Ancestors: The Humankind Odyssey teszt

Az Ancestors: The Humankind Odyssey-ben a saját klánod életben maradásért vívott küzdelmének a kovácsa lehetsz. Rajtad áll, hogyan mászod meg az evolúciós lépcsőfokokat, arra viszont ne számíts, hogy ebben segítséget is kapsz.

Nem ez az első alkalom, hogy az emberiség evolúciójával foglalkozik valamilyen médium, de talán mégis először fordul elő, hogy a lehető leghitelesebb képet festve tárják fel előttünk az alkotók, mennyire veszélyes hely volt a 10 millió évvel ezelőtti, neogén korszak Afrikája. Mert mindaz, ami ma a túlélésünkhöz szükséges, teljesen természetes módon elérhető számunkra - legalábbis ami a fejlettebb régiókat illeti. Az évmilliók során elért fejlődésnek, az emberiséget mindig is előrehajtó kíváncsiságnak, az innovációnak köszönhetően ma már elképzelni nem tudjuk, micsoda küzdelem zajlott a fajok között a mindennapi túlélésért, az élelemért, az ivóvízért, a biztonságot nyújtó otthonokért, a fajok fennmaradásáért. Az Ancestors: The Humankind Odyssey pontosan az emberiség születésének kezdetéről, az evolúciónk sarokkövének számító évmilliókban mérhető fejlődésről, tanulásról, élni akarásról fest nagyon izgalmas képet. A probléma csak az, hogy mint játék, a Panache Digital Games első fejlesztése csúfosan leszerepel, ami azért bosszantó, mert az ambiciózus ötlet egyes mechanikái működnek, de csak ideig-óráig.

Csak aztán felüti a fejét több koncepcionális probléma is, amelyek a minden játék halálát okozó unalomhoz és önismétléshez vezetnek. Az Ancestors: The Humankind Odyssey ugyanis egy borzasztóan nehéz játék, így rengeteget kell benne a játékosnak tanulnia, viszont annyira súlyosan bünteti a legapróbb hibát is, hogy klánunk kihalásával - ami az első néhány órában eléggé sűrűn megeshet - az addig megszerzett tudás és fejlesztési irányok is elvesznek. Ez természetesen érthető, az evolúció során is csak az maradt talpon, aki megfelelően tudott alkalmazkodni a körülményekhez. Egyszóval nem is a játék nehézsége okozza a legnagyobb fejtörést, hanem a rossz lépéseink komoly büntetése okolható a legtöbb frusztrációért. Persze az addig felhalmozott ismeretek birtokában gyorsabb folyamat eljutni korábban elveszett szintünkre, de mivel a játéknak van egyfajta roguelike-beütése is - azaz nincs két egyforma irány, ahogy a klánunk jövőjét egyengetjük -, így néhány órányi játék után borzasztóan egyhangúvá válik az evolúciós élmény.

Már csak azért is, mert a játékmechanikai elemek, amelyekre építkezik a nagybetűs kaland, szintén a monoton élményt adnak. Amint átvesszük klánunk valamelyik tagja felett az irányítást, gyakorlatilag ugyanazt a sémát követve próbáljuk meg a jövőnket bebiztosítani. Igyekszünk megismerni a minket körülvevő élővilágot, ezzel feltérképezve, honnan szerezhetünk élelmet, hol találjuk a megfelelő vízforrásokat vagy éppen melyek azok a vadvilági ragadozók, amelyeket érdemes jó messziről elkerülni. A felfedezés mellett pedig az utódok nemzése a másik legfontosabb kulcs a megszerzett képességek, tudás és tapasztalat generációkon átívelő örökítésének. Az utódnemzés mindennek az alapja, és bár végtelenül egyszerűnek tűnik ez a folyamat, miután a játék az első pillanattól kezdve teljesen elengedi a kezedet, közel sem lesz annyira magától értetődő.

A segítségnyújtás teljes hiánya egyébként azt eredményezi, hogy mindenre magunktól kell rájönnünk. Ennek megvan az a szépsége, hogy meg kell tanulnunk, hogyan lehet túlélni a vadvilágban, így komoly sikerélmény, amikor látjuk fejlődni klánunk tagjait, illetve látjuk, ahogy az elsajátított tudás birtokában sokkal magabiztosabban vágunk neki az ismeretlennek. Viszont rengeteg olyan apróság akad majd, amit csakis komoly áldozatok árán tudunk kitapasztalni. Mert hiába van ismeretünk arról, hogy bizonyos növényfajokat nyugodtan elfogyaszthatunk, előfordul, hogy akad közöttük mérgezett, amire nagyon sokáig nem lesz megoldásunk. Ahogy arra sem, ha elmérjük a fák közötti közlekedés során a távolságot és egy hatalmas zuhanás után eltörjük valamelyik csontunkat. Ez esetben számolni kell vele, hogy záros határidőn belül elveszítjük a klánunk tagját. Ahogy a vadállatok támadásait sem tudjuk mindig elkerülni, a szerzett sebeink pedig szinte biztosan elvérzéssel zárulnak.

Az Ancestors: The Humankind Odyssey egész egyszerűen nem készít fel minket ezekre a helyzetekre. Azt sem tanítja meg, hogyan tudnánk minimalizálni az ilyen jellegű esetek elkerülését, így például magunktól kell rájönni, hogyan tudjuk a lehető leghatékonyabban kihasználni az egyes érzékeinket, a szaglásunkat, a hallásunkat vagy hogyan érdemes a flóra és fauna megismerésébe belekezdeni. Egyáltalán hogyan érdemes egy klán évmilliókon átívelő életét egyengetni. Nem tanítja meg a játék az evolúciós rendszer, azaz a fejlődési rendszer működését. Fogalmunk sincs, hogyan lehet gyűjteni az ehhez szükséges "idegi energiát", vagyis a tapasztalati pontot. Maga a rendszer használata amúgy rémesen egyszerű és az például szuper megoldás, hogy minden esetben más irányban fogunk elindulni, ami befolyásolja azt is, hogyan mennyire hatékonyan tudjuk elsajátítani a különböző képességeket.

