Pokémon Sword & Shield teszt

Befutott az első olyan fősodorbeli Pokémon-játék, amit már kifejezetten azzal a céllal készítettek el, hogy a nappaliban, egy tévé előtt is jó legyen vele játszani. Annak rendje és módja szerint le is tarolta a piacot.

Pedig a Pokémon Sword & Shield pályafutása nem indult egyszerűen. A rajongók egy része a játék bojkottjára szólított fel, miután kiderült, hogy abban nem kap helyet a teljes pokémonfelhozatal, ráadásul a karaktermodellekkel és azok animációival sincsen minden rendben. Nem mondanám, hogy nem jogosak a kritikák, azonban az is egyértelmű, hogy mindez láthatóan nem érdekelte a többséget: az új Pokémonból már az első héten 6 millió példány fogyott, és ezzel megszerezte a legjobban nyitó Switch-játék címét. Ennek pedig abszolút örülök, mert a Pokémon Sword & Shield minden hibája ellenére jól sikerült.

Tény, a Pokémon Sword & Shield minden porcikájában tipikus Pokémon-játék, és hiányoznak belőle a valódi, bátor újítások. Mindez annak tükrében érdekes, hogy bár a Nintendo eredeti tervei még úgy szóltak, hogy a 3DS-re megjelent Sun & Moon bővített változatával venné be a Switchet a Pokémon-sorozat, ezt a projektet végül elvetették, hogy a nulláról vághassanak bele a munkálatokba, és megszülethessen a kifejezetten a hibrid konzolra szánt Sword & Shield. Ehhez képest a látvány és a kezelőfelület egy az egyben az elődöket idézi (vállalható felbontás mellett persze), miközben a játékmenet terén sokkal kevésbé volt kísérletezős kedvében a Game Freak, mint a 3DS-es játék tervezésekor. Valahol tehát érthető a bojkottot támogató rajongók felháborodása, de kár lenne tagadni, hogy mindezek ellenére is szórakoztató az új rész.

Az első számú újdonságot most is a körítésváltás jelenti, a helyszínünk ugyanis a Nagy-Britanniát idéző Galar régió lesz. A dizájnerekre ezúttal sem lehet egy rossz szavunk sem, hatalmas, itt-ott steampunk beütésű városokban és zöldellő vidékeken fogunk kalandozni, ahol az eső épp úgy ered el olykor, ahogy azt várnánk, a pokémonok pedig ezúttal is mutálódtak, így nemcsak új generációs szörnyekkel találkozhatunk majd, hanem a régiek egy része is egészen másképp fest, mint korábban. Habár a Pokémon most sem ad a játékos kezébe egy összefüggő nyílt világot, újdonság, hogy a vadon egyes részein a klasszikus lineáris, minimálisan labirintusra emlékeztető pályaszakaszokat méretesebb és szabadon bejárható területek váltották.

Ennél pedig kevés izgalmasabb dolgot tud elképzelni egy Pokémon-rajongó! A játékosok egy jelentős része még a kampányt követően is azon szorgoskodik, hogy összegyűjtse az összes pokémont, a kalandozás pedig jóval izgalmasabb így, hogy amerre látunk, az állatoktól hemzsegő bozótosokat látunk. A fejlesztők jó érzékkel a kamerát is a karakterünk mögé teszik ilyenkor, tehát sokkal többet mutat magából a terep, mint egyébként, amit pedig megmutat, azt természetesen közelebbről is megnézhetjük - a világ minden szeglete tartogat valami meglepetést. A nagyobb távolságokat akár bringával is leküzdhetjük, és ilyenkor értékelődik fel a táborozás lehetősége is: amikor huzamosabb ideig kint vagyunk a szabadban, és nincs kedvünk elmászni a legközelebb Pokémon Centerig, tábort üthetünk, majd egy kis curryfőzéssel és játékkal feltölthetjük és fejleszthetjük is a pokémonjainkat.

A történet a már szokásos panelekből építkezik, talán kicsit már kínos is, hogy mennyire. Mi Galar egyik feltörekvő tehetségét alakítjuk, aki eltökélte, hogy a környék legnagyobb pokémonmesterévé szeretne válni, az odáig vezető út azonban hosszú, először le kell gyűrnünk a különféle pokémontípusokra specializálódott termek vezetőit, majd végül magát a bajnokot is. Ahogy az lenni szokott, a játékból nem hiányozhat a kalandunkat végigkísérő, velünk egy cipőben járó és így állandóan rivalizáló jóbarát (aki történetesen a bajnok öccse), a jóságos professzor, aki útnak indít bennünket, a jóságos professzor közeli hozzátartozója, aki megkapargatja picit a lore-t, és persze a valódi ellenlábasok, akik kitartóan cukkolnak minket annak ellenére, hogy minden egyes alkalommal földbe döngöljük őket.

