Legends of Runeterra bétateszt

A Riot Games elindította a Legends of Runeterra nyílt bétatesztjét, így mi is felkerekedtünk, hogy kiderítsük: értenek-e a League of Legends alkotói a digitális kártyajátékokhoz?

A Riot Games az elmúlt bő tíz évet szinte kizárólag a League of Legends, foltozgatásával töltötte, a következő évtizedre azonban új haditervekkel készültek: több fronton is megpróbálkoznak a gamervilág meghódításával. A mobájuk továbbra is megállíthatatlanul zakatol, a hősei köré épített univerzum pedig akkorára nőtt, hogy az könnyen elbír a hátán néhány mellékhajtást is. Az első igazi, teljesen önálló videojátékos spinoff a Legends of Runeterra lett, ami igyekszik a Hearthstone, a Magic és a Gwent babérjaira törni. A bétafázisban lévő kártyajátékot már bárki szabadon letöltheti, így hát mi is megragadtuk az alkalmat, és tettünk vele egy próbát.

A gyűjtögetős kártyajátékok sokáig úri mulatságnak számítottak – tisztában van ezzel mindenki, aki akár csak egy kicsit is jártas a Magic: The Gathering boosterbizniszében. A videojátékok elérhető alternatívát kínáltak erre is. A Hearthstone óta hozzáférhetünk a legtöbb CCG-hez egy peták kifizetése nélkül is, a zsebünk mélyére pedig csak akkor kell lenyúlnunk igazán, ha be kívánjuk gyűjteni a teljes kollekciót, vagy legalábbis össze szeretnénk állítani álmaink pakliját. A Legends of Runeterra sem különbözik ebből a szempontból: könnyen hozzáférhető, free-to-play üzleti modellel csalogatja az érdeklődőket.

A játék elindítását követően egy sor igen hasznos oktatómeccs vár ránk, ezt követően pedig meg is kapjuk az első néhány kezdőpaklinkat. Az újabb kártyák beszerzéséhez nincs más dolgunk, mint teljesíteni a napi küldetéseket és az előre lefektetett fejlődési útvonal mérföldköveit. Egy abszolút barátságos megközelítés ez; ugyan valódi pénzzel vásárolt extra kártyacsomagokkal meggyorsíthatjuk a gyűjtögetés menetét, de az üzleti modell elsősorban a vizuális kiegészítőkre, vagyis a játéktér különféle megvásárolható alternatív kinézeteire, a kártyáink mellett csücsülő kabalaállatkára és az ehhez hasonló apróságokra támaszkodik. Ha egy valamit a Riot megtanult a League of Legends kapcsán, az az, hogy vagány skinekkel milliókat lehet kaszálni.

Emiatt tehát nem fogunk csődbe menni – na de milyen maga a játék? Annak ellenére, hogy még a hivatalos megjelenés előtt járunk, meglepően csiszolt és kellően összetett. A Riot nem találta fel újra a kereket, a legtöbb játékelem ismerős lesz a Magic és a Hearthstone veteránjainak, akad azonban néhány érdekes újdonság, ami a Legends of Runeterrát könnyedén kiemeli a tömegből. A meccsek egymást váltó támadó, illetve védekező körökből állnak, a játék sebessége pedig valahol félúton helyezkedik el a két nagy vetélytárs tempója között. A támadó játékos minden kör elején kijátszhatja az egységeit ábrázoló kártyákat, amelyekre egyenként válaszolhat a védekező játékos a saját lapjaival. Ilyenkor játszhatjuk ki az úgynevezett lassú varázslatokat is.

Ezt követi a harc: a támadók csatarendbe állnak, a védekező játékos pedig eldöntheti, hogy melyik egység melyik támadót blokkolja majd, valamint elsütheti a saját gyors, reaktív varázslatait. Ezután a kártyák egymásnak ütköznek, a támadó és védelmi erejük alapján kiütik egymást. A túlélő egységek a kör végén sérülten visszatérnek a készenléti pozícióba, a ki nem védett sebzés pedig egyenesen a védekező játékos nexusát éri – az győzedelmeskedik, aki hamarabb leüti az ellenfele bázisát. Az egységek megidézéséhez és a varázslatok kijátszásához adott mennyiségű manára lesz szükségünk (ez az erőforrás körönként visszatöltődik és gyarapodik), az el nem költött manából azonban hármat tovább vihetünk a következő körre – ez ilyenkor úgynevezett spell manává alakul, amely kizárólag a varázslatok fedezésére költhető. Ha tehát spórolunk az erőforrásainkkal a következő körig, akkor akár olyan erős varázskártyákat is kijátszhatunk, amelyekre egyéb esetben nem lehetne elég energiánk – érdekes, sokszor kiszámíthatatlan dinamikát ad ez a harcoknak.

