Call of Duty: Infinite Warfare teszt

  • Írta: fojesz
  • 2016. november 14.
Link másolása
Miután a Call of Duty a Naprendszert és a távoli jövő hadviselését dobta be tétként idén őszre, a legfőbb rivális pedig az első világháborút, a játékosok reakciója nem sok jót ígért az Activisionnek. Tényleg ilyen a nagy baj?

Az biztos, hogy nehéz évek állnak az Infinity Ward mögött, nem elég, hogy az alapítótagok kirúgása után lelépett a csapat egy jelentős része, a legutóbbi próbálkozásuk, a Call of Duty: Ghosts sem győzte meg a nagyérdeműt. Hiába dolgoztak annyit a srácok a halak mesterséges intelligenciáján, a trilógiának szánt sorozatot lehúzták a lefolyón, így született meg cikkünk tárgya, a Call of Duty: Infinite Warfare. A csapatnak azonban ezúttal is sikerült a két szék közé esnie: bár túlzás lenne azt állítani, hogy ez egy rossz játék, miután javarészt a Black Ops III újdonságaiból táplálkozik, és a körítés is borzasztó egysíkúvá teszi, az új rész egyértelműen a kihagyható kategóriát erősíti.

A történet szerint a távoli jövőben járunk, amikor is a környezetismeret óra szajkózott forgatókönyv valósággá válik, és az emberiség feléli a Föld nyersanyagait. Az országok a futurisztikus ENSZ, a UNSA zászlaja alatt tömörülnek, és a Naprendszer bolygóinak kolonizálásába kezdenek, hogy bányásztelepeket hozzanak létre valamennyi planétán és azok holdjain. Milyen kár, hogy a törekvéseiket nem mindenki nézi jó szemmel, a Gonosz Frakció szerepét betöltő SATO ugyanis minden erejével azon van, hogy uralma alá hajtsa a UNSA érdekeltségeit, amit nekünk és a jövő NATO-jának… a SATO-nak kell megakadályoznia.

Mi Nick Reyest irányítjuk majd, aki az SDF hadüzenettel felérő genfi terrortámadása után a UNSA egyik utolsó űrcsatahajóját, a Retributiont irányítja. Reyes szerencsére a lelkiismeretesebb katonák közé tartozik, és nem elégszik meg a parancsnoki híd nyújtotta izgalmakkal, küldetésről-küldetésre az első sorban harcol a többi szuperkatonával, hogy visszaszorítsa az SDF-et. Ha kell, űrhajóba pattan, és beleveti magát az űrcsata kellős közepébe, máskor aszteroidák között lopakodva tör be az ellenséges hajók fedélzetére, és a szó szoros értelmében vett terepmunkát sem veti meg, bármelyik bolygón feltalálja magát, és megcsinál mindent, ami a küldetés sikeréhez szükséges.

Az Infinite Warfare egyik legnagyobb problémája, hogy az eleve elcsépelt jövőbeli hadviselést a naprendszeres körítés képtelen feldobni, ezért nagyjából már a tervezőasztalon lábon lőtték vele magukat a srácok. Hiába minden igyekezet, miután a cselekmények javarészt az űrben és a Naprendszer többi bolygóján zajlanak, a fejlesztők fantáziája közel sem szárnyalhatott úgy, mint egy Modern Warfare-nél, ahol a rövid kampányt intenzív és változatos küldetésekkel töltötték fel. Sejthetitek, hogy a sokadik űrállomás és kolónia nem sok izgalmat rejt, és ezen az sem segít sokat, hogy maga a történet és a kampány felépítése sem az igazi.

Rendben, Call of Dutyról beszélünk, vagyis a történetet már-már illetlenség számon kérni a játékon, de ennyire látványosan egyik rész sztorija sem sikerült gyengén. A “győzzük le a rosszat!” koncepción még csak véletlenül sem húztak semmi váratlant, a kampány azzal telik, hogy ide-odarepülgetünk a Naprendszerben, és lenyomjuk az ott rosszalkodó SDF-et, aminek a motivációi amúgy kimerülnek a nettó fanatizmusban, úgyhogy nem is érdemes túl sokat belelátni ebbe a háborúba. A karakterek egytől-egyig egységsugarúak, köztük a főgonosz Kotch admirális is, akinek a szerepére egyáltalán nem érte meg leigazolni Kit Haringtont. A közhelyes párbeszédeket és fordulatokat még talán befogadná a játékos gyomra, elvégre a színészgárda tisztességes munkát végez, és az átvezetők is nagyon jók, de amikor végre átveszed az irányítást, és várnád a katarzist, nem történik semmi. A játék pont annyira szép, amennyire szépnek kell lennie, patikamérlegen adagolják a feszültségkeltő zenét, de ez az egész valamiért már nem működik úgy, mint két vagy három évvel ezelőtt.

