A Passtech Games ezúttal sem hazudtolja meg magát. A csapat legújabb, jelenleg még csak korai hozzáférésű fejlesztése, a Curse of the Dead Gods ugyanis a korábbi munkákhoz hasonlóan most is egy igazi zsánerkavalkád. Az alapot a rougelike-játékok adják, amit a készítők alaposan megfejeltek a Souls-játékok kihívásokban gazdag, staminamenedzsmentre kihegyezett harcrendszerével. Mindezt sikerült kiszínezni a Diablo-sorozat dungeonkipucolós mechanikájával, hogy aztán az egészet megfűszerezzék a Darkest Dungeonre hajazó látványvilággal és onnan is átemelt játékmechanikai elemekkel. Ez így elsőre egy hatalmas nagy katyvasznak tűnik, de ahhoz képest, hogy egy korai hozzáférésű játékról beszélünk, nagyon jól sikerült összeforrasztani az ismerős építőelemeket.
Úgy tűnhet, a Curse of the Dead Gods nem tesz mást, csak összegyúrja mások ötleteit, de amint a játékmenet mélyére ásunk, hamar felszínre bukik, súlyos döntések egész sorával és abból fakadó mélységgel körülfalazott alapmechanikákkal van dolgunk. Döntenünk már azelőtt kell, hogy betennénk a lábunkat a katakombába. Ilyenkor passzív képességeket vásárolhatunk, amelyekből összesen három különbözőt hordozhatunk magunkkal. Szerencsére ezek nem vesznek el a halálunkat követően sem, ami azért nagyon fontos, mert a feloldásukhoz szükséges kristálykoponyákat többnyire a pályák végén legyőzött főellenfelek után kapjuk. A koponyákért cserébe szívességeket is vásárolhatunk, amelyeknek akkor vesszük majd hasznát, amikor egy-egy dungeon végén elérünk egy totemet, ahol aranyért vagy véráldozatért szerezhetünk fegyvereket vagy olyan tárgyakat, amelyek valamilyen hatással vannak ránk vagy a nálunk lévő mordályok, pajzsok, íjak tulajdonságaira.
De akkor is döntést kell hoznunk, amikor az azték templom földalatti járatait járva ki kell választanunk, milyen útvonalon szeretnénk eljutni a főellenfél legyőzéséig. Minden aréna kipucolása után döntenünk kell, és bizony ezeknek a procedurálisan generált helyszínek miatt mindig a küldetésünk későbbi szakaszában lesznek majd következményei. Arra menjek, ahol új fegyver lesz a jutalmam, vagy esetleg arra, ahol rengeteg kincs várja a gazdáját? Esetleg időszerű lenne foglalkozni a statisztikáimmal, hogy magasabb életerővel vagy nagyobb sebzéssel vágjak neki a következő helyszíneknek? Vagy az a jó döntés, ha a relikviákra hajtok, amelyekkel újabb hasznos passzív képességekkel turbózhatom fel magamat?
És hiába gondoljuk ki jó előre, hogy milyen tulajdonságainkat szeretnénk erősíteni, a játék procedurálisan generált gyökerei ezt rendszeresen keresztülhúzzák. A kidolgozott stratégiák dinamikusan, szakaszról szakaszra változnak, aminek két alapvető oka van: az egyik, hogy mennyire bánnak el velünk egy-egy szakasz kipucolása közben az ellenfelek. Másfelől pedig az úgynevezett Corruption-rendszer okoz majd fejvakarós pillanatokat. Ez utóbbinak az a lényege, hogy ha a korrupciós sáv eléri a maximumot, akkor egyik helyszínről a másikra lépve megátkoznak minket. Összesen öt különböző átokkal sújthat a játék - mindegyik szinttel a súlyosságuk is emelkedik -, amelyek lehetnek ránk kedvező hatásúak, de természetesen olyan hátráltatásokat is jelenthetnek, amelyek alaposan megnehezítik a dolgunkat. Például a sötétben nagyobbat tudunk sebezni, de közben egy másik ilyen átok miatt a sötétben észrevétlenül tudnak ránk támadni az ellenfelek. De akad olyan átok is, ami miatt folyamatosan sebződik a hősünk, vagy minden bekapott sérülésnél eltűnik a HUD, és nehezebben tudunk tájékozódni.
