Monster Hunter Generations Ultimate teszt

Rengeteg változáson esett át a januárban PS4-re megjelent Monster Hunter World, amely lenyesegette a szériára jellemző durva éleket, és nem feltétlenül kergette el rögtön az újoncokat. A húzás bejött a Capcom részéről, a Monster Hunter-sorozat mainstreammé vált - ezt bizonyítják az eladási számok is -, függetlenül attól, hogy a könnyítéseknek nem feltétlenül örültek a szemellenzős rajongók. A Monster Hunter Generations eredetileg 2015-ben jelent meg 3DS-re, a szokásos bitangkemény nehézséggel, a grafikai tupírozáson átesett Ultimate-kiadás pedig Switchre is befutott, aminek a veteránok kimondottan örülnek majd, hiszen egy klasszikus irányvonalon haladó részről van szó.

Ha a Worlddel csöppentél bele a sorozatba, talán sok aspektusában visszalépésnek könyveled el a Generationst, pedig szó sincs erről. Lehet, hogy elsőre nem tetszik majd, hogy fenőköveket kell cipelnünk a vadászatra, ha nem akarunk életlen fegyverrel harcolnl, ahogy a szörnyek nyomait sem jelzik állandóan a zöld legyek. A játékmenet során sokszor úgy érezzük, direkt szívatnak minket megkötésekkel, ha viszont tanulunk a hibáinkból, sokkal nagyobb sikerélményben lesz részünk. A Generations tehát a régi részek legjobb elemeit gyúrta össze, amelyek csak első ránézésre tűnnek elrettentőnek a laikusok számára. Valójában minden eleme a helyén van, ráadásul az Ultimate-kiadást is megcsapta a változás szele - az irányítás például sokkal kézre állóbb, mint előtte.

Pedig már a belerázódás sem könnyű. Szóval ott találjuk magunkat Bherna falujában, ahol az egyik elöljáró szépen elmagyarázza, hogy a birodalomban kisebb-nagyobb szörnyetegek portyáznak, ami után szabadon választhatunk az eltérő rangsorolású küldetések közül. Néhány egy bizonyos állat levadászásáról szól, netán a későbbi kalandokhoz nélkülözhetetlen nyersanyagok összegyűjtéséről. A Generations nem árulja el jótékonyan, hogy mivel érdemes kezdeni, könnyen lehet, hogy szinte teljesíthetetlen feladatba ütközünk, így aztán marad a hosszas grindelés vagy a netes fórumok olvasása.

Van egy narratív szál is, de az olyan vékony, hogy nem is érdemes szót fecsérelni rá. Persze találkozunk érdekes és emlékezetes szereplőkkel is, akik így vagy úgy, de segíthetnek minket. Idővel egyre nagyobb és erősebb lényekkel futunk össze, elhúzódó, de epikus csatákban vehetünk részt, melyben sokszor nem világos, hogy ki a préda és ki a vadász. A mai címek között már kimondottan ritkaságnak számít az a mélység és összetettség, ami a Monster Hunter Generations Ultimate-re jellemző. Rengeteg fegyver, csillió felszerelési tárgy és harci stílus között mazsolázhatunk, csak rajtunk áll, hogyan közelítünk az adott helyzethez. És ehhez hozzájön még a rengeteg tartalom, amely több száz órás elfoglaltságot biztosít.

Az alapok első blikkre nincsenek is túlbonyolítva. Minden tevékenységünket a következő szörny elpusztítására áldozzuk fel. Kiismerjük a lény gyengeségeit, nyersanyagokat gyűjtünk, amelyekből fegyvereket és páncélokat készítünk. Ugyanez a kör játszódik le újra és újra, csak épp egyre nagyobb és fifikásabb szörny kerül a célkeresztbe. Ha nyitott szemmel járunk, hamar rájövünk, hogy egy bizonyos érc melyik területen található, hogy hol nőnek a nélkülözhetetlen buffok összetevőiként szolgáló gombák és növények. Aztán már az elérhető feladatok között is jó érzékkel szemezgetünk, a falusiak minden apró szívességért minket találnak meg, nehéz ezekből kihalászni azokat a fontos missziókat, amiket teljesítve hatékonyabban fejlődhetünk.