Félreértés ne essék, a Call of Duty: Infinite Warfare játékmenete egyáltalán nem rossz, a megszokott gunplay és a vajsimán szaladó technika vár majd, viszont emlékezetes jelenetből nagyon kevés akad ezúttal, jobbára csak a játék végén találkozni velük. Hiába a gyalogosokat kísérő mechák, az intenzív űrcsaták, a súlytalanság és a lopakodós szekvenciák, az embernek az az érzése, hogy mindezt már látta korábban, ha máshol nem, éppen ebben a játékban. Az Infinite Warfare kampánya sokat ismétli önmagát, jórészt az új küldetésrendszer miatt, amit a Call of Duty-kampányokat érintő kritikák miatt vezetett be az Infinity Ward.

Az Infinite Warfare sztorija ugyanis a nagyjából változatlan játékidő ellenére nonlineáris élményt ígér, ami annyi tesz, hogy a Retribution parancsnokaként mi dönthetjük el, hogy melyik küldetést szeretnénk teljesíteni legközelebb. Legalábbis papíron, mert hamar rájövünk, hogy a történet kulcsjeleneteinek számító főküldetéseket csak meghatározott sorrendben játszhatjuk végig, ami nyilván nem baj, csak éppen a szabadon választható mellékküldetések végig egy kaptafára épülnek, jobbára olyan űrcsatát vagy gyalogos akciót takarnak, ahol újra és újra ugyanazokat a feladatokat kapjuk. Oké, értem én, hogy a csatahajókat azonos tervrajz alapján készítették, de azért a küldetés tárgyát rejtegető termet lehetett volna máshová is tenni, nem igaz? Nagyjából annyi értelme van ennek, mint a szabadon bejárható Retributionnek: körülbelül három folyosót fedezhetünk fel magunknak, ahol a legnagyobb látványosságnak a Lewis Hamilton által alakított szerelő számít majd.

Ennek a felépítésnek viszont tagadhatatlan előnye, hogy jóval több lehetőséget biztosít az eszköztárunk testreszabására, és így a multiplayerre is jobban felkészülhetünk. A mellékküldetéseket nemcsak az SDF-tisztek levadászása végett vállalhatjuk be, azokért újabb képességeket és felszereléseket zsebelhetünk be. Előbbiek a perkökből adnak egy kis ízelítőt, utóbbiakkal pedig értelemszerűen a multi fegyverarzenálját és kiegészítőtárát próbálgathatjuk, így máris felkészültebben indulunk neki a többjátékos módnak, mintha csak annyit sejtenénk, hogy ott is vannak fegyverek, és használhatjuk a jetpackünket is. A küldetések előtt mi dönthetjük el, hogy mit szeretnénk magunkkal vinni, itt több korlát mellett, de az űrhajónk fegyverzetébe is belenyúlhatunk.

Aki esetleg abban bízott, hogy az űrcsaták külön multiplayer módot kapnak, csalódni fog: egyelőre a “hagyományos” multival kell beérnünk. A jó hír az, hogy ebbe ismét nagyon könnyű belefeledkezni, a rossz pedig, hogy az Infinity Ward nem mert túlzottan hozzányúlni a többjátékos részhez, jobbára a Black Ops III újdonságait emelte át és vitte tovább az Infinite Warfare körítése mellett.

A Call of Duty multija továbbra is igen pörgős, amit csak tetéznek a katonánk hátán feszítő jetpackben rejlő lehetőségek. Utóbbinak hála, nemcsak horizontálisan, de vertikálisan is nő a mozgásterünk, hatalmasakat ugrathatunk és futhatunk a falakon, ami első blikkre őskáosznak tűnik majd, értő kezekben viszont rendkívül fontos eszköze a meglepetésszerű (hátba)támadásoknak. A sokat ajnározott Combat Rig rendszer is ismerős lehet, hiszen valójában a Black Ops III kasztrendszerét takarja, a trendeknek megfelelően immár az Infinity Ward játékában is jól elkülöníthető karakterekre húzhatjuk rá a hősünket.

