Need for Speed: Underground 2 Teszt

A Need for Speed sorozat történelmében mérföldkőnek számított a pontosan egy éve megjelent Underground, mellyel a manapság divatos utcai versenyekbe kóstolhattunk bele. Talán a készítőket is meglepte az óriási siker, a több mint 5 millió eladott példány. Az EA ez év elején jelentette be, hogy készül a folytatás. Teltek-múltak a hetek, egyre több infó szivárgott ki, a játékosok pedig egyre jobban várták a 2. részt. November elején már mindenki a megjelenésig számolta a napokat. 9-én bearanyozódott az Underground 2, mindenki nagy örömére.

  Miután nemrégiben kipróbáltam a demót, vegyes érzelmekkel indultam neki, hiszen az előző rész annyira jól sikerült, hogy féltem, nehogy valamivel nagyon elszúrják a folytatást. Ahogy újra irányíthattam egy igazi tuninggépet, visszatért a jó öreg need for speed érzés. Ezek után alig vártam, hogy kipróbáljam a teljes verziót. Miután feltelepítettem az 1,8 gigát a gépemre, az első indítás után a demóban is látott intro fogadott. A legelső újdonság a képregényszerű stílus. Az összes átvezető animáció félig max payne-es, félig GTA-ásra sikerült. Az animációk minőségi munkák, ugyan a minőségük hagy némi kívánnivalót maga után. Egyeseknek tetszik, másoknak nem jön be ez a stílus. Én úgy vettem észre, hogy az egész játék megpróbált történetközpontúbb lenni, amit erősít ez a képregényes, történetmesélő stílus. A menü nem sokban változott, igazából csak finomítva lett néhány helyen. Ilyen hasznos módosítás, a járgányunk tuningolásakor tapasztalható, amikor is egy adott kategóriát kiválasztva, az ott található, különböző típusú elemeket baloldalt lehet kiválasztani. Itt szerintem jobban áttekinthető. Továbbra sem sikerült azonban normálisan kezelhetővé tenni a menüt. Egérrel kész rémálom, billentyűzetről pedig nem lehet teljes mértékben kezelni, így sokszor kell az egér után nyúlni.

 

  Indítás után rögtön készítenünk kell egy új profilt, mely pusztán a nevünk megadásából áll. Itt azért idegesítő dolgok fogadtak: a nevemet nem lehet teljesen beírni, pont az utolsó m betűt nem engedi, holott dupla olyan hosszú mezőt raktak oda. A másik pedig, hogy indítás után pont a Create gomb nem látszik, mert feljön az épp aktuális zene címe. Ezek igaz apró hibák, mégis idegesítő tud lenni. Nekivághatunk rögtön a Career módnak, ami a régiben az Underground mód volt, ez viszont rengeteg változtatáson ment keresztül. Ha csak egy gyors körre vágyunk, akkor válasszuk a Quick Race-t. Igazi pozitívum az online játék mellett a lan-os lehetőség, amikor helyi hálózatban mérhetjük össze tudásunkat. Ezt sajnos még nem volt lehetőségem kipróbálni. A beállításokkal kapcsolatban pedig annyit lehet megemlíteni, hogy nekem már a demó is a legrosszabb minőségben indult, ugyanígy a teljes verzió is, pedig, ha mindent felhúzok, akkor is gond nélkül megy.

 

