Red Dead Redemption 2 teszt

  • Írta: zoenn
  • 2018. november 7.
Link másolása
Minden idők legambiciózusabb nyitott világú westernjátékával állt elő a Rockstar - több ezer ember áhítatos munkájának gyümölcse ért be nyolc év után. Mesteri narratívája és részletgazdagsága bőven kárpótol minket a lassú tempó miatt.

Már mindenki ismeri azokat a híreket, amely a Rockstar zord munkakörülményeiről szóltak a megjelenést megelőzően, egy ilyen kaliberű cím esetében viszont egyáltalán nem ritka, hogy a fejlesztők túlóráznak, és az irodában töltik a hét nagy részét. Látva végeredményt, azt mondhatom, teljesen megérte az a fajta maximalista hozzáállás, ami a stúdióra jellemző. Egy ilyen videojáték nem születik minden egyes évben, sőt, a 2013-as Grand Theft Auto V után csupán egyetlen hasonló kaliberű produktum jelent meg, ez pedig a The Witcher 3: Wild Hunt. Így aztán a Rockstar egy külön ligában versenyez, olyanba, amibe a Ubisoft sandbox alkotásai képtelenek feljutni. Igazából csak saját magát kell felülmúlnia a brigádnak.

A 2010-es Red Dead Redemption már megtette az első lépéseket, olyannak ábrázolta a vadnyugatot, amilyennek a klasszikus filmekből megismertük. Csakhogy az évtized elején még teljesen más hitvallást követett a Rockstar, bőven beérte, ha játékait popkulturális utalásokkal tömi tele, és egyfajta görbe tükröt állít a múlt és a jelen amerikai társadalmának. Az előzményeket elmesélő folytatásban viszont a szimuláció kap nagyobb hangsúlyt, nincsenek erős túlzások, ahogyan műfaj-reformálásra sem kerül sor. Amellett, hogy az 1800-as évekre jellemző vidéket pontosan, hitelesen és változatosan prezentálják a srácok, olyan főszereplő történetét mesélik el, aki sokkal mélyebb hátteret kapott, mint John Marston. Arthur Morgan ugyanis nem egy klasszikus westernhős, nagyon is jó oka volt arra, amiért van der Linde bandájához csatlakozott. Esendő hős, akinek rendszeresen ennie és pihennie kell, hogy kicsiny közössége dolgait el tudja rendezni.

A sztori 1899 májusában nyit, egy szokatlanul hideg májusi napon. Egy félresikerült rablást követően Dutch van der Linde bandája menekülni kényszerül Blackwater városából. Úgy döntenek, hogy a csaknem járhatatlan hegyi utakon rázzák le üldözőiket. A hideg és embertelen körülmények miatt egy emberüket el is veszítik, az asszonyok és gyerekek fáradtak, így aztán egy elhagyatott bányászfaluban ütnek tábort, míg az idő jobbra nem fordul. Mintha csak az Aljas nyolcas nyitányát látnánk! Arthurék egy közeli farmot meglátogatva keresnek élelmet, ahol nem fogadják őket szívesen. Majd pár nappal később már vadászni indul a banda félig indián, félig fekete tagjaival, miután begyűjtötték a fiatal John Marstont, aki egy felfedezőút során tűnt el. Az első órák tehát azzal telnek, hogy kitanuljuk az irányítást, az alapvető mechanikákat és megismerjük a fontosabb szereplőket – még egy vonatrablásra is sor kerül. A kötött történetmesélés azonban véget ér, amikor rügyfakadáskor a szekérkaraván Valentine városának közelébe, West Elizabethbe indul, ahol egy fás ligetben tábort vernek. Innentől szó szerint kinyílik a játék.

Persze az első küldetések még mindig egy-egy újabb lehetőségről rántják le a leplet. Sőt, egészen a sztori végéig találunk újdonságokat a Red Dead Redemption 2-ben, hiszen a jó pap holtig tanul, hát még egy törvényen kívüli, akinek alkalmazkodnia kell a megváltozott körülményekhez. A századfordulón ugyanis komoly változásokon megy át a vadnyugat, balladákba illő romantikája véget ér, még a legdurvább vidékek is behódolnak a törvényeknek és a civilizáció gépezetének. Dutch azonban hisz abban, hogy a szabad elvek még működhetnek, legalábbis addig, míg néhány jövedelmező akció után annyi pénzt össze tudnak szedni, amiből földet vásárolhatnak maguknak és letelepedhetnek. Követői joggal hisznek a jövőképében, követik és tisztelik őt. Ám lehet, hogy már késő az árral szembe úszni, hiszen a sodrás olyan erős, hogy minden igyekezetük kudarcba fullad. A sztori részben a családról és az összetartozásról szól, a történelem piszkos korszakáról, elnyomásról, rasszizmusról - mindezt mesteri párbeszédekkel és tájanként változó emberi reakciókkal színesítik. Igen, a déli népek a legdühösebbek! Szerteágazó az egész, ám a lényeg nem változik: Arthur saját története ez egy régi kor félresikerült utópiájában, ami a végére tetőzik csak igazán, de akkor minden félresiklik.

Főhősünk, Arthur eddig vakon követte mentorát, amire jó oka volt. Húsz éve már annak, hogy a Dutch felkarolta a fiatal fegyverforgatót, ám a folyamatos vándorlás és a harcok már őt is megtörték, és úgy hiszi, késő már, hogy rendes élete legyen egy békés farmon, asszonnyal, gyerekkel. Az egyik megható küldetésben Arthur felkeresi rég nem látott szerelmét, hogy segítsen a nőnek kimentenie öccsét egy vallási szekta karmaiból. Bár ebben a családban soha nem látták szívesen Arthurt: a lány apja ellenezte a kapcsolatukat, és végül külön is váltak, de hősünk akarva-akaratlanul elgondolkozik azon, mi lett volna, ha évekkel korábban jó útra tér. Így aztán azt teszi, ami éppen a legjobb a bandának és Dutch újabb nagyszabású tervének, miközben felelősséget vállal a közösség iránt is, más bandatagok kívánságait teljesíti, kihúzza a slamasztikából őket, ha bajba jutnak. Vagy éppen John fiát viszi el horgászni, mert a fiú anyja megkérte rá.

