Mario Tennis: Ultra Smash teszt

Mario, Peach, Toad, Bowser és Yoshi visszatért. A klasszikus kalandok helyett most viszont újra a sportoké a főszerep, húsz éve kezdődött minden, és megint itt van. Megjelent a bajszos vízvezeték-szerelő legújabb teniszjátéka.

A Mario’s Tennis megelőzte korát. A világ egyik első virtuális valóság-játékaként - persze az akkori technikai fejlettségnek megfelelően, de - már 1995-ben valami olyasmi élményt nyújtott, mint a mostani Oculus Rift-címek. A Nintendo Virtual Boy nem volt hosszú életű, a konzolt mindössze fél évig gyártották, és csak 22 játék jelent meg rá, el se jutva az európai piacokra, a felhozatal legnépszerűbb darabjaként viszont a Mario’s Tennis szinte minden tulajdonos polcán megtalálható volt. Mondjuk nem is voltak sokan, a hivatalos adatok szerint alig 770 ezer darab gépet adtak el, Japánban és az Egyesült Államokban együttvéve. A konzol egy 3D-s virtuális szemüvegből, és egy kontrollerből állt, előbbit nem is nagyon lehetett felvenni, lábakon állt egy asztalon, oda kellett hozzá kuporogni, és a játék is fekete háttérre vetített piros neonpixelekből készült, de korszakot teremtett. Megszületett vele egy legenda.


A sorozat az elmúlt két évtizedben Nintendo 64, GameBoy Color, GameCube, GameBoy Advance, 3DS és Wii konzolokon is tiszteletét tette. Utóbbi esetében mondjuk csak egy Wiimote támogatással felszerelt GC-átiratot kaptunk, ami érthetetlen a mozgásérzékelős konzol elképesztő sikerét tekintve, most viszont itt az új rész. A Mario Tennis: Ultra Smash a Wii U egyik karácsonyi nagy dobásaként megérkezett közénk, a megszokott, laza stílusával, és a jól ismert, régi szereplőivel. A játék összesen tizenkét azonnal elérhető főhőst, és négy unlockolható mellékszereplőt vonultat fel, a listában a Mario-sorozatok legismertebb karakterei mellett pedig helyet kaptak olyan nevek is, mint Rosalina, Wario, Waluigi, Sprixie Princess vagy Donkey Kong. A kis hősök pedig mind eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, vannak köztük nagyobb darab, lassan mozgó, de erősen ütő hősök, és gyorsabb, de gyengébb játékosok is. Még ha az átlagos felhasználónál nem is ez számít majd, hanem az, mennyire szereti az adott szereplőt.


Tehetségünket öt játékmódban tehetjük próbára. A Classic Tennis játékmód a klasszikus versenyek otthona, melyen belül hagyományos, vagy páros meccseket tudunk tolni, különböző beállításokkal, gép ellen, vagy további kontrollerek mellett barátainkkal. A Mega Battle ugyanezt teszi izgalmassá annyival, hogy a pályán néha véletlenszerűen megjelenik egy gomba, melyek elkapva karakterünk óriásira nő, így növelve meg esélyét, hogy elérje, és erősebben üsse vissza a labdákat, míg a Mega Ball Rally ötlete hasonló ehhez, csak a labda lesz benne hatalmas. Ez utóbbi egyébként nem is rendes teniszjáték, mert a cél itt nem az, hogy kiejtsük az ellenfelet, hanem hogy minél tovább passzolgassunk egymásnak, de visszatérve a hagyományos módokhoz, még van egy Knockout Challenge és egy Online menüpontunk is. Előbbi a régi Tournament módot váltja le, és folyamatosan erősödő ellenfelek ellen kell benne helyt állnunk, míg utóbbi az internetes játékok otthona, nyilván nem is kell neki komolyabb magyarázat.


A játék a hagyományos teniszmeccsek szabályait követi. Az első két alkalommal, amikor az ellenfél nem tudja visszaadni a labdát, 15-15 pont üti a markunkat, a harmadik pedig 10-et ér, így jön össze a célegyenest jelentő 40 pont, mely után a következő már a győzelmünket hozza. Ha mindkét játékos 40-nél áll, akkor két pontszerzés kell ahhoz, hogy mienk legyen a menet, majd attól függően, milyen hosszú a meccs, annyi további kör vár ránk. A rendszer nincs tovább bonyolítva, így a legkisebb játékosok is könnyen átláthatják a szabályokat, egyjátékos módban, gép ellen pedig három nehézségi szint érhető el. A legalacsonyabbal felnőtteknek nem is érdemes próbálkoznia, az tényleg azért van, hogy a gyerekek is hamar sikerélményt érjenek el, a középső már kiegyensúlyozottabb, míg az igazi kihívás a legnehezebb fokozaton vár majd ránk.


Az irányítás rendkívül egyszerű. A GamePad bal karjával tudunk mozogni, az ABXY gombokkal pedig ütni lehet. Tudunk alacsonyan, közepesen és magasan szálló labdát adni ellenfelünknek, az új jump shot segítségével ugrásból is üthetünk, de visszatért a Mario Tennis Openben megismert chance shot is. Ennek lényege, hogy a játék jelzi, hol fog földet érni a labda, az utolsó pillanatban pedig megjelenik az is, melyik gombbal lehet tökéletesen visszaadni, így növelve pontszerzési esélyeinket. A játékélmény egyébként nagyon szuper, a kis hősök fürgén mozognak, és a színes játéktér is nagyon aranyos, az egyetlen gond csak, hogy nagyon kevés pálya van. A játék mindössze egyetlen stadionban játszódik, melyen belül kilenc felület érhető el, műanyag bevonat, fű, sóder, homok, jég, csak hogy párat említsek. Ezek mindegyikén egy kicsit máshogy viselkedik a labda, és a hős is, finom eltéréseket fogunk tapasztalni a sebességükben, és a reflexükben is. Apró érdekesség pedig, hogy a játék támogatja az Amiibo figurákat, így ha rendelkezünk kis szobrokkal, akkor azok segítségével újabb szereplőket varázsolhatunk a teniszpályára.


A Mario Tennis: Ultra Smash összességében aranyos lett. Egy kicsit olyan egyébként, mintha egy mini-játékot nyomnánk, letölthető címként, vagy egy nagyobb játék kiegészítőjeként tökéletesen meg is állná a helyét, teljes értékű, dobozos címnek viszont kevés. Tartalmatlan és gagyi, mindezek mellett viszont rendkívül szórakoztató és szerethető is. A játék tökéletes apa-fia elfoglaltság az ünnepek idejére, komoly kihívásokat nyújtó, összetett, és hosszú időre lebilincselő sportjátékot várni kár is tőle, ez nem arról szól. Csak a kikapcsolódásról. És a pillanatról.

7.7

Mario Tennis: Ultra Smash teszt értékelés 7.7

Pozitívumok:

  • Szórakoztató meccsek
  • Imádnivaló Mario-karakterek
  • Remek apa-fia elfoglaltság, de játszható egyedül, vagy legfeljebb négyen is
  • Vannak benne ötletes megoldások

Negatívumok:

  • Alig néhány pálya és játékmód
  • Nagyon kevés újdonság
  • Inkább minijáték, mint nagy, dobozos cím
6 komment - szólj hozzá!