  Én igazából nem vagyok híve annak, hogy egyből összerakjak egy bika gépet, de az óriási Lincoln feldíszítését nem tudtam kihagyni. Alapvetően a szokásos Circuit, Sprint, Drag, Drift játékmódok mellett megjelent a Street X és az URL, vagyis az Underground Racing League és a Free Run. A Circuit igazából nem változott semmit. Továbbra is a játék során 2-3 kört kell megtenni a város egy kijelölt útszakaszán, Quick Race-ben pedig beállítható a pálya, annak iránya, körök, ellenfelek száma, a forgalom mértéke, a nehézségi szint, és a Lap KO, ahol az adott körben a célvonalon utolsónak áthaladó kiesik a versenyből. A Sprintben annyi a különbség, hogy ott a város egy adott pontjáról kell a legelsőként egy másik pontra megérkezni. A Drag már az első részben is a kedvencem volt, mert itt igazán próbára tehetjük a járgányunkat. Ennek lényege, hogy egy nagyjából egyenes útszakaszon kell legyorsulni vetélytársainkat, úgy, hogy ezúttal mindenképpen nekünk kell váltani, noha ez nem nagy nehézséggel jár, hiszen a fordulatszámmérő mutatója is jelzi, hogy mikor a legjobb váltani. A Drift lényege, hogy egy viszonylag rövid útszakaszon úgy csúsztassuk az autónkat, hogy a gumik minél jobban csikorogjanak és ezzel egyre több pontot gyűjtsünk. Arra azonban figyeljünk, hogy ha egy csúszást koccanással fejezünk be, akkor az adott csúszásért szerzett pontjaink elvesznek. Érdemes sokat gyakorolni, hogy ráérezzünk eme játékmód lényegére, így egyenes szakaszokon is rengeteg pontot tudunk gyűjteni. Annyi újdonság van az előző részhez képest, hogy itt egyszerre többen is mehetünk, de a sorrend igazából nem számít, továbbra is a gyűjtött pont a lényeg, igaz, az első beérkezése után 30 másodpercünk van, hogy mi is áthaladjunk a célvonalon, de ez igazából soha nem nehezítette meg a dolgomat.

 

A Street X játékmódot választva egy rövid, kicsit drift-es pályán találjuk magunkat, és ellenfeleinket. Itt már rendszerint 10 kört kell megtenni, és az egyetlen cél, hogy elsőként érjünk a célba. A pálya rövidségének köszönhetően akár többször is lekörözhetjük ellenfeleinket. Ebben a játékmódban nem igazán az autónk ereje számít, hiszen nincs alkalmunk teljesen felgyorsítani, sokkal inkább az irányíthatóság, hogy az éles kanyarokban beférjél az ellenfeled elé. Az URL módban egy froma1-es ringhez hasonlító pályán kell összemérni tudásunkat az ezúttal nagyobb számú ellenfelekkel. Ez végül is a Street X és a Circuit keveréke. Végül a Free Runban bejárhatjuk az egész várost, ahol az Underground 2 legtartalmasabb része, a Career mód is játszódik.

 

  A Career módot elindítva találkozunk igazából a legnagyobb módosításokkal. Egy városban találjuk magunkat, melynek kezdetben csak egy részét tudjuk bejárni. Ott viszont azt csinálunk, amit akarunk, bóklászhatunk felfedezni a nehezebben észrevehető mellékutakat, vagy száguldozhatunk kedvünkre. Segítségünkre lesz mobilunk, amelyre SMS-ek formájában kapjuk meg az információkat, feladatokat. Ez pont úgy működik, mint a demóban, a bal felső sarokban jelenik meg egy kis levél ikon, mely jelzi, ha üzenetünk érkezett, a Tab-ot megnyomva pedig elolvashatjuk azt. Ahogy haladunk előre és versenyeket nyerünk, ide küldenek üzeneteket a különböző boltok, melyben leírják, hogy hol találhatóak, de nekünk kell megkeresni őket. Alapbeállításként az m betű jeleníti meg a várostérképet, melyen jelölve vannak a számunkra fontos pontok. Ezúttal ugyanis külön helyen van a garázsunk, a perfomance tunning műhely, grafikai bolt, és a teszt műhely. Ráadásul a boltokból, műhelyekből több is van, ezeket, azonban az üzenetek alapján nekünk kell megtalálni, majd ha sikerrel jártunk, akkor felkerül az is a térképre. Ez idegesítő is lehet, de szerintem ezt azért oldották így meg a készítők, hogy rávegyék a játékost a város felfedezésére, és valljuk meg, jól is esik a versenyek között egy kis lazítás, hiszen az előző részben teljesen lineárisan követték egymást a versenyek. A térképen jelzik a verseny helyszíneket is, így szabadon választhatunk mikor melyiket teljesítjük. Annyi segítséget kapunk a tájékozódásban, hogy egy pontot kijelölve, aktiválhatjuk a GPS-t mely egy nyíl formájában vezet minket a célhoz. A garázsban ezúttal több autót is eltárolhatunk. Ha az eddigieket nézzük végig akkor rettentő nagy hasonlóságot fedezhetünk fel a GTA és az Underground 2 között. A szabad városi járkálás, a feladatokat magunk vehetjük fel, kedvünk szerint a város különböző pontjain, a képregényes stílus. Ez nekem nem nagyon tetszett, hogy ekkora mértékű hasonlóság van, de úgy vettem észre, hogy a készítők megpróbálták ezt úgy elrejteni, hogy ne legyen nyilvánvaló, de a GTA sikerének kulcsát mégis beolvasszák a játékukba. További furcsa dolog, amit már a demóban is tapasztaltunk, hogy a versenyekre a jelentkezést egy lebegő ikonnál tehetjük meg. Azt, hogy a városban szanaszét ilyeneket látunk egy kicsit illúziórombolónak találtam. Ugyanakkor a boltok, műhelyek bejárata tetszik, hiszen ezeknél is ott az ikon, de az adott színű lámpák világítása eltereli az ikonról a figyelmet, mégis figyelemfelkeltő a bejárat.

