Battlefield: Hardline teszt

Ezúttal nem a DICE, hanem a Visceral Games fejlesztette az új Battlefieldet, mely nem folytatás, hanem egyfajta mellékág. A katonáskodás után most rendőrös-bűnözős hangulattal próbálják megbolondítani a sorozatot.

A Battlefield: Hardline a tavalyi E3-as bemutató után nem csak a rajongókat, de úgy általában a játékosokat is megosztotta. Személy szerint nem tudtam elképzelni, hogy a rendőrös-bűnözős téma hogyan illeszthető be kreatívan egy olyan sorozatba, mely az óriási pályáiról és az epikus csatáiról híres. Azt is nehéz volt elfogadni, hogy az új epizódot ezúttal nem a DICE, hanem a Dead Space-sorozatról híres Visceral Games készíti, mely eddig csak a Battlefield 3: End Game fejlesztése során került kapcsolatba a sorozattal. A helyzet az, hogy közel 20 óra játék után is egy furcsa kettősség jellemzi ezt: egyrészt tagadhatatlan, hogy más élményt nyújt, mint a sorozat eddigi részei, másrészt viszont mégis lehúzás szagú az új epizód.


Mielőtt belevágnánk a Battlefield-játékok gerincének számító többjátékos mód elemzésébe, először essünk túl az egyjátékos kampány értékelésén. Az előzetesek alapján kicsit féltem a Hardline sztorimódjától és nem azért, mert a Dead Space fejlesztői készítették. Tartottam tőle, mert a megjelenés előtt nem sokat beszéltek róla a fejlesztők, és nem is igazán mutogattak belőle játékmenet videókat. Ennek ellenére egy kellemes csalódás a sorozatszerűen tálalt zsarus történet. Nick Mendozát, a kubai származású nyomozót alakítjuk, akivel a drogháborúktól sújtott Miamiban kell rendet tennünk. A tízrészesre osztott sztori elején nem igazán tudtam, mit is akarnak kihozni belőle a fejlesztők, de később, ahogy előkerült a főhős múltja, vagy a rendőrségen belüli korrupció, máris új löketet kapott a történet. Bár a kampány nem ér fel a Bad Company 2 egyjátékos módjával, a harmadik vagy negyedik résznél határozottan többet nyújt.


A Visceral Games változtatott kicsit a játékmeneten, így ezúttal nem kötelező végiglövöldöznünk magunkat a pályákon, hanem lopakodhatunk is. A rendszer hasonló a Far Cry 4 osonós részeihez: először érdemes bemérni az ellenfeleket - itt kamera helyett okostelefon van -, majd mögéjük lopakodni és kivégez... akarom mondani letartóztatni őket. Igen, a Hardline-ban a meglepett ellenfeleket nem megöljük vagy leütjük, hanem megbilincseljük őket. Játékmenet szempontjából ez semmit sem változtat a fent vázolt rendszeren, viszont a játékba való beleélésünket megzavarhatja. Elég illúzióromboló, ahogy a jelvényünket lebegtetve három komoly fegyverzettel felszerelt rosszfiút is megadásra kényszeríthetünk. Ráadásul miután letartóztattuk őket, ők a földön fekve csendben végignézik, ahogy a társaikat is hasonlóképpen “levadásszuk”. Személy szerint az első pár alkalommal jót nevettem ezen, majd túlléptem rajta, de megértem, ha valakinek ez tönkreteszi a játékélményt.


A lopakodást elősegítve a helyszínek is nyitottabbak lettek, így egy-egy ellenfelet több oldalról is megközelíthetünk. Ebből azok is profitálhatnak, akik a csendes módszer helyett inkább csak végiglövöldözik magukat a történeten, hiszen így a tűzharcokban is lehet taktikázni. Több közepesen nagy, szabadon bejárható terület is bekerült a játékba - a harmadik fejezetben például egy mocsárban hajókázhatunk szigetről szigetre. Nem kell open world játékmenetre számítani, de pont elég arra, hogy lekerülhessen a cső-FPS jelző a játékról. A Battlefield: Hardline egyjátékos módja kellemes kikapcsolódás egy könnyen emészthető történettel és egy kissé logikátlan játékmenettel. Érdemes egyébként a legnehezebb fokozaton nekikezdeni, mivel úgy megfelelő kihívást nyújt és akár 10 órára is elnyújthatjuk a kampányt.


