Project Winter teszt

Kint vagy a vadonban, mínusz 20 fokos hóvihar tombol, az orrod hegyéig sem látsz, ráadásul egy farkas is a nyomodban lohol. Már pont kezded feladni az egészet, amikor a távolban megpillantasz egy pislákoló fényt. Elindulsz felé, a homályos fény körül egy erdei viskó körvonalai kezdenek kirajzolódni. Amint közeledsz hozzá, látod, ahogy a viskó tetején a kéményből füst száll felfelé. Az utolsó csepp erődet is összeszedve odarohansz az épülethez, és berontasz az ajtón. A takaros kis egyszobás házikó melegében hét másik békésen ücsörgő túlélőre bukkansz, akik csak a vihar elvonulását várják. Befogadnak, elkezdtek beszélgetni, és megtudod, hogy a kommunikációs rendszer megbütykölésén dolgoznak, ugyanis reményeik szerint azzal sikerül majd egy helikoptert hívni a kimenekítésükre. Úgy döntesz, te is beállsz közéjük, és némi pihenés után neki is láttok a feladatnak.

Néhányan az elhagyatott raktárakat kutatják át, míg mások veled együtt élelemért és tüzelőért járják be a vadont. Ahogy órákig keresgéltek, egy furcsaság történik; az egyik túlélő egy medvecsapdába fut bele a menedék közelében. Furcsa, mert a csapat rád bízta a csapdákat, és te direkt távol a viskótól raktad ki őket a zsákmány reményében. Nem rágódhatsz rajta sokáig, mivel hirtelen jön egy nagy vihar, mely elől mindenki visszatér a menedékbe. Ellátjátok a sebesültet, felmelegedtek, és ahogy kezd múlni a rossz idő, mindenki visszatér a feladataihoz. Egyszer csak hangos kiabálást hallasz. A többiek észreveszik, hogy a kommunikációs rendszert, amit már majdnem megjavítottak, valaki újból elrontotta. Innentől egyértelmű lesz számodra, hogy a túlélés során a legnagyobb ellenség immár nem a zord időjárás lesz. Üdv a Project Winter világában!

A csapatalapú kommunikációra, a megtévesztésre és persze a hazugságokra épülő co-op multiplayer játékok egy meglehetősen furcsa szegmensét adják a videojátékos piacnak. Mivel rendkívüli módon hasonlítanak az analóg társasjátékok felépítésére, ezért számukra kulcsfontosságú kérdés, hogy mennyire képesek átültetni és kamatoztatni a szabályrendszerüket egy virtuális világban. Gondoljunk csak például az évek óta stabil játékosbázist megmozgató Town of Salemre, melynek pár kör után kitanulható, a logikára és következtetésekre épülő játékmenete sokakat vonzhat be, ráadásul minden egyes elindított menet során változik a felállás, cserélődnek a játékosok és a szerepek, így több órán keresztül is képes izgalmas maradni.

Ellenpéldaként pedig megemlíthetjük a sokkalta kifinomultabb 3D-s grafikával rendelkező Murderous Pursuits alkotást, mely során karakterünkkel úgy kell a célszemélyt kiiktatnunk, hogy közben valaki más is vadászik ránk, így lényegében senki sincs biztonságban, mindenki egyszerre vadász és űzött vad. Az érdekes koncepciónak a szabályai az első körök során túlságosan is bonyolultak, ha azonban végre megértjük őket, rögtön unalmassá is válnak, így nem csoda, hogy pár nap leforgása után szinte teljesen kihalt a játékostábora. Pont ezért a Project Winter során is a központi kérdés, hogy mennyire sikerült jól beágyazni az egyedi koncepcióját az online játékok világába. Mint az ki fog derülni, az eredmény eléggé felemásra sikerült.

A Project Winterben nyolcfős játszmákban vehetünk részt, melyek során hat ártatlan túlélő és két áruló küzd meg egymással és a jéghideg környezettel. A túlélés során a megtévesztési képességeink éppen olyan fontos szerepet játszanak, mint az, hogy mennyire találjuk fel magunkat a vadonban. Ezt egyébként már jól jelzi a játék indítása utáni tutorial is, melyből a játékmenet helyett főként a kommunikációs lehetőségekről kapunk infókat: van hangchat, amit csak a közelünkben található játékosok hallanak, írhatunk mindenki által olvasható szöveges üzeneteket, és még akadnak színkóddal megjelölt rádiók is, amik két játékos között adnak lehetőséget a zárt kommunikációra.

Egy adott meccs indítása során mindannyian egy fakunyhóban kezdünk, ahol később lehetőségünk lesz felmelegedni, főzni, vagy eszközöket készíteni. A szabadba kilépve találunk egy térképet, mely segítségével belőhetjük, hogy nagyjából merre vagyunk, illetve megnézhetjük, hogy mik az aktuális céljaink. Első körben az áramellátást kell biztosítanunk, melyhez a környező raktárakból különféle alkatrészeket kell összegyűjtenünk, és csak utána térhetünk rá a segítséghívásra és a tényleges kimenekülésre. Addig viszont még sok kalandot kell átélnünk.

