Yakuza 6: The Song of Life teszt

Link másolása
A szokásos több hónapos várakozás után idén tavasszal végre nálunk is megjelenik a Yakuza-sorozat hatodik része. Az új epizódban is Kazuma Kiryu kalandjait követhetjük nyomon a japán alvilágon át.

A Yakuza-játékok mindig is híresek voltak arról, hogy hatalmas késéssel jelentek csak meg nyugaton. A sorozat hatodik epizódjára már szerencsére nem kellett olyan sokat várni, mint az előzőekre, de még így is másfél év csúszással érkezik meg az európai boltok polcaira. Bár a sorozatnak rengeteg nyugati rajongója is akad, a játékok bevallottan inkább a távol-keleti szigetország lakóinak készülnek, ez pedig a játékmeneten és a történetvezetésen is erősen érezhető. Ennek ellenére kár lenne kihagyni a szériát, még akkor is, ha irtózol a japán címektől.

A Yakuza története az évek során egy hatalmas szappanoperává duzzadt, rengeteg szereplővel, fordulattal és ármánykodással. Emiatt talán a címben szereplő hatos szám ijesztő lehet az újoncok számára, a helyzet azonban az, hogy az új felvonás tökéletesen kezdőbarátra sikerült. Én magam a sorozatnak csak egy-két epizódjába kóstoltam bele, így nem voltam épp naprakész a sztorival, de hamar fel tudtam venni a fonalat. Egyrészt készült egy képregény az előzményekből, mely a sorozat hivatalos oldalán is megtekinthető, valamint a játékon belül is elérhető egy menüpont, ahol elolvashatjuk – igaz, kissé szárazabb formában – az eddigi történéseket. Viszont ha ezekkel az extrákkal nem is élnél, még akkor sem leszel bajban, mivel maga a prológus is sokat segít a szálak felgöngyölítésében.

A történet az ötödik rész után folytatódik, a főszereplő ezúttal is Kazuma Kiryu, aki a börtönből szabadulva szeretne egy békés, alvilágtól távoli életet élni. Terve az, hogy Okinawába visszatérve fogadott lányával, Haruka Sawamurával együtt segítenék a helyi árvaház lakóinak életét. Megérkezve azonban kiderül, hogy Harukának nyoma veszett, így főhősünk újra nekivág a szigetországnak, hogy felkeresse sajátjaként szeretett lányát.

Ahogy azt megszokhattuk, a sztori több szálon fut, és természetesen az erős személyes szál ellenére a japán alvilág életébe is bekapcsolódunk majd. A történet továbbra is fontos részét képezi a játéknak, így fordulatokból és összeesküvésekből ezúttal sem lesz hiány. Ami nem tetszett, hogy egyes események még japán mércével is bugyutának tűntek, sőt már maga az alapfelállás is kicsit erőltetett. Sokszor támadt az az érzésem, mintha tényleg egy japán szappanopera ötszázadik részét nézném. Ettől függetlenül nem nevezném rossznak a sztorit, de a régi karaktereket lehet, hogy jobb lenne már elengedni.

Ezúttal két helyszínt járhatunk majd be, ami visszalépésnek tűnhet az ötödik rész öt városához képest, de Kamurocho és Hiroshima sokkal részletesebb és nyíltabb, mint eddig bármelyik helyszín volt. Fontos megjegyezni, hogy a Yakuza nem egy GTA, még ha a képek és a videók alapján úgy is tűnhet, inkább egy akció-RPG-hez hasonlítanám, amiben rengeteg árkádos játékelem kapott helyet.

A főküldetések értelemszerűen a sztorit viszik tovább, a Yakuza-játékoknak azonban különös ismertetőjele, hogy rengeteg minijátékkal és mellékküldetéssel pakolják tele a címeket a fejlesztők. Ez természetesen a hatodik rész esetében sincs másképp: már az első helyszínen karaokézhatunk vagy dartsozhatunk, de később állatot nevelhetünk, baseballozhatunk, búvárkodhatunk, sőt egy egészen jól kidolgozott randizós minijáték is került a repertoárba. Felsorolni is sok lenne, mennyi mindent lehet csinálni a Yakuza 6-ban. Nekem a kedvenceim a segás játéktermek voltak, ahol a retrocímek mellett olyan játékok is helyet kaptak, mint a Virtua Fighter vagy a Puyo Puyo Tetris. Emellett nagyon érdekes volt a Clan Creatorra keresztelt stratégiai játék is, amiben híres japán birkózókkal is erősíthetjük a csapatunkat.

