25 milliárd dollár. Ennyit költünk évente mobiljátékra, miközben alig van már cím, amiért fizetni kéne. Minden free-to-play lett. Az ingyen dolgokat pedig nincs, aki ne szeretné, főleg akkor, ha minőségi, jó cuccokat lehet fizetés nélkül megkapni, és a mai játékok (mondjuk ki), igényesek. Messze nem mindegyik, de mindig lehet találni köztük olyat, ami beszippant. Én magamat a veterán mobiljátékosok közé sorolom, apa Ericsson GH388-asára még nem volt semmi ilyesmi, tízévesen az egyetlen szórakozás vele az volt, hogy eljátszottuk, engem hív valaki. Aztán egy pillanat alatt megváltozott minden. A Nokia 6110 elhozta a Snake-et, majd jött a színes kijelzők korszaka, a Bounce, meg a WAP-ról letölthető sok-sok játék, néhány száz kilobyte adatmennyiségért annyit kellett fizetni, mint az emelt díjas SMS-ért, amiben a linket küldték. A PDA-knak köszönhetően aztán a hardver olyan erős lett, hogy PC-s klasszikusokat is lehetett már villamoson, buszon tolni, az iPhone megjelenésével pedig beköszöntött a mai kor. A mobiljátékok legszebb korszaka.
Candy Crush Jelly Saga (Android, iOS, Windows Phone)
Mivel is kezdhetném a visszatérő mobilrovatot, mint a Candy Crush legújabb részével. A cukormániás játék idén januárban érkezett a harmadik felvonásához, a fejlesztését végző King pedig elért vele mindent, amit ezen a piacon csak lehetett. A kővarázsló alapokra építkező free-to-play sorozat a jól megszokott mikrotranzakciós modellt használva ragadja el nem csak az egyszeri, de a profi mobiljátékosok szívét is, a játék teljes egésze ingyenes, valódi pénz befizetésével viszont mindenféle előnyökhöz lehet benne jutni. Folytathatjuk a meccset akkor, ha elfogytak a lépéseink, átugorhatjuk a legnehezebb, napokig teljesíthetetlen pályákat, a játék nem válogat az eszközök között, ha a zsebpénzünket kell kicsalni. A modell sikerét pedig mi is mutathatná jobban, mint az, hogy a King évi 2,2 milliárdot kaszál, amiből 1,5-öt csak ez a sorozat hoz, méghozzá úgy, hogy a játékosaik 97,5 százaléka sose fizetett, és nem is fog soha. A maradék viszont csenget, mint az őrült, és ezt az Activision Blizzard is látja, a Call of Duty kiadója idén februárban nem kevesebb, mint 5,9 milliárd dollárt fizetett a King felvásárlásáért. Úgyhogy egy valami már most biztos, egy ideig el leszünk látva folytatásokkal.
A Candy Crush Jelly Saga az elődök által jól kitaposott utat követi. Cukorkákat kell tologatnunk benne úgy, hogy azok sort, vagy halmazt alkotva a felrobbantsák magukat, különböző célokhoz juttatva közelebb minket, ezt variálják folyton újabb és újabb elemekkel. A legújabb rész négy ilyen új elemet, vagy ha úgy tetszik, négy játékmódot nyit meg előttünk. Régen feladat volt az, hogy a pályát benövő fagyást letisztítsuk a cukorkákkal, most viszont vannak olyan küldetések, amikor ennek pont az ellenkezője a cél. Jelly módban úgy kell sorokat kiraknunk, hogy azok minél nagyobb területre terjesszék el a zselét, benőve az egész pályát, ennek testvére pedig a Jelly Boss, melyben immáron ellenségünk is akad. Nekünk lila zselét kell terjesztenünk, míg a gép által irányított Jelly Queen a zölddel van, a feladat elfoglalni egymás területeit, mielőtt lejárna a lépéseink száma. De nem kevésbé izgalmas a Puffler mód se, ahol egy folyton mozgó pillecukor hernyót kell sarokba szorítanunk, és úgy elkapnunk, hogy felrobbantjuk a fölötte álló cukrokat, az előzőhöz hasonlóan pedig a Puffler Bossban ugyanez vár ránk, csak ellenféllel. A gép Cupcake Carl bőrébe bújva ugyanúgy üldözi a kis kukacokat, aki pedig többet kap el, az nyer. A játék ezúttal is mobilhoz szögezi az embert minden este, minden reggel, nem lehet megunni.
