Tom Clancy's The Division teszt

Járvány söpört végig a világon, káosz és félelem uralja az utcákat, ideje, hogy rendet tegyünk. A kormány aktiválja az alvó ügynökeit, akik nem csak a város védelmét igyekeznek visszaállítani, de azt is megpróbálják kideríteni, mi történt.

Kevés olyan játék van, aminek olyan ellenállás közepette kellett helyt állnia, mint a The Division. A Ubisoft ugyanis mindent elkövetett annak érdekében, hogy a 2013-as E3-on bemutatott új Massive-játékot rég nem látott gyűlölethullám övezze, így lényegében már akkor is mindenki sárral dobálta, amikor igazából meg sem érdemelte azt. A játék zárt, majd nyitott bétája viszont ha nem is tette egyértelművé, de azért jelezte, a kritikák többsége nem igazán állja meg a helyét. Mert a béta még csak előfutára volt annak, hogy mivel lesz dolgunk, a játék végleges változata azonban megadta azt a csattanós választ, amivel pillanatok alatt szertefoszlottak a korábbi, immáron okafogyottá vált negatív vélemények. A The Division ugyanis nem csak látványvilágban nyújt kimagaslót, de játékmenetét tekintve is olyan sokrétű, mint New York. Manhattan káosz utáni utcáin bóklászva akár órákra is el lehet veszni, miközben olyan mély és szerteágazó fejlesztési lehetőségeket kínál a Ubisoft Massive játéka, ami garantáltan újabb órákra a tévé vagy monitor elé szögezi az embert. 

Bárki is áll a történtek mögött, a fekete pénteknél jobb napot nem is választhatott volna, hogy szabadjára engedjen egy rejtélyes szupervírust, ami pillanatok alatt végigsöpört a városon. A társadalom egyik pillanatról a másikra omlott össze, a civil lakosság kifosztott minden üzletet és aki csak tehette, mindenét hátrahagyva elmenekült New Yorkból. A Nagy Alma azonban sohasem alszik, az egyes negyedek utcáin önjelölt bűnözők és banditák igyekeznek hasznot húzni a káoszból, így nem csak a kifogyóban lévő víz és élelem okoz fejtörést a kormányszervek számára. Egyetlen megoldás maradt, aktiválni kell a Strategic Homeland Division nevű titkos szervezet alvó ügynökeit, akik nem csak a négy frakcióból álló rosszfiúktól igyekeznek megtisztítani az utcákat, de a vírus forrása után is nyomozni kezdenek.

Meglepő módon pont nem a történet az, ami arra ösztökél majd minket, hogy újabb és újabb küldetéseket vállaljunk el. A The Divison sajnos egy, a végéhez közeledve ugyan érdekesebb és izgalmasabb sztorit prezentál, de mire eljutunk odáig, addig számtalan klisét elpuffogtatnak a készítők. Akkor hogyan lehetséges, hogy mégis órákra képes beszippantani a játék? Elsősorban a hangulata miatt. A Massive olyan atmoszférát teremtett, amihez hasonlóval nagyon kevés ilyen jellegű cím rendelkezik. Lehet, hogy nem kaptuk meg a premier napján egész New Yorkot, kezdve Brooklynnal, Queensszel, Bronxszal, Staten Islanddel, de már Manhattan is olyan méretekkel bír, amit bejárni is rengeteg időbe telik. A svéd csapat pedig minden apró részletre odafigyelt, legyen szó dinamikus napszak- és időjárásrendszerről, a legutolsó centiméterig hiteles ábrázolásról. Amikor például a Time Square-es küldetést teljesítettük, képes voltam percekig elmerülni a látottakban, amiben persze az is közrejátszott, hogy volt szerencsém már a valóságban is New Yorkban járni. Ez a kidolgozottság pedig nem csak a káosz uralta utcákra, sikátorokra igaz, hanem a belső terekre is.