Térjünk rá azonban most már a többjátékos módra, mivel nagy eséllyel nem a borítékolhatóan közepes kampány miatt vették meg a legtöbben az új Battlefieldet. A Hardline is az előző részekből ismerős Battlelogot használja, mely PC-n most is böngészőben nyílik meg. A fejlesztők igazából lemásolták a negyedik részhez használt felületet, így nem sok változás történt. Sajnos a hibák is ugyanígy átkerültek, így a Quick Match-re ezúttal is csak az nyomjon, aki 200-as pinggel szeretne üres szervereken bohóckodni. Visszatért a Commander Mode is, csak ezúttal Hacker Mode-nak hívják - ahogy eddig, most is lehet tabletről játszani. Változtattak azonban a fejlődési rendszeren, így nem XP-t, hanem pénzt kapunk a cselekedeteink után. A fegyvereket a Hardline-ban nem csak szimplán megnyitjuk, hanem meg kell vásárolni őket. Ez elméletben jól működne, hiszen így nem kell megvárni még sorban elérhetővé válik az összes gépkarabély, hanem bármelyiket megvehetjük, ha megvan rá a pénz. Ezt azonban megakadályozza az a tény, hogy játékban mindössze 4, azaz négy assault rifle érhető el. Összehasonlításképpen a Battlefield 4 esetében már az alapjátékban is 11 fegyver volt ebben a kategóriában. Ha ehhez hozzávesszük, hogy ebből a négyből nem is használhatjuk mindet mindkét oldalon, akkor szembesülünk a játék talán legnagyobb problémájával.


Azzal, hogy nincs benne elég tartalom. A fegyverek kis száma betudható annak, hogy a kínálatot majd DLC-kkel szeretnék bővíteni (persze, ez nem valami vásárlóbarát üzletpolitika). A járművek hiányára azonban nem biztos, hogy ez megoldást jelent. A tankok, repülők, komolyabb tűzerővel rendelkező helikopterek nem illenek a rendőrös-bűnözős mókába, így nagy eséllyel később sem fognak bekerülni, pedig nagyon hiányoznak. Nem az a gond, hogy nélkülük kiegyensúlyozatlanok lennének a meccsek, hanem az, hogy kevesebb lehetőség van, és nem elég változatos a játék. Próbálták helyettesíteni a tankokat nagyobb gépfegyverrel és füstbombával felszerelt járművekkel, de közel sincs akkora szerepük a harcokban.


A kevesebb jármű miatt azonban felértékelődtek a gyalogsági harcok - sokkal bátrabban lehet mozogni így a pályákon. A mesterlövészek sem olyan erősek, mint a Battlefield 4 esetében, így tőlük sem kell már annyira tartani. A karakterünk gyorsabban mozog mint az előző részekben és a fegyverek kezelése is árkádosabb lett. Sokkal könnyedebb élményt nyújtanak a Hardline harcai, kevésbé kimértek, mint az előző két részben. Ettől függetlenül mégsem lesz idegen a játékmenet, továbbra is megvan benne a “Battlefield-élmény”. A Visceral Games úgy tette árkádosabbá a játékmenetet, hogy közben nem távolodott el a sorozat alapjaitól. Ennek megfelelően továbbra is fontos a csapatmunka és a taktikusság.


A pályák kialakítása is inkább a gyalogos közelharcokat támogatja, sőt több olyannal is találkozhatunk, melyek a harmadik rész kultikus Operation Métrojának szűk folyosóit idézik. Ilyen például a gettós The Block, a luxusvillában és környékén játszódó Hollywood Hights, vagy a bétából ismerős Bank Job. Vannak természetesen nagyobb helyszínek is, de ezek sem érnek fel azért a Battlefield 4 gigantikus csatatereihez. A szintén bétás Downtown és Dust Bowl már a nagyok közé tartozik, de az ipari területeken játszódó Derailed és az elképesztően rondára sikerült mocsaras Everglades is ilyen. Természetesen a negyedik részben bemutatott Levolution is visszatér - le lehet rombolni például egy darut, máshol egy olajfúrótorony robbanhat fel, de egyes helyszínekre a vihar is lecsaphat. Ha már így szóba került a rombolhatóság, megemlíteném, hogy a fejlesztők egy picit visszavettek belőle. Még így is több szétlőhető és felrobbantható elem van a pályákon, mint más játékokban, de kevesebb ház és fal bontható le teljesen.


Az előző részekből a Conquest és a Team Deathmatch játékmódok tértek vissza. Ezek nem sokat változtak és az új pályákon is jól működnek. Egyetlen hibát fedeztem fel a TDM-ben, mégpedig, hogy az automatikus spawn túl közel pakol le az ellenfelekhez - reméljük, ezt javítani fogják. A bétákban már találkozhattunk a Blood Money-val és a Heisttel - míg az előbbiben egy közös pontról kell pénzt gyűjtenie a csapatoknak, addig az utóbbiban a bűnözőknek kell ellógnia két táskával (kicsit hasonlít a Bad Companyban megismert Rush-hoz, ami ezúttal kimaradt). Ha már rengeteg sportautó került a játékba a fejlesztők csináltak egy száguldozós játékmódot is, ez a Hotwire. Bátran kijelenthetjük, hogy ez lesz az új közönségkedvenc, ugyanis ez a mód a legpörgősebb mind közül. A Conquesthez hasonlóan itt is pontokat kell elfoglalni, azonban a Hotwire-ben ezek nem fix helyszínek, hanem járművek. A járgányokkal egy bizonyos sebességet elérve “foglaljuk el” a pontot, és azt kell minél tovább tartani. A mód egyrészt azért izgalmas, mert könnyen változhat a meccs állása, másrészt pedig azért, mert belekényszeríti a játékosokat az autós üldözésekbe. A Visceral Games jó munkát végzett a játékmódok terén, mivel egyelőre úgy tűnik, hogy a felsoroltak közül mind nagy népszerűségnek örvend. Az előző részek esetében szinte mindenki a Conquestet és Rush-t játszott, ezt most sikerült kiküszöbölni.