 

  A játékmenet nekem azért tetszett, mert mint azt írtam, nem fásul bele az ember az egymást követő versenyekbe, hanem sokkal történetszerűbb. Nekünk kell elmenni a versenyhelyszínre, ha azt megnyertük, akkor pedig boldogan hajtunk a különféle műhelyekbe, hogy a frissen szerzett pénzünket azonnal hasznosítsuk. A játék elején meg kell vennünk a saját kocsinkat, a választék természetesen itt még igencsak szegényes. Ki kell hogy emeljem a Honda Civic-et, talán a legjobb választás kezdésnek, a másik érdekesség a Toyota Corolla, a régi stílus kedvelőinek. Innentől már csak rajtunk múlik, hogy sikerül-e hírnevet szerezni a városban, ehhez ugyanis minden versenyről nyertesen kell távozni.

 

Néhány verseny után ajánlatot kapunk szponzoroktól, hogy hirdessük őket néhány álltaluk meghatározott versenyen és meghatározott számú, szabadon választott versenyen. Ezekért több pénzt is kapunk, plusz valami különlegességet. Minderről a szerződésben tájékozódhatunk, így kiválaszthatjuk a számunkra legkedvezőbbet. Ha sikerül úgy kidíszíteni, felturbózni az autónkat, akkor egy újság, vagy dvd borítójára kerül járművünk. Nekem nagyon tetszett ez a rész, amikor a város egy pontjára kell menni, és a fényképet végül is mi készítjük el, a nekünk tetsző szögből, beállásból. Természetesen alakul a történet a játék előrehaladtával, de a részleteket inkább nem írom le.

 

  Térjünk inkább el az elmaradhatatlan tunning lehetőségekre! Ezen a téren nincs mit szégyellnie az Underground folytatásának, hiszen ha valakinek eddig gondja volt a részletekkel, akkor most bizony nem lehet oka panaszra, ugyanis szimulátort megszégyenítő módon finomíthatunk autónk beállításain. A szokásos külső szépítgetések tárháza is nagy mértékben bővült. Módosíthatjuk a visszapillantót, az ajtót átalakíthatjuk, hogy felfelé nyíljon, a fordulatszámmérő hátterén módosíthatunk, alakíthatunk az autónk belsején, így a csomagtartót telipakolhatjuk hangszórókkal, vagy más hasznos felszereléssel. Ezen kívül minden kategória bővült új elemekkel. A festés hasonló módon történik, mint az elődben, csak nagyobb a választék. Nagy fejlesztésen ment át a perfomance tunning rész. A fejleszthető alkatrészek nem változtak, viszont, egy kategóriát kiválasztva, már sokkal részletesebben látjuk a fejlesztéseket, melyeket külön és csomagban is megvehetünk. Innen különösen jó a lowrider-es átalakítás. Aki pedig finomabb beállításokra vágyik, az ellátogathat a Dyno műhelybe, ahol felkészíthetjük autónkat az adott versenytípusra, manuálisan állíthatunk rengeteg dolgot, melyhez ha valaki ért, akkor nagy előnyre tehet szert a versenyen. Ennek igazából annyi a hátulütője, hogy ha neten játszunk, akkor egy igazából az autók ilyesfajta beállításaihoz nem értő játékos hátrányba kerül azzal, aki viszont tudja, milyen körülmények, milyen beállításokat igényelnek. Összesen több, mint 30 járgányt szerezhetünk meg, igaz még nem volt alkalmam az összest kipróbálni, de velük és a különféle fejlesztésekkel elvileg több, mint 7 milliárd variáció készíthető, ami szép szám.