Mert ugyan minden egyes evolúciós lépcsőfok meglépése fontos lesz a számunkra, de nagyon nem mindegy, hogy a túlélésünk szempontjából mi a fontosabb. A klántagok közötti kommunikáció? Esetleg a motorikus képességek, amelyek lehetővé teszi az eszközhasználatot? Döntsünk bárhogy is, a végkimenetel mindig egyirányú lesz, csak az odáig vezető utat fogjuk mindig másképp végigjárni. De ahogy említettem, a játék ahhoz sem ad mankót, hogyan ismerkedjünk társainkkal, hogyan alakítsunk ki kapcsolatot és mi határozza meg, hogy elég jó eséllyel tudjuk klánunk létszámát gyarapítani. De ahhoz sem kapunk segítséget, hogyan tudnánk a fejlődésünket hatékonyan meggyorsítani. Nem véletlen, hogy a játékidő simán eléri a 40-50 órát is, hiszen ennek jelentős része a kísérletezésről fog szólni. De sajnos a túléléshez, a felfedezéshez kapott eszközök fapados jellege miatt sokkal előbb fogunk ráunni az egészre.

A játékmenet ugyanis lényegében kimerül annyiban, hogy folyamatosan pásztázzuk környezetünket, megfigyelünk, vizsgálódunk, hallgatózunk, szaglászunk. Szép lassan kitapasztaljuk mi ehető, milyen forrásból érdemes inni, hol érdemes nyugovóra térni. Ugyan az afrikai helyszín minden egyes napon rejt valami veszélyt, de nem mondanám, hogy kifejezetten változatos tevékenységekből áll egy majom hétköznapja. Ráadásul az evolúciónak köszönhetően kezdetben úgyis a hatalmas fákon fogunk közlekedni, nem is nagyon érdemes leereszkedni a szárazföldre, csak ha nagyon muszáj. Aztán idővel tudunk majd eszközöket készíteni, amelyekkel már meg tudjuk védeni magunkat. De nagyon körülményes az egyes akciókat végrehajtani, arról nem is beszélve, hogy borzasztóan unalmas is órákon át ugyanazt csinálni. Azt viszont kifejezetten élveztem, hogy ismeretlen területekre bemerészkedve le kellett küzdenünk a félelmünket, és ilyenkor egészen ijesztő volt az afrikai vadonban bolyongani.

Ez az egész katyvasz pedig összességében azt eredményezi, hogy ha türelmes vagy és esetleg évmilliókat sikerült előrelépned az evolúcióban, akkor is ott állsz majd letolt nadrággal és John Travoltát megszégyenítő tanácstalansággal nézelődsz körbe-körbe. Mert hiába ismered majd az alapokat, az nem elég útravalónak, így fogalmad sem lesz, hogy a játék előrehaladtával, amikor már nagyon sok mindent ismersz, megtanultál, akkor mire is lesz még szükséged, hogy elérd a következő nagy lépcsőfokot. A játék ugyanis alapvetően nem tűz ki eléd feladatokat, ami persze megint csak a hitelességet célozza meg, de fogadjuk el, hogy az Ancestors: The Humankind Odyssey egy játék, az élvezhetőség és játszhatóság oltárán pedig nem biztos, hogy a játékos türelmét és kitartását kellene feláldozni.

De talán mindaz, ami szerintem csak ront az összképen, az más számára maga a Kánaán és örömmel veszik el benne. Nem vitatom, a játék koncepciója eléggé megkapó, viszont az emberi evolúció bemutatása hatalmas feladat, az egyes megoldásokon pedig érezni, hogy a Panache Digital Games szűkös erőforrásai nem tették lehetővé, hogy áramvonalasabb, izgalmasabb, változatosabb kivitelezésben öltsenek testet a játékmenet főbb pillérei. Már maga a látványvilág is borzasztóan idejét múlt, miközben rengeteg apró, de bosszantó hibától hemzseg a végleges változat. Túl nagyot akart markolni a stúdió, ambíciójuk dicséretes, de a végeredmény nagyon megosztó lett, így csak akkor adj esélyt a játéknak, ha szereted a túlélőjátékokat, és szeretnéd te magad alakítani az ember fejlődéstörténetét.

Az Ancestors: The Humankind Odyssey egyelőre csak PC-re jelent meg, ott is csak az Epic Games Store-on keresztül vásárolható meg. PlayStation 4-re és Xbox One-ra valamikor decemberben érkezik.

5.0

Ancestors: The Humankind Odyssey teszt értékelés 5.0

Pozitívumok:

  • Csak rajtad múlik, lesz-e jövője a klánodnak
  • Ambiciózus koncepció, ami meglepően realistán közelíti meg az evolúció nehézségeit
  • Sokat markol...

Negatívumok:

  • ...de keveset fog
  • A remek ötletek többsége borzasztóan idegesítő megoldások képében ölt testet
  • Nagyon nehéz elsajátítani, mi kell a játékbeli fejlődéshez
  • Önismétlő játékmenet
  • Pocsék AI
  • Idejétmúlt látványvilág
3 komment - szólj hozzá!