Wreckfest teszt

Itt nincs helye a finomkodásnak. Egyszerre kell ravasznak és mocskosan környörtelennek lenned, ha győzedelmeskedni szeretnél. A siker érdekében pedig azért sem kár, ha darabjaira hullva érsz elsőként a célba.

Egészen messzire nyúlik vissza a Wreckfest története, a FlatOut-sorozatért is felelős finn BugBear Entertainment ugyanis közel hét évvel ezelőtt jelentette be az akkor még Next Car Game néven futó projektet. Az eltelt esztendők aztán többször rögös útra terelték a fejlesztést, de az elsőre sikertelen Kickstarter-kalapozás sem szegte kedvét a készítőknek, így egy közel négyéves korai hozzáférésű státusz után a csapat tavaly végre szabadjára engedte dühöngő fenevadját, ami azóta is zabolátlanul tombol és pusztít a virtuális arénákban és versenypályákon. Szerencsére erre a mostanra alaposan megkopott és elfelejtett, vas a vas elleni, szabályokat nem ismerő, fémcsikorgató pusztításra végül a konzolos rajongóknak sem kell féltékeny tekintettel áhítoznia, hiszen a lepukkant, autóbontóba való járgányok küzdelmei a múlt héten PlayStation 4-re és Xbox One-ra is befutottak.

A Wreckfest pedig nem is tököl sokat, a kampány első versenyével azonnal behajít minket egy arénába, ahol a Destruction Derby legszebb pillanatait idézve egy magabiztos benzinfröccs kíséretében jelzi, hogy a féktelen pusztítás ideje visszatért és itt az idő, hogy ismét régi fényében tündököljön az autóversenyzés egy mostanra már kevésbé ismert és valószínűleg csak szűk réteg számára izgalmas mellékvágánya. A Wreckfest ugyanis egyszerre ötvözi magában a FlatOut, a már említett Destruction Derby és a Test Drive: Eve of Destruction hagyatékát, amelyek többek között a karriermódban elérhető és játszható eseményeken érhetőek tetten. Maga a karriermód öt különálló, de egyre nehezedő bajnokságból áll össze. Akadnak majd roncsderbik, ovális pályán zajló versenyek és lepukkant járgányok öldöklő csatái jó kis murvás, saras helyszíneken. Ha sikerül a meghatározott pontszámot összegyűjtenünk, akkor szintet lépve kipróbálhatjuk magunkat a magasabban jegyzett bajnokságokban is.

Az így szerzett szintlépésekkel és kreditekkel aztán egyrészt újabb eseményeket nyithatunk meg az adott bajnokságon belül, másrészt így lesz lehetőségünk járgányainkat fejleszteni. Így huppanhatunk be egy kis háromkerekű volánja mögé iskolabuszok ellen versengeni, vagy egy méretes kombájnt vezetve roncsderbizni, illetve így tudjuk majd újabb és újabb négykerekűekkel bővíteni a garázsunkat. A "kampány" egyébként nemigen ül le, végig magas fordulatszámon pörgeti az elborult versenyeket. Másfelől nincs két ugyanolyan összecsapás, a kialakult káoszban ugyanis egy biztosnak hitt első helyet is pillanatok alatt el lehet dobni, és itt nincs visszatekerés funkció: ha totálkárosra törted a járgányodat, akkor ott mindennek vége. Éppen ezért minden egyes küzdelem komoly észjáték is, mert nem elég tövig nyomni a gázpedált, sokszor érdemes belátni, hogy adott helyzetben bizony engednünk kell az MI vezérelte ellenfeleknek, hogy aztán egy későbbi kanyarban vágjunk vissza.

A mesterséges intelligenciára egyébként is érdemes kicsit kitérni, mert hatalmas szerepe van abban, hogy a Wreckfestben baromi izgalmasak a küzdelmek. Már a normál nehézségi szinten is folyamatosan megszívatnak, ott loholnak a sarkadban, és ha a győzelem múlik rajta, akkor lelkiismeretfurdalás nélkül tolnak fel egy fára, ezzel hazavágva a versenyedet. Ez frusztráló lehet, de a Wreckfest pontosan erről szól, és bizony komolyan jutalmaz is azért, ha a körözések között nem csak arra ügyelsz, hogy épségben a célba érj. Ütközések, aljas lökdösődések nélkül ugyanis nincs kiérdemelt győzelem: a karriermódban például vannak jól jövedelmező bónuszfeladatok, amelyek pont arra sarkallnak, hogy ne csak próbálj előremenekülni és végig az élen vezetve nyerni - erre nem is nagyon lesz esélyed. Taktikusan vezetni, olykor cselekhez folyamodni. Ha például látjuk, hogy a következő eseményen sok kanyarral lesz dolgunk, akkor érdemes az autó "páncélzatától" megszabadulni, így könnyebbek és fürgébbek leszünk, igaz, papírként fognak minket összecsomagolni, ha nem vigyázunk. A legcélravezetőbb, ha megpróbálunk egyensúlyt teremteni a strapabírás és az autónk irányíthatósága között.

