Assassin’s Creed Chronicles: India teszt

  • Írta: fojesz
  • 2016. január 27.
Link másolása
Legyél bármekkora rajongó, nem veszítesz sokat, ha kimarad az Assassin’s Creed Chronicles-trilógia. A második rész egyértelművé tette, hogy ebben a sorozatban nincs több kraft.

Akár kapunk ősszel Assassin’s Creedet, akár nem, nincs miért búslakodnunk: egyfelől tényleg ráfért már a sorozatra egy kis pihenő, ha meg aztán valaki nagyon nem bír magával, a már-már gyanúsan Prince of Persiára (és persze Mark of Ninjára) hajazó Chronicles-sorozattal vigasztalódhat. A probléma csak az, hogy a Climax által fejlesztett trilógia érzésem szerint óriási kihagyott ziccer: ha nem is túl eredeti, elképzelés szintjén mindenképpen megállná a helyét, a gyakorlatban azonban elvérzik sajnos. A legrosszabb, hogy ebből a szempontból semmit sem változott az Indiában játszódó rész a tavalyi óta, és így a befejező epizódtól sem várhatunk sokat.

Aki esetleg azért ódzkodik a Chroniclestől, mert a nyitott világ és a már megszokott játékmenet helyett “kevesebbet” kap, ne aggódjon: ahogy az Assassin’s Creed Chronicles: Chinának, az Indiának is remekül áll, hogy csak motívumaiban hasonlít a nagytestvéreire, egyébként pedig egészen más élményt nyújt, mint azok. A Chronicles egy 2,5D-s akció-platformer, ami azt jelenti, hogy alapvetően oldalról figyelhetjük az eseményeket, olykor viszont ki kell mozdulnunk a “síkból”, és úgy közelítenünk, elbújnunk vagy éppen továbbhaladnunk. Az eltérő stílus ellenére a játék gerincét adó akció- és ügyességi jelenetek maximálisan Assassin’s Creed-kompatibilisek; a fejlesztők szétkapták, és erőlködésmentesen pattintották össze újra, ez esetben kicsit másként a klasszikus Assassin’s Creed-koncepciót.

Ami azt illeti, a körítés is ígéretes. A Chronicles-sorozattal a Ubisoft olyan Assassin’s Creed-hősöket céloz meg, akik eddig kevésbé voltak szem előtt, és a hardcore rajongókon kívül valószínűleg nem sokan ismerik őket. Nincs ez másként most sem, az indiai epizód 1841-ben játszódik, a Sikh Birodalom és a Kelet-indiai Társaság háborújának idején, főszereplőnk pedig Arbaaz Mir, akivel már az Assassin’s Creed: Brahman című képregényben és az Assassin’s Creed: Underworld című regényben is találkozhattunk. Az úriember tehát meglepően kidolgozott háttértörténettel büszkélkedhet, ráadásul a Frye-testvérek kortársa, már ezért is érdemes kicsit utánaolvasni. Hogy mit tesz hozzá mindehhez cikkünk tárgya? Arra mindjárt visszatérünk.

India mindenesetre mesés, a szó szoros értelmében is. Ha az előző rész kihozta belőled a Prince of Persia-rajongót, most garantáltan elkap a nosztalgia, a Climax fejlesztése annyira erősen emlékeztet a klasszikus játékra. Szépségversenyt nem fog nyerni, de művészetileg egyben van, és lehet, hogy a China megjelenésében egyedibb volt, az összkép megnyerő, és a színvilága miatt talán izgalmasabb is hosszú távon. A helyszínek kellően változatosak, csicsás paloták, piacok, ősi titkokat rejtő barlangok és erődök váltják majd egymást, amelyek még a játékmenetbe is visznek némi színt a maguk módján.

A feladatunk borzasztó egyszerű, többnyire arról van szó, hogy ilyen-olyan ürüggyel el kell juttatnunk Arbaazt A pontból B-be; a főszerepet az odáig vezető út kapja, a fejlesztők ugyanis a létező legtöbb módon igyekeznek keresztbe tenni nekünk. A platformer részek az ügyességünket teszik próbára, háztetőről háztetőre kell ugrálnunk, és jó assassin módjára általában nem használunk ajtót, lépcsőt meg egyéb úri huncutságokat, inkább a falon közlekedünk, és az ablakokat vesszük igénybe, ha valahová be szeretnénk jutni. A “merre tovább” legtöbbször adja magát, úgyhogy elsősorban a kivitelezésen áll vagy bukik minden - különösen az időkorlátos jeleneteknél, ahol másodpercre pontosan kell tornáznunk.

A játék nem erőlteti meg túlzottan a szürkeállományunkat, de nem is az a fajta, aminél belefér az agyatlan darálás. A pályák dugig vannak őrökkel, nekünk pedig a felszereltségük, a mozgásuk és a látómezejük alapján kell kisakkoznunk, hogy merre érdemes mozognunk, hová bújjunk, csendben gyilkoljunk, vagy inkább kockáztassuk meg a nyílt harcot. Idővel egyre komplexebb helyzetekbe kerülünk, a Chronicles azonban több játékstílusnak is teret enged, így mindig adott a lehetőség az alkalmazkodásra, ehhez pedig a pályatervezés és a kelléktárunk is asszisztál.

