Hello Neighbor teszt

  • Írta: Daks
  • 2017. december 27.
Link másolása
Sikítás és dulakodás hangjai szűrődnek át a szomszédból. Az ablakhoz sietsz, de mire odaérsz, csak egy férfit látsz, aki épp becsapja a pinceajtót, majd lakatot tesz rá. Aztán hirtelen megfordul. És egyenesen rád néz.

Kertvárosi horror kel életre a Dynamic Pixels és a tinyBuild legújabb közös játékában. A Hello Neighbor egy rajzfilmes, vidám környezetben játszódó, ugyanakkor sötét és pszichedelikus sandbox kalandjáték, amiben egyetlen feladatunk van csak. Le kell jutni a szomszéd pincéjébe. A PC-re és Xbox One-ra megjelent játék szépreményű indie cím volt rengeteg potenciállal és kiaknázható lehetőséggel, azonban a srácok nem tudtak élni a lehetőséggel. A végeredmény egy logikátlan és idegesítő fércmű lett, amibe nehezen szeret bele bárki is, aki játszott már igazi kalandjátékkal.

A történet szerint kisvárosi fiút alakítunk, aki egyik nap vidáman rugdossa az utcán a labdáját, amikor valami furcsa dolgot hall a szomszédból. A férfi mintha veszekedne valakivel, aztán csattanás és ajtócsapódás hallatszik, de hogy mi történhetett, azt homály fedi. A fiú ezért elhatározza, hogy beszökik a házba, és utánajár a dolgoknak, ehhez viszont zárt ajtókon, és halálos csapdákon kell átjutnia, ráadásul a szomszéd is otthon van végig. És bármikor rátalálhat. A Hello Neighbor játékmenetét a Slenderman és a klasszikus kalandjátékok keverékeként kell elképzelni, tárgyakat kell benne gyűjtögetni, rejtvényeket és fejtörőket megoldani, miközben a férfi bármelyik sarkon felbukkanhat. És ha elkap, végünk.

A játék nem rág semmit a fülünkbe. A kalandok kezdetén megállunk a házzal szemben, és onnantól kezdve ránk van bízva minden. Az eseményeket belső nézetben élhetjük át, belóghatunk a hátsó ablakon, felmászhatunk az ereszen, kicsalogathatjuk a férfit a bejárati ajtón át, minden teljesen ránk van bízva. Ezért nehéz is elindulni. Nem tudjuk, hogy mit csináljunk, merre menjünk, vagy mihez kapjunk, először csak megkerüljük a házat, belesünk az ablakokon, megpróbálunk bejutni, majd ahogy telik az idő, úgy jövünk rá a lehetőségekre. És sajnos úgy kezdi megmutatni a játék is az igazi énjét.

A feladványok értelmetlenek és logikátlanok. Point & click kalandjátékokon nőttem fel, a Három koponyától kezdve a Grim Fandangón át a Monkey Islandig vagy egy tucat játékot végigvittem részben még általános iskolásként, de a régi idők egymásra épülő feladatai, és komoly gondolkodást, kihívást nyújtó rejtélyei sehol sincsenek már. A Hello Neighbor olyan megoldások sokaságát várja tőlünk, ami épeszű embernek eszébe sem jutna, vagy éppen ellenkezőleg, banálisan egyszerű. Persze vannak ötletes dolgok, például az, hogy benézhetünk a kulcslyukakon, székkel kiékelhetjük az ajtót, vagy a sok feladat közül, amikor locsolókannát kell szerezni, és vízzel megtölteni a fürdőszobában, hogy lehűtsük a forrón izzó feszítővasat, de ez mind kevés. Küldetéseink általában csak arra korlátozódnak, hogy nyomjunk át egy kapcsolót, keressünk meg egy kulcsot, majd még egyet, indítsunk be egy generátort, vagy hajtsunk végre néhány idegesítően kiszámított, lehetetlen ugrást.

Sokszor pixelre pontosan ki kell mérni, hogy hova állunk, és merre vetődünk, ami nemcsak, hogy nem illik a játék stílusához, de még a béna fizika és a még rosszabb irányítás miatt is állandóan kudarcra van ítélve. A karakter sosem arra megy, amerre akarjuk, felszökkenve a létrán, ha csak egy kicsit is oldalra húzzuk a kart, már két méterrel elugrik oldalra, de van rosszabb is. Rendszeresen előfordult velem az, hogy tartottam valamit a kezemben, amit pontosan el kellett volna dobni valahova, vagy betörni vele egy ablakot, de túl közel voltam a falhoz, az meg visszapattant, elakadt, lepottyant. Én meg más elhajítható tárgy híján mehettem megkeresni, vagy újat szerezni. Amikor alfaverzióban volt a játék, még meg lehetett neki bocsátani ezeket a bugokat, de most már fájdalmasak mind.