Persze ez még így édeskevés ahhoz, hogy több tíz órát New York virtuális másában bóklászással töltsünk. A The Division másik nagy erénye az elképesztően mély és sokrétű fejlesztési lehetőségek. A bétában már körvonalazódott, hogy mi vár ránk, de a teljes játékban vált egyértelművé, hogy karakterünk képességeinek testreszabása nem annyira ragaszkodik a sablonokhoz, így sokkal könnyebb átmenetet képezni a különböző kasztok, mint például a medic, a support vagy a tank között. Ez azért is fantasztikus, mert ha nem csapatban játszunk - ahol egyébként sokkal markánsabb szerepe van egy-egy kasztnak -, hanem egyedül, akkor nem kell attól tartanunk, hogy karakterünk azért harap majd fűbe, mert mondjuk az orvosi vonalat vittük túlzásba, pedig a harc közben az lett volna a jobb, ha tankként törjük magunk előtt az utat. Csakis rajtunk múlik, hogy milyen irányba visszük el hősünket.

Ahhoz, hogy ezeket a fejlesztéseket elérjük, központi bázisunk három szárnyát - orvosi, a technikai és a védelmi részlegek - kell aktiválnunk, majd az ott elérhető szegmenseket fejlesztenünk. Ehhez egyrészt specifikus mellékküldetéseket kell teljesítenünk, illetve olyan fő küldetéseket, amelyek sikeres teljesítésével pontokat gyűjtögetünk. Az így megszerezhető képességek mellett aztán karakterünket passzív tulajdonságokkal felruházó perköket, illetve választható, képességeinket befolyásoló talenteket nyithatunk meg. És ahogy fentebb is írtam, ezek között bármilyen átmenet lehetséges, így egyszerre lehetnek hősünknek orvosi és támogató képességei. Hogy kicsit tovább bonyolítsuk a helyzetet, a képességekre aztán különböző modifikációkat is tehetünk, amelyek szintén markánsan befolyásolják azokat. Egyszóval karakterünk teljesen egyedi, saját szájízünk szerint alakítható tulajdonságokkal fog bírni.

Ez utóbbi egyébként a fegyverek esetében is jelen van, és itt nem csak a különböző kiegészítőkre, a célzásrásegítőkre vagy a nagyobb távolságot biztosító távcsövekre gondolok, hanem az olyan, szintén passzív modokra, amelyek a csúzlik képességeit is turbózzák. És ha ez még nem lenne elég, akkor különböző kiegészítőket, magunkra aggatható cuccokat (legyen szó golyóállómellényről, térdvédőről és egyéb protektorokról) kraftolhatunk is. Ehhez a pályákon elhelyezett elektronikai cuccokat, tervrajzokat és tárgyakat kell összeszednünk, hogy aztán vagy már meglévő dolgainkat fejlesszük tovább, vagy teljesen új cuccokat készítsünk. A lehetőségek gyakorlatilag kimeríthetetlenek, és nem csak azért, mert rengeteg dolog közül válogathatunk.

Hanem azért is, mert ügyelnünk kell karakterünk három fő értékére, a sebzésre, az életerőre és a speciális képességekre, amelyeket szintén három tulajdonság határoz meg. Ezeket a tulajdonságokat pedig a már említett kiegészítők és modifikációk segítségével tudjuk személyre szabni. Például, ha magunkra aggatunk valamilyen protektort, akkor az lehet, hogy megnöveli az életerőnket, de a speciális képességeink értékét drasztikusan csökkenti. És arra is figyelni kell, hogy egy új mellvért vagy hátizsák, esetleg kiegészítő kiválasztásánál egyéb tulajdonságokat is kapunk - pontosabb célzás, erősebb páncél és hasonlók. A bőség zavara viszont ne tévesszen meg, teljesen átlátható és jól menedzselhető mindez játék közben, így céltudatosan formálhatjuk karakterünk egyes képességeit és tulajdonságait. Egyrészt a játék kellő alapossággal mutatja be a főbb lehetőségeket, másrészt a sokat kritizált, túlontúl is színes és felesleges információktól hemzsegő UI-problémák az inventoryban már kevésbé vannak jelen, így egy jól átlátható és kezelhető felületen kell menedzselnünk hősünk tulajdonságait.

