Fear Effect Sedna teszt

Az elődöket is nehéz megfelelően bekategorizálni, hiszen előfordult bennük minden: túlélőhorror, lopakodás, puzzle-fejtegetés, eszetlen lövöldözés és harc. Ennek a különleges keveréknek a háttere a 21. század közepe, megspékelve jelentős mennyiségű démonos kontenttel, némi cyberpunkkal és az akkori korfelfogáshoz illő, dögös leszbikus csajokkal - ordít róla, hogy a kétezres évek elején készültek, ugye?

A folytatás története szerint az első Fear Effect után járunk öt esztendővel (a második játék egy előzmény volt anno), hőseink megjárták a szó szerinti poklot, démonokkal verekedtek, némelyikük még el is halálozott, de a lehető legjobb befejezést követve, mostanra helyreállt a status quo - így elvi szinten új játékosok is bekapcsolódhat(ná)nak a kalandba. A főszereplők közül Hana és Rain maradtak szorosan együtt, a páros zsoldosként melózik a betevőért.

Meglepetés nincs, az események is egészen megszokottan kezdődnek: egy nap érkezik egy ajánlat, amely már az első percben gyanús, és nyilvánvalóan nem szabadna elvállalni, de a pénz nagy úr. A banda egy része ismét összeáll, aztán természetesen minden félresiklik, így új ellenségekkel és barátokkal bővül a szereplőgárda. A szálak Grönlandra vezetnek, a történetbe pedig szépen lassan beleszövődnek és komoly szerephez jutnak az inuit legendák és mítoszok, beleértve a címadó Szedna istennőt is.

Az alapkoncepció lényegében azonos a korábbiakkal, hiszen a természetfeletti is tiszteletét teszi, emellett akad settenkedés meg fejtörő is dögivel. A vizuális dizájn is tökéletesen illeszkedik a sorozatba - a cel-shaded grafika is helyén van, a hölgyek pedig csinosabbak, mint valaha. A legszembetűnőbb változás viszont az, hogy az új játék bizony egy izometrikus twin-stick shooter, szemben a korábbi TPS-ekkel, így teljesen más kezelést és vérmérsékletet igényel. A harc ugyan megállítható, itt adhatunk három-három utasítást az éppen velünk tartó csapatnak, de a megvalósítás rengeteg kivetnivalót hagy maga után.

A célpontok között a jobb analóg karral választhatunk, a célzás így automatikus, ám a váltogatás kifejezetten bugos, és kevés a feedback a találatokról. A standard fegyverropogtatáson kívül karakterfüggő, speciális képességek is akadnak, amiket inkább fájdalmas használni: pontatlanok, egyáltalán nem ott történik az effekt, ahol az indikátor mutatja, és nincs visszajelzés, hogy benyomtuk-e a skillt, vagy sem. Az AI jó indulattal sem nevezhető elfogadhatónak, az útkeresés necces, a harcban is bénáznak le-lemaradozva - hiába akad külön gomb a sorok rendezésére.

Súlyos hibának tartom, hogy hatékonyan lopakodni közel képtelenség, hiszen egyetlen karakterrel sunnyoghatunk ugyan, de a teljes csapattal már nem: a mesterséges intelligencia vezérelte többiek próbálnak utánunk szaladni, vagy ott maradnak ahová küldtük őket, a többfős sompolygást azonban lehetetlen kivitelezni. A pause-gomb ugyan rendelkezésre áll, a stealth ilyen jellegű összehangolása nehézkes, bosszantó, és ha néha sikerül valamit kihozni belőle, az elégedettség érzése szintén elmarad.

A harcrendszer gyengeségeit ellensúlyozandó, minden második ellenfélből potyog az életerőcsomag, erről azt gondolom, nem egy jó designeri döntés, inkább utógondolat. A cím twin-stick shooternek, vagy lopakodós játéknak tehát nem a legjobb, Fear Effectnek szódával viszont elmegy, hiszen az első PS1-es résznél is akadtak bénázások bőven a gameplay terén.

Az általános atmoszféra, a cel-shaded grafika és a zene azonban perfektül perfektül hordozzák a széria jellegzetességeit. A rejtvények és fejtörők is hajaznak az elődökre, mind nehézségben, mind stílusban, amennyire ez lehetséges. A sztori kissé fapados, bár a második felében beindul, emellett tele van kisebb-nagyobb utalásokkal a korábbi epizódok cselekményére - az látszik, hogy a fejlesztők ehhez az elemhez kellő tisztelettel nyúltak. Még a szinkronszínészek is próbálják odatenni magukat, meglehetősen hasonlítanak az eredetiekhez, a dialógusok azonban sokszor bénák, és ez rányomja az audióra is a bélyegét.

Hamarosan érkezik a Fear Effect: Reinvented, amely az első epizód remake-je. A Sedna - hiába az ígéretes felütés - szinte meg sem próbál nyitni az új emberek felé, sokkal inkább érződik egy kikacsintásnak a meglévő, tizensok évvel idősebb fanok irányába. Egyfajta minimál fanservice, némi figyelemfelhívással, hogy hamarosan érkezik a kedvenc ráncfelvarrott változata.

Arra ténylegesen alkalmas, hogy percekre a letűnt szériára fordítsa a reflektort, de többre sajnos nem képes. A játékmenet kiforratlan, újdonságokat vagy precízen kivitelezett megoldásokat nagyítóval sem találni, egyedül tényleg a régi motorosoknak tud nyújtani valamit, ami leginkább nosztalgia. Ennek megfelelően maximum nekik tudom ajánlani, de csak fenntartásokkal.

A Fear Effect: Sedna PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg, mi az utóbbi verziót teszteltük.