A játék három fejezetből áll. A színes, rajzfilmes grafika azt sejteti velünk, hogy nem lesz itt semmi para, de ha már megnézzük a stílust, a tárgyakat és a szereplőket, már borítékolható, hogy beteg egy címről van szó. És ezt most pozitív értelemben mondom. A hangulat nagyon ott van, az embernek a szíve a torkában dobog, amikor elkezd megremegni a kép, és megjelenik a szomszéd, azonnal elkezdünk rohanni, keresni a legközelebbi rejtekhelyet, de sokszor nem elég ez. És akkor újra az ajtón túl találjuk magunkat. Vagy még rosszabb. A pincében. Aztán ahogy haladunk előre, úgy lesz egyre komorabb és sötétebb, rémálomba illőbb minden. A ház belülről egy hatalmas útvesztővé alakul, néha aprók leszünk, néha pedig óriások, a végén pedig valósággal darabokra hullik minden - nem csak a világ, de az elménk is. Brutális, na.

A megjelenés előtt rengeteget hallottunk arról, hogy mennyire fejlett a szomszéd mesterséges intelligenciája, és mennyit tanul tőlünk, hogyan alkalmazkodik a játékunkhoz. A végleges játékban ezt annyira nem érezni. Sokszor random helyeken jelenik meg, vagy akkor jön elő, ha zajt csapunk, ami teljesen érhető, illetve csapdákat tesz azokra a helyekre, ahol egyszer már elkapott minket, de ennél többre nem képes. Ráadásul ha kifutunk a házból, át az utca túloldalára, akkor hirtelen megáll, és visszafordul, mintha semmi sem történt volna. Pedig két méterrel arrébb még az életünkre akart törni.

A Hello Neighbor összességében csalódás lett. Logikátlan és tele van olyan feladatokkal, amik túl könnyűek, vagy túl nehezek, ráadásul egymást érik a bugok és játéktervezési hibák is. A végigjátszás hosszát nem lehet megmondani, mindenki a saját tempójában teljesíti a játékot - aki otthonosan mozog az ilyen címekben, és ráérez a feladatokra, az 2-4 óra alatt segítség (YouTube-walkthrough) nélkül kipörgetheti mind a három fejezetet, de aki lassabban, bénábban játszik, annak kétszer ennyi is lehet. Már ha egyáltalán van türelme befejezni az egészet. Zárszóként nem tudom, mit mondhatnék. Nem ajánlom jó szívvel a kipróbálást, volt benne potenciál, jól is indult minden, de a kivitelezés nagyon félrement. Esetleg ha akciós lesz, érdemes lehet ránézni.

 A Hello Neighbor PC-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xboxon teszteltük.

9.
9.
szabi3432
ffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffffuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuuucccccccccccccccccccccccccccccccccccccccckkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkkk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
8.
8.
Ruga
"A játék nem rág semmit a fülünkbe." bammeg.. szájba rágni míg fülbe mászni szoktak.. a játék meg nem akar semmit a kezünkbe adni, nem kényszerít semmire, stb.. illene helyesbíteni.
De rendszeres hiba a "kijátszottam a játékot", ettől is a falra mászok.. kiinni szokták a poharat, kivinni a szemetet, kiolvasni a könyvet. A játékot végigjátszani szoktuk, mint ahogy a filmet sem kinézzük hanem végignézzük..
6.
6.
Slik
pedig az elso video alapjan amit lattam baromi jol nezett ki :(
5.
5.
crytek
Tehát akkor várjuk Humbleba! :)
4.
4.
GAMEROD
Gagyi összevisszaság. Az első alpha volt talán a legjobb.
3.
3.
Kochee
#1: Nyílván a "fülberagós" kifejezéssel, talána pincéből kiszűrődő zajokra utal?! :D
2.
2.
logic5
Én megmondom őszintén, leszedtem "más módon"... Még azt a 3 gigát sem éri meg... Hulladék
1.
1.
Giggsy
Nem csoda, hogy a játék semmit nem rág a fülünkbe, mert rágni a szájba szoktak dolgokat :D Legalábbis a szájbarágós az egy kifejezés, a fülberágós az nem :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...