Harcolni márpedig sokat fogunk, a játékmenet ebből a szempontból nem igazán változott. A történet elején egy pokémonnal és néhány pokélabdával indítanak útnak minket, innentől pedig rajtunk áll minden: a vadonban ránk támadó pokémonokat lenyomva vagy elfogva fejleszthetjük a már meglévő szörnyeinket, a rivális mesterekkel megküzdve pedig még pénzhez is hozzájuthatunk, amiből mindenféle potiont és egyéb kiegészítőt vásárolhatunk a boltokban - és ezt tessék komolyan venni, elvégre hősünk ruházatát is cserélgethetjük, ha úgy tetszik. A tapasztaltabb Pokémon-játékosok a sztori összefoglalójából már kitalálhatták, hogy a fejlesztők visszatértek a gym leaderekhez, vagyis a Sun & Moon totem pokémonjai elbúcsúztak, és az úgynevezett Z-mozdulatok mechanikáját is kivezették.

Valami hasonlóra azért számíthatunk. A harcrendszer alapvetően a régi, a körökre osztott csaták még mindig egy túlbonyolított kő-papír-ollóra emlékeztetnek, ahol a különböző típusú pokémonoknak megvannak az erősségei és a gyengeségei, illetve a különböző képességei. Az újdonságot az úgynevezett Dynamax-jelenség jelenti: Galarban bizonyos körülmények között a pokémonok képesek óriásira nőni, ilyenkor pedig megnövekedett életerővel és erősebb támadásokkal tudnak harcolni.

Nem olyan nagy csavar ez, azonban kétségtelen, hogy ad egy plusz réteget a harcoknak. Amikor a mesterek (és így a mi karakterünk) pokémonja dynamaxol, akkor mindössze három körig tud ebben a formában küzdeni, így mindig megfontolandó, hogy mikor játsszuk ki ezt a kártyát. A vadon élő dynamaxolt pokémonok esetében már más a helyzet, ezek ugyanis egészen a csata végéig hatalmasak maradnak, nem véletlen, hogy ellenük négyfős raidekben szállhatunk szembe, ahol a csapattársakat a mesterséges intelligencia is szállíthatja, de akár a barátaink is beugorhatnak mellénk. A Pokémonon tehát alaposan eluralkodott a kaijumánia az új részre, erre bizonyíték, hogy létezik a játékban Gigantamaxing is: ilyenkor a derék szörnyek még nagyobbra nőnek és alakot is váltanak.

Nem annyira reklámozott funkció, de mindenképpen említésre méltó újítás, hogy most már akár munkát is adhatunk a parkolópályán heverő pokémonjainknak. Egyszerre legfeljebb hat pokémon lehet nálunk, azt pedig egy ideje már megoldották a készítők, hogy ez a hat pokémon párhuzamosan fejlődhessen: lényegében arról van szó, hogy azok a szörnyek is kapnak tapasztalati pontot, akik épp nem vettek részt a harcban. Egy jó Pokémon-játékosnak ennél azonban jóval több pokémonja van, ezek pedig eddig jobb híján egy dobozban hevertek, nem csináltak semmit.

A Sword & Shield újításával viszont most már munkát is adhatunk nekik, különböző küldetéseket vállalhatunk el velük, amiket ők egy nap távolléttel megpróbálnak teljesíteni is. Így lényegében csak az “adminisztráció” lesz a mi feladatunk, a háttérben a pokémonok fejlesztik magukat, és az átalakulásuk is közel automatikusan történik. A Pokédex kimaxolására törekvő rajongók ennek bizonyára örülnek, hiszen így anélkül pipálhatják ki az újabb pokémonokat a listájukban, hogy azok feleslegesen foglalnák a helyet a harcra érdemes hatos között.

Összegezve a fentieket, valóban van mit felróni a Pokémon Sworld & Shieldnek. El tudtam volna viselni néhány bátrabb változtatást a játékmeneten, főleg annak tükrében, hogy minden szempontból generációváltó epizódja ez a sorozat fővonalának. Ezzel szemben az új Pokémon nem olyan látványos előrelépés, ha megvolt a Sun & Moon, akár csalódásnak is tűnhet a játék, főleg, hogy továbbra sem sikerült különösebben érdekes történetet összedobni hozzá, a párbeszédek és a hangok pedig egyenesen borzalmasak tudnak lenni.

A Pokémon Sword & Shield viszont egyáltalán nem rossz játék, sőt egyértelműen a Switch legjobbjai között a helye. Mutogathatunk a karaktermodellek poligonszámára, de az összkép így is pazarul fest, a játékmenet pedig még mindig annyira addiktív, hogy gond nélkül beleszalad 40 óra az év végi pangásban, ha nem figyelsz oda. A csaták izgalmasak, rengeteg a gyűjtögetnivaló, azt az érzést pedig még mindig nem tudja utánozni semmi, amikor a kedvenc pokémonod sok-sok munka után továbbfejlődik és átalakul.

 A Pokémon Sword & Shield kizárólag Nintendo Switchre jelent meg.

8.0

Pokémon Sword & Shield teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • A körítés ezúttal is telitalálat
  • Remekül néz ki
  • Még mindig végtelenül addiktív a játékmenet
  • Végre munkát is adhatunk a talonban lévő pokémonjainknak
  • A Pokémont is utolérte a kaijumánia, és jól áll neki

Negatívumok:

  • Ennél merészebb változtatásokat is el tudtam volna viselni
  • A történet még mindig ugyanarra a sablonra épül
  • Az audiorész csipogása és néhány párbeszéd kifejezetten irritáló tud lenni
2 komment - szólj hozzá!