Mindegyik kaszt más és más játékstílust képvisel, az egyikük a pörgősebb, belemenősebb játékosokhoz passzol, a másik a tipikus tankkarakter, a harmadik pedig a sunnyogást segíti. Mindegyikük eltérő passzív és időnként elsüthető aktív képességekkel rendelkezik, ezek közül egyet-egyet választhatunk. A valódi testreszabás pedig csak ezek után következik, a jól bevált “tízpontos” rendszer keretei között fegyvereket, kiegészítőket és perköket válogathatunk össze magunknak. Érdemes ráfeküdni a Supply Dropok nyitogatására is, az innen kinyert alkatrészekből ugyanis a fegyverünkből prototípust varázsolhatunk, ami annyit tesz, hogy extra képességeket - például alapjáraton nagyobb tárat - szerezhetünk hozzájuk.

Aki játszott Call of Dutyval az elmúlt években, sok újdonsággal nem találkozik majd, ergo nagyjából ennyi alapján is belőheti, hogy tetszeni fog-e neki az Infinite Warfare multija. Én továbbra is szórakoztatónak találom a játék ezen részét, a mezei kihívásoknak megfeleltethető Mission Teams fícsör pedig még inkább addiktívvá teszi. Tartalom tekintetében viszont felemás lett kicsit: habár a pályák több változatosságot ígérnek, mint maga a kampány, a Black Ops III térképei a körítést tekintve ötletesebbek voltak, és játékmenet terén is több lehetőséget biztosítottak. Az új pályák érzésem szerint kevésbé asszisztálnak a falonfutkosáshoz, és egyik-másik inkább emlékeztetett valami labirintusra. Az is zavaró lehet, hogy kasztból mindössze hatot kaptunk ezúttal, az előző játék ezen a téren is gazdagabb volt.

A két új játékmód közül a Defender lehet hosszú távon is érdekes. A Capture the Flag átdolgozott variánsában a pályán felbukkanó drónokra kell lecsapnia a két csapatnak, azzal viszont legfeljebb biztonságba kell menekülnie, ugyanis az a cél, hogy azt fél percig magánál tartsa. Erre a játékmódra jó kis taktikák húzhatók fel, és bár nehéz eldönteni, hogy milyen jövő vár rá a közönségkedvenc játékfajták mellett, az biztos, hogy a Frontline-nál több értelme van: ez a Team Deathmatch módosított változata, ahol a legfontosabb különbség az, hogy a két csapat a pálya egy-egy végében, és csakis ott respawnolhat… Teljesen nyilvánvaló, hogy mindenki a spawnpontok mellett kempel, nem ritka, hogy kettesével guggolnak a sarkokban az emberek. Szürreális.

Ami viszont hibátlanul sikerült, az a zombimód, ebbe idén sem lehet belekötni. A Zombies in Spaceland csak közvetve, de egészen zseniális módon viszi tovább a játék tematikáját, a nyolcvanas évekbeli vidámpark és az élő horrorfilmet forgató filmes története rendkívül jópofa, a rajzfilmes intró és David Hasselhoff vendégszereplése pedig csak rátesz egy lapáttal erre. Ahogy az lenni szokott, a kooperatív játékmód ezúttal is teljesen független a többitől, nincs benne ugrabugra, külön fejlődhetünk és egyedi képességekre tehetünk szert - amiket ezúttal tarotkártyák segítségével süthetünk el.

A Call of Duty: Infinite Warfare-t a hibái ellenére sem nevezném rossz játéknak, de nagy kár, hogy a fejlesztők sok esetben a rutin és a megbízható játékelemek mellett döntöttek, és nem vállaltak kockázatot - ezt sajnálom a leginkább, és ennek szól a 7 pont is. Idén rendkívül erősre sikerült az FPS-felhozatal, így még kevésbé elnézőbb az ember; hiába a jól bevált játékmenet és az addiktív multiplayer, könnyen találni olyan játékot, ami miatt érdemes félretenni.

A Call of Duty: Infinite Warfare PC-re, PS4-re és Xbox One-ra jelent meg - mi PS4-en teszteltük.

Kapcsolódó cikkek

67.
67.
DON GONDOCS
https://www.youtube.com/watch?v=V-pAKMM8A2E

Megjelent a Tactical Team Deathmatch nincs dupla ugrás, falonfutás, perkek inaktívak.
66.
66.
godach
#65: Relatív, mi az értelmes. Stalloneéken nevelkedve, nekem eddig majd mindegyik kampánya nagyon tetszett.
65.
65.
Hofi3
#41: :-D Engem meg a Call of Duty 2 óta nem érdekel. Amióta modern-ek lettünk. Viszont nincs bajom vele. Akinek tetszik az nyugodtan veheti. ;-) Én inkább más értelmesebb játékokra költöm.
64.
64.
Dave567
#41: Más ugyan ilyen szar játékot meg meg veszel, Te se vagy különb.
62.
62.
bema695
#60: de mi mást szeretnél benne csinálni, mint 8 éve? ez olyan, minthogy az autóval ugyanúgy csak utazol, mint 100 éve... szar, nem?
55.
55.
km8955
#53 Ez tény! Egyedül a cod 1 multival játszottam hosszú évekig, utána meguntam. Én már csak single-t tolok. De az pontosan ugyanaz mint a többi.


