető dolog.

Tudnivalók dióhéjban:

  • Európai premier: november 14.
  • Ajánlott fogyasztói ár: 32 990 forint
  • Ajándék Worms Revolution Extreme, Velocity Ultra és OlliOlli
  • 65 x 105 x 13,6 milliméter
  • 110 gramm
  • Négymagos ARM Cortex-A9 MPCore CPU
  • 512 MB RAM
  • Négymagos PowerVR SGX543MP4+ GPU
  • 1 GB belső tárhely
  • 4, 8, 16, 32 és 64 GB-os PS Vita memóriakártyával bővíthető (külön megvásárolható)
  • Olvassa a PlayStation Vita-játékok kártyáit
  • 802.11 b/g/n szabványú Wi-Fi és Bluetooth 2.1+EDR
  • 480p, 720p és 1080i felbontás (HDMI-kábel jár hozzá)
  • DualShock 3- és DualShock 4-támogatás (külön megvásárolható)

Azt rögtön meg kell jegyezni, hogy bár a PlayStation TV ajánlott fogyasztói ára 32 990 forint, a csomag alapjáraton meglehetősen hiányos. Habár HDMI-kábelt kapunk hozzá, és így erre nem kell költenünk, kontrollert nem, így ha nincs otthon egy DualShock 3 vagy DualShock 4, ezt mindenképpen meg kell majd vennünk; sőt, ha van otthon ilyen, de rendszeresen használjuk a PS3-hoz vagy a PS4-hez, az állandó USB-n történő regisztrálást elkerülendő, akkor sem árthat még egy. A másik kiegészítő, ami miatt arra kényszerülhetünk majd, hogy kinyissuk a pénztárcánkat, az a memóriakártya: bizony, a PlayStation TV alig 1 GB belső tárhelyet kapott, amire a Borderlands 2-t egészen biztosan nem fogjuk tudni letölteni a maga 5 gigájával, de igazság szerint már a gép mellé ajándékba csomagolt Worms Revolution Extreme, OlliOlli és Velocity Ultra is feléli ezt a helyet. Nem igazán kell részletezni: jelenlegi kiszerelésében a PlayStation TV nem igazán tetszetős, az meg egyenesen érthetetlen, hogy mi miért nem kaptunk olyan kontrollerrel és memóriakártyával felszerelt bundle-t, mint az amerikaiak.

 

Persze ha szoftveres oldalról elégedettek lehetnénk, hajlandóak lennénk egy PlayStation 3 árát rászánni a PlayStation TV-s hóbortunkra, de a kütyü ezen a téren is csalódást keltő. Eleve borzasztóan kiábrándító, hogy bekapcsolás után egy az egyben a PlayStation Vita dashboardja fogad minket, a Sony arra sem vette a fáradságot, hogy átalakítsa azt, hogy normálisan lehessen irányítani kontrollerrel, és jól nézzen ki egy tévé képernyőjén is. A Vita alapmenüjét ugyanis 5 hüvelykes OLED érintőkijelzőre tervezték annak idején, és ami ott frankón működött, az itt egészen biztosan nem fog. Ha túl is teszed magad azon, hogy a látvány milyen, attól még a dashboard bogyói között történő navigáció garantáltan kellemetlen érzéssel tölt majd el. A Sony ráadásul azzal sem foglalkozott túl sokat, hogy a kütyü előretelepített alkalmazásain bütyköljön egy picit: a multimédiás appoknak persze örülünk meg minden, de érthetetlen, hogy a naptár és az e-mail progi megőrzésének miért érezte égető szükségét a gyártó egy tévére szánt gépnél. Nyilvánvalóan nem az a baj, hogy ezek megmaradtak, hanem az, hogy pontosan azt szemléltetik: a Sony egy fikarcnyi energiát sem fektetett a PlayStation TV dashboardjának optimalizálásába.

És ez az attitűd persze a játékoknál is kiválóan megmutatkozik. Félreértés ne essék, a PlayStation TV-re rengeteg játék elérhető, számos PS Vita-, PSP- és PSOne-cím játszható rajta, az viszont, hogy a PlayStation Vita melléktermékéről van szó, alapvetően befolyásolja a kínálatot. Az egy dolog, hogy nincsenek PlayStation TV-exkluzív játékok, de a felhozatalból ráadásul hiányoznak azok a címek is, amelyek intenzíven kihasználják a Vita tapizós felületeit. Ahelyett, hogy ezeknél valamilyen átalakítást szorgalmazna a Sony, vagy legalább a saját címeibe belenyúlna, inkább a feketelista mellett döntött, így a PlayStation TV-n nem játszható a Gravity Rush, az Uncharted: Golden Abyss, a vitás LittleBigPlanet és a Tearaway sem többek között.