Ez egyébként azért is nagyon fontos, mert a játék elképesztő mennyiségben dobálja a felszedhető cuccokat. Nem arról van szó, hogy minden sarkon ütős jutalmak ütik a markunkat, ha leszedünk pár útonállót, de kifizetődő lehet, ha akár alacsonyabb szinten is nekivágunk egy-egy nehezebb küldetésnek. Jutalmunk garantáltan nem marad el. Egyrészt a tapasztalati pontok terén is bőkezű a játék, minden apró cselekedetünkért szép mennyiségű XP-t szerezhetünk, legyen szó mellékküldetések teljesítéséről, civilek támogatásáról, elveszett ügynökök utáni nyomozásról vagy Echók megtekintéséről. Másrészt pedig bármerre is járunk, biztosak lehetünk benne, hogy a feladatainktól függetlenül is érdemes kiiktatni a rosszfiúkat, mert akár táposabb fegyverek, protektorok vagy egyéb cuccok lesznek végső jutalmaink. Amíg a Destiny egyik legnagyobb problémája az igazságtalan loot-rendszer volt, addig a The Division nem csak igazságos, de bőkezű is, így rengeteg időt töltünk majd azzal, hogy a fentiekben ábrázolt karakterfejlesztés során a lehető legjobbat hozzuk ki hősünkből.

A szerepjátékos vonalat egy feszes, a Gears of War alapjaira ügyesen felhúzott, kicsit továbbgondolt fedezékrendszeres harc teszi teljessé, sőt igazán élvezetessé. A tűzharc ugyanis minden esetben baromi izgalmas, legyen szó mellékküldetésről vagy egy hosszabb fő küldetésről. Egyrészt a mesterséges intelligencia nem az ellenfelek mennyiségével kompenzál, hanem sokszor tényleg igyekszik minket sarokba szorítani - az is igaz, hogy sokszor meg érthetetlen dolgokat művel -, így a lövöldözésnek van egy kihívást erősen fokozó taktikus vonulata is. Másrészt a fedezékről fedezékre való közlekedés nagyon el lett találva. Szabadon körbejárhatjuk az adott objektumot, miközben ha váltani szeretnénk, elég egyetlen gombot lenyomva tartanunk. Ennek segítségével a már említett stratégiai vonal is jobban felértékelődik és kézzelfoghatóbbá válik.

A játék nehézsége is remekül skálázódik, így még egy normál fokozaton elindított misszió is képes térdre kényszeríteni minket, ha nem vagyunk kellően elővigyázatosak. A The Division egyik nagy erénye, hogy hiába épít a csapatmunkára és csalogat a négyfős kooperatív módra, lényegében egyedül barangolva is nyugodtan neki lehet vágni. Ha szólóban toljuk, akkor se lesz egyszerűbb egy-egy küldetés, ha pedig csapatba verődve indulunk neki egy-egy kihívásnak, akkor a legmagasabb szintű csapattárshoz igazítja a nehézséget a rendszer. Működik? Igen, tökéletesen. A már említett Time Square-es küldetésnél hiába voltunk négyen, vért izzadtunk, mire teljesítettük.

És akkor a sok-sok tennivaló és lehetőség mellett ott van a PvP-zóna, a Dark Zone, ami lényegében egy modern, városi környezetben játszódó vadnyugat. Egyszerűen senkiben sem bízhatsz, még rögtönzött csapattársaidban sem, arról nem beszélve, hogy egyedül bemerészkedni New York legsötétebb és legfertőzöttebb negyedébe kész öngyilkosság. Az itt eltöltött idő azonban kifizetődő lehet, feltéve, hogy van türelmed elviselni, hogy a legutolsó pillanatokban mindent elbukhatsz. A bizonytalanságnak viszont mindvégig van egy sejtelmes hívogató hangja, ami miatt újra és újra betéved az ember, mert akárhonnan is nézzük, remek hangulatban telnek az ilyen küzdelmek is. Az más kérdés, hogy bosszúságot leginkább az okoz, hogy egy-egy nagyobb csetepaté közepette úgy is üldözött ügynökké válhatunk, hogy arról igazából nem is tehetünk. A tűzpárbajok hevében ugyanis óvatlanul is megölhetünk valakit, és a játék bizony nem válogat, ilyenkor is megkapjuk a rogue-státuszt. Az igazsághoz azért az is hozzá tartozik, hogy amíg a bétában rengetegen arra mentek rá, hogy az Extraction pontoknál levadásszák a cuccaikat kimenekíteni készülő embereket, addig a teljes játékban ez már kevésbé van jelen. Leginkább azért, mert nem igazán kifizetődő üldözött Rogue-nak lenni, ugyanis miután Te megfosztottál valakit a cuccaitól és megszerzett pontjaitól, biztos lehetsz benne, hogy utána Te is így jársz. Pedig az egésznek pont ez a bizonytalanság adta az ízét, ami úgy tűnik, elveszni látszik.

