Pro Evolution Soccer 2019 teszt

A FIFA-sorozat és a Pro Evolution Soccer-széria párharca évek óta Dávid és Góliát küzdelmére hasonlít, és teljesen szubjektív preferencia kérdése, hogy ki melyiket hozza ki győztesnek. A FIFA inkább az árkádosabb játékmenettel operál, míg a Pro Evolution Soccert szokás igazi szimulátornak elkönyvelni, de a lényeges különbség nem is a játékmenetben, hanem sokkal inkább a körítésben fedezhető fel. És ebben bizony az EA Sports játéka hosszú évek óta előrébb jár. Nem csak a különböző bajnokságok licenceire gondolok, hanem a változatos játékmódokra, azok tartalmára, illetve arra a közösségre, amit az Electronic Arts hosszú évek alatt épített fel. Igen, ebben benne van a kiadó pénzügyi erőfölénye, de azt is el kell ismerni, hogy mind online, mind offline kihívásban tartalmasabb, változatosabb, letisztultabb és élvezhetőbb élményt kapnak a játékosok.

A Konami ennek ellenére úgy döntött, ők a játékmenet szimulátorosabbá, élethűbbé tételében látják a jövőt, amit igyekeznek a FIFA-tól átemelt játékmódokkal megtámogatni. A tavalyi epizóddal alapvetően ismert hibái ellenére elégedettek voltunk, idén viszont úgy tűnik, mintha elmaradt volna az igazi revolució. A Konami ugyanazokat a problémákat görgeti most is maga előtt, miközben bejöttek újak is, és lényegében a Pro Evolution Soccer idei kiadásán tényleg azt lehet érezni, hogy előrelépés helyett inkább egy helyben toporgást kaptunk. Persze javult pár dolog, például a látvány a 4K és a HDR támogatásával egészen pazar lett, míg a játékosok és a labda fizikájának újabb fejlődése még magasabb szintre emelte a realizmust. Viszont lényegében ennyi, minden más, mintha maradt volna a régiben, kezdve a licencek hiányával, a borzasztó menüvel és a játékmódok régóta ismert, mégis megoldatlan problémáival.

Ott van a Master League, ami lényegében a menedzsermód, és eléggé összetett tartalom ahhoz, hogy önmagában is elvigyen a hátán egy játékot. Igen, ezért találták ki a Football Manager-sorozatot, ahol kiélhetik magukat az arra hajlamosak, és csapatokat menedzselhetnek, játékosokkal kereskedhetnek és klubokat vezethetnek győzelemre. A PES-ben egyszerűen túlságosan lecsupaszított formában kapjuk meg ezeket a lehetőségeket, ráadásul inkább arról szól az egész, hogy az elég sokat butuló mesterséges intelligencia ellen kell mérkőzéseket nyernünk, miközben még mindig képtelen a játékmód követni a játékosok valódi piaci értékét, ami azért elég sokat elvesz a menedzserkedős élményből.

A Become a Legend játékmódban csinálhatunk egy saját játékost, esetleg választhatunk egy számunkra szimpatikusat, akivel aztán megmásszuk a szamárlétrát. Fejlődésünk során tapasztalati pontokat kapunk, amelyeket később különböző képességek között oszthatunk szét, ezzel is növelve annak esélyét, hogy az előre kiválasztott pozíciónkban előbb érjük el végső célunkat, illetve növeljük piaci értékünket. Ami viszont kifejezetten izgalmas a játékmódban, az a perspektíva megváltoztatása, azaz a fociélmény közelebb hozása. Választott karakterünket ugyanis külső nézetből követjük a mérkőzések során (nincs lehetőség ezen változtatni), ami azért izgalmas, mert sokkal jobban átjönnek a felállások és kitalált taktikák, így rengeteget lehet egyébként tanulni és fejlődni is könnyebb volt, legalábbis ami a sport stratégiai oldalát illeti.

A játék online szekciójában három játékmódot kapnak a rajongók. Fontos megjegyezni, hogy körültekintően kell kiválasztanunk a régiót, ugyanis az online kihívások régiózárasak, vagyis a matchmaking csak az adott régión belül működik, így ha van egy Egyesült Államokban élő barátunk, mi viszont itt élünk Európában, akkor előtte meg kell beszélnetek, melyik régióra teszitek le a voksotokat, ráadásul később ezen változtatni már nem lehet.

Az egyik mód az Online Divisionsben mérkőzéseket (összesen tízet) kell vívnunk másokkal, hogy aztán előreléphessünk. A probléma az, hogy nagyon nehéz megfelelő ellenfelet találni, így ha túl erős csapattal állunk szembe, garantált a vereség, a matchmaking pedig abszolút nem partner abban, hogy tudásban megfelelő ellenfelet kapjunk. A myClub lényegében a FIFA-sorozat Ultimate Teamjének helyi megfelelője, ahol saját csapatot rakhatunk össze. A győzelmekért úgynevezett myClub Coinokat és GP-ket kapunk, amiből aztán új játékosokat vehetünk, menedzsereket vehetünk fel, vagy a meglévőket "fejleszthetjük", esetleg megújíthatjuk a lejáró szerződéseket. Igazából működik a koncepció, de a konkurens megoldása sokkal áramvonalasabb és tartalmasabb. Végül pedig ott a 3v3, ami igazából rendre ott bukott meg, hogy nehéz összehozni az embereket, ráadásul ez tényleg csak haverokkal szórakoztató.

De ha ezeken a hibákon túl is tesszük magunkat, még mindig ott a licencek hiánya. Idén már az UEFA-jogok is az Electronic Artsnál landoltak, ami azt jelenti, hogy a Konami lényegében csak exkluzív szerződéseken keresztül tud stadionokat, csapatokat és játékosokat a valóságnak megfelelően ábrázolni. Ez viszont szül olyan furcsaságokat, mint például a borítón is látható, Barcelonában játszó Philippe Coutinho klubcsapatbeli és válogatottbeli fizimiskájának totális eltérése. Igen, ha a Barcelonában játsszatjuk Coutinhót, akkor mind a külső, mind a játékosra jellemző mozgások visszaköszönnek, de a válogatottban ezekről a jogi viták miatt már le kell mondanunk. Focijátékkal pedig részben azért is szeretünk játszani, mert végre mi irányíthatjuk kedvenceinket, legyen szó csapatról vagy játékosról. A PES viszont megfosztja a rajongókat ettől az élménytől, és sajnos nagyon sokat is ront az összképen, hogy fiktív nevű játékosokat kell, fiktív csapatokban és fiktív stadionokban játszatnunk.

Viszont ha sokkal fontosabb, hogy realisztikus szimuláció keretein belül, komoly küzdelmek árán, taktikusan játszva, a játékosaink állapotára is odafigyelve vigyük győzelemre csapatunkat, akkor nem vitás, hogy a Konami játékát fogod választani. A döntésben valószínűleg segítségedre lesz a látványvilág új szintre emelése is, idén ugyanis úgy kaptunk stabil 60fpst, 4K- és HDR-támogatást, hogy a megfelelő kijelzővel tényleg elképesztően pazar látvány és stadionhangulat tárul elénk. Ha máshol nem is, ezen a fronton tényleg nagyot lépett előre a sorozat, de az a helyzet, hogy ez eléggé kevés. A játékmódok régóta ismert hibái még mindig jelen vannak, a matchmaking és a netkód sokszor borzalmas, a tartalom pedig csak lohol a FIFA-ból ismert módok kínálata után.

A Pro Evolution Soccer 2019 PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PlayStation 4 Prón teszteltük.