Az egész persze semmit sem érne, ha a Wreckfest vezetési élménye és fizikája nem lenne ennyire könyörtelenül élvezetes. Ez azért is érdekes, mert a játék ugyan távol áll a szimulátoroktól és az árkádtól is, mégis nagyon oda kell figyelni a sokszor hatalmas tankerként viselkedő járgányokra. Merthogy vezetési stílusunkat az éppen aktuális járgányunkhoz kell igazítani. Kis fűnyírót hajtasz? Semmi gond, de ne lépj korán a gázra, mert biztosan elveszíted az uralmadat felette. Hatalmas, amerikai roncsdögöt kormányzol? Biztos lehetsz benne, hogy szinte minden ütközést ki fog bírni, de beledöglesz, mire a kanyarban befordítod. Könnyebb, fürgébb, európai vagy japán négykerekűt hajtasz? Egy ütközés alkalmával pillanatok alatt poháralátét lesz belőled. A sérülésmodell is tűpontos, ráadásul egy komolyabb behatás után az autónk ütött-kopott külleme mellett a viselkedése is megváltozik.

És így születnek meg azok a csodálatos, roncsbalettbe illő jelenetek, ahol a versenypályát szegélyező gumifalak hullanak ezerfelé darabjaira, miközben az autók lepattanó fémdarabkái szállnak a levegőbe, üvegszilánkok kíséretében. Egyszerűen csodalatos látvány, amikor egy seregnyi négykerekű kontrollálatlanul zúzza egymást, a végeredmény pedig a pályán uralkodó káosz.

Sajnos akadnak azért problémák is, amelyek közül a legbosszantóbb, az pontosan maga a látvány. Összességében a már említett pusztítás és a fizika bődületesen szemléletes és jól is néz ki, de a játék összképe mégis olyan, mintha a PC-re szánt változat átiratát úgy két fokozattal lentebb tekerték volna. Nyilvánvaló, hogy a mai konzolokból nem lehet olyan erőt kisajtolni, mint a számítógépekből, és a fizika és a rombolhatóság oltárán áldozatot kellett hoznia a csapatnak, de ettől még nem mehetünk el szó nélkül a tény mellett, hogy a Wreckfest Xbox One-on nem a legszebb játék. Végezetül pedig muszáj megemlítenünk, hogy kisebb-nagyobb hibák azért maradtak a címben. Előfordult, hogy arénaharc közben szétesett nálam a kép, illetve a játék multiplayer szekciója sem büszkélkedhet a legstabilabb netkóddal. Ami mégis a legbosszantóbb volt, hogy rengeteget töltött a konzolos változat.

Mindezek ellenére a Wreckfest egy tökéletes szerelmeslevél azoknak, akiknek a versenyjáték nem áll meg méregdrága sportjárgányok utcai versengésénél. Látszik, hogy a fejlesztés évei, a sok-sok próbalehetőség és a korai hozzáférés tényleg munkával és fejlesztéssel telt el, mert a játék tartalomban rengeteg élményt ígér, látványban pedig a fizika és a vezetési modell ad egy olyan pluszt, amitől minden roncsderbi-rajongó odáig lesz.

A Wreckfest PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi utóbbin, az alapgépen teszteltük.


8.0

Wreckfest teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Változatos kihívások, versenymódok
  • Végig a zúzáson van a hangsúly
  • Hiába vagy az élen, sosem érezheted magadat biztonságban
  • Parádés fizika és törésmodell
  • Tiszteletteljes főhajtás a Destruction Derby és a FlatOut előtt

Negatívumok:

  • Limitált lehetőségek az autónk fejlesztésére
  • Sajnos tele van kisebb-nagyobb hibákkal
  • Borzasztóan sokat tölt a játék
  • A konzolos változat látványvilága nagyon középszerű
15 komment - szólj hozzá!