Gears of War: Ultimate Edition teszt

Régi klasszikusok újbóli kiadásainak korát éljük, a tapasztalat pedig azt mutatja, hogy nagyon nehéz bizalommal telve várni egy-egy régi kedvenc felújított változatát. A Microsoft azonban a Halo: The Master Chief Collection kezdeti fiaskója ellenére és a hetekkel ezelőtt megjelent és fantasztikus nosztalgikus időutazást kínáló Rare Replay kollekcióval bizonyította, hogy ha más nem is, ők biztosan gondos kézzel és odafigyeléssel, őszinte lelkesedéssel nyúlnak régi címeikhez. Játékaik leporolt változatai nem merülnek ki holmi ócska grafikai turbózásban, és ennek legjobb és legfrissebb példája az a kilenc évvel ezelőtt bemutatott és azóta trilógiává hízott Gears of War, aminek újra kiadott változata, az Ultimate Edition nem csak alátámasztja a fenti tényeket, de azt is világossá teszi, hogy a felsorolt két másik felújított változat mellett talán ez a harmadik igazi olyan újrakevert kiadás, ami tényleg minden fillért megér. És nem csak azoknak, akik csak most ismerkednek a tesztoszterontól duzzadó Delta-csapattal, de azoknak is, akik keményvonalas Gears of War rajongóként rongyosra játszották a számozott epizódok legelső darabját.

Akik esetleg nem ismerik a sorozatot, azoknak gyorsan összefoglalom a játék nem túl bonyolult, mégis szórakoztató történetét. A helyszín a Sera, ahol egy folyékony anyag, az Imulsion egy csapásra a legértékesebb erőforrássá válik, miután a tudósok felfedezik, hogyan is használják azt. Nemzetek közötti véres háborúk törnek ki az anyag feletti hatalom megszerzéséért, a legnagyobb csapást mégis a föld alól támadó Locust faj méri az emberiségre. A történelemkönyvekben csak Emergence Daynek hívott váratlan támadás után egy évvel olyan veszteségeket kénytelen elkönyvelni a Coalition of Ordered Governments irányította emberiség, ami arra sarkallja a kormányt, hogy válaszcsapásként akár saját, még fennmaradt városaikat feláldozva, de bevesse a Hammer of Dawn nevű pusztító csúcsfegyvert. A háborút túlélő civileknek mindössze három napjuk van, hogy a biztonságosnak hitt Jacinto Plateaura evakuáljanak.

Végül tizennégy évvel később is ugyanúgy vívják harcukat a kormány "fogaskerekei", vagyis hadrendbe állított katonái. Az emberiség utolsó esélye egy olyan eszköz, ami képes feltérképezni a sáskák földalatti alagútrendszerét, azonban ahhoz, hogy azt sikeresen célba juttassuk, egy olyan volt katonára van szükségünk, aki épp szabálysértés miatt ül a börtönben. Marcus Fenix négy évnyi rács mögött töltött idő után szippanthat ismét friss levegőt, de amint legjobb barátja, Dominic "Dom" Santiago mély hangon üdvözli egykori társát, gyorsan világossá teszi, hogy olyan feladat vár rá, ami egyáltalán nem lesz sétagalopp. A Delta-osztag azonban nem ismer lehetetlent, így Augustus Cole és Damon Baird bajtársakkal kiegészülve élesítik egysorosaikat és fegyvereiket, és jobb, ha minden sáska visszahordja magát a föld alá és remegve imádkozik, mert Fenix is kompániája senkinek se kíméli meg az életét.

Ami a játék kampányát illeti, már ott is tetten érhető olyan mennyiségű munka és változtatás, amit akár egy teljesen új játék is megirigyelne. Egyrészt a játék irányítása rengeteget finomodott, az Ultimate Edition ugyanis jó pár olyan tökéletesre csiszolt elemet megörökölt az előző részekből, mint a fedezékből újraélesztés lehetősége vagy a méretei ellenére olykor meglepően légiesen jobbra-balra is ugrálni képes Fenixet, aki most már fedezékről fedezékre haladás közben is tud fegyverek között váltani. A Gears of War eddig is az előző generáció egyik legjobb fedezékrendszeres lövöldéje volt, köszönhetően az áramvonalas irányításnak, de most, hogy továbbhangolták az eddigi elemeket, könnyedén lepipálja akár frissen megjelent konkurens követőit is.