Ahogy azt már a korábbi Rockstar-alkotásokban megszokhattuk, a mellékszereplőket tekintve is roppant erős a felhozatal. Minden egyes karakter érdekes valamiért, legyen szó a banda matrónájáról, aki nem tűri, ha a férfiak mosdatlanul lófrálnak a táborban, vagy a fiatalabb hölgyek munka helyett lustálkodnak. Bizony, mindenkinek megvan a maga dolga, a német felmenőkkel bíró társunk, Leopold Strauss például a pénzügyekért felel. Nem kevés uzsorakölcsönt szórt szét a vidéken, így sokszor a mi feladatunk lesz a tartozás behajtása. De a többinek is megvan a saját célja, Javier, Bill, Micah, Hosea és mindenki a lehető legjobbat szeretné kihozni a helyzetből, egytől-egyig saját háttérsztorival rendelkeznek, és az idő múlásával a jellemük is változik. Van, aki bűnbocsánatot akar nyer, vagy éppen ellenkezőleg, továbbra is vakmerően ugrik bele minden egyes veszélyes akcióba. Hogy aztán a Marstonnál jóval hűvösebb Arthur tegye helyre a dolgokat.

Többször is összetűzésbe kerülünk a rivális bandákkal, nem kell mindig külön missziókra gondolni, van, amikor csak egy hidat tartanak uralmuk alatt, pénzt követelve az áthaladásért. De nemcsak rájuk kell figyelnünk, hanem arra is, hogy néhány régióban komoly vérdíj van a fejünkön a korábbi bűneink miatt. Ha ilyen helyre merészkedünk, ne lepődjünk meg azon, hogy egy perc nyugtunk sincs a törvényszolgák zaklatása és a mezei fejvadászok miatt. De még a békés városokban is előfordul, hogy ha körözés alatt állunk - mert mondjuk kirámoltunk egy üzletet -, egyszer csak megjelenik egy fegyveres csoport, hogy begyűjtse az értünk járó vérdíjat.

Maga a világ pedig elképesztő. Nem pusztán a méretei, hanem a változatossága miatt is. West Elizabeth még nagyrészt maga az érintetlen, zöldellő természet, ahol kiváló vadászhelyek vannak. Az északi, hófödte hegyek kaptatóin még a lópata is könnyen megcsúszik, szó szerint térdig gázolunk a hóban, ami nyomot hagy magunk mögött. New Hanover végtelen prérijein lovagolva eszünkbe jutnak a spagettiwesternek zárójelenetei, de beszélhetnék még a mexikói határhoz közeli kősivatagokról, vagy Saint Denis zsúfolt nagyvárosáról, az iparosodás és fejlett civilizáció hírnökéről, ahol Dutch rémálma megelevenedik. Főleg éjjel, amikor az utcákat lámpafény világítja be. Vagy ott van Lamoyne mocsárvidéke, ahol nem csupán aligátorokkal teli lápvidékeken kolbászolunk, de még a Ku-Klux-Klánnal is összetűzésbe kerülünk. Hatalmas és gazdag játszótér ez, amely bár fiktív nevekkel operál, mégis felismerhető rajta a korabeli vadnyugat minden egyes jellegzetessége, amely soha nem mutatja ugyanazt az arcát. Hiszen eltérő napszakokban és időjárási körülmények között visz az utunk előre. Simán kijelenthető, hogy a Rockstar munkásságának csúcsa az, amit látunk és átélhetünk.

Sokkal fontosabb azonban, hogy nem üres játszótérről van szó, ami erősen szembe is megy a modern trendekkel. Maga a design is a felfedezésre sarkall, nincsenek csettintésre mindent titkot eláruló informatív térképek. Nagy fehérséget látunk csak, amit ha bejárunk, még akkor sem szór tele ikonokkal. Nem rágják a szánkba, hogy mit kellene csinálni, csak elvétve akadnak kérdőjelek is, amik akkor lesznek láthatóak, ha mondjuk egy random ember tippet ad, hogy milyen házat vagy üzletet érdemes kirámolni, mert előtte segítettünk neki. Teljesen minimalista a rendszer, az éppen aktuális sztoriküldetéseket jelzik csak, valamint a városok szolgáltatásait: a kocsmát, a hotelt, a fegyverüzletet, a postát, a hentest és a lovardát – minden mást csak akkor, ha elcsípünk egy fülest vagy éppen mellette haladunk el, és látjuk, hogy itt bizony valamilyen fejlemény van.

Segítségért kiált egy idegen, fegyverdörrenést hallunk, vagy egy füstoszlop utal a banditák rejtekhelyére. Minden egyes érdekesség sokkal természetesebben épül a játékba, így csak a legvégső esetben kell megnyitnunk a térképet. Nem sulykolnak rád semmit – még a különböző kihívásokat és gyűjthető dolgokat (indián álomgyűjtők, cigarettakártyák és miegymás) is csak a menüben tudjuk nyomon követni. A HUD nincsen teleszórva felesleges utasításokkal és infópanelekkel - még az ellenfelek felett sem lebeg egy számláló az aktuális életerejükről, a Red Dead Redemption 2 egyszerűen hagy játszani. Olyan tempóban és vérmérséklettel, ahogyan csak szeretnéd.

