Pokémon Sun & Moon teszt

Habár a Pokémon GO a klasszikus Pokémon-sorozatra építkezett, a hagyományos játékmenetet számos ponton át kellett alakítaniuk a készítőknek, és muszáj volt egyszerűsíteniük a jól bevált formulán az újoncok és a mobileszközök korlátai miatt. Szerencsére a 3DS-exkluzív Pokémon Sun és Moon esetében már nem kell tartanunk ettől, és ami azt illeti: hetedik generáció ide, 800 pokémon oda, akkor is megéri belevágni, ha a mobilos mellékágon vagy az animén kívül nemigen volt szerencséd a derék zsebszörnyekhez.

Tulajdonképpen a lényeg semmit nem változott, a feladatunk most is az, hogy hősünkkel és az ajándékba kapott pokémonjával felfedezzük a környéket, újabb szörnyek után kutassunk, nevelgessük azokat, közben pedig keményebbnél keményebb kihívásokkal bizonyítsuk, hogy mi vagyunk a vidék legnagyobb mestere. A Pokémon még mindig viszonylag lineáris játék, és bár a korábban felfedezett területeken szabadon kóricálhatunk, miközben egész sok tennivaló vár ránk, a lendületes tempó miatt valójában nehéz nem belefutni a következő sztoripontba.

Az új Pokémon a körítésen csavar, de azon rengeteget. A Hawaiiról mintázott Alola régióban járunk, az általunk kitalált hős a történet szerint nemrég költözött a környékre, és természetesen az a vágya, hogy pokémester legyen belőle. Öt szigetet kell majd felfedeznie, mindegyik egy picit más lesz, kalandjai során városok és falvak, homokos tengerpart és zöldellő dzsungelek várják, meg persze pokémonok - szép számmal, és területenként különböző fajtájúak. A fejlesztők mindent megtettek azért, hogy könnyebb legyen elmerülni ebben a világban, az új lények mellett a már jól ismert pokémonoknak is akadnak speciális, csak itt megtalálható formái, emellett rengeteg aprósággal igyekeztek feldobni a játékteret - a továbbfejlesztett grafikai motor pedig kiválóan asszisztált ehhez.

A gymeket úgynevezett próbák váltották, de ez a húzás inkább a narratívában jelent újdonságot, a játékmenet szempontjából valójában most is oda lyukadunk ki, mint korábban: meg kell küzdenünk a helyi Totem Pokémonokkal, az egyes pokémontípusok szteroidozott kiadásaival, amik arra hivatottak, hogy jól megizzasszanak bennünket. Ha nagy mellénnyel ugrunk nekik, rögtön jön a bukfenc, ilyenkor átgondoljuk a pokémoncsapatunk összetételét és sorrendjét, meg persze tápolunk egy picit a környéken lófráló mesterek megleckéztetésével, mert az sosem árt.

A Pokémonnak továbbra is kulcsfontosságú eleme a harc, és az alapok itt is változatlanok. Ha győzzük pénzzel a pokélabdák pótlását, zsákszámra gyűjthetjük a pokémonokat, azonban legfeljebb csak hatot vihetünk magunkkal közülük, így alaposan meg kell fontolnunk, hogy melyikük mellett döntünk. Mindegyik pokémon más-más típust, illetve típusokat képvisel, egyesével is fejlődnek és különböző támadásokat vetnek be, a mi feladatunk az, hogy kiismerjük a kedvenceinket, és a lehető legfelkészültebben ugorjunk neki a csatának. A harcrendszert egyébként egy körökre osztott kő-papír-ollóként kell elképzelni, csak itt közel húsz elem befolyásolja a szabályrendszert…

Bár a Pokédex és az internet tanulmányozása olykor így is nehezen kerülhető meg, az új rész kezelőfelülete egy kiváló fícsört is tartogat: ha összefutunk valamilyen pokémonnal egy harc során, a próbálkozásaink tapasztalataira a jövőben emlékezni fog a játék. Persze az első pár alkalommal és a jobban elszeparálható típusok esetében még mi is fejből vágjuk, kivel mit érdemes csinálnunk, később azért jól jön majd, ha látjuk, melyik támadással érdemes egyáltalán próbálkoznunk. Fontos újdonság továbbá a harcrendszerben a Z-kristályok megjelenése: ezeket a totem pokémonoktól zsebelhetjük be, és a megfelelő szörnnyel párosítva egy brutális, bár irritálóan hosszú animáció mellett bemutatott támadáshoz juthatunk általuk. Adott esetben meccsdöntőek lehetnek, cserébe viszont csatánként egyszer süthetjük el őket.

Ahogy említettem, a Pokémon relatíve sokat fogja a kezed, és maga világ sem annyira kiterjedt, hogy túl sokat lehessen bámészkodni, de azért érdemes kihasználni az alkalmat, és elidőzni a részleteken vagy a mellékes tevékenységeken. Nem lehet eleget harcolni, úgyhogy érdemes összeakasztani a bajuszt a helyi keményarcokkal, a felfedezést segítő pokémonokkal pedig mindig rá lehet bukkanni egy olyan kis csücsökre, ahol még nem jártál, és ahol jó eséllyel találsz valami lootot - pokélabdát, potiont vagy képességet. Elüthetjük az időt a fotózós minijátékkal, megmérethetjük magunkat a négyfős csatákat ígérő Battle Royalban és ha úgy tetszik, új göncöket is vásárolhatunk magunknak a pénzünkből.

Az új Pokémon leggyengébb pontja maga a sztori. A játékmenetbe iszonyú könnyű belefeledkezni, de abban a pillanatban, hogy a történet előtérbe kerül, a dinamika megtörik, kezdetét veszi a fejvakarászás és a feliratozott párbeszédek robotszerű végignyomkodása, te pedig csak arra vársz, hogy legyen már vége, és mehessél tovább. A Pokémon sosem vette komolyan magát, és nem is ez a baj, egész egyszerűen arról van szó, hogy a cselekmény nem izgalmas, sőt néha túlzóan bárgyú, egy-két karaktertől és dialógustól pedig a falra lehet mászni. Pedig a játék világa hívogató, a készítők kiválóan építik fel, csak a mi küldetésünket nem sikerült érdekesre varázsolni.

Ennek ellenére a 3DS-tulajoknak nem érdemes kihagyni az új felvonást, még akkor sem, ha már a könyöködön jön ki az egész Pokémon-sztori. Hangulatát tekintve ez a rész egészen más, mint a korábbiak, remekül néz ki, a játékmenete miatt pedig nagyon nehéz letenni.

A Pokémon Sun és a Pokémon Moon kizárólag Nintendo 3DS-re jelent meg.