DeadCore teszt

Nem ez az első alkalom, hogy a 5 Bits Games és a Grip Digital piacra dobja a DeadCore-t, hiszen a játék négy évvel ezelőtt egyszer már bemutatkozott, igaz, akkor csak PC-re. Most nyáron viszont megérkeztek a konzolos változatok is, így a Portal, a Mirror's Edge és a Quake szerelemgyereke most már PlayStation 4-en és Xbox One-on is elérhető. Akár hiánypótló alkotásnak is nevezhetnénk a DeadCore-t, mert lényegében pont a felsorolt elődök legjobb elemeit gyúrja egybe, kezdve a fejtörőkkel, a sebességre épülő platformer-szekvenciákkal és a belső nézetes ugrálásokkal, de a kivitelezés több ponton is megbicsaklik, amiért azért nagy kár, mert bőven benne volt a potenciál a játékban. Mindjárt meg is kapjuk a választ, hogy az alig pár fős stúdió miért a nyári uborkaszezonban, a jól árazott kategóriában próbálkozott.

A játékmenet nincsen túlbonyolítva, hiszen a feladatunk nem más, mint eljutni A pontból B-be. Ahhoz, hogy ez lehetőség szerint sikerüljön, egy fegyver is a rendelkezésünkre áll, aminek a segítségével deaktiválhatunk és aktiválhatunk különböző, továbbjutásunkat akadályozó elemeket, legyen szó különböző rendszerekről, ajtókról, falakról. És miközben ezek ki-be kapcsolgatásával vagyunk elfoglalva, ügyességünkre és sebességünkre támaszkodva kell előrejutnunk, lehetőség szerint minél rövidebb idő alatt. Összesen öt pályán kell végigküzdenünk magunkat, ami ugyan elsőre nagyon kevésnek tűnik, de az elágazásokkal teli, egyébként nagyon változatos helyszínek egyesével is több órás kihívás elé állítják a játékost.

Ennek azonban nemcsak az az oka, hogy előrehaladva a kihívás mértéke is fokozódik, hanem az is, hogy a kamerakezelés bizonyos esetekben csúfosan meg tud minket tréfálni, miközben a kontrolleres irányítás is hangos káromkodásra fog minket késztetni. Nem feltétlenül azért, mert a reszponzivitás csak erős közepesnek mondható, hanem azért, mert a megszokottól teljesen eltérő gombkiosztással próbálkozott a francia fejlesztőcsapat. Ami főleg azért problémás, mert ezen nincs lehetőségünk változtatni, így amikor a sebességről, a pontosan kiszámolt ugrásokról van szó, akkor nincs idő azon agyalni, éppen melyik gombot kell lenyomni. A berögződések viszont felülírnak mindent, így jó sok kellemetlen percet okoz majd a kontrolleres irányítás. Mindamellett, hogy ehhez a tempóhoz egyszerűen nem passzol: pontatlan, a fegyverrel történő célzás pedig nem az igazi.

Számomra az is kisebb csalódás volt, hogy nem igazán kapunk motivációt a játéktól. Nincsen történet, nincsen kitűzött cél, hacsak azt nem vesszük annak, hogy versenyezzünk az idővel. Ami persze önmagában is lehet motiváló, de így a DeadCore mindössze egy szűk, speedrunner-közegnek nyújt csak örömet és kihívást. Pedig a játék atmoszférája fantasztikus, a Tronra hajazó, neonfényárban úszó, megvalósítás és a Portal tesztlaborját idéző hangulat pillanatok alatt beszippantja a játékost, csak aztán hamar elmúlik a varázs.

A DeadCore simán lehetett volna a Portal szellemi örököse. Ehelyett egy felvizezett, szűk rétegnek szóló alkotás lett, ahol a precizitást megkövetelő irányítás csak PC-n működik tökéletesen, miközben az igazi ösztönzés is hiányzik. Két játékmód és öt (bár kétségtelenül hosszú) pálya még akkor is kevés, ha nem a nagyok ligájában akar helytállni.

A DeadCore PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi az utóbbin próbáltuk ki.