Ez a fajta mentalitás részben vissza is üthet, hiszen az egyszeri gamer értetlenkedve vakarhatja a fejét, hogy mit is csináljon a sztoriküldetéseken felül, amelyek talán régimódian kötöttek. A melléktevékenységeknek se szeri, se száma, ilyenek a vadászat, a szerencsejáték, az opcionális rablások, a hírhedt revolverhősök kihívása és így tovább. Az évek során belekényelmesedünk a nyitott világú címekbe, éppen ezért meglepőnek tűnik, hogy a Red Dead Redemption 2 ereszt a gyeplőn. A Rockstar viszont szájbarágás nélkül, a saját kíváncsiságunkra építkezve vezet be a lehetőségekbe. Csak fogd a lovadat és indulj el bármerre, garantáltan találkozol valamivel, ami miatt letérsz az útról. Maximum akkor érdemes az utasításokat követni, ha erre szükség van: a tábori hentes szól, hogy fogytán van az élelem, ideje vadászni menni. Máskülönben élheted az életedet nyugodtan, ha legyőzted a késztetést magadban, hogy haladj tovább a történetben.

Még tapasztalati pontokkal és megnyitható képességekkel sem kell bajlódnod, mert ilyenek nincsenek. Autodidakta módon sajátíthatod el a mesterségeket, legyen szó prémvadászatról, tábortűznél való sütögetésről, stimulánsok és különféle lőszerek készítéséről. Tervrajzokat és recepteket zsákmányolhatsz út közben, és ha megvan a szükséges nyersanyag, neki is állhatsz kraftolni, egy, még meg nem nyitott skill ebben nem fog megakadályozni. Fejlődni persze lehet, ha gyalogszerrel futunk, akkor egy idő után kitartóbbak leszünk és életerőnk is nagyobb lesz. Hatékony vadászat után a Dead Eye, vagyis az időlassítási képességünk időtartama is kitolódik, és idővel már kézzel is célozhatunk, nem kell a kezdeti automata megoldással beérnünk. 

De ugyanez érvényes a lovakra is, ha gyakran lecsutakolod őket, rendszeresen eteted őket, idővel kezes báránnyá válnak. Füttyszóra magadhoz hívhatod őket, nagyobb távolságokat lesznek képesek vágtázni, hiszen az állóképességük nőni fog. Sőt, még olyan trükköket is elsajátítanak majd maguktól, mint az oldalazás, és idővel leküzdik majd a ragadozóktól, tűztől vagy víztől való félelmüket is. Természetesen többféle lovat szerezhetünk, köztük magyar félvért, fürge Tennessee Walkert vagy épp a non plusz ultrának számító arab telivért. Mindegyiknek eltérő tulajdonságai vannak: van, amelyik lassabb, de erősebb, a másik fürge, de könnyedén elpatkol.

Egy kényelmesebb zabla vagy egyéb lószerszám is kitolhatja a mutatóikat, de itt elsősorban a gondoskodásunk mértéke számít. És igen, a Rockstar srácai még arra is figyeltek, hogy a melegebb sivatagban a ló heréi lógnak, míg a hidegebb hegyvidéken visszahúzódnak. Akkor sem zavartatják magukat, ha rájuk jön a szükség, bármikor képesek elereszteni egy lócitromot. Bárhogy is, egy hűséges hátas könnyen a szívünkhöz nőhet, és így az elvesztésük is fájdalmas. Bizony, itt nincs visszaút, ha a lovunkat lelövik, vagy lezuhan egy szakadékba, könnyes búcsút vehetünk tőle, és nézhetünk másik paripa után. Oké, ha leesik a lábáról, de még életben van, és van nálunk feltámasztó szer, még nincs veszve minden.

Az aktuális sátortáborunk nem csak arra jó, hogy valahol álomra hajtsuk a fejünket. Ez egy olyan hely, amit a sajátunknak tekinthetünk, viszont nem fog működni akkor, ha nem vesszük ki a részünket a mindennapos teendőkből. Jól hangzik, hogy esténként leülhetünk a tábortűz köré sztorikat hallgatni és mulatozni, de az idillnek ára van. Az még csak hagyján, hogy pénzbe kerül egy ilyen közösség fenntartása: a zsákmányolt dollárok, ékszerek egy részét illik a közösbe dobni, nem az orgazdához vinni rögtön. Hamar elégedetlenek lesznek az emberek, ha nincs kaja, vagy kényelmetlen a fekhely. Főnökünkét és a saját szekerünket illik mihamarabb feltápolni, hiszen csak így nyílik lehetőség gyorsutazásra. Retúrjegy ez esetben nincsen a városok között, de egy postakocsira vagy vonatra jegyet váltva simán eljuthatunk a nagyobb településekre. 

Előbbit vadászattal orvosolhatjuk. Több mint 200 állatfaj kapott helyet a programban, szóval van miből válogatni. Az őzek, szarvasok, hegyikecskék, bölények leterítése csak türelem kérdése, ám az olyan ragadozóknál, mint a farkas, a medve vagy az aligátor, lehet, hogy visszanyal a fagyi. Ráadásul az élőlények tőlünk függetlenül is élik az életüket, fejlett ökoszisztémát modellezett le a Rockstar, tápláléklánccal, autentikus élőhelyekkel. A lóhátról való lövöldözés is járható út, ha csak húsra van szükség, ám sokkal elegánsabb, ha lopakodva cserkésszük be a vadat. Kezdetben követnünk kell a megfelelő nyomot az érzékelés előhívásával - ez már ismerős lehet más címekből -, majd amikor közel vagyunk a prédánkhoz, egy pontos lövéssel végezhetünk vele. Így az irha is értékesebb: sokkal több pénzt fizet érte a kereskedő, ráadásul a táborunk vagy bőrszütyőnk fejlesztéséhez szükséges nyersanyagoknál is a tökéletes bőrök élveznek előnyt.

