Little Nightmares teszt

Új játékkal tért vissza a LittleBigPlanetnél besegítő és a Tearaway Unfolded fejlesztéséért felelős svéd Tarsier Studios. Soron következő alkotásuk mindannyiunk leggyötrőbb gyermekkori félelmeit kelti életre, a Little Nightmares kalandjaiban egy sötét és rideg, felnőttek uralta világ veszélyei leselkednek ránk, baljósan gyülekező árnyakkal és ezernyi kihívással. Six, a sárga esőkabátos kislány keserű története ez, a Gyomorban.

A Maw, vagyis a Gyomor egy olyan hely, ahol felettébb ritkán történnek normális dolgok. Nem kapunk semmi bevezetést, semmi magyarázatot arra, hogy kik vagyunk, és mit keresünk itt, egyszer csak felébredünk, és a kaland már kezdődik is. Egy sötét és nyirkos pincében talál ránk a hajnal, fekhelyünk egy öreg utazóbőrönd, kikászálódunk, és utunk már vezet is a legközelebbi ajtó felé. Hátha megleljük mögötte a gyors kiutat erről a szomorú helyről.

Az eseményeket oldalnézetből követhetjük. A Little Nightmares a stílusát tekintve egy horror környezetben játszódó kétdimenziós platformjáték, logikai és ügyességi elemekkel, amely nem kisebb feladatot állít elénk, mint egy ártatlan kislány megmentését önmaga démonaitól. Legnagyobb ellenségünk ugyanis magunk vagyunk, félelmeinket mi tápláljuk, és minél többet etetjük őket, azok annál hatalmasabbak lesznek. Six pedig tele van aggodalommal.

Az ötórás végigjátszás során változatos helyszínek és feladatok várnak ránk. Öreg gyárépületek, sötét börtöncellák, nyomasztó lakásbelsők és rideg csatornarendszerek falai csavarodnak körénk, miközben pallókon kell egyensúlyozni, és ránk támadó idegenek elől kitérni. Rejtőzködni, menekülni és bujkálni kell, néha fejtörőket oldunk meg, néha meg egyszerűen kulcsokat lopunk el. A sötét megvéd minket az ellenségektől, de egyben félelmünket is táplálja, olyan kettősség ez, amit ennyire fiatalon még nem lehet feldolgozni.

A Gyomor félelmetes és tele vannak gyermeki logikátlanságokkal. Fantázia szülte, eltúlzott részletek uralják, a felnőttek tagba szakadt, ráncos képű emberi szörnyek, aránytalanul hosszú karokkal és tömzsi lábakkal, akik apró ketrecekben gyerekeket és kúpfejű kis lényeket tartanak fogva. A tárgyak és különböző bútorok mint magasak és félelmetesek, a lefolyókból nyálkás, fekete piócák másznak ki, a falak réseiben pedig hatalmas, kövér patkányok élnek. Akiket ha úgy adódik, meg kell fognunk, és megennünk. Nyersen. Szőrével.

Minél mélyebbre megyünk, annál jobban értjük meg a minket körülvevő világot, és egyben Six életét is. A börtön folyosóit járva hamarosan rájövünk, hogy egy árvaház, ahol vagyunk igazából, a falak nyirkosak, a szobák sötétek, a nővérek és nevelők pedig kegyetlenül bánnak az itt lakókkal, mintha nem is emberek, mintha nem is ártatlan gyerekek lennének. A kövér vendégekkel teli étterem maga a pokol egy éhezőnek, de megfordulunk egy lakásban is: az elsőre otthonosnak tűnő környezetben egy szobába belépve felakasztott embert találunk, a trauma, amit Six átélhetett, semmihez se hasonlítható. Ez az otthon közel sem az a hely, amit mi gyermekként ismertünk, kín és szenvedés leselkedik ránk minden sarokból, még a gyerekszoba is nyomasztó, a játékvonat mellett egy teledohányzott hamutartó mutatja, a szülők sem mindig szentek.

Sixet vissza-visszatérő kínzó éhség gyötri. Maga a hely is ezért kapta a Gyomor elnevezést, a hányattatott sors mellett még jól lakni sem tudott soha szegény, ha nem eszünk, akkor elsötétül a világ, és nekünk bizony hamarosan annyi lesz. De akkor is, ha elvétjük az ügyességi részeken a célt, és a mélybe zuhanunk, vagy elkap minket egy felnőtt. A Little Nightmares változatos halálra ítél bennünket folyamatosan, sokszor patkolunk el benne, de néhány próbálkozás után mindig megtalálni a megoldást, vagy a továbbjutást jelentő utat.

A mászós, ugrálós részek összességében rendben vannak, kiemelkedő élményt viszont nem adnak. Nagyon könnyű félrelépni, leesni, csapdába kerülni vagy prédává lenni, az Unravel ebben a tekintetben sokkal érdekesebb, változatosabb volt, de még egyszer mondom, gond nincs velük. Változatos és érdekes amúgy minden kihívás, nincsen benne sok ismétlődés, és a logikai részek is ötletesek, jól felépítettek. A játék egyébként stílusban inkább a Limbo és az Inside nyomdokain halad, megint egyedül vagyunk egy sötét és félelmetes világban, melynek a titkai csak akkor tárulnak ki, amikor már elmerülünk azokban.

A játék atmoszférája zseniális. Egy groteszk és teljesen valószínűtlen világ vár ránk a Gyomorban, a történet úgy tárja fel előttünk Six életét, hogy semmit sem mond el róla, a sötét és horrorisztikus környezet hátborzongatóan egyedi, a hangok pedig egyszerűen tökéletesek. A háttérzenék, a zajok, a morgások csak arra játszanak, hogy a szőr felálljon a hátunkon, ennél csak az félelmetesebb már, amikor síri csendben vagyunk, és úgy haladunk előre, hogy egy neszt nem hallunk.

A Little Nightmares összességében egy nagyon jól sikerült, egyedi és izgalmas játék lett. Rémisztő és emlékezetes, a legjobb benne pedig, hogy semmit sem rág a szánkba, a fantáziánkra van bízva, hogy mit látunk bele a játékba, mennyire értjük meg a történetét, és hogyan dolgozzuk azt fel. Minden perce érték: ha teheted, ne hagyd ki!

A Little Nightmares április 28-án jelent meg PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Mi ez utóbbin teszteltük.

Kapcsolódó cikk

• Húsz cím, amivel játszanod kell 2017-ben