NieR: Automata teszt

A PlatinumGames játékai mindig kitűntek a többi cím közül egyediségükkel, ez alól pedig a NieR: Automata sem kivétel. A robotos, posztapokaliptikus világban játszódó folytatás szerencsére csak nyomokban emlékeztet elődjére.

A PlatinumGames évek óta ontja magából az akciójátékokat, melyek legtöbbje egyediségével azonnal felhívja magára a figyelmet a sajtóban, valamint a játékosok körében is. Ki ne emlékezne a Bayonetta pornós főhősnőjére vagy a Mad World semmivel sem összetéveszthető egyedi látványvilágára? Ennek ellenére a csapat időről időre azért képes megbotlani, és kiadni botrányosan gyengére sikerült alkotásokat a kezei közül - ilyen a Teenage Mutant Ninja Turtles: Mutants in Manhattan is, hogy a legutóbbit említsük.

Mivel a Microsoft végül lelőtte nagy dobásukat, a Scaleboundot, a NieR vette fel az idei húzócím szerepét, mellyel a csapat javíthat megtépázott renoméján. A NieR: Automata egy 2010-ben Xbox 360-ra és PS3-ra megjelent közepesre sikerült akció-RPG folytatása, melyet nem a PlatinumGames fejlesztett. A cím a Drakengard-széria spin-offjaként is szolgált, szerencsére azonban sem az alapművet, sem pedig a 2010-es előzményt nem kell ismernünk ahhoz, hogy jól szórakozhassunk az Automata alcímű folytatással. A PlatinumGames újragondolta az egész formulát, valamint egy teljesen új, külön is érthető és értelmezhető történettel állt elő.

A sztori több száz évvel az eredeti NieR után játszódik, így ismerős szereplőkkel vagy eseményekkel nem fogunk találkozni, maximum egy-két utalással. A történet szerint valamikor a múltban a Földet meglátogatja egy ellenséges idegen faj, akik óriási robothadseregükkel romba döntik világunkat. Az emberek a Holdra menekülnek, és létrehozzák a YoRHa programot, melynek lényege, hogy emberszabású androidok tömegeit gyártják le és ezekkel veszik fel a harcot a robotok ellen. Az egyik ilyen gépnek, 2B-nek az irányítását kapjuk meg, de kalandjaink során társával, 9S-szel is jobban megismerkedhetünk.

Az alapfelállásból kikövetkeztethető, hogy a történet sokat merít a klasszikus gépek vs. teremtőjük témából, de ennél azért sokkal többet nyújt a NieR: Automata. A sztori nagyon jó, a végéig érdekes tud maradni, az írók pedig ügyesen adagolják a rejtélyeket és azok megoldásait. Szinte minden küldetésre jut valamilyen kisebb-nagyobb fordulat, és ez nem csak a fő történet szálra, de a mellékes missziókra is érvényes.

A NieR-ben azt a harcrendszert kapjuk meg, amit a PlatinumGames az évek során szinte már tökéletesre fejlesztett. Az animációk finomak, a játék pillanatok alatt reagál minden gombnyomásra, így ha hibázunk, az biztosan nem a programon fog múlni. Kalandjainkat nagyrészt külső nézetből élvezhetjük, bizonyos esetekben azonban oldal- vagy felső kamerára vált a játék. Ilyenkor az irányítás is átalakul, sőt érdemes a harcmodorunkon is változtatni, mivel szinte teljesen más stílust képvisel a cím. Ötletes megoldás arra, hogy a hosszúra nyúlt és néha fárasztó harcok ne váljanak túlságosan egyhangúvá.

Ezt megbolondították a fejlesztők egy roppant egyedi fejlődési rendszerrel is, mely a játék témájához is jól illeszkedik. Mivel főhősnőnk egy android, ezért chipekkel fejleszthetjük, melyeket nagyobb ellenfelektől vagy az erre specializált eladóktól szerezhetünk be. A chipek többféle kategóriába sorolhatók: vannak, melyek bizonyos fegyvereink sebzését erősítik, mások a bekapott támadásokat gyengítik, míg megint másoktól XP-szorzót, vagy több cuccot kaphatunk. Természetesen a karakterünkre szerelhető chipek száma véges, így jól meg kell gondolnunk, hogy milyen extrákkal látjuk el. Jó hír azonban, hogy ezeket akár harcok közben is cserélgethetjük, sőt háromféle kiosztást készíthetünk, így mindig az alkalomnak megfelelően állíthatjuk össze fejlesztéseinket.

Minden androidnak van egy saját kis drónja, amivel távolról sorozhatja meg az ellent. Ezeknek a gépeknek a fegyvereit szintén cserélgethetjük, így az alap géppuskát hamar leválthatjuk rakétákra például. A játék során több drónt is összeszedhetünk majd, így a harcok során ezeket cserélgetve szintén alkalmazkodhatunk ellenfeleink taktikájához.

