Uncharted: The Lost Legacy teszt

Vajon mihez kezd a korábbi részek mellékszereplőiből főhőssé avanzsált Chloe és Nadine Nathan Drake nélkül? Az Uncharted-sorozat mellékága erre a kérdésre ad választ, és persze arra is, hogy a Naughty Dog tud-e újat mutatni egy év alatt.

A második kérdésre nem nehéz válaszolni: egy évvel az Uncharted 4: A Thief’s End után bizonyára nem fog új dolgokkal kísérletezni a csapat, pláne azért nem, mert a The Lost Legacy a tavalyi rész sztori DLC-jéből nőtte ki magát önállóan futtatható mellékággá. A játék viszont arra tökéletes, hogy bemutassa, miként képzeli el a Naughty Dog az Uncharted jövőjét a nyugdíjas éveit töltő Nathan Drake nélkül. Két szemrevaló amazon, Chloe Frazer és Nadine Ross vette át tőle a stafétabotot. Más és más vérmérséklettel megáldott hősökről van szó, talán kevésbé karizmatikusak, mint Nate, és a szövetségük is törékeny – kíváncsi voltam, mihez kezdenek az írók ismeretlen terepen!

Ahogy egyre jobban belemerültem az Indiában játszódó kalandba, úgy vált egyre inkább bizonyossá: a The Lost Legacy nem üt akkorát, mint tavaly májusban a negyedik rész. A veteránok ugyan egy csapásra nyeregben érzik majd magukat, de ugye az újdonság varázsa már elmúlt. A történet érdekes, a játékmechanikai megoldásokat már tökélyre fejlesztették a srácok, de látva a The Last of Us: Left Behind példáját, el lehet mesélni egy olyan sztorit is, ami más vérmérsékletet követel meg, és olyan érzelmi húrokon játszik, amiket még nem pengetett meg az alapjáték.

Na, ez most kimaradt. A fejlesztők nagyon jól tudták, hogy mire gerjedt a nép az Uncharted 4-ben, és azt szépen elsütötték újra a The Lost Legacyben – csak a helyszín és a szereplők változtak. Pedig titkon reménykedtem abban, hogy a spin-off eltérő hangvételt üt meg, de azokat is megértem, akik kifinomult akcióorgiát, sziklaszirteken való ugrándozást és látványos jeleneteket várnak, ha egy új Unchartedet leemelnek a polcról. Az aktuális darab első nekifutásra felejthetetlen élményt nyújt, de hiába próbálkoztak a srácok azzal, hogy helyenként a szabadság érzetét keltsék, második végigjátszásra már korántsem szökik az égbe a pulzusunk. Azt hiszem, ez a sorozat minden darabjára igaz, de azért látszik, hogy a stúdió megpróbált változtatni ezen.

A sztori szerint a Nate-tel már közeli ismeretséget ápoló, és olykor rivalizáló indiai-ausztrál hölgyemény Chloe a polgárháború sújtotta Indiába látogat. Alig jutunk túl a bevezető szakaszon, máris mellé szegődik az Uncharted 4-ben megismert dél-afrikai zsoldosnő, Nadine is. A nézeteltérések dacára szövetségre lépnek, hogy együttes erővel kutassák fel egy elfelejtett hindu népcsoport szent ereklyéjét, Ganésa agyarát. A helyi hadúr, Asav még arra is szakít időt két véres felkelés között, hogy a csajok körmére nézzen.

Innentől nincs megállás, lesz itt összeesküvés, némi természetfeletti elem is, ahogy nem várt fordulatok is. Az események végig pörögnek, a fejlesztők mindig tolnak az arcunkba olyan jeleneteket, amiktől leesik az állunk. Újra és újra. A The Lost Legacy még az UC4-re is rákontráz, bár olykor elég hihetetlenek hőseink megmenekülései, amelyek szó szerint néha egy hajszálon múlnak. Normál tempóban nyolc, nem sietve, minden sarokba benézve akár 10 órás kaland vár ránk, mire begördül a stáblista. Lehet sejteni, mennyire intenzív az egész! 

Ezúttal sem kell komolyan venni a történetet, lévén olyan könnyed az egész, mint egy délutáni kalandfilm. Chole és Nadine sem áll olyan szoros kapcsolatban egymással, mint Nate és Sam, nem is beszélgetnek annyit a felfedezés közben, nem öntik ki a szívüket egy-egy nyugisabb szakasznál, a lenyugvó napfénybe meredve. Látszik, hogy csak kényszerből verődtek össze, nem zokognának hetekig, ha a másik fűbe harapna. Mindent összevetve az általunk irányított Chloe összeszedettebb karakter társánál, motivációi is sokkal hihetőbbek. A főgonosztól, Asavtól sem fut végig a hátunkon a hideg,  tipikus egydimenziós rosszfiú ő. A Naughty Dog mintha az utóbbi években elfelejtett volna emlékezetes bosst készíteni - már az UC4 Rafe-je sem volt valami fenyegető fazon. Talán az lehet mindennek az oka, hogy India nem a világ közepe, a tétek kisebbek, mint korábban, ezúttal nem járjuk be a fél világot buggyant kalózok több száz éves útmutatásai alapján.