A hidegben védekeznünk kell a fagyhalál ellen, küzdhetünk az éhínséggel, dolgozhatunk a túléléshez kitűzött célok eléréséért, és közben persze árgus szemekkel figyelhetjük csapattársainkat, hogy rájöjjünk, kik is az árulók. Az első percekben még csak olyan jelenségekre lehetünk figyelmesek, hogy néhány játékos hosszabb-rövidebb ideig eltűnik, néhány megszerelt eszköz újból elromlik, vagy váratlanul elfogy a közösen felhalmozott élelem. Az adott kör vége felé viszont már bedurvulnak a dolgok, ahogy egyre távolabb merészkednek a túlélők és az árulók is, úgy egyre speciálisabb összetevőkhöz és alkatrészekhez férhetünk hozzá, így a balták helyett már konkrét lőfegyvereket is eszkábálhatunk, valamint lehetőségünk lesz megmérgezni egyes ételeket.

Mindebben a legizgalmasabb, hogy az árulók nem fedhetik fel magukat már rögtön az első pillanat során, hiszen 6v2-es felállásban könnyűszerrel legyőzhetőek. Taktikázniuk kell, a túlélőkkel néha látványosan összefogni, elhitetni velük, hogy ők is szövetségesek, és elültetni bennük a gyanú csíráját a valódi társaikkal szemben. A játékban akadnak olyan pontok, amikor a továbbjutás érdekében szervezett kooperációra van szükség; például néhány épület bejáratát csak úgy lehet kinyitni, ha a bejárat körüli konzolokat egyszerre két-három társunkkal együtt nyomkodjuk. Ha valaki nagyon ódzkodik az összefogástól, akkor az hamar gyanús lehet. Viszont éppen ezért kialakulhatnak olyan izgalmas helyzetek, amikor például a váratlanul lesújtó vihar elől egy menedékbe menekül az utolsó három túlélő, és a pár négyzetméteres szobában tudják, hogy egy gyilkossal vannak összezárva.

A játékmenethez egyébként egy nem túl egyedi, ám összhatásban hibátlanul működő látványvilágot kapunk, jócskán leegyszerűsített irányítással, a célnak megfelelő hangeffektekkel, viszonylag kevés buggal, és remek atmoszférával. Találhatunk még egy viszonylag egyszerű jutalmazási és fejlődési rendszert is, melynek hála különféle kesztyűk, sapkák, sálak, kabátok, nadrágok, szemüvegek és hasonlók nyithatók meg karakterünk számára. De akkor mégis mi a gond a játékkal?

Nos, ha röviden kéne megfogalmazni, a játékosok miatt az egész nem igazán működik. Az még a kisebbik a gond, hogy a megnyitható tárgyak a Steamen is eladhatóak, és ezért sokan nem is vesződnek a normális játékmenettel, csupán a pontjaikat próbálják maximalizálni, és összefogás helyett egyedül viaskodnak a természettel. A fő probléma az, hogy hiába lenne a játék egészen szórakoztató és hangulatos, ha mindig más és más lesz az a hét játékos, akikkel összerak minket a gép. Noha egészen jó a közösség, és sokan játszanak a szerepüknek megfelelőn, ám szinte minden körben akad egy-két játékos, akinek lövése sincs, mit kell csinálni, vagy csak a „poén” kedvéért direkt elrontja a mókát. De még ha minden klappol, akkor is rendszerint eltérő szinten vannak a játékosok, így mindig van olyan, aki túlságosan gyorsan végez a túlélőkkel, vagy éppen már az első percekben rájön arra, hogy kik az árulók.

Szóval összegezve a dolgot, a Project Winter egy egészen izgalmas koncepciót tudhat a magáénak, amihez egy igényesen kidolgozott és jól átgondolt világot kapott, tele hangulatos részletekkel és könnyen elsajátítható szabályokkal. A játék a kommunikációs lehetőségeket remekül használja ki, a játékosoknak tényleg rengeteg alkalom adódik a taktikázásra és a megtévesztésre, így minden kör újabb izgalmakat tartogathat. A játékélmény viszont túlságosan is nagy mértékben függ a többi játékostól, ha csak véletlenszerűen fellépünk egy szerverre, nagy a valószínűsége, hogy nem fogunk jól szórakozni. Éppen ezért a játékosok száma is meglehetősen alacsony, sokat kell várni egy-egy kör elindítására, és szinte mindig becsúszik egy olyan ember, akinek nincs mikrofonja, vagy nem tud angolul. Vagy mindkettő. Amennyiben tehát ismerősök nélkül szeretnénk hazugságokon és félrevezetésen alapuló játékkal játszani, akkor sokkalta jobb választás lehet a Town of Salem, vagy a teljesen ingyen elérhető Deceit, melyeknél az eltérő körítést leszámítva viszonylag hasonló élményben lehet részünk. Ha viszont garantáltan össze tudunk csődíteni legalább öt-hat ismerőst a játékhoz, akkor a Project Winternél aligha találunk szórakoztatóbb alkotást a műfajban.

A Project Winter jelenleg kizárólag PC-n érhető el, mi egy Intel i7-9700K, 16 GB RAM és egy NVIDIA GeForce RTX 2060 társaságában teszteltük.