Call of Duty: Black Ops 4 teszt

Zombik, battle royale és klasszikus multiplayer. A Call of Duty minden évben változik, és miközben egyre távolabb kerül eredeti önmagától, ott csiszolódik, ahol a legerősebb, legjobb volt mindig is.

Játszódjon az aktuális Call of Duty akár a második világháborúban, a jelenben, vagy épp a távoli jövőben, egy dolog mindig összeköti őket. Az az intenzív, fegyveres szórakoztatás, ami a sorozatot a kezdetektől népszerűvé, naggyá tette. Az első részek a maguk idejében lassúak és taktikusak voltak, mert akkoriban azt szerettük, aztán jött a modern hadviselés, a világ felgyorsult, mi pedig kezdtük megkedvelni az egyre különlegesebb kütyüket, meg képességeket. Közben pedig bár volt néhány melléfogás, a játék mindig kiszolgálta a tömegek vágyait.

Merthogy kétség se férjen hozzá, a Call of Duty egy tömegtermék. A lehető legszélesebb körnek készül, azoknak, akik megveszik, használják, majd eldobják, és megveszik újra. A Call of Duty egy hamburger, egy sportcipő, egy üdítő, egy autó. Minden, amit a piacgazdaság 2018-ban megtestesít. Ennek megfelelően pedig a Black Ops 4 is kicsit újabb, másabb lett, és megfelelve az aktuális elvárásoknak, olyan változtatásokat hajtott végre, mint a single player kampány teljes elhagyása, és a battle royale-játékmód bevezetése.

A Call of Duty: Black Ops 4 története 2045-ben, tehát valamikor a Black Ops-sorozat második és harmadik része között játszódik. Az események középpontjában egy Savannah Mason nevű milliárdos áll, aki egy szigorúan titkos katonai projektre felbérel tíz különlegesen kiképzett és nagy tapasztalattal rendelkező harcost, megalkotva a valaha volt talán leghatékonyabb, és legerősebb alakulatát. Érdekes átvezetéssel a kampány nélküli történetmesélésbe, a klasszikus multiplayer csaták az ő szimulációs gyakorlatozásaikat dolgozzák fel, míg magukat a karaktereket, és a különleges képességeiket egy Specialist HQ nevű menüpontban ismerhetjük meg. A játékmód nemcsak, hogy tutorialként szolgál a hatékony eszközhasználathoz, de megpróbálja továbbvinni a történetet is, felfedve egy két évvel ezelőtti, végzetes rajtaütést, és magát a veszélyt is, amiért a milliárdos üzletasszony a csapat felállítása mellett döntött.

A battle royale-csaták a Blackout módban várnak ránk, amely mint katonai kísérleti program, szintén egy milliárdosnőhöz köthető projekt, míg a zombivadászat egy már tőlük teljesen független szál, ami a sorozat által jól lefektetett élményeket, megoldásokat viszi tovább. A történet nem nagy szám tehát, de tudni kell valamit. A kampány amúgy sem volt hosszabb három óránál soha, és rengetegen nemhogy nem játszották végig, el sem indították. Cserébe sokat kellett rajta dolgozni, és drága volt, főleg ha még hollywoodi sztárokat is szerződtettek hozzá. Úgyhogy tetszik vagy sem (nekem mondjuk pont nem), ezzel kell beérnünk.

Az idei rész legérdekesebb része a Blackout, ami nem meglepő módon a legnagyobb figyelmet kapta idén. A PUBG és a Fortnite által uralt mezőnyben a legtöbb új belépő azzal akar kitűnni, hogy a játékmódot valami nagyon egyedi és új környezetbe helyezi át - még víz alatt játszódó címünk is van - a Call of Duty viszont nem foglalkozik ezzel, és a hagyományos módon, egy szigeten ereszti össze a harcosokat. Száz játékos ugrik le a magasból, ejtőernyőn megközelítve a neki szimpatikus vidéket, vagy létesítményeket, egyetlen felszerelés nélkül. A földet érés után következik az, amit már mindenki ismer: megindul a futás a fegyverekért, a töltényekért és a kiegészítőkért, közben egyre több ember veszik oda, míg a pálya el nem kezd beszűkülni, összeterelve a tömegeket az elkerülhetetlen végzet felé.

