Unravel teszt

A szeretet a legfontosabb dolog a világon. Az Unravel meséje megtanít minket rá, hogy éljünk bármilyen messze is a családtól, sosem leszünk egyedül. Mert szívünket összekötik a közös emlékek.

Idős hölgy nézegeti a fényképeit, otthonában üldögélve magányosan. Családi találkozók, kempingezés az unokákkal, kirándulás, pecázás, régen minden olyan jó volt. A szeme is könnybe lábadt már, vége az együtt töltött időknek, a gyerekek felnőttek, szétszóródtak. A hölgy otthagyva délutáni teáját, szomorúan indul az emeleti szobák felé, egy halom pamutgombolyagot cipelve a kezében - egy szép sál, vagy egy sapka kedves ajándék lesz az unokáknak. Így egy kicsit ott lehet majd velük talán, ha nem is láthatja őket. Felfelé menet pedig megtörténik a csoda. A kosárból egy piros golyócska ugrik ki, hosszasan gurulva, tekeredve le a padlón, majd életre kel belőle egy apró, de annál aranyosabb lény. Yarny, az Unravel főhőse.

Yarny a szeretetet jelképezi. A gondoskodást, a kedvességet, és az emberi kötelékeket. Ezért készült fonálból. A kis figura megszületése után hamar útnak indul, hogy bejárva a családi fényképek helyszíneit, átélje velünk az emlékeket, melyek a hölgynek annyira kedvesek. A Coldwood Interactive és az Electronic Arts legújabb közös játéka egy izgalmakkal és érzelmekkel teli kalandot nyit meg, egy szívvel-lélekkel készített skandináv mesét, mely megváltoztatja az életünket, és azt, ahogy eddig szeretteinkre gondoltunk. Svédországban járunk, valahol északon, Umeå városának közelében, ahonnan a mindössze tizennégy fős fejlesztőcsapat is származik. Yarny kalandja itt veszi kezdetét, innen indul minden.

Az Unravel a stílusát tekintve egy oldalnézetes puzzle-platformer játék, melyben a kis piros főhőst irányítva kell megtalálnunk azt, ami elveszett. A hölgy családját. Kalandunk a hátsó kertben kezdődik, majd a tengerparton, az erdőben, a hegyekben, és a vasútállomáson folytatódik, a tizenkét különböző helyszín között vannak napsütéses, esős, havas, világos és sötét pályák, járunk a vadonban, a városban, és az ipari negyedben is. A pályák végigjátszásával egy fotóalbumot tölthetünk meg emlékekkel, Yarny apró termete pedig az egészet még csodálatosabbá teszi. Segítségével megláthatjuk a világ apró szépségeit, elmerenghetünk egy rügyező ágban, vagy egy szép virágban, de alulról átélve mindent a veszélyek is nagyobbak, már egy mélyebb pocsolya, vagy egy vadul mozgó fogaskerék is az életünkre törhet. A játék egyéni és szívhez szóló, ha pedig hasonlítanom kéne valamihez, akkor talán a Limbo, meg a LittleBigPlanet az, ami a legközelebb áll hozzá. És a stílus rajongóinak kötelező darab ez is.

A játékmenet sajátossága, hogy Yarny fonala folyamatosan tekeredik le. A kötél egyik vége otthon marad, bizonyos időközönként viszont találunk új gombolyagot, ami pótolja az elvesztett anyagot, éppen ezért pedig végig nagyon kell figyelnünk. Hősünket irányítva nem csak a különböző elénk kerülő akadályok megoldását kell megtalálnunk, de az átvezető legrövidebb utat is, ha pedig nem járunk sikerrel, a fonál letekeredik, Yarny pedig egy idő után már nem tud tovább menni. Érdekesség pedig, hogy fonala nem csak hátráltatja, de segíti is őt. Tud belőle lasszót csinálni, felmászhat vele valahova, átlendülhet egy szakadék fölött, vagy elhúzhat tárgyakat. A játék során sokszor kell nekünk úgy átrendezni a pályát, hogy megleljük a kiutat. A fonalat továbbá kifeszíthetjük két ág, vagy kampó közé is, így készítve házi trambulint, de nem egyszer kell majd hétköznapi tárgyakat olyan célokra használnunk, ami emberként nem jutna eszünkbe, egy szatyorból jó ejtőernyő lehet például, a futónövény indája pedig segít majd elérni a magasan fekvő helyeket.