Az már csak hab a tortán, hogy a nyúzás művelete aprólékosan animált, a zsákmányolt prémmel vagy tetemmel oda kell szépen battyogni a lovunkhoz. A tűző napon azonban a hús könnyen romlani kezd, így veszít értékéből, így érdemes minél előbb elvinni a célhelyre, legyen az a tábori szakács, vagy egy kereskedő. A vadászathoz tartoznak külön challenge-ek is. Azon kívül, hogy néhány állatfajból tökéletes ölést kell prezentálni, lehetőleg olyan áldozatot felkutatva, melynek minőségi (három csillagos) prémje van, léteznek legendás példányok is, amelyek felkutatása nem könnyű, és az sem mindegy, milyen fegyvert használunk. Már viszonylag a játék elején összefutunk egy félszemű, brutális grizzlyvel, és ha az elvárásaink magasak, esélyünk sem lesz egy sima ismétlőpuskával ellene.

Szóval élelem már van, milyen egyéb munka vár ránk? A favágáson, vízhordáson felül társaink szívességeinek teljesítése, vagy csak a sima bájcsevegésen felül nem árt, ha fejlesztjük a tábort. Korszerűbb kocsik, a nagyobb és jobb kínálattal rendelkező konyha növeli a csapat elégedettségét, ám minden egyes ugrade-nek ára van, nem is kevés. Mivel pénzzel nem vagyunk eleresztve, a városban kell munka után néznünk. A seriff irodájában felvehető sima fejvadászmissziók könnyű pénzt ígérnek, ráadásul minden egyes bounty kapott egy érdekes sztoriszálat, így nem csak arról van szó, hogy megkeressük a bűnözők rejtekhelyét, szétcsapunk köztük, gúzsba kötjük a célpontot, majd uzsgyi haza. Kezdetben csak mezei kuruzslókat és családon belüli agresszorokat kerítünk kézre, ám később igazi nehézfiúk is a lasszónkra akadnak.

Zöldhasút még rablással vagy szerencsejátékkal is szerezhetünk, ám előbbinél arra kell figyelni, hogy a várható zsákmány nagyobb legyen a fejünkre kirótt vérdíjnál, nehogy deficites legyen az akció. Kendő az arcra, fogjunk egy pisztolyt a kiszemelt boltosra vagy farmerre, majd indulhat a rámolás. A riasztásra kiérkező törvényszolgák ritkítása potenciálisan növeli a vérdíj mértékét, szóval csak óvatosan. Ha a menekülésen túl vagyunk, később visszatérhetünk a postahivatalba befizetni a büntetést, így már a városban szóba is állnak velünk. Ám a tisztességünkön esett csorbát nem nagyon tudjuk letörölni, a lakosok ugyanis emlékeznek majd arra, ha egy családtagjuk vagy barátjuk látta kárát harácsolásainknak. Igaz, emiatt egyetlen küldetést sem lehet elbukni, ami hatalmas kihagyott ziccer.

Az Honor-rendszer nagyban befolyásolja a polgárok hozzánk fűződő viszonyát. Megvetnek vagy felénk köpnek, ha korábban eljárt a kezünk, de ha kötelességtudóan viselkedünk, begyűjtjük a rosszfiúkat, segítünk a koldusbotra jutott polgárháborús veteránokon, éljenezni fognak, és még kedvezményt is kapunk a boltokban. A rendszer remekül működik és félelmetesen reszponzív, de igazából csak akkor villantja meg az oroszlánkörmeit, ha elmegyünk a végletekig. Nem érdemes ide-oda lavírozni a jóság és a gonoszság között, mert akkor az igazán súlyos jutalmakról és helyzetekről lemaradunk. A játékmenetbe ezek nem szólnak bele, pusztán a beleélést segítik. Maga az NPC-kkel való interaktivitás is egyszerűnek hat, üdvözölhetjük őket, cinikusan beszólogathatunk, várva a reakciókat. Bajtársainknak viszont egyszerűbb utasításokat is adhatunk a harcok során.

Ha már a szociális munkán túl vagyunk, ideje némi időt magunkra fordítani! A saját szekerünknél vagy a hotelszobánkban bármikor átöltözhetünk, vagy új cuccok után nézhetünk, így olyanná formálhatjuk karakterünk kinézetét, amilyenné csak akarjuk. Egy biztos, fent északon, hólepte hegyekben nem elég egy szimpla bőrkabát. Emellett szakállat vagy loboncot növeszthetünk, a borbélynál parádés frizurát csináltathatunk, de ha túl sokat eszünk és testmozgás helyett revü műsorokra járunk, elhízhatunk és tohonyává válhatunk. A túl sok italfogyasztásnál pedig elveszítjük a kontrollt.

Három legfőbb mutatónknak (erő, állóképesség, Dead Eye-mérő) van egy belső magja, amit csak pihenéssel tölthetünk fel. Ha az üres, hiába is nyomjuk magunkba a szereket, védtelenebbek leszünk és gyorsabban kifáradunk. Egy ápolt külsejű úriemberrel szívesebben szóba állnak a lakosok, mint egy többnapos bűzt árasztó, koszos és szakadt kurafival – a küldetésadókat bezzeg ez nem befolyásolja. Fürdőt vehetünk a folyóban, vagy sokkal elegánsabb, ha igénybe vesszük a hotel dézsáját, ahol minden egyes testrészünket külön kell megsuvickolni. Opcionálisan kérhetünk segítséget is egy mély dekoltázsú, gömbölyded menyecske személyében. Higgyétek el, az odafigyelés csodákat tehet! 