A csatákra lehet egyedül, két-, illetve négyfős csapatokban is nevezni, auto fillel azok kedvéért, akik mellett nincs ott mindig valami barátjuk, maga a stílus pedig a PUBG által képviselt vonalat képviseli. Vagyis nem kell semmi különleges feladatban helytállnunk, se építkeznünk, vagy mondjuk kiutat keresnünk - csak mi vagyunk és a fegyverünk. Meglepő módon pedig bár a játék mindig is a kisméretű, szűk, de változatos taktikát ajánló térképekben volt erős, a Blackout hatalmas tereit most mégis tökéletesen kezeli a játékmechanizmus, amit csak magasabb szintre emel, hogy a sorozat jól kalibrált tűzharcai itt is pont ugyanolyan szórakoztatóak, mint a hagyományos multiplayer csatákban.

A letisztult battle royale-szabályokat Call of Duty-élménnyel keverni nyerő recept volt tehát, a hangulaton pedig az is sokat dob, hogy a helyszínek legtöbbjét a korábbi Black Ops-játékok ihlették, úgyhogy nosztalgiázni is lehet velük egy kicsit. Az igazi tombolás a földi, vízi és légi járművek használatakor bontakozik ki, amik nagyon kiegyensúlyozottan nem adnak akkora előnyt a használóiknak, mint más címek esetén, illetve apró érdekesség még, hogy játékmódba kevertek egy kis zombis vonalat is, fel-feltűnő élőholtakkal egyes helyeken - például az elmegyógyintézetnél. A Blackout ráadásul minden frissítésnél folyamatosan alakul és változik, egyre tökéletesebbé téve az élményt.

Ha már az élőholtaknál tartunk, akkor a Zombies menüpontot is érdemes megnézni. Az alternatív CoD-élményt nyújtó játékmódban ezúttal három helyen tudjuk irtani a rohadékokat, méghozzá a Titanicon, az Alcatrazban, illetve az ókori Rómában, melyek mindegyike teljesen egyéni hangulatot és atmoszférát nyújt. A tombolásra a Classic és a Rush játékmódokat választhatjuk - az egyikben pénzt gyűjtve fegyvereket vehetünk, illetve ajtókat nyithatunk ki a továbbjutáshoz, míg a másikban (az újban) csak az számít, hogy aprítsuk az élőholtakat, és különböző multiplierekkel és special eventekkel minél több pontot zsebeljünk be a végső értékeléshez. De ha ez nem lenne elég, akkor még egyedi beállításokat is végrehajthatunk szinte számolatlanul, megadva akár a zombik sebességét, vagy fegyvereink sebzését is.

A klasszikus multiplayerben olyan módok várnak ránk, mint a Control, a Domination, a Hardpoint, a Heist, a TDM és a Search & Destroy - Core és Harcdore változatokban is. Megszámolni és számon tartani is nehéz őket, de ezek közül a Heist és a Control biztosan új. Előbbiben egy táska pénzt kell ellopni úgy, hogy biztosítjuk a kimentést végző helikopter pozícióját, míg utóbbiban A és B pontokat kell elfoglalni, és addig megtartani, míg végleg a miénk nem lesz. A játékmenet általánosságban pörgős és letaglózó, ami ezúttal is a reflexeinkre és az ügyességünkre épít, de nincs úgy elszállva, hogy mondjuk falon futás, vagy double jump legyen benne.

Nagy újdonsága az idei résznek, hogy az életünk immáron nem töltődik vissza automatikusan, mint korábban, gyógyításunkról ezúttal magunknak kell gondoskodnunk. A fájdalomcsillapítós csodaszer gombnyomásra adható be hősünknek, akár a csata hevében is, így nem kell fedezékbe vonulva várnunk, míg folytathatjuk a harcot, ami nagy előrelépés, és más taktikát, agresszívebb akciót hoz, mint a régi rendszer, viszont itt is lehet emlékezni kicsit a régi időkre, méghozzá négy visszatérő pályán is. A Jungle, a Slums, a Summit és a Firing Range egy kicsit átdolgozva, ráncait felvarrva tért vissza most, de a napokban jön a Nuketown, az örök kedvenc is.

A tíz hős mindegyike más különleges képességekkel és felszerelésekkel rendelkezik, de hat közülük itt is visszatérő. Ruin, Prophet, Battery, Seraph, Nomad és Firebreak karaktereit megismerhettük már a játék korábbi részeiben, míg Recon, Ajax, Torque és Crash új hősként száll be a harcokba, pajzzsal, kábeles csapdával, taktikai gránáttal, barikáddal és ellenségek pozícióját felfedő szonárral. A hősök változatosak és szerethetőek, jó dolog pedig, hogy a játék nem erőlteti rád a képességeiket. A sima "megyek és lövök" is nagy fun, amellett persze, hogy ha megtanulod használni a karaktereidet, és megtalálod a kedvencedet, az egy másik szintre emeli a korábbi élményeket.