Ami viszont teljesen a feje tetejére állítja a játékot, az a hősök rendszere. A hagyományos lapok oroszlánrésze ugyanis számunkra névtelen harcosokat ábrázol: lovagokat Demaciából vagy feltalálókat Piltover városából, akadnak azonban olyan hősök, akik egyből ismerősek lesznek a League of Legends bajnokai közül. Habár szinte minden lap rendelkezik valamiféle különleges módosító kulcsszóval, a hőskártyák azok, akik igazán különleges, sokszor teljes meccseket megfordító képességekkel rendelkeznek, így érdemes köréjük építeni a paklink stratégiáját.

Vegyük példának Braumot, Freljord bajszos védelmezőjét, aki támadóerő nélkül és mindössze öt életponttal kerül a táblára. Ez nem hangzik túl félelmetesnek, a speciális adottságának köszönhetően azonban Braum minden kör után visszanyeri az elveszített életpontjait, ezzel tehát tökéletes egység a hosszútávú tankolásra – pláne, ha néhány támogató lappal még több életet és esetleg néhány támadópontot sózunk rá. Ez pedig nem minden, a hőskártyák ugyanis minden meccs során fejlődni tudnak, ha teljesítjük a hozzájuk rendelt miniküldetéseket – ez Braum esetében tíz pontnak megfelelő sebzés túlélését jelenti. Hősünk ilyenkor extra attribútumokat és egy újabb különleges képességet nyer – általában olyan effektek ezek, amelyek pillanatok alatt eldöntik a meccs végső kimenetelét.

A játék hősei, csakúgy, mint a hagyományos lapok zöme, egy-egy régióhoz kötődik Runeterra világán belül, a közös régióhoz tartozó lapok pedig gyakran egymás erősségeire játszanak. Egy Freljord-Demacia pakli nagyban különbözik majd egy Shadow Isles-Ioniától – míg az előbbi valószínűleg egy robusztus hősökre építő kontrollpakli lesz, az utóbbi sok apró egységre és váratlan kombókra fókuszál majd. Mindenki megtalálhatja tehát a saját stílusához illő kombinációt, egy kis kreativitással pedig olyan eszement ötleteket agyalhatunk ki, amelyek felett még a Riot balanszolással foglalkozó szakemberei is csak tátott szájjal kamilláznak majd.

De ha nem szeretnénk egyből a farkasok elé vetni a poróinkat a hagyományos vagy rangsorolt online meccseken, akkor szembeszállhatunk a gépi ellenfelekkel, vagy megpróbálkozhatunk az Expeditions speciális játékmódjával, ami vegyíti a hagyományos meccsek és a deckbuilderek legjobb elemeit. A Hearthstone arénájához hasonlító mód célja, hogy a véletlenszerűen felajánlott kártyákból egy olyan összeállítást rögtönözzünk, amellyel több meccsen át ringben maradjunk a hasonlóan teljesítő ellenfeleinkkel szemben. Győzelmeink után újabb lapokkal és hősökkel bővül a paklink, a menet azonban véget ér, ha zsinórban kétszer elvernek minket. Messze ezzel a játékmóddal szórakoztam a legjobban, érdemes azonban megemlíteni, hogy az expedíciókra kizárólag előre megvásárolt vagy küldetések során feloldott meghívókkal mehetünk. Remélem, hogy a jövőben a fejlesztők engedékenyebbek lesznek a belépő kapcsán, hiszen ez lehet majd a játék egyik legnagyobb ütőkártyája, amivel hosszú távon is fenntarthatja a játékosok érdeklődését.

Néhány balanszkör, pár tucat új lap és a Legends of Runeterra némileg megkésve ugyan, de könnyen felnőhet a konkurens CCG-k mellé – minden adottsága megvan hozzá. A League of Legends játékosai számára ismerős fantasy univerzum a gyönyörűen megrajzolt lapjaival és látványos animációival magával ragadja az ember szemét, a gyorsan tanulható, könnyen átlátható, de meglepő komplexitást tartogató szabályrendszer pedig garantálja, hogy több óra után se unjunk bele a kártyadobálásba. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy ez bizony egy korai változat: sok iteráció vár még rá az 1.0-s változatig is, ha pedig a továbbra is elképesztően sikeres Hearthstone példáját vesszük alapul, akkor valószínű, hogy a megjelenés utáni kártyacsomagok csak még őrültebbé teszik majd a játékot. Ha a Riot így indítja az új évtizedet, akkor alig várom, hogy láthassam, mivel rukkolnak elő legközelebb!

A Legends of Runeterra bétája PC-n jelent meg, így mi is ezt a verziót teszteltük, de a játék később megjelenik androidos és iOS-es készülékeken is.

1 komment - szólj hozzá!