Hasonló a módszer a fegyvereink esetében is. Minden egyes mordály koszolódik egy idő után, és statisztikái csökkennek, ezért fegyverolajjal időnként szépen meg kell tisztítanunk őket, de ugyanezt megteszik helyettünk a fegyverboltban is. A játékba több tucat mordály került, többféle kategóriákba sorolva: vannak revolverek, pisztolyok, ismétlőpuskák, karabélyok, sörétes puskák és így tovább, mindegyikbe többféle lőszert pakolhatunk, és mind egy szálig testreszabhatóak. Néhány módosítás, mint például a hosszabb cső, vagy hatékonyabb forgótár a fegyver tulajdonságait is befolyásolja, mások viszont pusztán optikai jellegűek. Választhatunk más színű fémtestet vagy puskatust, illetve a markolatba különféle mintákat gravíroztathatunk. Új alkalmatosságot mindaddig vehetünk a boltokban, míg rá nem pukkanunk egy adott típusra a kaland során.

A tűzharcokban semmi extra nincs, máris nyeregben érezzük magunkat, hiszen a Rockstar korábbi metódusát követi – némi finomhangolás után. Fedezékbe húzódva lövöldözünk naphosszat, javarészt izgalmas az egész, főleg amiatt, hogy nem tudunk túl sok golyót elviselni és nem töltődik magától újra az életünk. Ehhez magunkba kell tolni némi élelmet, az állóképesség visszaállításához pedig kell gurítanunk egy jobb bourbont vagy némi stimulánst. A Dead Eye-nak hála a nyílt összecsapások kevésbé kaotikusak, hiszen jut időnk célzásra, de ha a meglepetés erejével támadunk, már jó előre lekaphatunk jó pár kurafit.

Az ellenfelek intelligenciája viszont nem a legjobb, vakmerő módon elhagyják a rejtekhelyeiket. Sajnos a Rockstar itt a könnyebb megoldást választotta, és inkább a túlerőt erőlteti a kevesebb résztvevős, de kiélezett összecsapások helyett, ami nyilván feelinges, de szembe megy a játék realisztikusabb szemléletével. Sajnos a gunplay önmagában fapadosnak hat, automata célzás nélkül csak vakon forgolódunk össze-vissza. Öröm az ürömben, hogy minden fegyver másként viselkedik és máshogy szól, plusz a missziók is úgy vannak megrendezve, hogy gyakorta látványos balhékba csöppenünk, így kevésbé tűnik fel a harcok esetlensége.

Az első tíz óra után már minden játékos rálel arra a ritmusra, ahogyan élni fogja az életet a Red Dead Redemption 2 világában. Húst szerzünk, elpasszoljuk az ingóságokat, felfedezzük a még ismeretlen területeket, és egy-egy küldetés is beleférhet egy adott napba. Egyedül az irányítást és úgy en bloc az egész játék lassúságát kell megszokni, mivel Arthur a végletekig komótos ember, még egy egyszerű szekrénynyitogatást is körülményesen old meg. Nyilván a valóságban is így zajlana mindez, azonban ettől még nagyon pepecselős az egész. Fegyvereket sem rakhatunk gyorsgombokra, egyrészt azért, mert alapból csak egyetlen oldalfegyver van nálunk, a másodlagos darabokat a lovunkon tároljuk, így azt külön, egy körmenü előhívásával tudjuk magunkhoz venni, ha otthagyjuk a derék hátasunkat. Ha mondjuk útközben megtámadnak bennünket, vagy látunk egy kapitális méretű vadat, le kell zongoráznunk az egész műveletet, ha gyorsan fegyverhez nyúlnánk. Később, amikor a természetet jártam, már mindig a kezemben tartottam a Repeateremet, pont az ilyen esetek elkerülése miatt.

Egyébiránt rengeteg apróság színesíti a játékot. A szimulációs rendszerek összekapcsolódnak, ami számos életszerű helyzetet eredményez. Egyszer történt olyan, hogy egy gúzsba kötött nőt szállított egy lovas, gyorsan likvidáltam a törvényszegőt, ám a paripa a lövöldözésben megijedt és elszelelt, hátán az asszonnyal. Hogy hogy nem, az állatot egy vasúti sínen tudtam csak lecsillapítani, de pont akkor jött a menetrendszerűen érkező vonat és az egész kompániát elcsapta. Az ilyen scriptelt, tehát nem véletlenszerű találkozásokból is sok mindent ki lehet hozni, hiszen a háttérben dolgozó mechanikák bámulatos dolgokra képesek, éppen ezért fájó, ha egy apró hibát vétünk (mert idő előtt elhalálozik a célszemély), és lemaradunk ezekről az apró eseményekről

Az sem mindegy, hogyan reagálunk egy utazóra - fegyvert foghatunk rá, kirabolhatjuk vagy üdvözölhetjük. Van, aki jajveszékelve elinal, de mások felveszik a kesztyűt, és nem hagyják, hogy csak úgy felökleljük őket a lovunkkal. Máskor hiába is szedjük le a templomépítőkre támadt banditákat, ha egy arra járó vándor csak azt látja az egészből, hogy szitává lőttünk egy csoportot, rögtön elszalad, hogy leadja a drótot a seriffnek. E szempontból kicsi túlzásba is estek a készítők, vagy éppen ellenkezőleg, kíméletlenül szembesülünk azzal, hogy a változás korában már nem lehet csak úgy a fegyverünkhöz nyúlni.

A látvány tényleg minden túlzás nélkül rendkívüli. A RAGE engine rengeteget fejlődött az évek során, elképesztő munkát fektettek bele, hogy minden részlet a helyén legyen. Főleg, amikor naplemente közeleg és megnőnek az árnyékok a vadonban, vagy a tavaszi köd telepedik táborunk köré. A levegőben rovarok cikáznak, egy-egy nagyobb eső után a földutak sártengerré változnak. Ami a legszebb, hogy bárhol is járunk, eltérő hangulat uralkodik az adott vidéken – művészeti és technológiai szempontból kétségkívül a játékipar egyik csúcsáról van szó, hiszen semmi sem hat művinek, élettel teli a vadnyugat, felsorolni lehetetlen, hogy mennyi apró geg színesíti az összképet. Még több tíz játékóra után is találunk benne újdonságot.

