The Legend of Zelda: Breath of the Wild teszt

A birodalom romokban. Hyrule csodálatos tájait gonosz erők uralják, egy ősi ellenség tért vissza, elpusztítva azt, amit évezredekig építettünk. De felébredt egy hős, egy fiatal fiú is, aki megváltoztathat mindent.

Megjelent az elmúlt évek legjobban várt Nintendo-játéka. A The Legend of Zelda: Breath of the Wild a sorozat tizenkilencedik epizódjaként idén március elején érkezett meg Wii U-ra és Switch-re, szintet lépve mindabban, amiért Link kalandjait mindig is szerettük. A játék egy szabadon bejárható, hatalmas open-world világot nyit meg előttünk, portyázó szörnyekkel, vérre menő csatákkal, rengeteg kalanddal és olyan kihívásokkal, amiben csak egy igazi hős tud helytállni.

A történet szerint Hyrule világát tízezer évvel ezelőtt egy gonosz és kegyetlen hadúr, Calamity Ganon uralta. A sötét uralkodót a nép egy hatalmas és sok áldozatot követelő ostromban legyőzte, a birodalom pedig hosszú, békés korszaknak nézhetett elébe, egészen a közelmúltig. Hyrule lakói elkezdték felfedezni őseik technológiáját, egyre többet tudtak meg múltjukról, és fény derült egy sötét jóslatra is, Calamity Ganon visszatérésére.

A hadúr ellen hatalmas, automatizált védelmi rendszereket építettek a birodalom minden pontjára, azonban seregeit semmivel sem sikerült megállítani. Ganon újra elfoglalta Hyrule földjét, a maga oldalára állítva minden ellene épített és bevetett fegyvert, és már az utolsó remény is majdnem szertefoszlott, amikor felébredt egy hős. Egy fiatal fiú, aki megváltoztathat mindent. Aki száz év alvás után, amnéziában szenvedve tér vissza Hyrule földjére, felkészülve rá, hogy megszabadítsa országát a gonosztól.

Kalandjaink egy földalatti, ősi templomban kezdődnek. Linket egy misztikus női hang ébreszti, hősünk pedig mit sem sejtve arról, hogy ki ő, és hogy került ide, felveszi ágya mellé készített ruháit, és elindul a fény felé. Amikor kilépünk a barlang kapuin, a nap csak úgy szikrázik, hősünk hajába lágy szellő kap bele, miközben a kamera egyre távolodik, kitárva előttünk Hyrule mesébe illő látképét. Gyönyörű zöld tájak, virágos rétek, hófödte hegycsúcsok, homokos tengerpartok és sivatagos prérik, ez lesz az otthonunk most nagyon sokáig.

A bevezető kalandokban Link különleges képességeit sajátíthatjuk el. Megtéve első lépéseinket a birodalomban, hamarosan egy idegenbe botlunk, egy öreg vándorba, aki négy újabb barlangtemplomot mutat meg nekünk a távolban. Ezeket kell feltárnunk, és teljesíteni a bennük rejlő kihívásokat. A küldetésekért pedig megkapjuk Link négy különleges alapképességét is, a bombázást, a tárgymozgatást, a tárgymegállítást és a fagyasztást. Kalandjaink során pedig mindegyikre hatalmas szükségünk is lesz.

A bombázás egyszerű képesség. Megszerzése után Link gombnyomásra elő tud kapni a hátizsákjából egy gömb vagy kocka alakú bombát, melyet a megfelelő helyre téve, távolról robbanthatunk fel. A kis tűzijáték pedig jól is jön nekünk, ha sziklákat, dobozokat, vagy ellenségeket akarunk gyorsan, látványosan megsemmisíteni, de hasonlóan hasznos még a tárgymozgatás is. A dolgot ez utóbbi esetben úgy kell elképzelni, mint a telekinézist, csak rá kell mutatnunk valamire, és azt hősünk máris távolról mozgatni kezdi. A képességgel sziklát dobhatunk ellenségeink fejére, elmozgathatunk tárgyakat, melyek az utunkat állják, vagy kiszedve egy hatalmas ajtót a tokjából, rá tudjuk azt fektetni a beomlott gyalogoshíd hiányzó métereire.

A tárgymegállítás is jól tud jönni. Segítségével mozgó tárgyakat tudunk megfagyasztani több másodpercre, ha gurul mondjuk felénk egy hatalmas szikla, egy pillanat alatt megállíthatjuk azt, de különböző mozgó padlórészeket és ide-oda billegő pilléreket is megállásra késztethetünk. Végül, de nem utolsó sorban pedig ott van még a fagyasztás képessége is. Vízből kiemelkedő jégtornyokat készíthetünk vele, ami segíti az átkelést a folyókon, vagy kiemelhetünk vele vízbe esett dolgokat, a felhasználás mint az előző háromnál, itt is a fantáziánkon és a körülményeken múlik.