A korrupciós sáv minden új szakaszra történő belépéskor, illetve sebzéskor is emelkedik, de akkor is nő a mértéke, amikor a játékban elhelyezett szobrokhoz érve nem csak a korábban említett szívességek vagy összeharácsolt aranytallérok, de véráldozat ellenében vásárolunk új fegyvereket, relikviákat, kiegészítőket. Elkerülni biztosan nem tudjuk, hogy elátkozódjunk, de azért lesznek arra eszközeink, hogy kitoljuk vagy mérsékeljük a korrupció eljövetelét. A már sokat emlegetett totemek és passzív képességek mellett lehetőség szerint a harcok sérülésmentes túlélése lebeghet ilyenkor a szemünk előtt.
Első ránézésre a harcrendszer nem tűnik kifejezetten bonyolultnak és összetettnek. Kezdetben valóban elegendő lesz egyetlen gomb nyomkodása, de ahogy haladunk előre, úgy kapunk a nyakunkba egyre több és komolyabb fejtörést okozó haramiát. Ilyenkor vagy a környezeti elemeket kell bevetnünk, mint például a lándzsás csapdákat vagy a tűzgolyót okádó szobrokat, vagy egész egyszerűen saját képességeinkre és reflexeinkre kell hagyatkozzunk. A nehezítés, hogy a Curse of the Dead Godsban helyet kapott a Souls-játékokra jellemző staminarendszer.
Ha figyelmetlenek vagyunk, pillanatok alatt kifogyhatunk a rendelkezésünkre álló staminából, az azték mitológiából szalajtott ellenfelek pedig kíméletlenül kihasználják a hibáinkat. Nem fogunk azonnal meghalni, de ahogy említettem, a beszedett sérülések megbosszulják magukat. Csak véráldozattal tudjuk teljesen visszatölteni az életünket, vagy komolyan a zsebünkbe kell nyúlni, ha gyógyulni szeretnénk, ez pedig minden esetben megboríthatja a korábbi terveinket. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a játékstílusunkhoz igazítsuk fegyverarzenálunkat, ami egy elsődleges kard vagy karra húzható karom mellett lehet akár egy puska, pajzs vagy íj is, de a kétkezes szörnyetegek forgatása sem fog gondot okozni. A nálunk lévő fegyverek használatát szerencsére kombinálhatjuk is, ezzel színezve és variálva a repertoárunkat. A harcrendszer kapcsán érdemes megemlékezni az úgynevezett Greed-mechanizmusról is. Ennek az a lényege, hogy célszerű megpróbálni láncba fűzni az ellenfelek kivégzését, ilyenkor ugyanis kapunk egy szorzót, ami az ellenfelek halála után eldobott arany mértékét 50 százalékkal emeli meg.
A Curse of the Dead Gods legnagyobb problémája egyelőre a változatosság hiánya. Hiába kapunk a korai hozzáférés során több főellenfelet, összességében eléggé szűkmarkúan mérték jelenleg az ellenféltípusokat. És hiába a procedurálisan generált katakomba, jóval több felfedezésre váró rejtett zugra, esetleg fejtörőre és sokféle csapdára lenne szükség, amelyeket aztán a mostani felhozatalhoz hasonlóan akár a saját javunkra is felhasználhatunk. De fogadjuk el, hogy ez még csak egy korai változat, és a csapat biztosan gőzerővel dolgozik a tartalmon is. Az alapok nagyon jók, és egyértelműen egy szórakoztató játék képét festik le, így a stílus rajongói már dörzsölhetik a tenyerüket, mert újabb darabbal bővíthetik majd a repertoárjukat.
A Curse of the Dead Gods korai változatát PC-n próbáltuk ki. A játék PlayStation 4-re és Xbox One-ra is megjelenik majd.
Kapcsolódó cikk
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.