Dynasty Warriors 9 teszt

Szabadon belovagolható, hatalmas tájak, alapjaiban újragondolt játékmenet, történet-orientált összecsapások. Ezzel készült a megújulásra a Dynasty Warriors-sorozat legfrissebb része, mely a ráncfelvarrás ellenére sem mond nemet az elmúlt 20 évre: hősünk kezéhez, ahogy eddig, ezúttal is közkatonák ezreinek vére tapad majd, vívhatunk csatákat hadurakkal és nagyurakkal, a győzelemhez pedig - a hagyományoknak megfelelően - stratégiailag fontos táborok, várak sokaságának elfoglalása szükséges.

A Dynasty Warriors 9 története ezúttal is az ősi Kínába kalauzol el minket. Tizenhárom fejezeten át követhetjük a Wei, Wu, Shu és Jin családok krónikáját, szövetségeket építve és rúgva fel, miközben mindegyiket egyetlen dolog hajtja csak: a lehető legnagyobb földterület megszerzése, kerüljön is az bármibe. Történetüket ármány és cselszövés szegi át, a mi feladatunk pedig mi más is lehetne ezekben a sötét időkben, mint elérni a végső célt - királynak lenni, míg a szem ellát.

Törekvéseink nem mondhatóak önzetlenül nemesnek, de hát ilyen a történelem. A Dynasty Warriors pedig mindehhez több újdonságot is felvonultat, melyeket érdemes egyenként szemügyre venni, kezdve legfontosabbnál, vagyis a játékmenetnél. A korábbi lineáris hódításnak immáron vége van ugyanis, a kalandok ezúttal egy teljesen nyitott világban játszódnak, ahol kötöttségek nélkül, szabadon intézhetjük dolgainkat, és amit mindenféle népek, parasztok és katonák, vagy épp vadon élő állatok népesítenek be. A gyönyörű síkságokat, hófödte hegyvidékeket, és gazdag erdőket mezőgazdasági földek, falvak, városok váltják, mi pedig egy térképen követhetjük, hogy hol van épp szükség a szolgálatainkra.

A környezet szép és sokszínű, van nappal-éjszaka váltakozás, továbbá dinamikus időjárás is, ami kihat a seregek teljesítményére, mi magunk pedig továbbra sem vagyunk egyedül a harcmezőn. Egy több száz, vagy inkább több ezer fős hadsereg támogat minket, őrzi a városainkat, és táborainkat, illetve vonul velünk ostromra. A csapatokat magas rangú kapitányok vezetik, ahogyan az ellenséges seregeket is, ahhoz pedig, hogy valamelyik fél sikerrel járjon, a tisztek kiiktatása szükséges, talán még jobban is, mint magának a seregnek a tizedelése.

Ellenségeinket kaszabolhatjuk lóról, vagy arról leszállva gyalogosan is, a Dynasty Warriors klasszikus hack and slash stílusában. Az új játék viszont ehhez rengeteg új kombót és speciális támadást is felvonultat, melyekkel a korábbinál szebb és látványosabb csapásokat végezhetünk, illetve lehet nyilazni is, amennyiben tornyokban, magasleseken megbújó ellenségeket akarunk kiiktatni. A játékban vannak továbbá bossharcok, amikor valamelyik dinasztia egyik vezetőjével kell leszámolnunk, a várostromoknál pedig nagyon hangulatos, ahogy seregünk hatalmas faltörő kosokat, és hajítógépeket vonultat fel, miközben hátulról tüzes nyilak ezrei szállnak el felettünk.

Minden küldetésnek vannak bevezető és lezáró párbeszédei, ami keretet ad annak, hogy ki ellen, és miért harcoltunk. A térképen piros és kék pontok jelölik az ellenséges és barátságos helyeket, a városokban pedig amellett, hogy fő- és mellékküldetéseket vehetünk fel, vannak még kereskedők, lókupecek, fegyverkovácsok, teaházak és éttermek is - vagyis minden, ami kielégítheti igényeinket. A fontosabb pontok között lehet fast travel jelleggel utazni, és hogy egy kis The Legend of Zelda-hangulat is legyen, elmehetünk bármikor horgászni, vagy vadászni, míg kalandozás közben nem ritka az sem, hogy vad farkasfalka, egy hatalmas medve, vagy épp egy csapat bandita támad ránk.

Uralkodók vagyunk. A jelenlétünk, és az, hogy együtt harcolunk a sereggel, erőt ad az embereinknek, akik így eredményesebben harcolnak, és jobban kiállnak akkor is, ha védekezniük kell. Hősünk már magában egy mindenkinél sokkal erősebb és robosztusabb figura, nekünk pedig lehetőségünk van ezen felül még fejleszteni is őt. Különböző tulajdonságait XP-vel tornászhatjuk magasabb szintre, kaphat új ruhát, erősebb fegyvert, új felszereléseket és kiegészítőket, lova pedig bármikor odahívható, elég csak füttyentenie egyet.