54.
54.
km8955
#52 Bocs a sok "nem értem" kezdetű mondathoz! :)
52.
52.
km8955
Lehet. hogy én vagyok már túl öreg, de ez az undorító pocskondiázás meg egymás lehülyézése és kigúnyolása elég kiábrándító. Nem is értem, hogy miért baj az, ha valaki szereti a codot. Senkinek semmi köze hozzá, mindenki azzal játszik és azt vesz meg amit jónak lát. Azt se értem milyen jógon gúnyálják ki mások azokat akik ezzel a mai napig játszanak (tisztelet a kivételnek). De ha valakit szájon vernének ezért, ő lenne legjobban felháborodva. Mellesleg nem is értem azokat, akik azzal jönnek, hogy a cod vásárlók tehetnek a mai játékipar helyzetéről. Ember, hát halom számra jönnek ki a játékok, azzal játszol és olyannal amivel nem akarsz. Senki sem kényszerít senkit, hogy vegye meg ezt a játékot. Bőven van választék minden műfajban. Úgy látom én vagyok az egyetlen ebben a szekcióban, aki a mai napig szereti az összes cod, battlefield és medal of honor játékokat. Minden egyes rész nyújt valami nosztalgiát vagy valami újat ami leköt a géphez. De ha már a codról beszélünk, azt se értem, miért írják azt, hogy a cod 1-2 mennyivel jobb volt. Hát kérem szépen, szerintem pontosan ugyan olyan, mint az összes többi. Mai szemmel nézve nyilván a grafika rosszabb, de a hangulat a játékvezetés és stílus ekte ugyanaz. (Bár régen a grafika soha nem számított, a játékélmény volt a lényeg). Egyszerűen csak régen baromi sikeres volt, mert nem volt vh2 fps játék. Nem sokkal előtte jelent meg a medal of honor allied assault, ami szintén baromi sikeres volt, mert ilyen típus játékot még akkor soha életünkben nem láttunk. És a cod pont azért lett jobb a MOH-nál, mert sokkal dinamikusabb és pörgősebb volt, filmszerűbb kicsit. Én a mai napig minden codot szeretek, az összes résszel játszok a mai napig, mikor mivel. Lehet hogy ugyanaz, de baromira szórakoztat és leköt. Minden fokozaton kiviszem az összes részét. Ez a rész is, ahogy a többiek mondják semmi újat nem mutat, de nekem simán 10/8, de csak azért mert a sci-fi vonal annyira nem jön be. A battlefield 1 az most tényleg sokkal jobb lett. Természetesn, mielőtt nekem esnének páran, mindenkinek szíve joga elmondani a pozitív és negatív véleményét, amit tiszteletben is tartok és kell is, hisz ez pont erről szól. Én csak azokról beszélek akik korrekt értelmes mondatot nem képesek kinyögni csak fikáznak és beszólnak másoknak.
49.
49.
Machiavelli
Azthiszem az előttem szólok értelmesebbje már leírták amit gondolok. Ez a játék szószerint az Activision felköhögött szokásos turhája. Ha már igazán CoD remasteredet akarnak csinálni, akkor csinálják meg, az első részt kiegészítőstül, vagy a második részt.
47.
47.
shatterhand
Ha erdekelne a vilaghaborus lovoldozes azt vettem volna. De igy jo a 4. tovabbra is. Grafikan kivul mas nem tetszett ott.
Es nem fikazom hogy csak egy skin.
Cod meg vegulis ugyanolyan stilusu mint eddig. Ugyse vettem mostanaban igy pont nem tud erdekelni mennyi bo3.
Ennyi erovel sportjatekot is a hulyek veszik evente.
45.
45.
gomba56
#43: Te miről beszélsz?
43.
43.
shatterhand
Azt nem ertem miert sirtok? Mintha ostorral vernetek magatokat. Barmi cod hir,teszt jon, nekialltok frocsogni.
Ezek szerint a battlefielddel se jatszotok mert akkir ott csevegnetek, de ott nincs mirol dumalbi, rauntatok ,esetleg boki a csorotoket hogy a cod nem bukott meg:))
42.
42.
Sir Galád
Legalább majd olcsón megvehetem
41.
41.
KőbányaKispest
"Esküszöm, az Activision helyében minden évben kiadnám ugyan azt a szart más pályákkal,"

Tesóka, pont ezt csinálják évről évre. Nem tudom, hogy a francba nem tűnt fel eddig.

