Resident Evil 2 teszt

Leon S. Kennedy és Claire Redfield épp Raccoon City felé tartanak, de ekkor még nem sejtik, micsoda borzalmak várnak rájuk. Rögtönzött menedékük, a rendőrkapitányság sem tart ki örökké, így meg kell keresniük a kiutat.

Évekkel ezelőtt a Capcom mintha elhitte volna, hogy elegendő az örökségére támaszkodva hátradőlni. A játékiparban is végigsöprő retróhullámra alapozva a japán kiadó úgy gondolta, mostantól nem kell mást tennie, mint minimális befektetéssel leporolni a rajongók millióit megmozgató klasszikusait. A terv szerencsére nem jött be (igazából senkinek sem), olyannyira nem, hogy a játékosok pénztárcájukkal jelezték, nem hajlandóak olyan újrázásba invesztálni, amelyen nem látszik, hogy munka is volt vele.

A piaci igények változásával mostanra a felújított kiadások alatt szerencsére már valóban minőségi munkát értünk, ahol több esetben az adott játék régi időket idéző esszenciája mellett a kor elvárásainak megfelelő küllemet és sok esetben játékmeneti plusz megoldásokat is kapunk. Ezek a játékok ugyanis már nem csak a régi rajongóknak szólnak, hanem az újonnan érkezőknek is. Szerencsére a Capcom is észhez tért. Először két befutott franchise-ának is új lendületet adott, amikor piacra dobta a Resident Evil hetedik részét és a Monster Hunter Worldöt, de közben arról sem feledkezett meg, ha fel akar újítani egy régebbi kedvencet, akkor ezúttal már komolyan kell vennie a fejlesztést.

A Resident Evil 2 remake-je eredetileg egy rajongói projektnek készült, a Capcom végül látva a rajongók érdeklődését úgy döntött, lelövi a kezdeményezést és inkább saját kezébe veszi a munkálatokat. Ahogy a Resident Evil 7 változtatásai, úgy ez a döntés is komoly rizikóval fenyegetett, a kiadó azonban ismét jól sakkozott, hiszen a sorozat egyik legkedveltebb felvonásának, a második résznek a renovált változata minden idők egyik legjobb felújított kiadása lett. Ráadásul a Capcom azt is megmerte lépni, hogy a grafikai feljavítás mellett a játékmeneten is finomhangolt, sőt, több más elemen is módosított, ezzel pedig gyakorlatilag a régi hangulatot meghagyva teremtett egy teljesen új, de a 20 éves alapok ellenére remekül működő játékot, ami egyszerre lesz ismerős és ismeretlen kaland.

Az Umbrella Corporation Raccoon Cityben folytatott kísérletei balul sülnek el, a T-vírus elszabadul, a megfertőzött lakosság pedig minden óvatlan arra tévedőt felzabál. A kormány igyekszik titokban tartani a zombijárványt, így a játék főhősei, Leon S. Kennedy és Claire Redfield nem is sejti, mi vár rá, amikor megérkezik a városba. Leon rendőrtisztként épp első munkanapjára készül az őrsön, Claire pedig eltűnt testvére, az első részből megismert Chris Redfield nyomai után kutatva szeretne Raccoon Citybe eljutni. Útjuk egy városszéli benzinkúton keresztezi egymást, ahol hamar szembesülnek a rémségek nyújtotta fenyegetéssel, de ekkor még nem is sejtik, hogy a kezdetben menedékül szolgáló rendőrőrs akár végső nyughelyük is lehet. Feladatuk nem más, mint kideríteni, mi a fészkes fene is zajlik a városban, miközben arra is ügyelniük kell, hogy épp bőrrel megússzák a kalandot és épségben kijussanak a rendőrségről.

A történet tehát ismerős, miközben a két karakterrel történő végigjátszások nyújtotta finom különbségek is jelen vannak, ahogy az eltérő befejezések is. Ez tehát nem változott, minden más viszont igen, így a kötött kamerakezelés és a tankszerű irányítás is a múlté. Helyette megkaptuk a Resident Evil 4 és a Resident Evil: Revelations finomhangolt megoldását, ami teljesen más megvilágításba helyezi a játékmenetet, hiszen a pontosabb célzásnak vagy a kidolgozottabb, külső nézetes kamerakezelésnek köszönhetően a túlélőhorror akcióelemei sokkal simábbak, élvezhetőbbek. Ezzel szemben a játék nyomasztó hangulata, a zsigerig hatoló bizonytalanság érzése nem múlt el, az ablakokat verdeső esőcseppek, a teljesen felújított hanghatások, Tyrant lépteinek vészjósló közeledése vagy éppen a fényekkel és árnyékokkal való játszadozás pontosan ugyanúgy szolgálják a feszültségkeltést.