Clash Royale (Android, iOS)
De nem csak a Candy Crush nyomtatja a pénzt. A Clash of Clans fejlesztéséért felelős Supercell is elrakja a maga évi 2,3 milliárdját, ami nem csak amiatt a százmilliócska miatt szebb teljesítmény az előzőnél, hanem azért is, mert a kővarázsló egy casual játék, rengeteg jól költő, felnőtt, női játékossal, ez meg egy háborús, komoly cím, főleg fiúknak. Akik meg ugye nem vásárolnak annyit, mint egy jól kereső anyuka az unalmas óráiban. Érdekesség pedig, hogy a készítőknek nagyon nincs is más játékuk ezen kívül, készült még egy hasonló próbálkozás Boom Beach címmel, de messze nem éri utol a Clash sikerét, mely immáron négy éve tartja a fejlesztőket a világ legnagyobb mobilos cégei között. És ahogy a svéd King, úgy a finn Supercell is eladta magát, őket a japán SoftBank telekommunikációs cég, és annak játékos leányvállalata, a GungHo Online vásárolta meg, először megszerezve a részvények felét, majd háromnegyedét, valami 3 milliárd dollár körül.
Egy ekkora akvizíció után mutatni kell valamit az új tulajdonosoknak, így született meg készítők legújabb játéka, a most márciusban megjelent Clash Royale. A játék a tower defense, a MOBA és a kártyajátékok egy sajátos keverékeként mini PvP-meccseket nyit meg előttünk, a bázisunk két védelmi toronyból, és egy várból áll, a cél pedig mi más is lehetne, mint az ellenség elpusztítása, mielőtt ő tenné ezt velünk. Hőskártyáinkat sorra dobálva be indíthatjuk el a támadást, vagy állhatjuk útját az övének, összesen negyvennyolc kártyát birtokolhatunk, melyek közül háborúba nyolcat vihetünk magunkkal. A nyolc közül pedig négy aktív mindig, és azoknak is van feltöltődési ideje, tehát a meccs sikere nem csak azon múlik, hogy kikkel indulunk harcba, hanem azon is, hogy a gép milyen lapokat oszt nekünk. A harcosok egyébként fejleszthetőek, erőben és képességben pedig teljesen eltérőek. Van például egy lassú óriás, aki épületeket bont le puszta kézzel, ellenségeket viszont nem bánt, így be kell őt védeni, rajta kívül van olyan lovag, aki gyors, nagyot üt, de hamar meg is hal, meg olyan is, aki ennek pont az ellenkezője. Az egyéni harcosok mellett pedig tudunk csapatostul meghívható egységeket a pályára küldeni, illetve vihetünk magunkkal olyan kártyákat, amik harcosok helyett plusz épületeket, vagy támadásokat, például tűzgolyót, vagy villámcsapást hívnak elő. A játék rendkívül izgalmas, én hetek óta tolom minden lefekvés előtt, pénzt nem költök soha, egyébként karakterfejlesztéseket, kincses ládákat, és olyan hasonló dolgokat vehetünk érte, amik elérhetőek ingyen is, csak rengeteg belefektetett játékóra, energia kéne hozzá.
Disney Magic Kingdoms (Android, iOS, Windows Phone)
A mobilos játékpiacon persze nem csak óriássá nőtt hippi startupperek vannak az élmezőnyben, hanem a klasszikus nagy kiadók is. A Disney és a budapesti fejlesztőirodával is rendelkező Gameloft legújabb közös játéka például a Disney Magic Kingdoms, mely egyszerre három üzleti célt is tökéletesen teljesít. Bár a bevételek nem nyilvánosak, de a letöltések száma alapján a március végén megjelent mesepark-menedzselős játék valószínűleg szépen lapátolja haza a mikrotranzakciókból származó pénzt, főleg ha a gyerek egy bankkártyával összekötött eszközön, szülői felügyelet nélkül játszhat, de remek marketingeszköz is. Nem csak a Disney World, hanem a Disney-mesék számára is. A játékban egy igazi élményparkot menedzselhetünk, a látogatókat vasút viszi a bejárathoz, ahogy az életben is, majd belépve a kapukon elénk tárul maga a vidámpark, hamupipőke kastélyával a közepén. Van hullámvasút, óriáskerék, meg a fene se tudja még, hogy micsoda, a park vendéglátói pedig nem mások természetesen, mint a Disney-mesehősök. Mickey egér, Plútó, Aranyhaj, Pán Péter, Woody, Buzz Lightyear, Mike Wazowski, meg minden fő- és mellékszereplő a leghíresebb rajzfilmekből. Gyerek legyen a talpán, aki ezután nem akar azonnal Párizsba menni.