Mert a levadászható lények számát tekintve abszolút nem érheti szó a ház elejét. Kilencvenhárom szörnnyel akasztjuk össze a bajuszt, ami hússzal több, mint amennyit az alapjátékban találtunk. Ennek megfelelően akadnak új példányok, és vannak régi ismerősök is, és igen, a meglévő szörnyek különböző változatait is külön kezeli a program. Ennyi bestiába persze csak a legelvetemültebb játékosok fognak belekötni, ám még így sem semmi, hogy milyen élővilággal operál a játék.

Találkozunk sárkányszerű vadállatokkal, gigászi emlősökkel, vagy olyan érdekes hibridekkel, melyek mintha a nyúl és a medve nászából születtek volna. Viselkedésük is roppant eltérő, vannak köztük agresszív és félelmetes egyedek, mások buták vagy gyávák, és az első adandó alkalommal kereket oldanak. Mindegyikük teljesen egyedi, ahogyan a mozgásuk és ritmikus támadásaik is. Némelyikük rejtőzködik, másokba elég sűrűn belefutunk a felfedezés során.

Ami az összecsapásokat illeti, sokkal inkább a tervezésen van a hangsúly, mint a gombok püfölésén. Ha nem megfelelő a felszerelésed, ha nem csaptál be előtte egy szükséges bájitalt, akkor jó eséllyel kudarccal végződik a harc. Bizony, még egy kisebb vadállat ellen is! Emellett persze a reflexeinkre is szükségünk lesz, és azt is figyelembe kell venni, hogy a kiadott parancs után nem azonnal sózunk oda, a fegyvert csak késleltetve lendíti meg a karakterünk. Rosszabb esetben pont mellé ütünk, így nem árt tanulmányozni a szörny mozgását, hogy csak akkor csapjunk le, ha éppen védtelen. Egy szimpla gyógyital felhörpintése sem egyszerű feladat, hiszen jó hosszasan kortyol a hősünk, célszerű hát biztonságosabb helyre vergődni, és hagyni időt arra, hogy kényelmesen elfogyasszuk a nedűt. A Dark Soulsszal való párhuzam nagyon is jó, hiszen a játék nem büntet, csak megköveteli tőled, hogy tanulj és figyelj oda.

Az irányítás sokkal élvezhetőbb Joy-Conokkal, mint korábban. A két analóg karra már szükség volt, 3DS-en sokkal darabosabb és nehézkesebb a vezérlés – nehéz is lenne visszatérni hozzá. Remekül lehet terelgetni hősünket, és ugye az extra gombok is meghálálják magukat, könnyebben süthetjük el a támadásainkat, nem kell keresgélnünk a kiélezett hajsza során.

A fegyverekből 14 típust különböztet meg a program. Vannak kisebb tőrök, és nehéz, embermagasságú pallosok, fejszék, kalapácsok, dárdák, íjak és így tovább. Mindegyikkel gyorsabban vagy lassabban apríthatunk, és nem jók minden ellenféllel szemben: a drabális eszközök nem biztos, hogy hatékonyak a kisebb, de fürge lények ellen, hiába sebeznek nagyot. Persze mindent be lehet tanulni, de olykor szükségünk lesz a pajzs védelmére, így a kétkezes példányok már alapból kiesnek. Aztán a páncélunk összeállítása is változatos, a legyőzött szörnyekből kinyert csontokból és pikkelyekből fejleszthetjük öltözékünket, amely sokszor életmentő passzív buffokkal kecsegtet. A tűz, a fagy és a mérgek ellen is ellenállóbak lehetünk idővel, minden attól függ, mit okád vagy köp felénk az a nyomorult fenevad.

A kulcsszó itt is a kísérletezés, elvégre nem biztos, hogy a biztosnak vélt gearrel és taktikával fogsz győzni, ha egyszer „nem áll a kezedre”. És akkor még nem is említettem, az Ultimate-kiadással élesedő G-Rank-küldetéseket, ahol combosabb szörnyeket kell likvidálnunk a nagyon elhúzódó, kiemelten nehéz csaták során. Viszont az értük járó jutalom is ritka, amiből teljesen új páncélszetteket készíthetünk.