Ahogy a játékmenet másik fő aspektusa, a rejtvények megoldása, a széfkombinációk felfedezése, a titokzatos kulcsok megtalálása is, ami úgy teljes, ha a Resident Evil-hagyományoknak megfelelően eszközmenedzsmentet is kapunk mellé. Ebben még két évtized távlatában is tökéleteset nyújt a játék. Folyamatosan döntéseket kell hoznunk, mikor, mit és mennyit viszünk magunkkal, és ez még akkor is nehéz feladat, ha a rendelkezésünkre álló hely idővel növekszik. Közben amiatt nem kell majd sokat aggódnunk, hogy a túl sok lőszernek köszönhetően nem tudunk felvenni valamit. Ez utóbbi leginkább azért fájdalmas pont, mert a zombik iszonyúan szívósak lettek, így nem biztos, hogyha elsőre kifektettük őket, akkor úgy is maradnak. Érdemes tehát eszközeink mellett a muníciót is menedzselni, mert sosem tudhatjuk, mikor és hol jön majd jól. Talán ezért is vezették be a harmadik részben megismert lőporos megoldást, azaz a megtalált lőszerek mellett most már mi is keverhetünk megfelelő töltényeket, attól függ, hogyan kombináljuk a különböző porokat.

A Capcom ráadásul az alapok mellett bátran nyúlt bele a pályatervezésbe is, itt-ott felfedezhetünk új vagy áthelyezett szobákat, amelyek részben azt a célt szolgálják, hogy a megkeresendő tárgyak, kulcsok és dokumentumok helyei is megváltozhassanak. Nem véletlenül mondta a Capcom, hogy bár a köztudatban felújított kiadásként van jelen a játék, valójában ők pont annyira borították meg az alapokat és a játékszabályokat, hogy mindenkinek újszerűen hasson az élmény, miközben annak esszenciája nem csorbul. A Resident Evil 2 éppen ezért többféle módon is teljesíthető, de alaposan meghálálja, ha időt és pelenkát nem kímélve adod át magadat a játék rejtélyeinek, azok felfedezésének.

Mindez pedig tökéletesen meg van támogatva a már a Resident Evil 7 alatt is remekül teljesítő RE Engine nyújtotta lehetőségekkel. Nem azt mondom, hogy ez ma egy kifejezetten modern technológiának számít, de amire a Capcom használja, arra tökéletes. A sötét szobákba beszűrődő fény vagy az esőcseppek áztatta ablakokon megtörő holdfény, valamint a zseblámpákkal történő sötét zúgok pásztázása egytől egyig rengeteget dob a velőtrázó atmoszférán, miközben a hanghatások, a szinkron és a zene is teljesen újra lett keverve. Egyedül a világosabb helyszíneken jellemző fénytöréseknél észlelni kisebb technikai malőröket, de ezek a játékélményt illetően abszolút nem zavaróak.

Évekkel ezelőtt úgy tűnt, a Capcom amúgy is megkopott renoméja már nem számíthat polírozásra. Ehhez képest a japánok nagyon összeszedték magukat és az elmúlt két évben rendre minőségi játékokat szállítottak le, hogy azt egy tökéletes felújítással koronázzák meg. A jövő pedig még fényesebbnek ígérkezik, hiszen a Capcom rájött, hogyan kell minőségi szórakoztatással kiszolgálni hűséges vásárlóit, így nem kizárt, hogy már készül a Resident Evil nyolcadik része, esetleg a Resident Evil 3 hasonlóan magas színvonalú modernizálása. Éppen ezért ezúttal tényleg csak azt tudom ajánlani, hogy legyél akár új játékos, akár Resident Evil-veterán, bátran nyúlj a pénztárcádba, mert a játékért elkért összeg az utolsó fillérig jó helyre kerül.

A Resident Evil 2 remake-je PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PlayStation 4 Prón teszteltük.

9.5

Resident Evil 2 teszt értékelés 9.5

Pozitívumok:

  • Elképesztően pazar, felújított látvány, aminek köszönhetően nagyon frissnek hat a teljes élmény
  • Hátborzongató, velőtrázó túlélőhorror atmoszféra
  • Többféle történetszál
  • Kihívásban gazdag puzzle-k és rejtvények
  • Többszöri végigjátszásra is tartogat meglepetéseket

Negatívumok:

  • Kisebb technikai problémák
83 komment - szólj hozzá!