A játékban gonosz erők telepednek a Disney Worldre, a mesehősök segítségével a mi küldetésünk pedig mi más is lehetne, mint a rosszak kiűzése, és a park újbóli felvirágoztatása. A szereplőktől folyamatosan kapunk valami feladatot, építkeznünk kell, visszafoglalni a gonosztól az elvett területeket, kielégíteni a vendégek kívánságait, vagy egyszerűen csak átmenni Mickey-hez, egy délutáni teára. Mert ilyen is van. Sok feladat azonnal teljesíthető, a nagyobbakra viszont perceket, órákat kell várni, a játék így gondoskodik róla, hogy napközben többször, folyamatosan visszatérjünk, csinálni valamit. Legalább csak összeszedni a termelt pénzeket, vagy elindítani egy újabb küldetést, karnevált. A grafika nagyon aranyos, a kis hősök szerethetőek, és egyáltalán nem idegesítő, hogy állandóan foglalkozni kell velük, jópofa és érdekes az egész, és angolul se kell nagyon tudnia a gyereknek, sok minden kikövetkeztethető nyelvtudás nélkül is. Apró érdekesség pedig, hogy van benne Google+ és Facebook Connect is, így meglátogathatjuk barátaink parkját, segíteni nekik a feladatokban, vagy csak összeszedni egy kis széthagyott pénzt. Ha szereted a Disney-rajzfilmeket, vagy van otthon gyerek, akkor ajánlom a Disney Magic Kingdoms kipróbálását is, csak aztán csínján azzal a bankkártyás dologgal.
Marvel: Avengers Alliance 2 (Android, iOS, Windows Phone)
A Disney nem pihen. Miközben ki se látunk a mesékből és az évente érkező új Star Wars-részekből, a világ legnagyobb képregényes mozifilmsorozata is a kellős közepén tart, hacsak nem most kezd beindulni igazán. Mickey egér cége hét éve kerek 4 milliárd dollárt fizetett a Marvel-hősökért, mobilos játékrovatunkban pedig most az április elején bemutatkozott Marvel: Avengers Alliance 2-t vesszük nagyító alá. A játék a Facebookra megjelent kettődés előd által jól kitaposott utat követi, körökre osztott, 3v3 harcok várnak benne, még több hőssel, még több gonosszal, és gyönyörű, háromdimenziós grafikával. A csatákban a Bosszúállók, a Daredevil, a Pókember és a Galaxis őrzőinek teljes csapata képviselteti magát, összesen harminckét köpenyest felvonultatva, míg a rosszak harminckilencen vannak, olyan gonosztevőkkel a lista élén, mint Mysterio, Ultron, Baron Strucker vagy Doctor Octopus.
A történet szerint a gonoszok összefognak, hogy elpusztítsanak MINDEN univerzumot a világon, amit hőseink természetesen nem hagyhatnak, a körítés nincs túlbonyolítva, csak egy jó indok kellett a háborúhoz. A végítélet megállítására kisebb csapatok indulnak útnak, egyenként legyőzve a támadókat, minden kör elején három hőskártyát kell választanunk, attól függően, hogy karaktereink milyen erősségekkel, és gyengeségekkel rendelkeznek, illetve természetesen, hogy ki lesz az ellenség. A három kiválasztott hős feláll egymás mellé, a játék pedig sorra küldi oda az ellenségeket, több hullámban is, amíg színre nem lép az igazi főgonosz. Hőseink többféle támadást és védekezést is bevethetnek, lesznek körök, amikor csak erőt gyűjtünk, vagy gyógyítjuk egymást, máskor viszont sorra csapunk le az ellenfelekre, levegőt se hagyva nekik. A háborút egyjátékos kampány kelti életre, hőseink folyamatosan fejlődnek, vehetünk nekik kiegészítőket, és új támadásokat, hamarosan pedig társíthatunk hozzájuk cserekártyákat is, akik a kiesettek helyére kerülnek a nehezebb csatákban. Egy bizonyos szint felett pedig megnyílik végre a PvP-mód is, melyben barátok és ismeretlenek ellen indulhatunk csatába, ami még izgalmasabb, még nagyobb összecsapásokat hoz. És mint cikkünk többi szereplője, ez játék is a free-to-play modellt követi, valódi pénzen új fejlesztéseket, támadásokat és más cuccokat vásárolhatunk, amik amúgy rengeteg gyakorlással, hosszú és kitartó munkával lehetnek csak a mieink.
Rovatunkba most ennyi fért bele. Négy játékot néztünk meg, fiús, lányos, gyerek és casual témákban. Következő cikkünk valamikor egy hónap múlva jön, ha addig találkozol olyan játékkal, amit érdemes lehet bemutatni, akkor írd meg kommentben, ígérem, megnézem, kipróbálom őket!
A játékokat az ASUS Transformer Pad TF701T készülékén teszteltük, melyet az ASUS Magyarország biztosított számunkra.
Kapcsolódó cikkek
Legközelebb egy-két igényes játékot is tessék beleírni...
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.