Wipeout: Omega Collection teszt

Link másolása
PlayStation 4-re egy remaster-kollekció keretein belül látogatott el a Wipeout-széria, a sorozat védjegye pedig ezúttal sem maradt ki: a játékok kihozzák a maximumot mind az alapgépből, mind pedig a PS4 Próból.

Bár rendelkeztem az összes eddigi PlayStation-konzollal, a Wipeout-sorozat valahogy mindig elkerülte a figyelmem. Kedvelem a versenyzős játékokat, így nem is értem, hogyan maradhatott ki a széria az életemből. A nemrég megjelent PS4-es Omega Collection remek alkalom volt arra, hogy jobban megismerkedhessek a Sony egyik legrégebbi exkluzív címével, hiszen a pakk több jól sikerült darabot is tartalmaz a szériából, ami hosszú időtöltést biztosít.

A kollekcióban helyet kapott a 2008-ban PS3-ra megjelent Wipeout HD, mely egyfajta gyűjtemény a széria korábbi epizódjainak legjobb helyszíneiből, valamint a csomagba került a korábban PS Vita-exkluzív Wipeout 2048, emellett pedig a Wipeout HD kiegészítője, a Fury sem maradhatott ki. Ahogy látható, már felsorolni is sok, mennyi minden került az Omega Collectionbe, hát még végigjátszani az egészet.

A Wipeout-sorozatban a távoli jövőbe látogathatunk el, ahol úgynevezett antigravitációs versenyeken vehetünk részt a föld felett lebegő járgányokkal. A gépek irányítása könnyed, gyorsan tanulható, de a bonyolultabb, kanyargósabb pályákon azért kell már egy kis ügyesség ahhoz, hogy az élen végezzünk. Igazából a versenyek során a gázt adó gombról le sem kell vennünk az ujjunkat, ugyanis az oldalfékek (és a jó reflexeink) segítségével még a komolyabb kanyarokat is könnyedén bevehetjük.

A hajók alapból is elképesztően mozgékonyak, de a pályán gyorsítókon áthaladva további sebességre tehetünk szert. A helyszínek kiismerése a legtöbb versenyjátékhoz hasonlóan itt is nagyon fontos, ugyanis rengeteg levágással egészítették ki a pályákat a fejlesztők, így érdemes a járgányunknak megfelelő alternatív utat választani.

A futurisztikus száguldáshoz szinte adja magát, hogy fegyvereket is bevethessünk a versenyek során, és igen, erre is van lehetőség. Bár nem olyan összetett a dolog, mint az erre kihegyezett kart-játékokban, azért jól feldobja a szimpla a versenyeket és kihívásokat. Ellenfeleinket gépfegyverrel, rakétákkal vagy aknákkal szórhatjuk meg, védekezésképpen pedig használhatunk pajzsot vagy automata pilótát.

A játékot inkább csak kisebb adagokban érdemes fogyasztani, mivel a sok versenymód, pálya és járgány ellenére könnyen unalomba tud fulladni. Az első fél órában nagyrészt mindent megmutat a felhasználónak, utána már csak a sebességgel és a nehézséggel variálnak a fejlesztők. Tipikusan az a játék, ami elé lehuppan az ember egy órát játszani, tol egy-két versenyt, aztán tovább lép valamilyen összetettebb címre.

A többjátékos mód a tapasztalataim szerint jól működik és stabil. Könnyen találtam játékosokat és verseny közben sem voltak gondjaim. Jó hír, hogy a cucc támogatja az osztott képernyős meneteket is, így könnyen partijáték válhat a Wipeoutból.

A csomagba került játékok csak apróságokban térnek el egymástól, a fejlesztők próbáltak kohézióra törekedni, így igazából bármelyikbe belevághatunk, sőt, akár a kampányok közben is váltogathatunk köztük. A menüpontok és az irányítás is egységes, így ha az egyikkel megismerkedtünk, a többivel is probléma nélkül boldogulunk.

A Wipeout-sorozat tagjai mindig próbálták kihozni az adott PlayStationből a legtöbbet, így általában natív felbontással 60 fps mellett futottak a játékok. Ez alól az Omega Collection sem kivétel, annak ellenére, hogy „csak” egy remasterről van szó, hihetetlenül fest. Alap PS4-en 1080p-ben stabil 60 fps-sel fut, PS4 Prón pedig képes a natív 4K-s felbontásra is. A grafika tűéles, érdemes kikapcsolni a motion blurt, hogy még tisztább képet kapjunk, mert ilyet bizony ritkán látni konzolos címeknél.

Ez természetesen egyben azt is jelenti, hogy maga az újrakeverés is jól sikerült. A PS3-as és főleg a PS Vitás verziók mellé rakva azonnal feltűnnek a különbségek: a sebesség stabil, az árnyékok élesek, a textúrák és a tükröződések jól kivehetők. Az új változatok még a legnagyobb harcok, robbanások közepette sem lassulnak be, tökéletesen futnak mindkét PS4-en.

A Wipeout: Omega Collection remek beugró lehetőség azok számára, akiknek eddig kimaradt a sorozat, hiszen egy nagyon jó csomagot sikerült összehozniuk a fejlesztőknek. A két játék és a kiegészítő tartalmas szórakozást biztosít, még ha annyira nem is változatos, hogy órákon át a képernyők elé szegezze a játékost. A remasterelt változatok kiválóra sikerültek, hatalmas élmény mozgás közben látni a játékokat, ahogy a tűéles effektek közepette 60 fps mellett száguldozunk.

A Wipeout: Omega Collection PlayStation 4-re jelent meg. Mi a sztenderd modellen teszteltük.

4.
4.
Őrnagy
De jó, osztott képernyő!
3.
3.
user101
HI-OCTANE ! Mekkora istencsászár volt és mennyit idegeskedtem amikor a cél előtt 10 méterre szétlőttek, pedig nyertem volna. Nagyon szerettem azt a játékot. ( Meg a Terminal Velocity-t is, bár az egy kicsit más stílus. ) Akkor volt istencsászár DX4/100-am és király voltam a parasztok közt a sok DX2/66-ossal! :)))
2.
2.
Emlékszik valaki a Hi-Octane játékra? Voltam talán 10 éves amikor kijött, jó játék volt. Erre a címre eddig csak csorgattam a nyálam, amint ráunok a DC-ra, meg is veszem. A laggmentesség meg külön öröm.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...