Friday the 13th: The Game teszt

Olykor a legegyszerűbb alaphelyzetből lehet a legtöbbet kihozni. Amikor a denveri IllFonic előállt Slasher Vol. 1: Summer Camp című játék tervével 2015 közepén, még álmodni sem mertek róla, hogy egyszer megkapják a Péntek 13-jogokat a filmek atyjától, Sean S. Cunninghamtől. Pedig így lett: a kiadó Gun Media közbenjárásával immáron hivatalos játékadaptációként futtathatták meg a projektet a Kickstarteren, a rajongók össze is adtak rá egymillió dollárt. Idén nyáron startolt a játék, ami erősen egy Early Access-címre emlékeztet, de úgy csaptam le rá, mint Jason Voorhees a sikoltozó tinilányra egy holdfényes éjszakán.

Az aszimmetrikus multiplayer címek műfajában hódító anyag hasonló felállással kecsegtet, mint a hamvába dőlt Evolve, vagy a máig sikeres Dead by Daylight. Hét táborozó fiatal (hivatalos megnevezésük „tanácsadók”, lényegében táborvezető diákok) próbál túlélni egy tóparti nyári táborban, míg egy nyolcadik játékos Jason Voorheest, a rettegett gyilkost alakítja.

Előbbiek többféleképpen élhetik meg a hajnalt: egyszerűen elkerülik a hallhatatlannak tűnő lényt, beröffentik a parkoló autók vagy motorcsónakok egyikét úgy, hogy megtalálják a slusszkulcsot, akkumulátort, és megtankolják. Járható út az is, hogy riasztják a rendőrséget, vagy elbújnak egy bedeszkázott ház szekrényében, reménykedve abban, hogy Jason nem talál rájuk a kör végéig. Egyik opció sem garancia a sikerre, és pont ezért van annyi feszültség a Friday 13th: The Game-ben, amiről a legtöbb single horrorjáték csak álmodhat.

A jelenlegi verzió még csak három pályát tartalmaz, de mindegyik ismerős lehet a filmek rajongói körében. Eléggé nagy és nyitott terepekről van szó erdővel, tisztásokkal, tóparttal, kempinggel és tucatnyi házzal, melyek tömve vannak olyan lehetőségekkel és cuccokkal, melyek megkönnyítik boldogulásunkat. Az épületek ajtóit megerősíthetik a fiatalok (ergo Jason kénytelen azokat felszecskázni), az ablakokon keresztül pedig gyorsan elmenekülhetünk, a szobákat átkutatva térképet és gyógyító sprayt találunk.

Persze miközben mi az életben maradáson ügyködünk, óhatatlanul is zajt csapunk, amely mágnesként vonzza Jasont. Ha túl gyorsan mozgunk, ajtókat nyitogatunk, azt a gyilkos érzékeli és neki elég csak a hang irányát követni. Ha túl sokáig bujkálunk egy sötét sarokban, pánik lesz úrrá rajtunk, és ugye Jason a félelemből táplálkozik. Minden meccs során mérlegelni kell, hogy mi éri meg nekünk, és mi nem. Ha közeleg a veszedelem, és mi egy ágy alatt lapítunk, pár pillanatig visszatarthatjuk a lélegzetünket is, mint az Alien: Isolationben. Szerencsére csapdába is csalhatjuk a veszedelmet: rádiók és más elektromos berendezések bekapcsolásával elterelhetjük Jason figyelmét. A generátorok elpusztításával viszont erre is van válasza a szörnynek.

Elég sűrűn sor kerül elkerülhetetlen találkozásra, ilyenkor a zene is dinamikusabbá válik, és a kép is zavaros lesz, mint egy ósdi VHS-filmben. Ha szerencsénk van, korábban már szert tettünk néhány fegyverre. Szöges deszkákkal, vascsövekkel csak nehezen tudjuk távol tartani Jasont, ami azért több a semminél, de jelzőpisztollyal és sörétes puskával pár másodpercre meg is fektethetjük őt, mialatt mi kereket oldhatunk. Ha pedig nyakon ragad, még akkor is kikerülhetünk a szorításából, ha eszeveszetten püföljük az adott billentyűt. Van rá esély, hogy végleg leszámoljunk az üldözőnkkel, de ez rendkívül nehéz folyamat.