De ezzel nincs vége az újdonságoknak, a dögcédulák gyűjtögetésével eddig nem látott képregények lapjait nyithatjuk meg, míg a fejezetek teljesítésével gyönyörű koncepciórajzokat nézhetünk meg az erre alkalmas galériában. Tartalmilag is bővült a játék, ugyanis az Xbox 360-ra eredetileg megjelent változat kampányához a The Coalition most hozzácsapta a PC-s átirathoz exkluzív fejezeteit is, így azok számára is nyújthat újdonságot a játék, akik csak konzolon játszottak eddig vele.

Az alapos, minden részletre kiterjedő finomhangolások sora itt azonban még nem ért véget. A The Coalition csapata ugyanis minden átvezető videót újravett, miközben az Unreal Engine 3-ból minden létezőt kisajtolt. Az eredeti Gears of War részben annak köszönhette nyomasztó, gótikus, olykor már ijesztően horrorisztikus hangulatát, hogy nem operált túl sok színnel. Az igazság az, hogy ez a játék egyes szakaszainak kifejezetten jól állt, de összességében nagyon monotonná tette a játékélményt. Ezzel szemben az Ultimate Edition sokkal színesebb játék benyomását kelti, köszönhetően a teljesen új bevilágításoknak. Azonban megijedni nem kell, a sokkal színesebb Gears of War nem csak sokkal látványosabb és bizalomgerjesztőbb képet fest, de miközben mai játékok látványát meghazudtoló teljesítményt képes produkálni 1080p-ben és stabil 30fps mellett - a multiplayer módban 60fps mellett -, addig a hangulat sem veszett el. Cserébe viszont itt az alkalom, hogy ténylegesen gyönyörködjünk a pusztítás ellenére csodaszép gótikus építményekben, a háború övezte panorámában vagy az új jelenetekkel is kibővült átvezetőkben.

És ha sikerrel vettük az akadályokat a kampányban, akkor még mindig vár ránk a multiplayer mód, ami lényegében a széria összes térképét és játékmódját felvonultatja. Kapunk 19 helyszínt, köztük rengeteg klasszikussal, illetve olyan játékmódokat, mint az első részben most bemutatkozó King of the Hill, a Team Deathmatch vagy a kétfős, shotgunos móka, a Gnasher Execution. Ha ez nem lenne elég, akkor fontos kihangsúlyozni, hogy már dedikált szervereken zajlanak a küzdelmek, ráadásul az első rész megörökölte a Gears of War 3 kellően mély szintlépős rendszerét, beleértve az XP- és rangrendszerrel. Kipróbálni azonban nem igen tudtuk ezt a szegmenst, az idő előtt megkapott tesztpéldánnyal járó előnyök mellett ugyanis hátrány is akad, mégpedig a pangó szerverek.

A sok-sok pozitívumot és az önfeledt nosztalgiázást azonban némileg beárnyékolja, hogy amennyi rengeteg új dolgot kapott az Ultimate Edition, legalább annyi régről megmaradt hiányosságot nem sikerült kijavítania a készítőknek. Egyrészt ide tartozik a játék mesterséges intelligenciája, ami gyakorlatilag az első perctől az utolsóig megkeseríti a dolgunkat. Társaink lényegében csak díszként kísérgetnek minket, a legnagyobb harcok közben fel-alá rohangálnak, míg az ellenfelek nem egyszer viccesen beragadnak vagy ok nélkül elszaladnak mellettünk. Az is előfordul, hogy önhibánkon kívül kénytelenek leszünk újratölteni a legutolsó állásunkat. Velem is megesett, hogy egy várt szekvencia sehogy se akart elindulni, így pedig egyszerűen nem tudtam továbbhaladni a játék adott pontján. Bosszantó apróságok ezek, mert sajnos elég sokat tudnak rontani az összképen.

Azon az összképen, ami a hiányosságok ellenére még így is bőven a mérleg pozitív irányába billen. A Gears of War: Ultimate Edition ugyanis nem csak arra alkalmas, hogy megalapozza a hangulatot a Gears of War 4-nek, de arra is, hogy olyan minőségi retrospektívben legyen részünk, amit minden régi nagy kedvenc megérdemelne, amikor újrahasznosított változatként visszatér a boltok polcaira. Az Ultimate Edition arra is rávilágít, hogy még mindig ez a sorozat a fedezékrendszeres shooterek etalonja, amit az évek múlásával se sikerült senkinek még csak megközelítenie se. És ez nem csak a konkurensek kritikája, hanem sokkal inkább a sorozat elévülhetetlen érdemeit hivatott kidomborítani. A magam részéről csak remélni tudom, hogy a folytatások is kapnak egy-egy felújított változatot, mert ha ilyen odaadással készülnének azok is, akkor a Gears of War 4 közelgő bétájáig megjelenéséig könnyedén kihúzzuk.

Kapcsolódó cikk

• Gears of War: Ultimate Edition bétateszt