Mindez pedig mit sem érne széles testre szabhatóság nélkül. Önkifejezésünk legnagyobb eszközeként ezúttal is átszabhatjuk nemcsak karaktereinket, de fegyvereinket is, mindenféle mintákat, színeket, és kiegészítőket használva. A játékban a több szinten elérhető és fejleszthető, nem egyszer az alap tüzelési képességeket is megváltoztató weapon attachmentek segítségével ezerféle variációt gyárthatunk le magunknak, amiket váltogatva, cserélgetve mindig egy kicsit frissé, újjá tudjuk tenni a játékot mi magunk is.

A Call of Duty: Black Ops 4 összességében egy jó játék lett, én nagyot megyek mindhárom játékmóddal, van viszont pár dolog, amit utálok az egészben. Először is az Activision pénzéhsége. A teljes árú alapjáték kifizetése mellett még vár ránk egy méreg drága Season Pass, és egy túlárazásokkal teli mikrotranzakciós kis bolt is, ahol valódi pénzen vásárolhatunk karakterekre csatolható kiegészítőket. Még ha azok a játékmenetet és a nyerési esélyeket nem is, csak a kinézetet változtatják. Aki pedig már a kezdetektől magáénak akarja tudni a leggazdagabb csomagot, az 40 (jó, mindenféle kedvezménnyel 30-35) ezret is otthagyhat érte. Hát tuti sokan megveszik ezeket, főleg anya bankkártyájával.

Az árazáson túltéve magunkat vannak még fundamentális és technikai negatívumok, gondok is. Kezdjük rögtön a kampánnyal, ami korábban mindig adott egy moziélményű bevezetőt az utána kezdődő hosszas multiplayer élményeknek, amit most nagyon hiányolok, de úgy általánosságban a narráció se lett jól átgondolva, kidolgozva. A Specialist HQ mód rettenetes, rövid videós történetmesélés után úgy tanítja meg a képességeket, mintha most ülnénk először gép előtt, aztán béna botok ellen kell harcolnunk, és ez követi egymást minden karakternél - te meg rakd össze a képet a végén, hát köszi. De nem vagyok megelégedve a szerverekkel sem, a játék a megjelenés óta még mindig dob hibákat, nem csatlakozik, vagy kidob a meccs közepén, ami szörnyen kellemetlen tud lenni, és akkor még nem beszéltem arról, hogy milyen béna a respawn is néhány játékmódban. Volt, hogy be tudtam állni az ellenséges csapat kezdőpontja mögé, és darálni a megjelenő játékosokat!

Lezárva a gondolatmenetet, a Call of Duty-sorozatot lehet szeretni vagy utálni, a készítőknek igazából tök mindegy, mert úgyis mindenki megveszi. A Black Ops 4 már a nyitóhétvégén megdöntötte a korábbi listavezető WWII eredményeit, és azóta is csak a Red Dead Redemption 2 tudta lenyomni, de az meg a GTA V rekordjait ostromolja éppen. Az biztos, hogy ha megveszed, akkor azt kapod, amit egy tömegterméktől, egy tömegjátéktól megkaphatsz. Szórakoztató lövöldözést, popcornnal, kólával. Jól bejáratott alapokra építve, szükséges újdonságokkal. Változatosságot, mégis kiszámíthatóságot. 

A Call of Duty: Black Ops 4 PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi Xbox One-on teszteltük.

8.0

Call of Duty: Black Ops 4 teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Élvezetes harcok, mindenben kézre álló játékélmény
  • Magas minőségű és jó hangulatú multiplayer összecsapások
  • Kiemelkedően sikerült battle royale-játékmód
  • Visszatérő pályák és karakterek
  • Részletes testre szabhatóság
  • Zombihentelés a Titanicon és az ókori Rómában

Negatívumok:

  • Nem készült hozzá single player kampány
  • Pocsék Specialist HQ mód, beleerőltetett történetmeséléssel
  • Akadnak szerver- és respawnhibák
  • Még mindig a régi motort használja
25 komment - szólj hozzá!