Az alap PS4-modellen a városközpontokban érezhető volt némi fps-drop, de az esetek nagy részében stabil 30 képkockának örülhetünk. A játék azonban Xbox One X-en van csúcsformában, hiszen ott már magasabb felbontású textúrák, fejlettebb árnyékok és fényeffektek késztetik szájtátásra a nagyérdeműt. Persze a sima konzolokon is egy varázslat, amit a képernyőn láthatunk, és az összetett karakteranimációk mindezt megkoronázzák. A szinkron minőségén a Rockstar soha nem spórolt, Roger Clark Arthurként, illetve Benjamin Byron Davis Dutchként brillírozik a szerepben, de a többiek is egyedi akcentussal és vérmérséklettel gondoskodnak arról, hogy minden kimondott szónak súlya legyen. A zenék harcok közben pumpálják az adrenalint, de a horizont felé lovagolva gyönyörű melankolikus szólamok csendülnek fel.

Minimum 60 óra csillogó gyémánt a Red Red Redemption 2, ám a téma komolysága miatt inkább a véres gyémánt jelző illik rá. A Rockstar megint csak hozzátett valamit a nyitott világú akciójátékok műfajához – hol erőteljesebb éleket rajzolva, hol pedig csak színesítve az amúgy is jól működő elemeket. Az emlékezetes karakterekkel operáló narratíva mellett egy olyan világot tártak elénk a fejlesztők, amely logikusan reagál a játékos cselekedetére, bár a realizmus felé kicsit bátortalan lépéseket tett a stúdió. Jópofa dolog Athurt pátyolgatni, etetni-itatni, ruházni, de ő még mindig az a westernhős, aki két perc alatt egyedül mészárol le egy tucatnyi útonállót. Nem kapkod levegő után, nem kap sokkot, csak simán felkapja a nagy felfordulásban elhagyott kalapját, és elszív egy cigit. Ám mégis, a van der Linde-banda hattyúdala simán korunk egyik fenomenális alkotása, a kategória csúcsa, ami annyira játszatja magát, hogy függővé válsz tőle.

A Red Dead Redemption 2 PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi az alap PS4-en teszteltük. A multiplayerre kihegyezett Red Dead Online csak egy későbbi időpontban élesedik bétaként.

Kapcsolódó cikkek

319.
319.
Én azt hittem valami tört verzióval játszik,gondoltam ezért az egylövéses baromság emberekre,állatokra,minden fegyver ugyanannyit sebez,meg minden fegyvert meg tudott venni!Szerencsére nem ps re vettük meg a fos hdr miatt,de ha még ilyen problémák is vannak akkor ott komoly baj lehet!Mondjuk aki a préri közepén Tokyoi népességre számít az csalódni fog!
Grafika jóval szebb mint a Withcher!Hangokkal sem értem mi a baj.Én inkább a hangszórómban keresném a hibát.Célzás autoaim le vagy ki :)
Aztán lehet,hogy már előbb teszteli a felhasználót annyira nextgen és szükség esetén full retard szintre csökkenti a kihívást egyeseknél :) Qte szerű célzással és lövéssel!
300.
300.
Vis Major
#298: Itt van àtlàthatòan, nevesìtve a rèszt vevők;
(Termèszetesen fizetès nèlkül. Szàmomra èdekes is lenne hogy a dolgozòk bère publikus legyen)
https://m.imdb.com/title/tt6161168/fullcredits?ref_=m_tt_cl_scc
298.
298.
Ooorky
#296: Ma a játékkészítésben a "xy mennyiségű ember z mennyiségű pénzből készítette" is marketingfogás, az utcát takarító közmunkást is beleszámolják, az irodaépület felépítésével együtt, ezzel mutatva milyen fontos nekik a projekt, mennyit áldoznak érte.
Ha itt is átláthatónak kellene lennie a dolgoknak, mint Hollywood-ban, ahol nevesíteni kell a film készítésében részt vevőket és el kell számolniuk a stúdió és részvényesek (kvázi mindenki) felé minden fillérrel akkor lennének nagy meglepetések :D
297.
297.
Vis Major
#296: https://www.google.com/amp/s/venturebeat.com/2018/10/26/the-deanbeat-how-much-did-red-dead-redemption-2-cost-to-make/amp/
296.
296.
Vis Major
#289: Lègből kapott? Mièrt? Miutàn nem tudsz utàna nèzni? Nincs fent a neten hogy teszem azt a Fromsoftware-nèl mennyien dolgoztak 10 ève ès mennyien dolgoznak ma? Vagy mennyien dolgoztak a CDPR-nèl a Witcher2 idejèn ès mennyien a Witcher3-on?

Vagy hogy a cikkhez is köthető legyen;
https://www.google.com/amp/s/www.polygon.com/platform/amp/2018/10/23/18013928/red-dead-redemption-2-rockstar-games-public-letter

3000 embernek a nevèhez köthető az RDR2. Az RDR1-hez is ennyi ember kellett...JA vàrjàl, nem nem kellett ennyi.