Dacára annak, hogy egyetlen ázsiai országban játszódik az anyag, a pályatervezőknek sikerült kellően változatossá tenni a helyszíneket. Folyton kapkodjuk majd a fejünket, elvégre csak nehezen tudunk betelni az epikus távolságokkal és mélységekkel. A városban való kolbászolás és lopakodás sem maradt ki, ahogyan a rég elfelejtett sírok és templomok felfedezése sem – hegyvidéken, vagy a sűrű fák között. Megfordulunk az előző rész madagaszkári terepére hasonlító, nyitottabb részen is, amit dzsipünkkel kedvünkre bejárhatunk. Ha alaposak vagyunk, nemcsak a főküldetéshez kapcsolódó titkokra deríthetünk fényt, hanem extra kincsekre is rábukkanunk a dzsungelben. De vigyázz, a buja növényzetben zsoldosokba is belefuthatsz!

A játékmenet a már megszokott toposzokra épül. A The Lost Legacyben a felfedezést és a platformelemeket lövöldözős részek váltják – az arányok roppant kifinomultak, a készítők mindig tudják, hogy amikor az alkotórészek éppen unalmassá válnának, váltani kell. Ezek mellé még fejtörők is járnak, amik között nincsen hasonlóság, egy kevés agymunkával nem ütközünk áthatolhatatlan falakba (mindig mosolyognom kell, amikor a nem ritkán több száz évig erodálódó masszív szerkezetek egy csapásra működésbe lépnek). A fő pilléreket már tökéletesen összegyúrták a Naughty Dog srácai, egy fényesre csiszolt akció-kalandot kapunk a pénzünkért.

Ám ha a tavalyi résszel hasonlítjuk össze a játékot, akkor még nem lehet ennyire felhőtlen az örömünk. A platformelemeknél és a sziklafalakon való lengedezésnél már nem nagyon vannak alternatív útvonalak, mindig a pályatervezők által elképzelt ösvényen haladunk. Az akciórészeknél pedig mintha elfelejtették volna a srácok, hogy milyen élvezetesek tudnak lenni a többszintes terepeken zajló tűzharcok – lásd az Uncharted 4 romvárosaiban zajló lengedezéseket. Persze ezek az apróságok talán a többségnek fel sem tűnnek majd, mindenesetre illett megjegyeznem. Talán ezekből is látszik, hogy nem a Neil Druckmann- és a Bruce Straley-féle brigád dolgozott a játékon – ők már a The Last of Us: Part II-vel vannak elfoglalva.

Néhány újdonság azért csak belefért a kalapba. A hangtompítós pisztolyra már nagy szükség volt a lopakodós szekvenciák során, főleg amikor a bandita már messziről kiszúr minket – ügyes reflexekkel még menthető az inkognitónk. Ha pedig minden kötél szakad, akkor a rakétavető gyorsan véres rendet vág a rosszfiúk soraiban, nem is beszélve a páncélozott járműveikről. Alkalmanként a zárt ajtók és ládák sem okoznak gondot a lányoknak, lévén egy minijátéknak is felfogható zárfeltöréssel gazdagodott a repertoárunk. De azért lássuk be: mindez kevés lenne az üdvösséghez, ha nem ismernénk a fejlesztés előzményeit.

Külön öröm, hogy a The Lost Legacy tartalmazza az Uncharted 4 komplett multiplayer módját, amit még a mai napig is támogatnak a fejlesztők. Mondhatni az online szegmens teljesen más élményt nyújt, mint egy éve, már hat kompetitív módnak és egy kooperatív Survival mókának örülhetnek a játékosok. A többjátékos mód se nem jobb, se nem rosszabb más online TPS-ekben tapasztaltaknál, simán a Gears of War 4 alternatívája lehet.

A grafika minősége nem változott túlzottan, még mindig a jelenlegi generáció egyik leglátványosabb címéről van szó. Kihívója házon belül csak a Horizon: Zero Dawn lehet, konzolos berkekben pedig mindenki más csak mögötte kullog, pont. Ha meg PS4 Prón tolod egy HDR-képes 4K-s tévén, akkor meg egyszerűen nem tudsz majd betelni a képernyőn látottaktól. A zenék és szinkron továbbra is hozzák a megszokott magas minőséget (Claudia Black és Laura Bailey is legalább annyira profi, mint Nolan North), a szereplők akcentusai jól kivehetőek, aki érzékeny a részletekre, csendben fog maradni játék közben.

Elképesztő, hogy a Naughty Dog évek óta képtelen hibázni. Az Uncharted-sorozat mindig is a PlayStation irigylésre méltó exkluzívja volt, legyen szó a fő részekről, vagy a The Lost Legacyhez hasonló rövidebb kalandról. Sokan kíváncsiak vagyunk arra, hogy ki lehet a következő ikonikus szereplő, aki tovább öregbítheti a sorozat hírnevét. Chole személyében talán már meg is találták Nate utódját, a főpróba pedig – a kisebb megingások ellenére – sikeresen lezajlott. Még több ilyet még a jelenlegi generációban!

Az Uncharted: The Lost Legacy kizárólag PlayStation 4-re jelent meg.

8.5

Uncharted: The Lost Legacy teszt értékelés 8.5

Pozitívumok:

  • Elképesztően gyönyörű látvány
  • A sztori a maga módján élvezetes
  • Chole simán Nate Drake nyomdokaiba lépett
  • A játékmenet továbbra is kiegyensúlyozott

Negatívumok:

  • A platformrészeknél kicsivel több lehetőség nem ártott volna
  • Az Uncharted 4 lövöldözős részei izgalmasabbak
  • Az újrajátszhatósági faktor nem a legjobb
  • Hol van egy igazán összetett főgonosz?
115 komment - szólj hozzá!