Modern akciójátékhoz híven a NieR-ben is kapunk egy szabadon bejárható területet, melyet nagyrészt töltés nélkül fedezhetünk fel. A rengeteg rejtett küldetés és cucc miatt érdemes szétnézni a térképen, igaz, a kissé ingerszegény környezet miatt ez nem olyan szórakoztató, mint más címekben. Bár a mellékküldetések a jól ismert RPG-s sémákra vannak felhúzva, részletes sztorijuk miatt mégis szívesen teljesítettem ezeket. Az egyetlen gondom az volt, hogy rengeteget kell rohangálni a célok között, a gyorsutazás pedig csak valamikor a játék nyolcadik (!) órájában lesz elérhető. Sokakat megviccelhet talán az egyedi mentési rendszer is, mely szinte teljesen mellőzni a jól ismert automatikus mentést. Erre érdemes odafigyelni, mert csúnyán meg lehet járni, szerencsére a játék is sokszor emlékeztet erre.

A NieR normál fokozaton nem egy nehéz játék, sőt azt kell mondanom, hogy nevetségesen könnyű. Tisztán emlékszem minden egyes elhalálozásra, mert annyira kevés volt belőlük. Rengeteg különösen erős chipet már a történet első felében megkapunk, valamint az életünk töltésére használt cuccokból is dömping van a játék világában. Ha elkezdtük egyszer a sztorit, akkor közben már nem lehet váltani nehézségi szintet, ráadásul a hosszú prológus miatt csak egészen későn fogunk rájönni, hogy nem nekünk találták ki a normál fokozatot. Ennek ellenére a nehezebb szinteket csak a bátrabbaknak ajánlom első végigjátszásra, ugyanis óriási a szakadék a normál és nehéz fokozat között.

A japán gyökerek ellenére a NieR nem fogja megfeküdni a nyugati játékosok gyomrát, bár természetesen azért nem hiányozhat a szigetország játékaira jellemző bugyutaság. Ennek ellenére a hangulat nagyon a helyén van, mely az érdekes történettel megbolondítva emlékezetes egyveleget alkot. Nem igazán jut eszembe olyan játék az utóbbi időből, ami ennyire különös és érdekes világot festett volna le előttünk.

A látványvilág ennek megfelelően hasonlóan különleges és jellegzetes. A grafikusok ügyesen játszottak a színekkel, melyekből azonnal meg tudjuk állapítani, hogy a térkép melyik részén vagyunk éppen. Ellenfeleink külseje elsőre akár mókásnak is tűnhet, később azonban inkább a bizarr és groteszk szavak jutnak majd eszünkbe. Az egyedi, néha többemeletes főellenfelek sem maradhattak ki, melyeknek legyőzése nem merül ki az egyszerű kaszabolásban és lövöldözésben. Külön ki kell emelni a soundtracket, mely nagyszerűre sikerült, ritkán hallani ennyire slágeres számokat játékban. Minden helyszínnek megvan a saját zenei stílusa, de mégis koherens marad az egész.

A grafikus művészek munkájának köszönhetően a motor gyengeségei nem ütköznek ki azonnal, sőt a nagy egészet tekintve szép játéknak mondhatjuk a NieR-t. A részletekre figyelve azonban hamar kitűnnek az elnagyolt részek, az ingerszegény, ismétlődő pályaelemek, valamint a kis felbontású textúrák.  Egyes karakterek olyanok, mintha a PS2-es időszakból léptek volna elő, valamint a pályatervezésnél sem erőltették meg magukat a PlatinumGames munkatársai. A rejtett átjárók nem is annyira rejtettek, valamint a grafikus trükkök is lebuknak a sok kameraváltás miatt.

A sebességgel csak apróbb problémák akadnak, a játék mindkét PS4-en képes 60 fps közeli értéket produkálni általában. A PC-s változat később jelent meg, az első infók alapján ezzel a verzióval sincsenek problémák. A játék természetesen számítógépeken szebb, valamint a sebesség is stabilabb, de jobb kezelhetőség érdekében egy kontroller erősen ajánlott.

Kisebb hibái ellenére a NieR egy remek játék lett, melyben egyedi ötleteivel sikerült a PlatinumGamesnek kiküszöbölni a stílus rákfenéjét, a monotonitást. Hiába a rengeteg harc és kaszabolás, nem válik unalmassá a végére sem a játék, az utolsó pillanatokig tartogat meglepetést. A történet meglepően jó és mély, ráadásul elég érdekes ahhoz, hogy megfeledkezzünk a kilépés-gombról és órákat töltsünk 2B és 9S társaságában. A tavaszi felhozatal egyik kellemes meglepetése, melyről kár lenne megfeledkezni és lemaradni.

A NieR: Automata PC és PlayStation 4 platformokra jelent meg, mi utóbbin teszteltük.

9.0

NieR: Automata teszt értékelés 9.0

Pozitívumok:

  • Érdekes, fordulatos történet, teli emlékezetes helyszínekkel
  • Szórakoztató és változatos játékmenet, izgalmas fejlődési rendszerrel
  • Különleges látványvilág, egyedi hangulat
  • Kiváló soundtrack

Negatívumok:

  • Kiegyensúlyozatlan nehézségi fokozatok
  • Technikailag elmaradott grafika
36 komment - szólj hozzá!