Apex Legends teszt

Váratlanul jött, mégis mindent letarol a battle royale műfaj legújabb üdvöskéje, a Titanfall univerzumában játszódó spin-off, az Apex Legends. Utánajártunk, vajon titánok és falon futás nélkül is szórakoztatóak-e az alapok. A válasz: igen!

A kicsit több mint két évvel ezelőtt megjelent Titanfall-folytatás egyértelműen az adott esztendő egyik legüdébb, legszórakoztatóbb shootere volt. A játék kampánya nemcsak izgalmas és érdekes sztorit mutatott be, de közben tele volt friss megoldásokkal is. Az online szekció eközben ugyanazt kínálta, mint az első felvonás, azaz akrobatikus ugrálgatást, falon rohangálást, na és persze elképesztő méretű mechákat, de mindezt végre sikerült tartalommal is megtámogatni. Ennek ellenére a Titanfall 2 pont olyan fogadtatásban részesült, mint elődje. A rajongók visszafogottsága persze érthető volt, dönteniük kellett, hogy a zsúfolt ünnepi szezonra időzített megjelenéskor mire költik a pénzüket, ezek után nem meglepő, hogy a Titanfall 2 gyakorlatilag már akkor elveszítette a konkurenciával szembeni küzdelmet, amikor még meg sem jelent. A kezdeti lelkesedés ennek megfelelően nagyon gyorsan elillant, a játék multiplayer módjának szerverei pedig fájdalmasan gyorsan elnéptelenedtek.

Az Electronic Arts elismerte, hogy eltaktikázta magát, de arra talán kevesen mertek volna fogadni, hogy a visszafogott bevételi adatok után a kiadó valaha még lehetőséget ad a sorozatnak. Szerencsére nem így lett, a Respawn Entertainment ugyanis megerősítette, hogy még idén kapunk valamilyen új Titanfall-játékot, közben pedig mindenféle komolyabb hírverés nélkül bemutatkozott egy, a játék univerzumában játszódó battle royale-mellékág, az Apex Legends is, ami ugyan mellőzi mindazt, amitől a Titanfall mindig is Titanfall volt, de mi ezt egyetlen percig sem bánjuk. Az eddig eltöltött játékórák után bátran ki merjük jelenteni, hogy bizony van miért aggódnia a Fortnite-nak vagy a PlayerUnknown's Battlegroundsnak, még akkor is, ha igazából a zsánert leszámítva eléggé más célközönséget szólít meg mindhárom játék.

És egyelőre nagyon úgy néz ki, nagyon sok játékos van még hasonló véleményen. A játékot a megjelenése utáni első 8 órában már több mint egymillióan próbálták ki, hogy aztán alig 48 óra leforgása alatt 2,5 millióra hízzon ez a szám, míg három nappal a premier után már a 10 milliónál is járt a számláló, így az is előfordult, hogy egyszerre több mint egymillióan játszottak az Apex Legendsszel. Megsüvegelendő eredmény, főleg egy olyan játéktól, amiről először a megjelenést megelőző hallottunk, akkor is csak pletykákat. Persze a nagy érdeklődés betudható annak is, hogy a játék teljesen ingyenes, és ugyan találunk benne mikrotranzakciókat, a free-to-play modellt nem arra használja, hogy mindenféle, a játékmenetet is megborító huncutságok megvásárlására ösztökélje a játékosokat, a játékbeli teljesítményünkért kapott kreditet vagy a valódi pénzért vásárolt pontokat csak kozmetikai kiegészítőkre költhetjük el.