A fentiek mellett két olyan kompetitív mód is helyett kapott a kínálatban, melyekben 5v5-ben ajánlott játszani. Ez a két játékmód inkább a Counter-Strike szellemiségéhez áll közelebb - taktikusabb és nagyobb odafigyelést követel meg a játékosoktól. A Rescue-ban túszokat kell kimentenie a rendőröknek, míg a bűnözőknek ezt meg kell akadályozni. A Crosshairben még egy játékos csatlakozik 5v5-ös meccshez, aki a VIP szerepét tölti be. A zsaruknak őt kell kimenekíteniük, míg a bűnözőknek az a céljuk, hogy megöljék őt. Egyik játékmódban sincs respawn, azaz újraéledés, így tényleg oda kell figyelni, mit csinálunk, ha nem akarunk már az elején fűbe harapni. Ezekben a módokban lesznek hasznosak az új felszerelések. A gázmaszkkal ki tudjuk védeni a könnygáz gránátokat, a csáklyával és drótkötéllel pedig kerülőutakat csinálhatunk. Utóbbi kettőt, bár nagyon ötletes eszközök, sajnos a többi módban nincs értelme használni. Túl sok előnyt nem tudunk velük szerezni és elveszik a helyet például a gránátvetőtől vagy az elsősegély csomagtól.


Szerencsére a Battlefield: Hardline simábban startolt, mint a negyedik epizód. Voltak kisebb-nagyobb problémák a konzolos változatokkal, de gyorsan megoldották a dolgot. Persze vannak apró technikai bakik, de ezek semmivel sem súlyosabbak, mint más multiplayer címeknél. A Hardline-t is a Frostbite 3 motor hajtja, mely az egyjátékos kampányban remekül teszi a dolgát. A pályák látványosak, a fényeffektek még mindig csodásak, az arcmimika pedig még a Dragon Age: Inquisitionnél is jobban sikerült. Szerencsére a grafikus motor stabilabb lett a Battlefield 4 óta: PS4-en és Xbox One-on is jobb teljesítményt nyújt a játék, PC-n pedig végre megszabadultak az előző részt máig sújtó kifagyásoktól.


Az összképet azonban lerontja, hogy a többjátékos módban közel sem nyújt olyan látványt a játék, mint az kampány vagy akár az előző rész. A pályák minősége eléggé hullámzó, vannak köztük szépek, de van pár nagyon ronda is. Fent már utaltam arra, hogy a mocsaras Everglades mennyire rosszul sikerült és ez tényleg nem volt túlzás. Amikor először megláttam a pályát, gyorsan megnéztem nem állítottam-e el valamit a grafikai beállításoknál. Ettől eltekintve játékmeneti szempontból nincs gond ezekkel a pályákkal - okosan vannak felépítve, jól balanszoltak -, de nagyon elütnek a játék többi részétől. További gond még, hogy ezek a helyszínek nem valóak 64 fős meccsekhez. Akkora zsúfoltság tud kialakulni, hogy hirtelen nem is egy Battlefield-játékban, hanem a Team Fortress 2-ben érezhetjük magunkat. A tanácsom az, hogy maximum 48 fős meccsekbe csatlakozzatok, sőt az optimális a 32.


Megosztó cím a Hardline, és emiatt nehéz értékelni. Egyrészt élveztem a játékot, sosem unatkoztam, és idegeskednem sem kellett technikai vagy játékmechanikai problémák miatt. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a Hardline azért ilyen élvezetes, mert nagyrészt lemásolta a zseniálisra sikerült Battlefield 4-et. Nagyon kevés olyan ötletet tud felmutatni a Visceral Games, amit ne az előző részből csentek volna el. Sajnos van igazság abban, amikor egyesek azt mondják, hogy a Hardline csak egy DLC-ötletből nőtte ki magát. Az ára miatt egyelőre csak a rajongóknak tudom ajánlani a játékot, sőt, ők is inkább várjanak egy ingyen hétvégét, ahol kipróbálhatják a vásárlás előtt. Ha mindenképpen Battlefieldezni szeretnél, inkább vedd meg a Premiummal megtámogatott negyedik részt, mely a 26 pályával, a megszámlálhatatlan fegyverrel és járművel egyelőre sokkal jobb vétel ennyi pénzért.

7.0

Battlefield: Hardline teszt értékelés 7.0

Pozitívumok:

  • Korrekt egyjátékos kampány
  • Könnyed, szórakoztató multiplayer
  • Ötletes játékmódok

Negatívumok:

  • Hiányzó járművek
  • Hullámzó minőségű grafika
  • Kevés tartalom az árhoz képest
31 komment - szólj hozzá!