Ha ez nem lenne elég, a fő sztoriszál mellett remekül kidolgozott mellékküldetésekkel is készültek a fejlesztők. Ezek lehetnek akár egészen egyszerű, beszélgetésre kihegyezett missziók, de vannak köztük akciódúsabbak is. Ezek az apró történetek egészen szórakoztatóak, könnyen el lehet bennük veszni akár órákra is. Van, hogy a fő szálhoz adnak kiegészítő információkat, de van, amelyik teljesen elborult, abszurd sztorit mesél el, mely a teljesen távol esik a játék világától.

A Yakuza 6 harcrendszere kicsit egyszerűsödött az elődökhöz képes, de ettől függetlenül nagyon szórakoztatóra sikerült, Mint ahogy azt az előző epizódokban megszokhattuk, ezúttal is inkább az ökölharcon van a főszerep, ehhez pedig egy nagyrészt két gombra hagyatkozó harcrendszer fog asszisztálni. A bunyózás inkább a verekedős játékokhoz hasonlít, semmint a nyugati címekben mostanában oly népszerű visszatámadásra építő stílusra. Az erős és könnyű ütések mellett felkaphatunk tereptárgyakat, és természetesen ellenfeleinket is megragadhatjuk. Ha feltöltődött az úgynevezett „heat” csíkunk, akkor egy kis időre sebezhetetlenné válunk és akár speciális, rendkívül látványos támadásokat is bevihetünk, ha időben nyomjuk meg a felvillanó gombokat. Bár a harcrendszer egyszer sem vált repetitívvé, sokaknak azért hiányozhatnak a Yakuza 0-ban megismert harci stílusok, és úgy általában, maga a püfölés is sokkal árkádosabb lett.

A játékba került egy egyszerűbb fejlődési rendszer is, melyet az okostelefonunkat megnyitva érhetünk el. Itt oszthatjuk el a harcok és a küldetések során szerzett tapasztalati pontokat. Az alapképességek (támadó erő, védekezés, életerő) mellett külön füleken érhetőek el a harci képességek vagy az egyéb tulajdonságok. Ha elegendő tapasztalati pontot szereztünk, akkor bármelyik képességet aktiválhatjuk, így szabadon alakíthatjuk ki, milyen típusú karakterré szeretnénk tenni főhősünket. Érdemes gyakran látogatni a menüpontokat, mert rengeteg hasznos adottság érhető el, tapasztalati pontból pedig nem lesz hiány.

A hatodik rész alá a fejlesztők egy új grafikus motort raktak össze, így a játék nem is jelent meg PlayStation 3-ra. Sikerült úgy szebbé varázsolni az új epizódot, hogy közben a segás címekre jellemző letisztultság is megmaradt. A főszereplők kidolgozása fantasztikus, még ha az arcmimika nem is mindig tökéletes. A városok - főleg este -, nagyon szépen mutatnak, a rengeteg járókelővel és tereptárggyal pedig sikerült élővé varázsolni a helyszíneket. Azt is sikerült végre megoldani, hogy a külső és belső terek között töltés nélkül járkálhassunk át, sőt emellett kaptunk még egy FPS-módot, amit a városban barangolva tudunk használni.

Sajnos a játék legnagyobb negatívuma is a technikai részhez köthető: az új grafikus motor miatt kompromisszumokat kellett kötni, így alap PS4-en csak 900p-ben fut a Yakuza 6, amitől sok helyen jól láthatóan recéssé válik a kép. Emellett ráadásul a Zeróban és a Kiwamiban megszokott 60 fps-nek is búcsút inthetünk, még PS4 Prón is csak 30 fps a maximális teljesítmény. Sajnos ezt sem sikerül mindig tartani, mivel a város bejárása, de akár harcok közben is volt, hogy érezhetően leesett a framerate, ami könnyen kizökkentett a játékból.

A Yakuza 6-ot bárkinek bátran merem ajánlani, aki kicsit is szereti az akciójátékokat. Még akkor is érdemes vele próbát tenned, ha egyáltalán nem ismered a sztorit, ugyanis könnyen fel lehet venni a fonalat. A játékban rengeteg küldetés, minijáték és tevékenység van, melyeknek a minőségére sem lehet panasz. Egyedül talán a technikai megvalósításba lehet belekötni, valamint a sztorinak is van egy-két erőltetett pillanata, de ettől függetlenül méltó folytatása született a sorozatnak.

A Yakuza 6 április 20-án jelenik meg, kizárólag PS4-re. Mi a Sony alapkonzolján teszteltük.

Kapcsolódó cikk

6.
6.
kamgecam
Ha fele olyan epic mint a Yakuza 0 akkor tuti vétel!
4.
4.
Csoki80
Én majd a yakuza 16-ot veszem meg :-)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...