Közben viszont teljes értékű AAA-élményt és minőséget kapunk, legyen szó a körítésről, a látványról vagy a játékmenetről. Az Apex Legends tulajdonképpen megmutatta, hogyan is kellett volna kezelnie az Activisionnek a Call of Duty: Black Ops 4-ben bemutatott battle royale-módot, a Blackoutot, ami egyébként hibái és árszabása ellenére remekül áramvonalasította a stílust. A Respawn Entertainment is ráérzett erre az irányra, de közben nem volt szégyenlős átemelni a máshol már bevált megoldásokat, hogy aztán azokat a saját igényei szerint kutyulja egy nagy masszává. A PUBG-től ugye az alapok, a Fortnite-ból többek között a felszedhető cuccok szintenkénti színezése, a Black Ops 4-ből a már említett játékmenetbeli áramvonalasítás érkezett, hogy aztán az egészet nyakon öntsék az Overwatch-féle hősrendszerrel. Mindeközben a játéknak vannak egyedi megoldásai is, amelyek abszolút túlmutatnak azon, amit eddig a battle royale-ról gondoltunk, és bizony az Apex Legends javarészt ennek is köszönheti a gyorsan jött népszerűségét.

A játék első szembetűnő megoldása, hogy nincs lehetőségünk egyedül vagy duóban játszani. Mindig három játékos kerül a csapatunkba, vagyis ha nem érnek rá a haverok, akkor biztosan vadidegeneket dob be a játék a helyükre. Miután a battle royale-játékokban a kommunikációnak fontos szerepe van, adja magát a kérdés, hogy lehet úgy együttműködni, ha számunkra ismeretlenek játszanak egy csapatban? Itt jön be a képbe a pingrendszer, ami lehetővé teszi, hogy egyetlen gombnyomással tudassunk információkat a másikkal. Szükséged van lőszerre? Egyetlen gombnyomással jelezheted. Esetleg találtál egy érdekes lootot, de te már nem tudod felszedni? Semmi gond, egyetlen gombnyomással megjelölheted, a társad pedig azonnal tudni fogja, hol keresse. Bajba kerültél, lőnek rád és szeretnéd megadni az ellenfél pozícióját? Ezt is könnyedén megteheted, ahogy azt is kijelölheted, szerinted merre kellene haladni a térképen. A rendszer könnyen, pillanatok alatt elsajátítható, és ami a legjobb, tökéletesen működik. Egyetlen alkalommal sem találkoztam olyan játékossal, akivel nem lehetett volna összhangban, együttműködve játszani így.

A játék egyébként már a karakterválasztásnál is azt sulykolja, hogy ne önös érdekből, hanem a csapat érdekeit szem előtt tartva jelöljük ki a szereplőnket. Éppen ezért itt nem egyszerre választunk, hanem a rendszer mindig automatikusan generál egy sorrendet, így nem eshet az meg, hogy ugyanabból a hősből több is van egy csapatban. A csapategységre való törekvés aztán a játéktér fölé megérkező anyahajóból történő kiugráskor is jelen van, az Apex Legendsben ugyanis van egy kijelölt vezető, a Jumpmaster, aki a kiugráskor mindhárom hős mozgását koordinálja. A társak adhatnak neki tanácsot, például, hogy hova érdemes kiugrani, de egyébként minden döntés az ő kezében van. Hogy mikor ugrunk, hogy milyen szögben érkezünk, de az is, ha még a levegőben észrevesszük, hogy rosszul választottunk, így gyorsan korrigálnunk kell. Van rá lehetőség, hogy leszakadjunk a csapattól és külön érkezzünk, de mint említettem, az Apex Legends a csapatjátékra épít, magányos farkasként nem sok siker terem majd.

A társak feltámasztása is a megszokottól eltérően működik. Itt is lehetőségünk van földre vinni az ellenfelet, akit aztán adott ideig még felszedhetnek a társak, de ha ez az idő lejár vagy éppen előbb végzünk a földön szenvedő ellenséggel, akkor még mindig nem kell búslakodnia annak, akit éppen lelőttek. A játékban ugyanis ezután adott ideig még megszerezhetjük társunk azonosító kártyáját, amit a pályán elhelyezett újjáélesztő pontig kell elvinnünk, ezzel visszahozva bajtársunkat. Az így visszatérők elveszítik korábban megszerzett lootjaikat, viszont taktikai szempontból ez is sokat dob egy-egy tűzpárbaj végső kimenetelén.

