MechWarrior 5: Mercenaries teszt

Hosszú idő óta ismét egy csatamech pilótafülkéjébe huppanhatunk, hogy kipróbáljuk magunkat zsoldosként a véres negyedik évezredben. A BattleTech világát és a mechvezetést eltalálták – a MechWarrior 5 többi rész sajnos messze az elvárttól.

2018-ban a BattleTech-univerzum már egyszer visszatért a Harebrained Schemes jóvoltából, méghozzá körökre osztott stratégiaként, ahol a többtonnás mecheket madártávlatból vezettük győzelemre. A kegyetlen, táblás játékként induló sci-fi világ persze az elmúlt évtizedekben is erősen képviselte magát változatos videojátékos platformokon, sőt, dedikált játéktermekben még szimulációs kapszulákban, azaz gyakorlatilag mechpilótafülkékben is kipróbálhatta magát a nagyérdemű. 2019 decemberében viszont egy vérbeli akciójátékot kaptunk a Piranha Gamestől: a MechWarrior-széria ötödik számozott epizódja ez, mely a csapat által üzemeltetett MechWarrior Online-nal szemben kifejezetten az egyjátékos módra, illetve a co-op küldetésekre koncentrál!

Azoknak, akik ismerik a BattleTech történelmét, és óvodában is valamelyik nagy ház címere volt a jelük, nos, nekik talán elég annyit mondanom, hogy a Mercenaries 3015-ben játszódik, a Harmadik Örökösödési Háború vége környékén. A többiek pedig legyenek nyugodtak: a következő évezredben is bőséggel akad vérontás az addigra viaskodó nemesi házakba tömörült emberiség mindennapjaiban, csupán a világűr meghódítása után kicsit más fegyvernemek dominálnak – gigantikus két (vagy több) lábon járó gépek, és ezt a tonnányi fémet mozgató pilótazsenik és zsoldosok jelenthetik egy-egy csatában a győzelmet. Mi szintén egy jó képességű pilótát, Masont és zsoldoscsapatát irányítjuk a játék során, de az ígéretes felütés ellenére a történet klasszikus bosszúsztori, és nem akkora eresztés, mint lehetne egy 30 éve bővülő univerzumhoz képest.

A hangárunk eleinte szegényes, és csak pár opciónk akad, hogy ténylegesen mit is szeretnénk irányítani, de ahogyan haladunk előre, egyre több zsákmány és mech üti a markunkat. Ezeknek nem csak az ülésébe huppanhatunk bele, hanem a teljes fegyverrendszerüket testre szabhatjuk – ez részben egy játszadozás a páncélzat/tűzerő skálával is. Később felbérelhetünk három MI irányította pilótát (az ő helyükre tudnak csatlakozni a co-op pajtásaink is), tovább növelve a tűzerőnket. A küldetések felvételekor és a megoldásuk közben ezerrel figyelnünk kell hírnevünkre, illetve hogy melyik külső féllel milyen kapcsolatot ápolunk, hiszen itt valaki orra alá folyamatosan borsot törünk majd.

Ez a rendszer (ahogyan egyébként számos felhasználói felületi ikon, matrica, grafikai elem) ismerős lehet a már említett BattleTechből, és ugyancsak hasonló módon kell alkudoznunk a megbízóinkkal, hogy mennyi zsákmányt, kreditet akarunk elhozni a csatatérről. A kompániát természetesen menedzselni kell, társaink bérét ki kell fizetni, ez szintén olyasmi, amit frissen láttunk a körökre osztott tesóban - éljen a kohézió és a konzisztencia!