Negatívuma a játéknak, hogy bár egy ilyen hatalmas és nyílt világ ezernyi lehetőséget nyújthatna nekünk, a játékkészítők ezt mégsem használták ki. Két csata között lemaradtak annál, hogy ide-oda küldözgetnek minket, aztán ha meg is érkezünk küldetésünk helyére, akkor sem kapunk semmi kreatív, vagy meglepő feladatot. Egyeztessünk a szövetségeseinkkel, vagy vonuljunk azonnal háborúba, győzzük le az ellenséget, foglaljuk el a váraikat, városaikat. Ennyi.

Az előző részekhez képest ráadásul maguk a harcok sem javultak semmit. Az egész továbbra is rendkívül monoton és ismétlődő, a túl sok katona pedig ismét káoszba taszítja a nagyobb összecsapásokat. Sugárban suhintunk a karddal, tizenöt ugyanúgy kinéző ellenség pedig pontosan ugyanabban az időben, ugyanazokkal a mozdulatokkal vetődik hátra - ezt azért mindennek nevezném, de nagyon élvezetes csatának nem - a többi száz pedig ott áll mögöttük, és meg sem mozdul senki, csak ha mondjuk, mi megyünk oda hozzájuk. Egy copy-paste massza az egész: régi öröksége ez már a sorozatnak, amit úgy tűnik, hogy még a nagy megújulás után sem tudott levetkőzni magáról.

De nem csak a játékmenet nem használja ki a nyílt világot, az még önmagában sem túl izgalmas. Nem tudunk kocsmázni, az NPC-k érdektelenek, a legtöbbször pedig csak úgy általában nem történik velünk semmi. Azok a játékok, mint a The Witcher III, vagy az Assassin’s Creed: Origins olyan világokat tárnak ki előttünk, amiket élvezet felfedezni, és az utolsó zugáig bejárni, itt viszont messze elmarad a kalandozás élménye mindettől, és akkor a technikai gondokról még nem is beszéltem.

Van automatikus lovaglás, hátasunk viszont folyamatosan nekimegy ilyenkor mindennek, beragad, helyben kezd futni, vagy hatalmas kerülőutakkal indul el a célig. A világ folyamatosan rajzolódik ki körülöttünk, emberek, fák és épületek jelennek meg a semmiből, hogy a framerate gondokat és a gyenge, szintén lassan élesedő textúrákat ne is említsem. A HUD rettenetes, folyamatosan egymillió információ van a képernyőn, és még tisztjeink, ellenségeink is itt üzengetnek nekünk. Amit viszont a legjobban hiányoltam, az a co-op mód. Tökéletes alapot szolgáltatna a játék egy jó kis kétszemélyes hódításnak, de a készítők még csak nem is gondoltak rá: a Dynasty Warriors 9-ben csak single player mód érhető el, még a régi játékmódokat is törölték.

Talán furcsán fog hangzani, de minden negatívum ellenére azt kell, hogy mondjam, a Dynasty Warriors 9 élvezetes órákat rejt magában. Nem egy felsőkategóriás szerepjáték, vannak hibái és hiányosságai szép számmal, de lehet vele kalandozni és csatázni hosszú ideig, a feudális Kína különleges hangulata pedig olyan ékköve nem csak ennek a résznek, de az egész sorozatnak, amit sehol máshol nem találunk meg. A korszak és a helyszín tökéletesen le van modellezve, a társadalmi osztályok gyönyörűen kelnek életre, ahogy fedezzük fel a különböző vidékeket, és valami egészen unikális környezetet teremt a megfélemlítésen, vagy épp tiszteleten alapuló hatalomgyakorlás is, melyek közül mindkettőre láthatunk szép példákat.

Az új résznek nincs direkt kapcsolata az előzőekkel, vagy legalábbis semmi olyat nem vonultat fel, ami miatt késő lenne most bekapcsolódni a sorozatba. A játékot így érdemes kipróbálnia annak is, aki nem nyomult még Dynasty Warriors-címmel, vagy épp ellenkezőleg, igen, csak nem jött be neki a régi játékmenet. Mert ezen a felvonultatott újdonságok könnyen segíthetnek.

A Dynasty Warriors 9 összességében egy erős közepes játék lett. Az open world-irány nagyon jót tett a sorozatnak, a játékélmény viszont visszalépés a nyolcadik részhez képest, ami mindenképpen hátrány. Azt kell, hogy mondjam, ha a tizedikben egyesítik a két játék legjobb elemeit, továbbá javítják a sorozat minden klasszikus hibáját, akkor tökéletes darabot kapunk - addig pedig érjük be ezzel. Egy félig kemény mangóval, egy virágzás előtt levágott rózsával - egy nem tökéletes játékkal. Az biztos, hogy az igazi figyelmem a következő részen lesz!

A játék PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi ez utóbbin teszteltük.