A Breath of the Wild világában teljesen szabadon kalandozhatunk. A bevezető négy barlangot is tetszőleges sorrendben látogathatjuk meg, annyit időzve közöttük, amennyit csak akarunk, és ez a játék későbbi részében sem változik meg. Mindig van egy elsődleges vagy több másodlagos feladatunk, amik Hyrule különböző, távoli pontjain várnak ránk, de hogy milyen utat választunk oda, az rajtunk múlik. Mehetünk gyalogosan, a kijelölt ösvényt követve, átvághatunk a hegyeken, megmászva óriási sziklákat és átúszva folyókat, illetve harcolhatunk, amennyit csak bírunk, de elkerülhetjük a bajt is, a játék nem szabja meg, hogy mit csináljunk.

A kalandok annyira szabad kezet adnak nekünk mindenben, hogy már a történet legelején elmehetünk Ganon kastélyába, szembe szállni a gonosszal. Természetesen azonnal meg fogunk halni, de a lehetőségünk meglesz rá, hogy a szemébe nézzünk előtte, jobban járunk viszont, ha követjük a játék forgatókönyvét. A négy különleges képesség megszerzése után újra találkozunk a vándorral, és fény derül küldetésünkre is. Az öreg nem más volt, mint Rhoam Király szelleme, aki segítségünket kéri lánya, Zelda megmentésében. A hang, aki keltett minket, az ő maga volt, a kastélyban raboskodik, és nem bírja már sokáig.

Kalandjainkat folytatva Hyrule minden megyéjében megfordulunk majd. Harcolnunk kell a birodalom vidékeit járó gonosz erőkkel, fel kell tárnunk a megyék térképeit, megmászva és aktiválva a területhez tartozó őrtornyokat, és miközben haladunk küldetésünk útján, teljesítenünk kell a mindenhol felbukkanó újabb templombarlangok kihívásait. A földalatti helyszíneken főleg logikai, és ügyességi kihívások várnak ránk, melyekért cserébe különleges fénygömböket kapunk, ami meg életerőnk, állóképességünk fejlesztésére használható fel. Hiszen mégsem állhatunk oda Ganon elé véznán, furkósbottal a kezünkben.

Ellenségeink sorát eleinte hegyi gnómok, csontvázak és automatikus védelmi fegyverek alkotják, később pedig már hatalmas robotpókokkal, hüllőkkel, misztikus lényekkel, és még veszélyesebb alakokkal, szörnyekkel is meg kell küzdenünk. A robotpókok a védelmi fegyverekhez hasonlóan Hyrule védelmezői voltak Ganon uralkodása előtt, de most őt szolgálják. Páncéljuk erős, fegyverük halálos, úgyhogy érdemes addig elkerülnünk őket, amíg meg nem erősödünk kellőképpen, de ha már vérre menő ellenségekről van szó, akkor a csirkéket se szabad kihagyni a sorból. Eleinte azt hittem, hogy könnyen el lehet kapni egyet-kettőt a farmokon, de nem. Azonnal nekem estek, és elkezdtek szétcsipkedni!

Az ellenségektől zsákmányolt árut, és a földön talált lootokat hősünk jó szerepjátékos lévén egy véges inventoryban tárolja. Lehet husángokat, kardokat és íjakat felhalmozni, de van hely a hátizsákban különböző viselhető felszereléseknek, ételeknek, és gyűjthető, egyéb tárgyaknak is. Ha drágakövet, vagy bármilyen értékes, ritka tárgyat találunk, akkor azt a vidéket járó kereskedőknél vagy a faluban pénzre, vagy újabb felszerelésekre cserélhetjük. Érdemes is őket gyűjteni, mert sok ruhát, páncélt és más kiegészítőt sokszor csak tőlük lehet megszerezni, semmi sem hullik majd az ölünkbe ingyen.

A történet előre haladásával hősünk kap egy siklóernyőt, mely a magas helyekről való leereszkedését segíti, megtanul lovagolni, pajzson snowboardozni, és egyre jobban harcol is. Kitapasztaljuk a különböző ellenségek elleni taktikát, vannak olyanok, akikkel ki lehet állni szemtől szemben, míg másokat folyamatos elugrásokkal, helyezkedéssel, és gyors ellentámadásokkal lehet legyőzni. Fegyvereink állandóan tönkremennek, így mindig figyelnünk kell rá, hogy legyen elég mennyiségű, és elég erős cucc nálunk, de abban is biztosak lehetünk, hogy legyünk bármennyire felkészültek, lesz olyan ellenség, aki egyetlen csapásra leterít minket. Még jó, hogy bármikor, bárhol szabadon lehet menteni.

A Breath of the Wild történetvezetése egy mestermű lett. A múlt árnyai és a jelen veszedelmei lassan kelnek életre előttünk, a kalandok elején mi is úgy érezzük, mintha amnéziásak lennénk kicsit, új nekünk az egész, nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk. Aztán jönnek a fordulatok, rádöbbenünk végzetünkre, és lassan hőssé kovácsolódunk - mindezt úgy, hogy észre se vesszük azt. A történet erősen fogja a kezünket, és mégis megadja a szabadságot, amire vágyunk. Folyamatos, lágy zongorakísérettel. És ezek azok a dolgok, amik az új Zeldát igazán lenyűgözővé, izgalmassá teszik.