Ezenkívül kapunk két új vadászstílust, a Valort és az Alchemyt, de én már az alapfelhozatallal is meg voltam elégedve. Mindegyiket a szállásunkon aktiválhatjuk, ezzel finomhangolva mozgásrepertoárunkat. A Guild stílus áll a legközelebb a korábbi játékokhoz, ez a kevésbé vakmerőeknek ajánlott. A Strikerrel nem csupán a sikeres sebzés tölti a szintünket, hanem a bekapott támadások is. Az Aerial stílussal légiesebben mozoghatunk, például felpattanhatunk a szörny hátára, míg az Adepttel erőteljesebb ellentámadást indíthatunk, vagy az utolsó pillanatban kitérhetünk a lény karmai elől. Nem titok: bizonyos fegyvertípusokkal jobban működik az adott stílus, de persze szabadon kombinálhatunk mindent.

A Hunter Art szorosan kapcsolódik a vadászstílusainkhoz, mindezt megfejeli néhány feltölthető különleges képességgel. Újdonság még a Style Power-Up, vagyis az SP, amit egy-egy Hunter Arthoz csatolhatunk, vagyis felerősíthetjük annak hatásait, ha a mutató feltöltődött. Így gyorsabban vethetünk be egy bizonyos eszközt, vagy az állóképességünk ideiglenesen nem fogy olyan gyorsan. Ügyes változtatások a már amúgy is remek rendszer mellé.

Szóval adott egy több százórás kampány, de mi van azon túl? A Monster Hunter Generations Ultimate-ből nem hiányozhat a multi sem, különálló küldetéseket többedmagunkkal is teljesíthetünk, korrekt ranked-rendszerrel. A kooperatív missziók érezhetően keményebbek az single-ben látottaknál, de mivel a három másik társunkat sem ejtették a fejére, és ők is más stílusban és felszereléssel indulnak csatába, így az összedolgozás jutalma is nagyobb. Van helyi és online móka is, gyorsan alakíthatunk partit, nem kell hosszasan várakozni, bár egy külső voice-chatet azért illik beiktatni. Aztán ott van még a Prowler mód is, amelyben Palicóként is játszhatunk. A kampányban megismert macskasegítők extra cuccokat nem vethetnek be a vadászat során, nem kell a stílusokra és az Artokra figyelni, de van jó pár egyedi skilljük, és az sem mellékes, hogy korlátlan staminával rendelkeznek. Ha nagyon nem megy a normál mód, újoncoknak érdemes Palicóként kezdeni, főleg, ha egyből a multival próbálkozunk, hiszen ők remekül támogathatják a többi vadászt.

Ami a látványt illeti, ne gondoljatok eget rengető minőségre – hiszen mégiscsak egy 3DS-cím új verziójáról van szó. Oké, a magasabb felbontás és a stabil 30 fps meghálálja magát, ahogyan a szebb textúrák, árnyékok és effektek is. A Monster Hunter Generations Ultimate azonban a művészeti stílusában és az animációk terén emelkedik ki a mezőnyből, a Capcom pedig zseniális grafikusokat és animátorokat alkalmaz, úgyhogy minőségi cuccal gazdagodtunk.

Illik megbecsülni a Monster Hunter Generations Ultimate-et, hiszen egy letűnt korra emlékeztető, hardcore szerepjátékról van szó, amely egy klasszikus receptre épül, és főleg annak tudatában hiánypótló, hogy már ismerjük a sorozat jövőjét is a World révén – vétek lenne lemaradni az utolsó (?) old-school nehézségű darabról.

Pedig az új kiadással még így is tovább tudott lépni a Capcom, javult a mechanika és több lett a tartalom is. Ha már rongyosra játszottad 3DS-en, a mentéseidet tovább viheted, így kapásból az endgame-tartalmakkal kezdhetsz. Kérdés, hogy megéri újra teljes árat fizetni érte? A többiek csak szimplán a sorozat legmélyebb és legaddiktívabb darabjával gazdagodnak, több hónapra szóló vadászidényre bebiztosítva magukat.

A Monster Hunter Generations Ultimate Nintendo Switchre jelent meg.