Kapualjakban és oszlopok mögé rejtőzhetünk el, és a plafonon vagy a párkányon lógva sem vesznek észre bennünket. Füttyszóval vagy petárdával csalhatjuk el a rossz helyen ácsorgó strázsákat, de használhatunk füstbombát és chakramot is; utóbbi elhajításával például kiiktathatjuk a csengőket, így megúszhatjuk a riadót és az őrök erősítését is. További színt visznek a játékmenetbe azok a képességek, amiket a Helix hibái révén használhatunk ki: ilyenkor fedezékről fedezékre teleportálhatunk és harc közben is erősebbek vagyunk valamivel, csak mert a játékbeli múltidéző program “bugzik”. Mondanom sem kell, ezek alaposan leegyszerűsítik a dolgunkat, cserébe viszont csak korlátozottan élhetünk velük.

Ahogy az előző részben, most is pontozza a teljesítményünket a játék, tulajdonképpen ez a pontrendszer motivál bennünket arra, hogy minél csendesebbek legyünk. Ha ügyesek vagyunk, és elég pontot gyűjtünk össze az adott pályán, különböző fejlesztések üthetik a markunkat, amelyek által erősebbé válik a karakterünk, és bőségesebb lesz a felszerelése. Utána pedig már csak rajtad áll, hogy mit hozol ki mindebből, de az biztos, hogy el fog tartani egy darabig, míg az ölés- és riadómentes végigjátszásokért járó trófeákat bezsebeled…

Annál is inkább, mert a játék irányítása ott gáncsol majd el, ahol csak tud, gyakorlatilag ezen hasal el az egyébként élvezetesnek tűnő anyag, és emiatt kívánod majd állandóan a fenébe. Az egy dolog, hogy a harcrendszer használhatatlan, mert legalább motiválva érzi magát a játékos, hogy a lopakodást részesítse előnyben. (Komolyan, ha tehetitek, kerüljétek a nyílt harcot!) Viszont az sokkal több kellemetlenséget okoz, hogy a reszponzivitásával is problémák vannak, rendszeresen előforduló jelenség, hogy azért zuhanunk le valahonnan vagy ugrunk rosszul, mert a játék késve reagálja le, hogy mit szeretnénk tőle. Külön zavaró ez, amikor egy-egy gombnak helyzetfüggő funkciója van, és mondjuk alig egy pillanat áll rendelkezésedre, hogy egyszerre végezz két őrrel.

És hogy visszakanyarodjak a nyitva hagyott kérdésünkhöz, azt is illik megemlíteni, hogy az Assassin’s Creed Chronicles: India maximálisan súlytalan a sorozat egésze szempontjából, ezért még csak nem is érzi azt az egyszeri játékos, hogy megéri erőltetnie a dolgot. Hiába a viszonylag kidolgozott háttérrel rendelkező főhős, a játék története nem tartogat túl sok izgalmat, és bár a színészeknek sincs sok dolguk, ők sem erőltetik meg magukat, hogy túlzottan megkedveljük a főszereplőket. Semmit nem veszítesz, ha kihagyod a játékot, ez pedig különösen igaz akkor, ha a Chinát is végigjátszottad: ha az előző részt kipipáltad, gyakorlatilag mindent láttál már, az India ugyanis játékmenet tekintetében sem ad túl sokat hozzá a sorozathoz.

Persze ha nem bírod ki Assassin’s Creed nélkül, 10 eurót megérhet a játék. Két délután alatt végigjátszható, utána pedig a vérmérsékletedtől függően eldöntheted, hogy akarod-e szívatni magad az újabb végigjátszásokkal és a challenge-pályákkal. Máskülönben viszont nem ajánlom a megvásárlását, és az oroszországi epizódtól sem várnék sokat: mostanra egyértelművé vált, hogy ez a széria ennyit tud, és a Climax nem is szeretne rajta érdemben farigcsálni. Kár, mert nem indult rosszul.

Az Assassin's Creed Chronicles: India PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg, később pedig Vitán is tiszteletét teszi. Mi PS4-en teszteltük a játékot.

8.
8.
SilasGreaves
Keep me from the cages under the control
Running in the dark to find East of Eden,.....
7.
7.
SilasGreaves
Azonnal játszani akarsz egy ilyen zene után. Tökéletes választás, bravó Ubisoft! Ez nagy telitalálat. :)
6.
6.
SilasGreaves
Jó ez a játék pedig nagyon. Nem rohanni állandóan, lövöldözni, hanem gondolkodni, taktikázni. Ez a lényege. A hangulat kivételesen szupi, a mai felpörgött agyú fiatalságnak persze, hogy nem jön be. Ez nekik magas. Hangsúlyozom! Ez a játék nagyon zsír! Jaaa, a zene zseniális. Zella Day: East of Eden. Sürgősen meghallgatni! :)
5.
5.
XDgamer
Végre tudni róla
4.
4.
GAMEROD
Emmeg mi? Assassins Creed Super Nintendóra?
1.
1.
Nothing
India? Inkább indie...;)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...