Bàr àrnyalja a kèpet hogy a RockStar független de tessèk itt van az, hogy "senki sem tudja". Benne van mèg az is hogy cak-pak hàny 100milliò dollàrba került nekik a jàtèk. Azèrt nehogy hanyat vàgd magad a szàmok làttàn.
295.
295.
Darksiders84
Végére értem én is 74%-os lettem mert nem sok mellékest csináltam. Érdekes lett a vége mondjuk szerintem inkább így kellett volna kezdődnie. Kár hogy nem emlékszem már a régi részére hogy kapcsolódik. Tegnap miután befejeztem meglestem az online részét rögtön elrepült kb 3 órám. Meglepődtem hogy van külön story mód féleség igaz még nem multiztam online soha. Van forgalom nem üres a térkép soha de engem szinte mindig egyből leputtyantottak pedig egy jó csajt kombináltam mégis rengetegen csak ezt élvezik na mindegy amúgy tetszik jó feladatok vannak és lehet fejleszteni a karaktert is szóval még jóideig marad a játék nem lesz eladva.
289.
289.
Max3000
#285: Bár valóban költséges a játékfejlesztés és sokszor rizikós,de azért ennyire naivnak sem kell lenni.Az ilyen légből kapott szövegeket meg hagyjuk,hogy 5-ször annyian dolgoznak egy mai játékon.Szimplán óvodás megnyilvánulás,ráadásul hülyeség is.



"azèrt vannak a mikro tranzakciòk, dlc mert valahogy "komplenzàlni" kell a kiadàst."

Ezt a nagy adag másik hülyeséget meg gondolom te sem hiszed el,mert ha igen,akkor tényleg még egy tojással is át lehet baxni téged.Érdekes,még egy kiadó örül a dlc nélküli mikro nélküli szimpla AAA játék 8 milliós eladásainak,addig egy másik húzza a száját,holott ráadásul még copypaste is a game.

Az meg,hogy mennyi üti a kiadó markát egy játék után ebbe ne okoskodjunk,senki nem tudja.
288.
288.
DarkLord
Elég jó az online része. Csak még többet kell lovagolni egyik quest-től a másikig és ha lelovagoltál 5 percet, akkor lehet a quest előtt kilő valaki és ugyanoda rak vissza ahol kezdted a lovaglást :D Még bugos azért, de minden rálehet fogni a beta szóra és ennyi. Majd javítják.
284.
284.
Yanez
#283: Illuzióromboló lehet, hogy egy ilyen jól megtervezett nyitott világú játékban hirtelen megáll az élet. No de emiatt nem is panaszkodhatunk, hiszen ez is csak egy videójáték, ami nem mehet időtlen időkig. Plusz a Rockstar ugye azt is szeretné, hogy az ember az online móddal is akarjon játszani, mert ha mindig lenne tennivaló offline, kevesebben kapnának rá.

Szóval ezt mégsem róhatjuk fel negatívumnak. Befejeztél egy single játékot. Ennyi.
283.
283.
DarkLord
#282: Persze minden ilyen sztori jellegű dolgot kinyiffantottam. Kincses térképek, kipucoltam bázisokat. Szívességek... tippek rablásra, helyszínekre, postakocsikra...egyedül a dinó csontok hiányoznak a kőbevésett szobrokból hiányzik még, horgászás vadászás (de ezek nem is érdekelnek). Persze lehet kutakodni még, mert baromi nagy a térkép, de ha megnézitek mekkora Austin és ott gyakorlatilag semmi nem történt az nagyon elkeserítő szerintem. Bár lehet Austin egy következő DLC helyszíne lesz és azért nem töltötték meg semmivel? Elképzelhető amúgy.
282.
282.
Macifasz
#281: A tippeket is megcsináltad? Tudod, amikor jött a börtönruhás fószerek sorozata, hogy lődd szét a láncukat. És ha szétlőtted, adtak egy tippet, kit kellene kirámolnod a nagy szajré miatt. És a titkos pókerjátszmák a fegyverboltok mögötti kis pince részben rablások is megvannak?
281.
281.
DarkLord
Nagyon üres lett a játék, amióta végeztem semmi , de tényleg semmi nem történik már benne, pedig tegnap is egy órát lovagoltam Austin területen, ami baromi nagy, de semmi esemény nem történt az óra alatt. Ugye erre a területre nem hozott el mindket a sztori, de baromi nagy terület és semmi...na jó egy őrültel találkoztam, aki benn állt a vízben és prédikált mg egyszer megtámadtak a banditák, de ennyi az 1 óra alatt. Szóval az én játék időmön kívül semmi nincs a játékban töb, ha összeadjátok, Max a horgászás meg a vadászás, amit kihagytam.
278.
278.
Vis Major
#277: Maximàlisan adom amit ìrsz. Az RDR2-ben egy momentum sincs ami olyat nyùjtott volna mint a GOW viszont ahogy ìrod egy örökzöld a game. Mindkettő letehetetlen mindkettőt ùjra jàtsza az ember ùjra akarja jàtszani az ember. Mind a kettő Nomber1 de a GOD egyszerűen, hülyèn fogalmazva de katarzist nyùjtott mind làtvànyban mind pedig fight-ban. Teljezen màs a kettő össze se hasonlìthatò ès mègis...... a maga nemèben egyszerűen nincs pàrjuk. Mindkettő igazàbòl utànozhatatlan, de erre majd mind a Santa Monica mind a Rock Star majd ràm fog càfolni.