Yarny nem szuperhős. Nem tud harcolni, se igazán nagyot ugrani, tönkreteszi és megöli őt a víz, az elé gördülő kihívásokat így erő helyett ésszel kell megoldani. Kalandunk során többször megállít minket a játék, olyan feladatokat adva, amin percekig kell agyalnunk, a továbbjutás viszont annál nagyobb öröm így, hihetetlen aranyos játékelem pedig, hogy mindig találkozunk állatokkal. A kertben egy sündisznó sétál át mögöttünk, a tengerparton rákok szaladgálnak, az erdőben pedig egy jávorszarvas jár felénk éppen. Néhány közülük ártalmatlan, de vannak olyanok is, amelyek segítik, vagy nehezítik utunkat. A tónál például egy halat foghatunk be, hogy áthúzzon minket a túlpartra, az erdőben viszont egy pocok kerget majd meg minket, akkor menekülnünk kell, amíg nem sikerül lerázni.

Az Unravel a Sony free-to-use motorját, a PhyreEngine-t használja. Ugyanez fut a fl0w, a Flower, a Gravity Rush, a Deathspank, a Hotline Miami, és a Demon’s Souls alatt is, a motorról pedig mindent elmond, hogy több szakmai díjat söpört már be az évek során, mint a Frostbite és a CryEngine együttvéve. Az Unravel grafikája pedig ennek megfelelően egyszerűen gyönyörű. A háttér kidolgozása olyan részletes, hogy az embernek leesik az álla tőle, a növények, a kavicsok, a fákon átszűrődő napsugarak mind fantasztikusan néznek ki, talán csak a fények és az effektek régiesek csak. Yarny nem beszél, a játék szavak helyett csodálatos képekkel, és talán még annál is szebb zenékkel szól hozzánk, a billentyűs-, vonós- fúvós hangszerekkel életre keltett dalok ámulatba ringatják az embert, megszabadítják a mindennapoktól, és elvarázsolják.

Nagy kár, hogy a játékban nincs semmilyen fejlődési rendszer, így pedig egy idő után nem is nagyon tud újat mutatni. Ugyanolyan feladványok és megoldások követik egymást folyamatosan, és a kezünkben lévő eszközök se gyarapodnak, a készítők végig szigorúan ragaszkodnak ahhoz, hogy a fonálon kívül semmit se használjunk, és még ezt az egyetlen elemet se aknázták ki igazán. Pár ötletet elbírt volna még a játék, így az első negyedében kitapasztalunk már mindent, amit utána csak hasznosítani kell, ráadásul vannak benne bugok is. Én egyszer simán elzártam a továbbjutásomat például egy becsukódó ajtóval, de Yarny is ragadt már be úgy két kiálló pixel közé, hogy újra kellett kezdenem az egészet. De jó lett volna, ha raknak bele valahogy kétjátékos módot is, a hölgy fonálembere mellett szívesen látnám mondjuk a férj emberkéjét, a játék pont olyan, hogy szuperül tudnánk gyerekkel együtt játszani, így viszont ahelyett, hogy két kontrollerrel egymást segítenénk, csak nézhetjük, mit csinál a másik. Az meg úgy nem az igazi.

Az Unravel a néhány apró hibájától függetlenül egy fantasztikus kis játék. A főhős elképesztően aranyos, a történet pedig szívhez szóló, ilyen szép játékot ritkán látni manapság a piacon, és szuper jó fejek a készítők is. Az egész kaland egy köszönetnyilvánítással kezdődik, amiben arról beszélnek a fejlesztők, hogy mennyire megtisztelve érzik magukat attól, hogy ennyi ember várta a megjelenést, és mi is kipróbáltuk a játékukat, egy szobára való fiatal svéd srác az egész világhoz szólhat a játékkal, ami a legszebb dolog a számukra. Az őszinte sorokat nagyon jól esik végigolvasni, én kifejezetten jó dolognak tartom, hogy az EA felkarol ilyen játékokat, és elhozza nekünk, gonosz óriásból ő lett napjaink egyik legtisztességesebb kiadója, míg szerepét az Activision, meg a Ubisoft vette át. Így alakul át a világ. Az Unravel megvásárlását őszintén ajánlom mindenkinek, aki szereti a stílust, aki pedig nem biztos még benne, annak irány az Origin, vagy az EA Access. Két pályát lehet ingyen kipróbálni, ami már biztos elég a jó döntéshez.

Az Unravel PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.

8.0

Unravel teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Csodálatos mese a szeretetről, és az emberi kapcsolatokról
  • Aranyos, imádnivaló főhős
  • Jól kitalált akadályok és logikai feladványok
  • Változatos helyszínek
  • Gyönyörű grafika, csodás zenék

Negatívumok:

  • Nincs fejlődési rendszer
  • A játék egy idő után nem tud sok újat mutatni
  • Vannak benne apró bugok
  • A kétjátékos mód nagyon hiányzik
31 komment - szólj hozzá!