És mi van akkor, ha elérjük a jelenleg elérhető maximális szintsapkát? Jelentjük, az élet nem áll meg, New York nem szabadul fel, hőseink pedig nem térhetnek nyugovóra. Egyrészt ha addig nem merészkedtél be a Dark Zone-ba, akkor ott is rengeteg küldetés és veszély vár rád, de mondanunk se kell, hogy ezért cserébe a jutalom se marad el. Másfelől pedig elérhető lesz egy új kereskedő, akinél az eddiginél is ütősebb, speciális cuccokat vásárolhatunk. Kapunk napi, heti küldetéseket, amelyek lényegében a fő küldetések újrajátszását takarja, csak sokkal szívósabb ellenfelek ellen. Az itt megszerzett krediteink lesznek az úgynevezett Phoenix kreditek, ami többek között a már újonnan megjelenő árusnál lesz hasznos fizetőeszköz, végül pedig a normál és a hard nehézségi szint mellett megjelenik a Challange opció is. Kevésnek találod? A játék már sokat dicsért loot-rendszere miatt biztosan hosszú időre leköti majd a rajongókat, hogy a lehető legjobb cuccokat megszerezzék, márpedig a közelgő raidek és egyéb kihívások mellett erre szükség is lesz, és ha másért nem, a már szintén említett hangulatért biztosan megéri majd újra és újra ellátogatni Manhattanbe.

Persze a fent leírtak ellenére nem tökéletes játék a The Division. A rajt pillanata óta gondok vannak a szerverekkel, miközben idegesítő, akár előrehaladásunkat is blokkoló hibákba is bele lehet futni. Az MI és a grafika is képes meglepően felemás teljesítményre. Hiába a gyönyörű látvány, ha a fegyverek modifikációs felületét megnyitva szó szerint eltűnik a kép vagy éppen pop-up hatással találkozunk. Hiába az egyébként jóra sikeredett mesterséges intelligencia, ha olykor butaságokat művelnek az ellenfelek. De - csupa nagy betűvel - a The Division a hibái ellenére az elmúlt évek egyik legjobb, leghangulatosabb vadonatúj IP-je. Órákra el lehet merülni benne, legyen szó a Dark Zone-ról vagy a cselekményt előre lendítő küldetésekről. Úgyhogy ha Téged még nem aktiváltak, itt az ideje, hogy csatlakozz a Division ügynökeihez, mert New Yorknak szüksége van Rád!

A Tom Clancy’s The Division PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on próbáltuk ki.

8.0

Tom Clancy's The Division teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • A lepukkant, káosz uralta Manhattannek fantasztikus hangulata van
  • Élvezetes, piszkosul izgalmas fő küldetések
  • Elképesztően sokrétű, mély fejlesztési lehetőségek
  • A loot-rendszer újra és újra arra ösztönöz, hogy ne hagyjuk abba a játékot
  • Remek fedezékrendszeres mechanika
  • Dark Zone...

Negatívumok:

  • ...ahol a béta után a játékosok kevésbé vállalják be, hogy Rogue-ok legyenek
  • Önismétlő mellékküldetések
  • Hiába gyönyörű a játék grafikája, a pop-up hatás és grafikai bugok így is jelen vannak
  • A mesterséges intelligencia sokszor felemásan teljesít
  • Kliséktől hemzsegő történet
191 komment - szólj hozzá!