Mialatt Jason el van foglalva egy sorstársunkkal, addig mi a háta mögé kerülhetünk és lecsaphatjuk – az összedolgozás amúgy is kifizetődő, csapatban járva, folyamatosan kommunikálva több esélyünk lesz, ha összefutunk a rémmel. Sérülten ugyanakkor csak vánszorgunk, még kiszolgáltatottabbak leszünk, de még ilyenkor is elárulhatjuk azokat a társainkat, akik nem siettek a segítségünkre, vagy minden ráció nélkül, idegesítően üvöltöztek a mikrofonba. Nem mindegy, melyik áldozati báránykát választjuk a meccsek elején: a focista például erősebben üt, mások gyorsabban szerelnek, vagy ügyesebben lopakodnak. Ha elég sok XP-t szerzünk, még több táborozó közül választhatunk (ők is ismerősek lehetnek a filmekből), és még a ruhatárukat is lecserélhetjük a menüben – szép látvány, amint az egyik leányzó egy szál alsóneműben bukdácsol az aljnövényzetben. A slusszpoén, hogy képességeiket idővel fejleszthetjük is a tapasztalati pontok elköltésével.

Nyolcból egyszer úgy dobja a gép, hogy mi kerülünk Jason bőrébe, ami teljesen eltérő játékmenetet eredményez. Idővel egyre több Jasont nyithatunk meg, ha elértük a kívánt szintet. Nem csak skinbeli eltérésről van szó, minden karakternek más erősségei és gyengéi vannak: a második filmből ismerős figura például zsákot hord a fején, kocoghat és medvecsapdákat is állíthat, viszont lassabban regenerálódik. A Part 3 mészárosa gyorsabban fut és többet sebez, ugyanakkor könnyebben üthetik ki. Ezek a hatások még több színt visznek a vadászatba.

A becserkészés során jó pár érdekes képességet vethetünk be. A Morph-fal például másodpercek alatt a térkép egy adott pontjára teleportálhatunk belső nézetben, a Sense-szel láthatóvá válnak a közelben lévő táborozók körvonalai. A Shifttel láthatatlanná válunk és iszonyúan gyorsan mozgunk, bármikor ott teremhetünk a delikvens háta mögött, a frászt hozva rá. Ugyanilyen hatást vált ki a Stalk, amellyel a fiatalok nem fogják érzékelni, hogy már ott vagyunk a nyakukban.

Jason persze lomha, ám ha egyszer a kezünk közé kerül az áldozatunk, nincs kegyelem. Az még csak hagyján, hogy felszeleteljük fejszénkkel vagy bozótvágónkkal, vagy késeket dobunk a testükbe, idővel rengeteg különleges kivégzést sajátíthatunk el (a táborozók végtagjait szétszaggathatjuk, netán összeroppanthatjuk koponyáikat például). Még a környezet adottságait is kihasználhatjuk, ajtóval verhetjük pépesre a buksijukat, behajíthatjuk a tűzbe, kidobhatjuk az emeleti ablakból, felakaszthatjuk a szögre, eltörhetjük a gerincüket a fatörzsön és így tovább. Nincs semmi cicoma, húsba markolóan változatos és olykor vicces a kínálat, mindig tud valami újat mutatni. A gore rajongói dúskálhatnak a belsőségekben.

A Friday the 13th: The Game legnagyobb erénye, hogy végig kiszámíthatatlan. A készítők nagy hozzáértéssel emelték át a klasszikus slasherek jeleneteit a játékba úgy, hogy mindezt belülről átélve már korántsem tűnnek sablonosnak. Végig nyomás alatt tartanak, a mérkőzések végig izgalmasak, senki nem jut előnyhöz és tömve vannak meglepetéssel, árulással és pánikrohammal. Saját szememmel láttam, amint karnyújtásnyira volt a megmenekülést jelentő rendőrautó, amikor Jason az utolsó pillanatban elkapta a fiatal nyakát, játszott vele egy darabig, majd maga adta át a hatóságoknak kegyelemből.

Noha a játék már most megvillantotta oroszlánkörmeit és kisujjból hozza a Péntek 13-hangulatot, messze van a befejezéstől. A szerverek nem mindig képesek kiszolgálni a rohamot, az aktuális változat tömve van bugokkal, az animációk darabosak és tartalmilag is elég szegényes. Jelenleg csak a vaskalapos fanoknak éri meg beruházni rá, azokat viszont türelemre intem, akik csak egy remek multis játékra vágynak. Az IllFonic a nyár végére ígérte az egyjátékos kampányt, amire még mindenképp visszatérünk egy cikk erejéig, mert tudjuk, van, akit az online mészárszék hidegen hagy.

A játék korántsem végleges változata PC-n, Xbox One-on és PS4-en érhető el. Mi számítógépen teszteltük.