Comanche próbakör

Kizárólag multiplayer-orientált, árkád helikopterszimulátornak indult, aztán a népharag miatt csak került bele egyjátékos mód is. Kár, hogy így a játék mindkét porciója értékelhetetlen egyelőre.

Az elmúlt egy-két évben a THQ Nordic hihetetlen agresszív felvásárlással jelezte, komoly tényező szeretne lenni a játékiparban. Olyan nagy neveket tudhatnak a portfóliójukban, mint a Gothic-sorozat, de korábban megszerezték a Carmageddon-, a TimeSplitters-, a Second Sight-, a Kingdoms of Amalur: Reckoning- és az Alone in the Dark-jogokat is, illetve a Destroy All Humans! és a Darksiders is náluk lelt új otthonra. Az egykoron még Nordic Games néven futó kiadó gyakorlatilag minden elérhető, egykor jól csengő sorozatra rátette a mancsát. Ez alól a Comanche sem képez kivételt. A sorozat első felvonása 1992-ben hagyta el először a leszállópályát, hogy aztán 2001-ben hosszabb kényszerpihenőre vonuljon a negyedik számozott epizóddal. Hiába bizonyult már korábban is rétegjátéknak a zsáner, a THQ Nordic mégis úgy látta jónak, ha leporolja, és a kor igényeit kiszolgálva lehel bele új életet.

A tavalyi Gamescomon tett bejelentés szerint kizárólag multiplayer-orientált cím lett volna az új rész, amiben parázs helikopter a helikopter elleni összecsapásokra lehetett számítani. A rajongók végül nem voltak elájulva az ötlettől, ezért a stúdió úgy döntött, egyjátékos kampányt is pakol a játékba. A nemrég megjelent Early Access-változat keretein belül mindkét mód kipróbálható, a végeredmény azonban mindkét esetben szörnyen kiábrándító. Egyrészt azért, mert a multiplayer móddal gyakorlatilag senki sem játszik, így akár félórát is várni kell, mire sikerül összehozni egy mérkőzést. Pedig kapunk két különböző játékmódot is: a Blackbox lényegében a Kill Confirmed helyi változata, a feladatunk, hogy a lelőtt gépek feketedobozait a drónjaink segítségével felszedjük, közben pedig megakadályozzuk, hogy az ellenfél is megtegye ugyanezt. A kört az nyeri, aki előbb eléri a 20 pontos limitet. A másik mód az úgynevezett Infiltration. Ez egy három körből álló mérkőzéssorozat, ahol drónjaink segítségével vagy be kell védenünk egy objektumot, vagy be kell oda hatolnunk, és el kell foglalnunk azt.

A kampány még ennyi izgalmat sem tud felmutatni. A több fejezetből álló első küldetés nagyjából másfél óra alatt teljesíthető. A gond nem is a hossza, mert az teljesen rendben van, a tartalom viszont nélkülöz mindenféle kreativitást. Minden egyes feladatunk arról szól, hogy repülj el A-ból B-be, ott lődd le a rád támadó ellenséges helikoptereket, védelmi rendszereket és a folyón cirkáló hadihajókat, majd a drónoddal hatolj be az ott lévő objektumba, és hackeld meg a rendszert. Rémesen unalmas, kínosan ötlettelen és minden egyes pillanatán érezni, hogy ezt csak azért tették bele a játékba, hogy azok is boldogok legyenek, akiknek nem tetszett az új Comanche multiplayer-koncepciója.

Azt hinnétek, ezen már nemigen lehet rontani, de aztán szembesülsz a játék nagyjából két generációval ezelőtti látványvilágot idéző küllemével, amelyen az sem segít, ha a fapados beállítási lehetőségek között Epicre állítod a minőséget - ennél több potméterre ne is számítsatok, szóval ki tudja, mit jelent az Epic. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy Early Access-státuszú játék, de a helyzet az, hogy ilyen minőségért pénzt kérni óriási nagy pofátlanság. A Comanche jelenlegi állapotában ugyanis erősen alfaváltozat, a vásárlók ilyen mértékű lehúzása pedig etikátlan és felháborító.

És a helyzetet sajnos az irányítás sem menti meg. Háromféle lehetőség közül választhatunk. Naivan a nem teljesen árkádos megoldást próbáltam ki először, de a tutorial alatt gyorsan kiderült, hogy nem csak, hogy nem áll kézre az egész, de nem is igazán immerzív az élmény. Aztán váltottam az árkádosabb vonalra, ahol már nem okozott gondot a helikoptert terelgetni, de a harcoknál így is kész rémálom volt a gép irányítása. A beépített célzásrásegítő nélkül kínszenvedés a kisebb célpontokat stabilan eltalálni, a géppel lebegni szinte lehetetlen, mozgékonysága pedig felér egy víziló kecses mozdulataival. Teljesen mindegy, hogy kontrollerrel vagy a billentyűzet és egér párosával próbálkozol, a helyzetet egyik sem tudja megmenteni. Így a végére már az sem igazán érdekelt, hogy amúgy vannak feloldható, más képességekkel és fegyverzettel felszerelt helikopterek és drónok, valamint természetesen csúnyábbnál csúnyább külsők. Gondolom, erre majd valamilyen fizetős modellt fognak felhúzni, feltéve, hogy lesz egyáltalán játékos, aki leül a játék elé játszani.

Merthogy a Comanche jelenlegi formájában inkább egy belsős prezentációkon mutogatásra alkalmas demónak tűnik, nem pedig egy olyan terméknek, amivel Early Accessre kellett volna menni. A THQ Nordic mindig is a tisztes középszer mezsgyéjén mozgott, de most nagyon, de nagyon alulmúlták még magukat is.

A Comanche korai hozzáférésű változatát PC-n próbáltuk ki.

3 komment - szólj hozzá!