Overland teszt

  • Írta: fojesz
  • 2019. október 23.
Link másolása
XCOM, The Last of Us, Hitman GO. Az Overlandbe mindből jutott egy kevés, az eredmény pedig egy olyan körökre osztott játék, ahol az utolsó liter benzin is értékes akciópontokba kerül.

Talán egy játék sem csigázott fel annyira az elmúlt hónapok indie-felhozatalából, mint az Overland. A Finji csapata egy olyan körökre osztott játékkal rukkolt elő, ahol a túlélősdi minden velejáróját akciópontokból kell kigazdálkodnunk, ennek megfelelően pedig közel sem kifizetődő, ha úton-útfélen leállunk harcolni. Egy rossz mozdulat a játékod végét jelentheti, és furcsa módon épp ez a baj vele: az Overland cuki megjelenése mögött vasszigorú játékszabályok lapulnak, ami elég hamar frusztrálóvá válik.

Kétségtelen, hogy a srácok elmélyültek az alapötletben, ha a The Last of Us körökre osztott játék lenne, én biztosan így képzelném el. A történet felütése szerint a Földet a Csillagközi invázióéhoz hasonló rovarszerű lények támadták be, mi pedig a kevés túlélő egyikeként arra hajtunk, hogy eljussunk az Egyesült Államok keleti partjáról a nyugatiig. Gyalog bizony nem sokáig jutnánk, így hamar lecsapunk egy elhagyatott autóra, a cél pedig az, hogy az erőforrásaink okos menedzselésével és gyűjtögetésével minél tovább kihúzzuk vele.

Az utunk során számos alkalommal leszünk kénytelenek megállni: ha épp nem benzint keresünk a kiürült tankba, alkatrészeket gyűjthetünk, hogy helyrepofozzuk az időközben óhatatlanul is sérülő járgányunkat, vagy épp megpróbálhatunk összeállni más túlélőkkel, hogy együttműködve vészeljük át a világvégét. Ezek az állomások nem nagyok, a pályák kényelmesen elférnek egyetlen képernyőn is, azonban nem lesz sok időnk arra, hogy gyönyörködjünk a stílusos diorámás megjelenítésben, hiszen az űrlények maguk is mozognak, ráadásul körről körre többen lesznek.

Az űrlényekből többfajta van, valamelyik kevesebbet lép, de nehezebb megölni, valamelyik pedig épp ellenkezőleg, többet mozog, de egy egyszerűbb faággal agyonüthetjük. A fenti időkorlát azonban azt jelenti, hogy a rondaságok rövid úton a fejünkre nőnek, így egyrészt nem igazán lesz időnk arra, hogy mindenkit lenyomjunk, másrészt az erőforrások utáni kutakodást is minél fürgébbre kell venni, ha nem akarunk megsérülni, vagy nem szeretnénk, hogy az autónkban kárt tegyenek, esetleg végérvényesen tönkre is tegyék azt.

Az Overlandben majdnem minden mozdulat akciópontba kerül, így minden egyes körben alaposan meg kell fontolnunk, hogy mit szeretnénk tenni. Ha nincs nálunk kés, lényegében felesleges leállni faággal csapkodni, mert két ütéssel ki is fújt a körünk, és előbb-utóbb úgyis körbevesznek, ami instant halált jelent. Nem, inkább érdemes kisakkozni, hogy a lehető legkedvezőbb úton eljussunk a lootot rejtő autóroncsokig vagy kukákig, majd minél hamarabb visszajussunk az autóig, hogy elhúzhassunk a következő szintre. Az Overlandben minden egyes felesleges mozdulat olyan kockázat, ami a játék végével járhat, kiváltképp az éjszakai pályákon, ahol a “sakktábla” szomszédos mezőit látjuk mindössze.

Az Overland ugyanis mindennek a tetejébe roguelike-alapokra épít, vagyis minden egyes pályát véletlenszerűen generál le a játék, és ha az összes karakterünk padlót fog, kezdhetünk mindent elölről - mármint majdnem, a nagyobb fejezetek elejét szerencsére használhatjuk checkpointként. Ebből már sejthetitek, hogy a narratíva nincs túltolva a játékban, a fejlesztők viszont néhány okos húzással elérték, hogy minden egyes menetet egy egyedi kis történetként éljünk meg. Így bár a főszereplő karakterek mindig mások, a gép generál nekik egy másfél mondatos háttértörténetet, ami segít minket a kötődésben, két pálya között pedig egy tábortűz mellett vesézik ki, hogy mi is történt velük.

Jól hangzik, igaz? Nekem nagyon tetszett, sajnos azonban mindezek ellenére néhány óra játék után a fenébe kívántam az Overlandet, méghozzá három okból. Az első épp a roguelike-alapoknak köszönhető, egész egyszerűen túl sok a véletlen a játékban, ami nagyon kiszolgáltatottá teszi a játékost. Ha a gép “jót dob”, lazán át lehet robogni a pályákon, egy rossz kombináció esetén viszont masszív szívatássá válik a játék, és akár le is nullázhatja az addigi eredményeinket. Persze be lehet állítani könnyítésként, hogy Game Over helyett újra nekifussunk egy pályának, de az is megöli az élményt, egész egyszerűen nem azt érezzük, hogy megoldottunk egy jó fejtörőt, hanem azt, hogy a vakszerencse és a kitartó próbálkozásunk meghozta a gyümölcsét.

A másik dolog, amin sokat bosszankodtam, hogy a készítők úgy érezték, ezek mellett belefér egy kis trial & error is, amit esetünkben kissé nehezen tudok értelmezni. Az Overland semmit nem árul el, mindent úgy kell kipróbálnod benne, amivel önmagában még nem is lenne baj, de itt a rossz kísérleteket ugye kőkeményen büntetik. Könnyű kitalálni, hogy hová vezet mindez: mivel az ember nem szívesen kezd el kísérletezésbe egy hosszabb session közepén - hiszen az addigi eredményei forognak kockán -, inkább választja kényelmes, biztonságos utat, amit már ismer. A felfedezés szempontjából egész egyszerűen kontraproduktív ez a szigorúság.

Végül a felhasználói kezelőfelületre is ráfért volna egy kis csiszolás. Amellett, hogy a karakterek inventoryja kissé átláthatatlan, kontrollerrel még az irányítás is nehézkes, velem legalábbis többször előfordult, hogy ide-oda kellett sakkoznom az analóg karral, mire végre elértem azt a gombot, amit meg szerettem volna nyomni. Habár a körökre osztott játékmenet szerencsére nem siettet, az már igen zavaró volt, hogy az inventoryban turkálás közben még több játékóra után is sikerült félrenyomnom, és akaratom ellenére ellőnöm egy akciópontot valami olyan cselekvésre, amit nem állt szándékomban végrehajtani. Hát köszi!

Így hiába az ötletes koncepció és a tetszetős látvány, az Overland inkább frusztráló élmény hosszabb távon. A játék sokszor túl szigorú, ez pedig azt eredményezi, hogy a végigjátszásban bízó játékos inkább nem vállalja a kockázattal járó felfedezést, kerüli a kísérletezést, a menetek elején pedig addig resetelgeti a játékot, míg ki nem esik neki valami ütős kiindulóhelyzet, amivel már el mer rajtolni. Kétlem, hogy a fejlesztőknek ez volt az eredeti elképzelése.

Az Overland PC-re, PS4-re, Xbox One-ra és Nintendo Switchre jelent meg, emellett elérhető az Apple Arcade kínálatában is. Mi Switchen teszteltük.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...