Érdemes még szót ejteni a játék különböző hőseiről, amelyekből jelenleg összesen nyolc van, igaz, kettőt nekünk kell feloldani a játékbeli valuta segítségével. Igen, ez a mikrotranzakció átka, de szerencsére úgy lettek kiegyensúlyozva a karakterek, hogy akkor sem ér senkit hátrányt, ha olyan hőssel fut össze, aki neki esetleg még nincsen meg. Ott van például az egyik legjobb támogató karakter, Lifeline, aki egyrészt utánpótlást tud hívni, másrészt segítségül tud hívni egy orvosi robotot, aki pillanatok alatt visszatölti a csapat életerejét. A Bloodhound képes követni az ellenfelek nyomait, Bangalore pedig a mindig hasznos füstgránátjai mellett ultijával szőnyegbombázást tud kérni. Gibraltar a klasszikus tank karakter, pajzsot tud a társak köré vonni, míg Pathfinder többek között remek felderítő, így a pályán található adóvevő tornyokat meg tudja hekkelni, és így előre tudja, hova szűkül majd a kör.

Persze azért akadnak negatívumok is szép számmal, de szerencsére ezek könnyen orvosolható problémák. Egyrészt az ellenfelek úgy nyelik a találatokat, mint a szivacs, és ez bizony az első néhány körben iszonyúan frusztráló tud lenni. A halálod végén látható a statisztikád, hogy mennyi találatod volt, és kezdetben biztosan értetlenül állsz majd azelőtt, hogy ennyi sérülésokozás ellenére hogy is tudtál alulmaradni. Viszont csapatmunka ide vagy oda, ezen kicsit javíthatnának. Már csak azért is, mert a játék nagyon szűkmarkúan méri a fegyverekbe való lőszert, így jó pár alkalommal olyan helyzetben találtam magamat, amikor az öklömre és rúgásaimra hagyatkozva kellett túlélnem egy-egy éles helyzetet. A lootprobléma egyébként a fegyvereknél is jelen van, azokból is lehetne kicsit többet elszórni. Emellett hálózati és matchmaking problémákba futottam bele a teszt közben, ami a játékosszám emelkedésével sajnos egyre jellemzőbb, továbbá a statisztikákat is mintha rosszul számolná a játék. 

Nem vagyok egy nagy battle royale-rajongó, egyedül a kollégákkal játszott PlayerUnknown's Battlegrounds fért eddig meg nálam, de igazából az is csak a társaság miatt. Az Apex Legends viszont hangulatával, a játékmenet tempójával, a finom, áramvonalas megoldásaival azonnal levett a lábamról. Sokatmondó, hogy a héten inkább ez pörgött és nem a PUBG, a számokat látva pedig úgy néz ki, mások is hasonló döntést hoztak. Legalábbis eddig, mert ez a lendület könnyen elfogyhat. Viszont ha a Respawn Entertainment folyamatosan adagolja majd a friss tartalmakat (ahogy ígéri is), közben pedig kijavítja a hibákat és finomhangol még kicsit a lootrendszeren, akkor bizony tartósan háromszereplőssé válhat a battle royale-piac.

Az Apex Legends teljesen ingyenesen szerezhető be PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra. Mi számítógépen és PlayStation 4 Prón próbáltuk ki.

8.0

Apex Legends teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Teljesen ingyenes, mégis AAA-minőséget kapunk
  • Áramvonalasított és továbbgondolt battle royale-élmény
  • Pergős, intenzív, taktikus összecsapások
  • Különböző képességű, jól kiegyensúlyozott karakterek

Negatívumok:

  • Az ellenfelek úgy nyelik a lőszert, mint a szivacs
  • Több lőszert is elszórhatnának a pályán
  • A statisztikákat még nem jól összegzi
  • Aprócska technikai malőrök
28 komment - szólj hozzá!