Külön érdemes megemlíteni azokat az apróságokat, melyek Hyrule vidékét egy élő, lélegző hellyé varázsolják. A hegyeket és az erdőket csodálatos állatvilág uralja, rókákat, szarvasokat látunk majd szaladgálni szabadon, pillangók röpdösnek körülöttünk, míg a tavakban halak és békák úszkálnak vidáman. A hófödte hegyekben lemegy a hőmérséklet, Link pedig megfelelő ruházat nélkül vacogni, fagyoskodni kezd, és folyamatosan veszít is az életerejéből, melyeket előre elcsomagolt étellel pótolhatunk, de elérve az ellenség táborához, leülhetünk melegedni a tűzhöz is - persze miután megküzdöttünk velük.

A játékban állandó a nappal és az éjszaka váltakozása: a napkelte és a naplemente csodálatos narancssárgává festi az eget, délután szikrázó napsütésben élvezhetjük a tájat, míg az éjszaka sötétje a lopakodásnak, a csendes gyilkosságoknak kedvez. A tűznél lehet aludni is, beállítva, hogy reggel, délben vagy este ébredjünk fel, illetve tudunk főzni is, a nyers dolgoknál táplálóbb, kiadósabb ételeket készítve. De sokszor zordra is fordul az időjárás. Feltámad a szél, szakadni kezd az eső, és villámlik is majd, ha pedig hősünk elől hagyja a kardját, akkor könnyen belénk is csap majd a villám - rossz időben érdemes fából készült felszerelést magunknál tartanunk, különben könnyen odaveszünk.

De fantasztikus a kinézet is. A tájkép olyan, hogy elakad tőle az embernek a szava, hatalmas távolságokba ellátunk, miközben a képernyő ezernyi színben pompázik, ennél szebb és magával ragadóbb mesevilág nem is létezik a világon. A játék a Wii U valaha volt legszebb játéka, mind technikailag, mind művészileg - még a fűszálak is úgy hullámzanak a szélben, hogy azt bármelyik nagykonzol megirigyelné. A csodálatos összkép mellé pedig a játék meg tudta tartani a maga rajzfilmes, gyerekes stílusát is, a karakterek egyszerűek, beszéd helyett feliratozva kommunikálnak, és a szörnyek is sokszor inkább viccesek, mint ijesztőek, de épp ez az, ami az egészet annyira hangulatossá, szép emlékűvé teszi.

A játék egyszerre jelent meg Wii U-ra és Switchre, a két változat pedig teljesen ugyanazt az élményt adja - a bejárható vidék, a történet és minden kaland teljesen megegyezik, fűszálra pontosan is talán. A két verzió között csak a gépek teljesítményéből adódó különbségek vannak, a Wii U-kiadás 720p felbontásban, és olyan 20-30fps közötti változó sebességgel fut, míg a Switch már 900p-t és fix 30fps-t tud nyújtani. Emellett az utóbbinak a nagyobb tárhely miatt jobb audiominőséget is tudtak adni a készítők, illetve a gyűjtői kiadások is csak Switch-re készültek el, elvégre díjazni kell valahogy azokat, akik játék mellett új konzol vásárlására is adták a fejüket.

Eiji Aonuma ezúttal is maradandót alkotott. A The Legend of Zelda: Breath of the Wild az elmúlt évek legjobb játéka lett, gyakorlatilag nem hittem volna, hogy 40-50 órára így be tud szippantani. De ha végig akarnám vinni minden mellékküldetést és feladatot, akkor még ennyi kéne, az biztos. A kalandok végig fantasztikusak és lebilincselőek, a történetet pedig úgy találták ki, hogy a sorozat rajongóinak, és a teljesen új játékosoknak is egyaránt élvezhető legyen. A Breath of the Wild az a Zelda-játék, amire mindig is vágytunk. Egy életre szóló élmény.

A The Legend of Zelda: Breath of the Wild Wii U-ra és Switch-re jelent meg. Mi Wii U-n játszottunk vele.

10

The Legend of Zelda: Breath of the Wild teszt értékelés 10

Pozitívumok:

  • Hatalmas, szabadon bejárható játékvilág
  • Aranyos, rajzfilmes karakterek és ellenségek
  • Csodálatos történet, magával ragadó hangulat
  • Ötletes logikai és ügyességi kihívások
  • Rengeteg fejlődési lehetőség, különleges képességek és csomó fegyver
  • Fantasztikus látványvilág, hátborzongató zongorakíséret
  • Maga a tökéletes, életre szóló kaland- és szerepjáték

Negatívumok:

  • Biztos bele lehetne kötni valamibe. De miért tennénk?
575 komment - szólj hozzá!