Borderlands: The Handsome Collection teszt

A Corvin moziban a Nyolcadik utas: a Halált, meg a Die Hardot játsszák, nemrég megjelent a Resident Evil első része, most meg itt a Borderlands gyűjtői kiadása. Mi lesz a következő, újra lehet majd kapni 3210-est?

Mondjuk az utóbbit nem bánnám, lévén a világ legjobb telefonjáról van szó, az viszont már kezd nevetségessé válni, hogy senki nem csinál semmit, csak három, öt, tíz, húsz évvel ezelőtti sikereiből húz újra hasznot. A filmek megkapják a remastered verziójukat, a játékoknak meg felhúzzák egy kicsit a grafikáját, és már mindkettő megy is a polcokra, igazán megnézésre, megvásárlásra érdemes címek meg alig vannak már. Az új Mad Max-film közeledtével pedig itt az alkalom, hogy visszatérjünk a Határvidékre is, megjelent a Borderlands: The Handsome Collection, amely valljuk be, még mindig rohadt jó.


A Borderlands most először teszi tiszteletét PlayStation 4 és Xbox One konzolokon, így a gyűjtői csomag nem csak a legutóbb megjelent két játékot vonultatja fel, de mindezt felújított formában is teszi. Mármint, ha a konzolos verziókat nézzük persze, hiszen aki a játék PC-s verzióját tolta már, annak a The Handsome Collection tényleg nem fog semmi újdonságot nyújtani. Az aranypofával ékesített doboz tartalmazza a Borderlands 2-t, a The Pre-Sequel!-t, illetve minden hozzájuk megjelent DLC-t, köztük az új Claptastic Voyage-t, a felbontás pedig 1080p-re lett emelve, nagyjából azonban ennyi is az egész. És bár a játék PS3-as vagy Xbox 360-as változatából gyártón belül maradva át lehet vinni a mentéseket és beállításokat az új verzióba, a package azoknak lesz most jó vétel igazán, akik valamiért eddig kimaradtak a Borderlands-életérzésből.


A második rész története öt évvel játszódik az eredeti Borderlands után. A messzi Pandora bolygón járunk, ahová a mesés kincsekről szóló legendák négy új Vault Huntert csábítanak, útjuk azonban hamar vakvágányra ér, ezúttal szó szerint. Hősünket irányítva belekeveredünk a helyiek harcába, és miután vonatunkat a rosszfiúk felrobbantják, gyalog vagyunk kénytelenek folytatni felfedezésünket. A játék nagyban hasonlít a Diablóra, ezúttal is hatalmas területeket járhatunk be, harcolni kell és lootolni, csak a témaválasztás, és a kameranézet tér el. Kalandjaink ezúttal egy sokszínű, de annál veszélyesebb sci-fi környezetben játszódnak, rengeteg humorral. De hasonlóan izgalmas a Pre-Sequel! is, mely a Borderlands első és második részét köti össze. Az események itt már a Pandora holdján, az Elpisen játszódnak, a cselekmény pedig a négy ezúttal is új Vault Hunter történetén kívül fényt derít arra, hogy Jóképű Jack miért lett gonosz, és hova tűnt a többi Claptrap. Kedvenc kisrobotunk egyébként itt végre irányítható karakterként is megjelenik (csak imádni lehet őt), de némileg átalakult a játékmenet is: a holdon nincs légkör, és a gravitáció is alacsonyabb, melyeknek köszönhetően utazásunk rengeteg új elemmel bővült.


A játék az új konzolokon is remek élményt nyújt. A képregényes grafika időtálló megoldást jelentett mindig is, csak fel kell húzni a felbontását, és az évek vas fogai már nem is látszanak rajta. A számítógépesek persze csak nevetnek az 1080p-s felbontáson, de egy jó TV-vel panaszunk azért nem lehet rá. Ennél durvább viszont, hogy az akadásmentes futást egyik konzolon se sikerült megugrania a fejlesztőknek, mindkét Borderlands epizód 60 fps-re lett beígérve, a megjelent tesztek viszont azt mutatják, hogy ez folyamatosan ugrál. Az átlagteljesítmény 40 és 60 között van, attól függően, hogy éppen mi történik a képernyőn, a nagyobb csaták akasztják meg mindig a játékot, bár állítólag már úton van egy patch, ami ezen hivatott csiszolni. Akárhogy is, rendkívül idegesítő a dolog, a technikai hibák nem csak az irányítást teszik nehezebbé, de az átvezetők folyamatos képtörésével az élményt is rontják. És akkor a nagyobb erőforrásokat zabáló PhysX-effektek teljesen ki is maradtak a játékból, a durvább elsimításról nem is beszélve.


Újdonság viszont, hogy került a játékokba négyjátékos split screen co-op is. Áthívva haverjainkat a történet teljes egésze végigvihető a segítségükkel, csak arra kell készülni, hogy a játék ilyenkor visszaveszi egy kicsit a grafikát. A beállítások kettőnél több játékos esetén alacsonyabbak lesznek, a sebesség pedig 30 fps-re csökken, ami egyébként az osztottképernyős játékoknál teljesen megszokott dolog, a Gears of War első részét például egy barátommal így vittük végig. Aztán a második rész megjelenése előtt gondoltam, hogy előveszem megint a játékot, és akkor döbbentem rá, hogy milyen szép az egész. Előtte nagyjából lefelezett minden értéket.


A Borderlands: The Handsome Collection a Gearbox Software, az Armature Studio, az Iron Galaxy Studios, a 2K Games és a Take-Two Interactive kollaborációjában március 27-én jelent meg. A második rész 12 milliós eladása bizonyítja, amit mi is tudunk, a sorozat kiemelkedő darabja az elmúlt évek akció- és szerepjátékainak, a Határvidékre visszatérni pedig az új konzolokon is szuper kaland. A csomag értékelése a teljes Borderlands 2 és Pre-Sequel! felvonultatás miatt magasról indul, mindkét játék elképesztő élményeket képes nyújtani. Az első rész hiánya, és a frame-rate drop viszont meghúzza a limitet a „csak jó” sávban. Nem kiemelkedő gyűjtemény ez, mint mondjuk a Halo: The Master Chief Collection. Csak jó.

7.7

Borderlands: The Handsome Collection teszt értékelés 7.7

Pozitívumok:

  • Visszatérés a Határvidékre
  • Borderlands 2 és Pre-Sequel! az újgenerációs konzolokon
  • Az alapjátékokon kívül tartalmazza az eddig megjelent DLC-ket
  • Került bele négyjátékos split screen co-op mód

Negatívumok:

  • Nincs benne a Borderlands első része
  • Gyenge lett a technikai megvalósítás, a framerate 40-60 között ugrál állandóan
12 komment - szólj hozzá!