GOW, UC4, BB, W3, HZD, RDR2, Nioh, Detroid, DS3, SpiderMan.(nem sorrendben ìrtam).. .. ezeknek az alap kiadàsa kène hogy legalàbb 25-28ezer Ft legyen. Mert ha ezek az AAA cìmek akkor az összes többi..... nem èrtem mièrt kerül ugyan annyiba vagy mèg többe mint ezek a cìmek
277.
277.
Macifasz
#276: Egyetértek veled. Imádom a RDR2-őt, simán év játéka volt számomra, lenyomva a GoW-ot. De aztán a héten, amikor elkezdtem összeállítani az év végi TOP 5 listámat rájöttem, hogy nem tudnék belőle olyan momentumokat vagy pillanatokat kiemelni, ami után azt éreztem, hogy "na eeeeeeeeeeeeeez rohadt jó volt, de annyira, hogy bwhaháááá." Összességében egy kerek, zseniális élmény, egy olyan örökzöld a játéktörténelemben, amit egyszer legalább mindenkinek át kell élnie. A GoW esetében viszont a két kezem nem lenne elég, hogy felsoroljam az olyan pillanatokat és momentumokat, amiktől leesett az állam, felállt a hátamon a szőr és merevedésem volt...egyszerre. :-D Egyszerűen érzelmileg sokkal jobban hatott rám és sokkal jobban megérintett, amiben valszeg nagy szerepet játszott Kratos személye ugye, akinek korábbi kalandjait számtalanszor végigvittem. Így a RDR2 vége felé közeledve, kezdem egyre inkább úgy érezni, hogy bár kétségtelen, hogy az egyik legjobb játék, amivel valaha játszottam, de Kratos kalandja lesz nálam a number 1 ebben az évben. :-)
276.
276.
Vis Major
A 6-ik fejezetet èppen hogy elkezdtem...... deee annyira nem akarom a vègèt tudni ès annyira ki akarom maxolni hogy ùjra kezdtem. A legelejètől. Epic ez a game szàmomra. Ha vàlaszthatnèk akkor nekem a God of War az èv jàtèka... a Red Dead Redemption2 pedig az ùj Wicher 3. A GOW egyszerűen az emlèkek a katarzis, a tàtva maradt szàj, az epic fight system... grafika.... szinèszi jàtèk... efyszerűen a tökèletes game. Az RDR2 pedig... igazàbòl nem is tudom megfogalmazni... Talàn, egy èlet èrzès, a szabadsàg èrzèse amit tv-n keresztül is el tudott hozni. Minden karakternek van szemèlyisège, minden karaktert meg lehet èrteni illetve bele tudja a helyzetèbe kèpzelni az ember magàt. Arthur pedig ..... egyszerűen zseniàlis amit a karakterrel műveltek, "èletre keltettèk".
Igazàbòl napig lehetne azon gondolkozni hogy az ember mit èlt àt/meg ezzel a kèt jàtèkkal deee szerintem... ezt nem megfogalmazni hanem àtèlni èrdemes.
273.
273.
DarkLord
Végére értem a nagy kalandnak.

Epilogue part.2. 5 óra, igaz ebből 40 perc csak a vége, ami közben sok videó bejátszás van a tagokról, kivel mi lett stb.

Nos nekem 100% lett a vége a játéknak, szóval az a lista nem feltétlenül szükséges csak egy része. Igaz megcsináltam az összes Stranger feladatot, rengeteg random eseményt megcsináltam menetközben. Gyűjtöttem mindent, amit lehet, de horgászni nem voltam illetve vadászni sem és így lett 100%

Most a játék után lovagoltam vagy 1 órát a map-on, de nekem már semmi sem történik :( Random esemény se volt az 1 óra alatt, pedig egy teljesen új területet jártam be, ahová a sztori alatt nem jutottunk el és ez is baromi nagy terület. Persze még a dinó csontokat összeszedhetem meg vadászhatok, felfedezhetek, de így már kicsit üres lett a játék a sztori után nekem, hogy gyakorlatilag az összes random és Stranger küldetést is megcsináltam a sztori alatt. Aki elhagyta őket annak utána is lesz sok teendője azért. Na várom az online részét és remélem ott is lesz sztori alapú küldetés csomag , majd amit bugyuta idegen játékosokkal kell , majd megcsinálni, mint a GTA5-ben és lehet anyázni, ha valaki a küldetés végén kilép és emiatt nem lesz meg a küldetésed és vagy 20-szor kezded újra :D

Nálam év játéka simán a GoW előtt, pedig, mint írtam az az én világom!
272.
272.
DarkLord
Igen egyéb esetekben én lovagoltatok :D
270.
270.
Yanez
#269: Amikor a csajával van, gondolom már nem engedi, hogy a kanca legyen felül. :D
269.
269.
Darksiders84
#268: Azért Te is ráfeküdtél rendesen már álmodban is lovagolsz gondolom.
266.
266.
DarkLord
#263: Azért írtam, hogy spoiler , de sejthető a 6. fejezetben a dolog szerintem.

Most, hogy befejeztem az Epilogue 1 fejezetét így tartok 87%-nál én.

Epilogue Part.1. 3 óra 5 perc.
265.
265.
Yanez
#261: Talán még a saját nevemet is elfelejtem, mivel addigra leszek már vagy 85, amnéziával megspékelve.
264.
264.
Darksiders84
#262: Na ne már seggbe vagy rúgva sőt lőve minek ilyeneket írni. Én a 6. közepén 51% szóval én ezután megyek majd a mellékesekre.
263.
263.
DarkLord
262.
262.
DarkLord
#260: Ha minden igaz 805 volt, mikor vége lett a 6. fejezetnek, de azóta is számol tovább, mert nincs vége még a játéknak hisz évekkel később folytatjuk a játékban spoiler nem Arthur-ral.
261.
261.
Vis Major
#256: Miutàn a küldèsre kattintottam jutott eszembe, hogy lehet a Spoilert mèg oda kellett volna biggyesztenem.
EZT MEG IS OLDOTTAM VOLNA HA LENNE EGY KICSESZETT SZERKESZTÈS GOMB.


Egyèbkènt annyira ne vedd zokon mert semmi köze a storyhoz. Teljesen vèletlenül keveredik az ember oda. Màr ha egyàltalàn ràtalàlsz a hàzra.

Plusz, mire TE bepòtolsz mindent ès odàig jutsz hogy beszerzed az RDR2-t mèg a nevèt is elfelejted mit is akarsz venni. Nem hogy arra emlèkeznèl miket olvastàl az oldalon ;)-
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...