 

  Az Underground 2 grafikájával kapcsolatban vegyesek az érzelmeim. Sok helyen, talán túl sok helyen csillog-villog minden. A pályák ennek köszönhetően nehezebben átláthatóak. Ugyanakkor az effektek nagyon szépek, de ennek megvan a hátulütője is: nagy a gépigénye. Egy közepesen erős gépen már ne is próbáljuk meg bekapcsolni az összes feature-t. A videokártya terén pedig azt tapasztaltam, hogy egy geforce3 ti200-on, ami nem támogat direckX9-et sok helyen csúnya a grafika. Elsősorban a textúrák minőségével volt gond. Ha feltesszük a legújabb drivert a kártyánkhoz, akkor viszonylagos javulás tapasztalható, így ezt javaslom is mindenkinek. Újabb kártyákkal és erős processzorral viszont gyönyörű látványban lehet részünk. Így tehát megvan mindenkinek, hogy mit hozzon a mikulás, meg a Jézuska: az NfSU2 mellett egy kis konfiguráció frissítést J.

 

  Az Underground 2 óriási pozitívum meglepetése számomra a hangok terén ért. Továbbra is élvezetes, hangulatos és stílusos zenék szólnak a menüben és a játék közben egyaránt. Ezeket egyébként továbbra is konfigurálhatjuk, így kikapcsolhatjuk a nekünk kevésbé tetszőt. Az autók hangjai szintén nagyszerűen sikerültek. Teljesen valósághűen hangzik minden „zaj”. Így ezen a területen mindenképpen 5-öst érdemel.

 

  Negatívumok igazából csak kisebbek vannak. A bosszantó dolgok, amiket fentebb írtam, valamint a nagy gépigény. Az autók továbbra sem törnek, de ezt végül is meg lehet érteni, hiszen akkora sebességnél, ha kicsúszunk, a valóságban semmi nem marad az autónkból. Így ezt én egy kompromisszumnak tartom, persze az autógyártók sem örülnek, ha törik az autójuk, így a készítők továbbra is kihagyták ezt a játékból. Az autók viselkedése nem tökéletes, de mivel ez mégis egy arcade kategória, mégha néhol felül is teljesítette, elnézhető ez a dolog, és könnyen megszokható az autó irányítása.

 

  Összegzésként én egy nagyon jó játéknak tartom az Underground 2-t. Szerintem egy jó folytatást sikerült összehozniuk a fejlesztőknek, mégha némely újítást idegenkedve is fogadunk. A játék élettartalma megnőtt azáltal, hogy a garázsunkban több autót is tárolhatunk, így mindig lesz mit fejleszteni. A legnagyobb meglepetés a képregény-stílus, mely csak a történet mesélésénél játszik szerepet, és a GTA-ból átvett sok elem. Végül én csak javasolni tudom a játékot mindenkinek, akár játszott az előző résszel, akár nem, mert rendkívül rabul ejtő a játékmenete és remek folytatás, ahol újra átélheti mindenki az underground-érzést.

0 komment - szólj hozzá!