Világos, hogy egy-egy játéknál ez olyan átalakítást igényelne, amire sem idő, sem kapacitás, sem pénz nincs. Nem árt átnyálazni a fent linkelt listát, ez alapján a Vita néhány húzócíme biztosan kimarad majd a PlayStation TV-tulajdonosoknak, aki tehát ezek pótlására szeretne beszerezni egy ilyen gépet, valószínűleg hoppon marad. Ami azt illeti, technikai értelemben a játékfelhozatal maradékától sem kell csodát várni. Ha full HD tévére vagy monitorra szeretnéd kikötni a PlayStation TV-t, számolj azzal, hogy a látvány a felbontásbeli különbség miatt nem lesz száz százalékos, illetve aki abban bízna, hogy a DualShock 4 touchpadje milyen jól jön majd, most felejtse el a dolgot: a touchpad ugyan tényleg használható, a gyakorlatban azonban (például amikor az OlliOlli menüjében kell bogarászni vele kvázi az érintőkijelzőt helyettesítve), egyértelműen elvérzik.

Kijelenthető tehát, hogy a PlayStation TV nem olcsó PlayStation és belépő szintű konzol szeretne lenni, nem is érdemes így számolni vele: ha valaki most vásárolná meg élete első konzolját (vagy akár venne egy másodikat a meglévő mellé), akkor is jobban jár egy PlayStation 3-mal. Nem, a PlayStation TV-re csak a PlayStation 4 kiegészítőjeként érdemes gondolni, és ez alapján eldönteni, hogy kell-e otthonra egy ilyen vagy akár több is. A Sony ugyanis úgy gondolta: ha a ház nappalijában tartjuk a PS4-et, de a háló- vagy a gyerekszobákba is szeretnénk eljuttatni a játékot, akkor a konzol átcipelése helyett elegendő néhány PlayStation TV-t vásárolni, amelyek a PS4 vékony klienseiként juttatják el a nappaliból a többi szobába a PS4-es címeket. Ennek a koncepciónak a főszereplője pedig a minden PS4-játék által kötelezően támogatott Remote Play funkció. 


A Digital Foundry felvétele.

A PlayStation TV és a PlayStation 4 összekapcsolása gördülékenyen megy, a TV dashboardjáról indítva a keresést, azonnal egymásra talál a két gép. Innentől válik érdekessé a történet: habár internetkapcsolat terén nincsenek nagy igényei a rendszernek (5 megás le-, 1 megás feltöltési sebességi az elméleti követelmény), az már sokkal fontosabb, hogy a lakáson belül hogyan kapcsolódnak a routerhez a konzolok. Maga a Sony is vezetékes kapcsolatot javasol, ami a legtöbb háztartásban nem túl praktikus, lehetőség szerint azonban legalább a PlayStation 4-hez használjunk kábelt, ezzel a tesztek szerint lehet mérsékelni a Remote Play késleltetését; ehhez pedig vegyük hozzá, hogy a Remote Play 720p felbontás mellett és 30 fps sebesség mellett működik. A multiplayer lövöldözést így el lehet felejteni, és általában véve is elmondható, hogy játékfüggő, hogy mennyire használható a Remote Play: a The Last of Us: Remastered például a leskálázott felbontás ellenére vállalható volt a próbánk szerint, míg az új Pro Evolution Soccer alatt már erősen rezgett a léc. Ezzel együtt talán nem túlzás kijelenteni: aki komolyabban gondolja a videojátékozást, valószínűleg nem fog leállni szöszölni a PlayStation TV-vel.

A Sony új dobása összességében csalódást keltő. A képességeihez mérten túlárazott a kütyü, és ehhez adódnak még hozzá az olyan “apróságok”, mint a PlayStation Vita egy az egyben átemelt dashboardja. De talán pont ez a legárulkodóbb: ha még ezzel sem foglalkozott komolyabban a Sony, valószínűleg ő sem számolt azzal, hogy túl nagy érdeklődésre tarthat számot a PlayStation TV. Ez az egész egyszerűen így érte meg neki.

22 komment - szólj hozzá!