Life is Strange: Episode 2 - Out of Time teszt

  • Írta: Shifty
  • 2015. április 20.
  • dontnod, life is strange, out of time, square enix, teszt
Link másolása
Max szeretné, ha az átlagos tinédzserek életét élhetné, azonban képessége és titokzatos látomásai komoly súllyal nehezednek a vállára. Hamarosan olyan döntéseket kell meghoznia, amelyekkel Te sem tudnál megbirkózni.

Több mint egy hónapja már, hogy megjelent a Life is Strange első epizódja, a Chrysalis, ami ugyan nem volt mentes az apró hibáktól, mégis magával ragadó kalandot vázolt fel. Az első felvonás pontosan azt tette, ami egy bevezető résznek a feladata: felskiccelte az alaphelyzetet, bemutatta a főbb szereplőket, elhintett némi rejtélyt és a későbbi cselekmény szempontjából érdekes morzsát, a többit pedig a játékosra bízta. És ez bizony még úgy is működőképes volt, hogy a játék tempója kifejezetten lassú sodrású volt, a készítők bőven hagytak időt és lehetőséget a felfedezésre, az érdeklődő és kíváncsiskodó tekintetek kielégítésére. Egyszóval a Life is Strange nyitánya tökéletesen alapozta meg, hogy türelmetlenül várjuk a folytatásokat, a játék atmoszférája, a titokzatossággal fűszerezett története és a hétköznapi szereplők jelenléte ugyanis manapság igencsak ritkaság számba mennek.

A második rész, az Out of Time gyakorlatilag ott veszi kezdetét, ahol az első epizód lezárult. Max a kollégiumi szobájában ébred, de a nyugodt reggeli rutin elmarad, Kate ugyanis komoly bajba keveredik, társai csúnya megaláztatását a lelkileg amúgy is labilis lány pedig meglehetősen nehezen kezeli. Úgy tűnik, Max lehet az egyetlen, aki segíthet rajta és bár főhősünk igyekszik megnyugtatni a szürke kisegeret, valójában ő is tisztában van vele, hogy sokkal komolyabb problémákkal kellene most foglalkoznia. A készítők azonban nem siettetik el a már felvázolt alapszituációkban való elmélyülést, úgyhogy ha azt hittétek, hogy a második részben kicsit is közelebb kerülünk a rejtélyek megoldásához, akkor csalódást kell okoznunk. Az Out of Time ugyanis a két óra játékidő alatt csak érintőlegesen foglalkozik az eltűnt Rachellel, Max rejtélyes képességének gyökereivel és az Arcadia Bayt veszélyeztető közelgő tornádóval,. Ellenben Chloe-val való kapcsolata sokkal nagyobb hangsúlyt kap - gyakorlatilag a játékidő jelentős részét kettejük jelenetei töltik ki -, miközben a történet szempontjából is érdekes és fontos, vadonatúj szereplők bukkannak fel.


Szerencsére az idő visszatekerés funkciója is fontosabb szerephez jut a második részben, és bár végre sűrűbben fogjuk majd használni, jelentősége igazából csak a játék utolsó fél órájában lesz. Akkor viszont döntéseink súlyos következményekkel fognak társulni, a játék pedig teljesen váratlanul ad egy akkora gyomrost, hogy tényleg csak percekkel később, rövidebb rászámolás után térünk magunkhoz. Az azonban már látszik, hogy a készítők pontosan milyen szerepet is szánnak a képességnek és mi csak remélni tudjuk, hogy a harmadik részben még ennél is komolyabb döntésekben lesz meghatározó szerepe az idő manipulálásának. Emellett az is kezd körvonalazódni, hogy a hétköznapi szereplők mindenféle csavarral színesített, mégis hétköznapinak tűnő története túlmutat majd a két lány ismét lángra lobbant barátságán és kislányos bohóckodásán. Az Out of Time több esetben is fazont szabott egy vészjósló, komor és várhatóan kemény döntésekkel és súlyos következményekkel tarkított végkifejletnek.

Ami azonban még mindig bosszankodásra ad okot, az a játék technológiai megvalósítása. Ahogy azt az első rész tesztjében is említettem, a Life is Strange művészeti vonalon az elmúlt időszak egyik legigényesebben megkomponált játéka, amiben egyszerre van harmóniában a történet, s az ahhoz megálmodott körítés. A felcsendülő és nagyon jól megválasztott zenék, a város őszi hangulatát remekül megidéző élénk piros, narancssárgás színek egy nagyon meghitt képet festenek le. Ez most sem változott, ellenben még mindig az orrunk előtt épülnek fel a helyszínek, illetve nem igazán sikerült szinkronba hozni a szinkront a szereplők szájának mozgásával, olykor pedig előző generációs látvány fogad minket. Bármikor orvosolható hiányosságokról van szó, olyanokról, amelyek jelenleg csak elvesznek az élményből, pedig ha ezekkel nem kellene minden pillanatban szembesülnünk, akkor tényleg nem igazán lehetne mibe belekötni.

A Life is Strange: Episode 2 - Out of Time ugyan ezúttal is azt a lassú tempót képviseli, mint az első rész, mégis sikerült okosan továbbgörgetnie a cselekményt. Az utolsó fél órában felgyorsulnak az események, ennek megfelelően kiváló lezárást kap az új rész, így bízunk benne, hogy a harmadik epizódra nem kell megint több mint egy hónapot várnunk, a Dontnod pedig végre orvosolja a játék technikai hibáit is. Az öt részesre tervezett sorozat második része ugyanis minden tekintetben szórakoztató, izgalmas, szerethető rész lett, pedig az igazat megvallva, nem lettünk okosabbak. Mégis minden percét imádtam, így már nagyon várom, hogyan is alakul tovább Chloe és Max közös nyomozása.

1.
1.
gyerecske
Nagyon jó játék, alig várom a következő részt.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...