Ahhoz, hogy tudjunk haladni, tengernyi zsoldosmunkát kell elvégezzünk, folyamatosan újabb mecheket szerezve, javítva, új fegyverrendszereket vásárolva, netalán elhullott társainkat pótolva. Igazából ez a játék körforgása, amivel nem lenne probléma, ha a küldetések nem lennének repetitívek, ráadásul a sztorit előretologató különleges missziók sem igazán térnek el radikálisan a szokványos feladatoktól, amelyeket elvállalhatunk. Ugyan a célok különbözőek (a kijelölt mech elpusztítása, bázisvédelem-támadás és hasonlók várnak ránk) gyakorlatilag azért mégiscsak egy bolygófelszínen lövünk más mechekre, tornyokra, idegesítő helikopterekre vagy amúgy törékeny, de pusztító tankokra.

És hogy milyen vezetni egy ilyen gépszörnyet? Ugyan én eddig csak tankot (bocsánat, harckocsit) vezettem, mechet nem, de ez egy olyan rész volt, amivel többnyire elégedett vagyok, még ha akad is egy-két furcsaság a rendszerben. Furcsa módon alapvetően egérre és billentyűzetre tervezték a játékot, nem is kompatibilis minden joystickkal, és kontrollerről is hiányoztak opciók, amikor próbálkoztam vele. A gép törzse és a lábak külön mozgathatóak, megfelelő gombokkal tudunk a lábak által mutatott irányba fordulni a törzzsel, vagy a lábakat arrafelé irányítani, amerre nézünk.

A nézelődést megtehetjük külső vagy belső nézetben is, ez utóbbi kifejezetten pofás és feelinges. Az előrenyomulás során így sokfelé kell figyelnünk, folyamatosan hangolunk a sebességen, a lábak vagy a törzs állasán, továbbá ügyelnünk kell a fegyverek által kibocsátott hőre, hogy ne álljanak le a rendszereink. A mechek vezetése és aprólékos kapcsolgatása ezáltal gépkezelésre emlékeztetnek, és nem egy tipikus shooterben irányított emberi vagy valami hasonló, hús-vér főhősre, ez kifejezetten jól sikerült, de azért sok helyen indokolatlanul döcögős a kezelés.

A helyszínekkel és grafikával sem vagyok maradéktalanul elégedett. Alapvetően hétféle bolygótípussal és tájjal találkozunk; ez eddig teljesen rendben van, viszont ezeken belül hamar ismerősök lesznek az ugyanolyan dombok, hegyek, árkok, amelyek valahogy mégiscsak  beszűkítik a nyílt világot. A gépem alapvetően legalább high-ultra között, stabil framerate-tel szokott elbánni mindennel, ez itt nem sikerült, ráadásul valahogy alapból is kifejezetten alacsony felbontásúnak tűnt minden textúra, a fps-számon pedig az sem segített, hogy lejjebb vettem a beállításokat. Ha már elavult feelingje van, legalább futhatott volna jól – bár valószínűleg itt számíthatunk némi optimalizációra.

Összességében a MechWarrior 5: Mercenaries egy korrekt kis játék, elhozza a jelenbe a battleteches lövöldét, de az árát nem éri meg, mivel a témáján és a mechvezetésen kívül semmilyen területen nem alkot kiemelkedőt. Ennél sokkal többre számítottam, úgyhogy a 2019-es csalódások listáján mindenképp biztos helye van: valamilyen brutális leárazás során nyugodtan tudom ajánlani rajongóknak, el lehet vele mókázni, meg hangulatos persze, de azért nem az igazi.

A MechWarrior 5: Mercenaries kizárólag PC-re jelent meg.

7.0

MechWarrior 5: Mercenaries teszt értékelés 7.0

Pozitívumok:

  • Menő, 80-as évekre hajazó gitár dominálta soundtrack
  • Az irányítás miatt olyan, mintha tényleg mecheket irányítanánk, és nem egy random TPS-szereplőt
  • A BattleTech-franchise bizonyos aspektusai azonos megjelennek itt is, tényleg egy univerzummá téve a játékokat

Negatívumok:

  • Döcögős engine, elavult külsőségek
  • Túlontúl ismétlődő játékmenet, semmi újat nem képes mutatni
  • Faék egyszerűségű sztori
8 komment - szólj hozzá!