Tőlem amúgy évente kettőt is kiadhatnak. Kb 5 éve nem érdekel az egész sorozat. A 13-15 évesek hagy lődözzenek. Van egy pont, amikor az ember kijön ebből és leszarja, mikor mennyit adnak ki valamiből. Hagy adják a sok marha meg vegye meg.
40.
40.
redsovi
"Tényleg ilyen a nagy baj?" Igen,kurvára. Alapjában nem szeretem az OtherWorld videókat, de Zoly mocskosul megmondja a tutit ennek a szargalacsinnak a kapcsán.
38.
38.
malakka07
Véleményem szerint a CoD a tisztelt playerek miatt van halálra ítélve. A főleg veteránokra jellemző hozzáállás: Minden évben új CoD-ot nekünk. De ugyan olyan legyen ám, mint az eddigi legjobb CoD (ez mindenki szerint más)!
Amikor meg megkapják ugyan azt, akkor jön a sírás, hogy de hát mi a francot dolgoztak ezen 3 évig, amikor ugyan az, max kis grafikai tuningot kapott.
Kutyázták a Ghost-ot, az AW-t. Félig meddig szerették a BO3-at, most kutyázzák az IW-t, ami kevés kivételtől eltekintve egy az egyben BO3, csak rosszabbul megcsinálva. Nem véletlen, hogy a Remastered hasít. Most még.
Esküszöm, az Activision helyében minden évben kiadnám ugyan azt a szart más pályákkal, a régebbi release-k szervereit mg beszüntetném. Nesze bazmeg, örüljetek.
34.
34.
Beniciodeltoro
Ha a BF1 Dom Perignon, akkor az új COD egy 2 pálcás Puki pezsgő.
32.
32.
Beni521
legalább a magyar digic csinálta az átvezetőket
27.
27.
shatterhand
#26: Akkor jol erzem az ellentmondast amit kap a cod evente.
Sose valtozik. Illetve ez mar nem az mert megis valtozott.
26.
26.
kastorhun
#23: Egy BF-ben nem lehet sok dolgot megváltoztatni, ha több dolog változna akkor az már nem BF.
Ez pedig már évek óta nem Cod.
Szánalmas ez a három fejlesztő csapat. (azokról beszélek akik a codokat csinálják)
23.
23.
shatterhand
Korrekt teszt. Bar tetszik a jatek minden resze de szerintem is kb 7pont, mig a bf mobdjuk 8. Csak azt unom mar:)
Egy eszrevetel: enginer,assault,medic,support. Basszus 4kaszt ami minden bf-ben van es nincs megemlitve. Ahogy a jatekmodok is tobbnyire. Az a par db..
Igazabol lecserelik a diszletet, feljavitjak es kesz az uj dice jatek. Baj? Nekem nem. Csak a codnal ez gond masoknak.
22.
22.
Firsttime
Szerintem a single egészen türhető lett. Graf türhető. Mondjuk a mellékküldik mikor ezredszer kellett kirepülni lelöni hazamenni, na az unalmas volt. A másik ami nem tetszett, az hogy karaktereket sem bemutatni sem megismertetni nem tudnak.

BÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓJLEEEEEEEEEEEEEEEEEEERRR!! (spoiler)

Semmilyen szinten. Annyira drámaira akarták venni a halálukat, de annyira nem érintett meg egy sem. Föleg mikor a végén már 5 percenként halt meg egy egy karakter. A Végén már nevettem, mondom ez is nézd már meghal :D
Sőt, ugyi a végén meghalunk mi is. Ezen sem lepődtem meg és nem érintett meg.

Akció ezerrel, százezer biszbasszal csilli villi, de történet, karakterek az nulla. :(
20.
20.
PAtr0n
Hát...talán majd egyszer kijátszom. Számomra az MW1 volt a mérföldkő. Egyáltalán ha sztorit nézzük, akkor az MW1 és a BO1 az etalon. A többi már csak tisztességes iparosmunka.
19.
19.
elgeri
#17: Hát igen! Én főleg FPS-t játszok, abból jól esik évi pár darab :)
(Csak tipikusan egy évvel lemaradva, mert akkor már olcsóbbak.)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...