Mafia II: Definitive Edition teszt

A Mafia-sorozat évek óta tetszhalott állapotban várta a sorsát, idén azonban odatette magát a kiadó, és a klasszikus első rész teljes remake-elése előtt a második és harmadik epizód is kapott egy-egy felújított kiadást.

Hatalmas várakozás előzte meg anno az idén tízéves Mafia II megjelenését. A fejlesztők nehéz helyzetben voltak: a már akkor is kultuszcímként emlegetett első epizód után lehetetlen volt megfelelni egyszerre a rajongóknak, valamint a modern kori elvárásoknak is, és ezen az sem segített, hogy a hosszúra nyúlt fejlesztési idő miatt rengeteg ötletet, játékelemet és mellékszálat kellett kivágni a játékból. A végeredmény egy kissé összecsapott, befejezetlen, ám tagadhatatlanul hangulatos produktum lett, mely így a játékosoktól és a kritikusoktól is kapott hideget-meleget.

 

Így lassan tíz évvel a megjelenés után azonban úgy tűnik, hogy a Mafia II minden bűnét megbocsátották a rajongók. Ez részben köszönhető természetesen a nosztalgiának, mely jótékonyan szépíti meg a legkellemetlenebb emlékeket is, valamint a pár évvel ezelőtt megjelent Mafia III-nak, amit azóta is a sorozat legrosszabbul sikerült darabjaként gyűlölnek a rajongók. Kiváló hangulat ide, szép emlékek oda, a Mafia II nem volt hibátlan játék, a Definitive Edition bejelentésekor pedig azért picit reménykedtünk, hogy faragnak Vito Scaletta kalandjain.

A játék legnagyobb erőssége még mindig a hangulat, és ezen, ha egy hangyányit is, de sikerült a megszépített grafikai motorral túlteljesíteni az alapverziót. A textúrák láthatóan élesebbek lettek, valamint a bevilágításon is sikerült javítani. Több helyen átdolgozták az effekteket, hogy azok valóságosabbnak tűnjenek: a hóval beborított utcák például határozottan jobban néznek ki, de a fény-árnyék hatások is mutatósabbak a kontrasztosabb képnek köszönhetően. Természetesen a felbontást is felhúzták, így búcsút inthetünk a mosottas képnek, amit anno az előző generációban láthattunk. A bevezetőkben előszeretettel mutatják nagytotálban a karaktereket, így mindenképpen örömteli hír, hogy a karakterek nagy részét is sikerült átemelni ebbe a generációba. Habár az arcjáték elmarad a mai sztenderdektől, azért az eredeti mellé rakva határozottan jobban mutatnak a szereplők.

Sajnos az amúgy elég korrekt grafikai tuning szépségeit tönkreteszi a borzasztó konzolos optimalizálás. Nagyon kevés játékkal találkoztam PS4-en, ami ennyire rosszul futott volna: általában véve tartja a 30 fps-t a játék (bár illett volna megpróbálkozni a 60 fps-sel…), de a városban kocsikázva hihetetlen szaggatásokban volt részem. Az elején konkrétan nem tudtam az autót egyenesben tartani, annyira rángatott a játék a város egyes részein. Ehhez jön hozzá, hogy bugokból is sokkal több van, mint amennyire emlékeztem. Az Assassin’s Creed: Unity horrorisztikus grafikai hibáihoz hasonló csúnyaságokkal találkoztam többször is, de a főmenü jobb felső sarkában megjelenő ikonok is képesek „baragadni a képbe”, eltüntetni őket pedig csak a játék újraindításával lehetséges. Jól példázza, mennyi figyelmet kapott ez a kiadás, hogy a főhős feje átlóg az egyik alapruhához tartozó kalapon nevetségessé téve ezzel az összes átvezetőt.

Mafia III: Definitive Edition

A teljesen újraalkotott első és a felújított második rész mellett a harmadik Mafia-játék is kapott egy kis odafigyelést. A sorozat aktuálisan – egyébként joggal – utált darabja sajnos nem lett jó játék az új verzióval sem, bár a Definitive Edition ez esetben minden platformon ingyen jár az alapváltozat tulajainak. Gyakorlatilag ingyenessé tették a DLC-ket, PS4-en pedig elérhetővé vált az egyébként borzasztó és kerülendő Xbox One X-es HDR-támogatás. Hatalmas figyelmetlenségről árulkodik azonban, hogy a beszámolók szerint valamilyen oknál fogva a pár évvel ezelőtt megjelent, erősebb konzolokhoz kiadott patch jótékony hatásai eltűntek – állítólag már keresik a hiba okát.



Hozzá kell azonban tenni, hogy a fenti hibák nélkül sem lennénk igazán megelégedve a Mafia II definitív változatával. Bár a játék története érdekes, sajnos továbbra is erősen érződik rajta, hogy anno kivágtak belőle komplett felvonásokat, karaktereket és mellékszálakat. A szereplők motivációi néha egyik pillanatról a másikra változnak meg, így pedig hatalmas következetlenségeket kreálnak a cselekményben. A főhős és barátja mai szemmel nézve pedig már annyira antipatikus, hogy kifejezetten ellenük szurkol a játékos. Ha már rászánták magukat az első játék teljes újrakeverésére, igazán összeránthatták volna a régi arcokat a Mafia II fejlesztőcsapatából, hogy dolgozzák át olyanná az újrakiadást, amilyennek eredetileg is szánták a játékot.

A játékmeneten érződik talán a legjobban az, hogy eltelt tíz év az eredeti megjelenés óta. Az unalmas ide-oda kocsikázás még elment az előző generációban, a mai játékok mellett azonban nagyon csúnyán elvérzik. A lövöldözés borzasztóan „pécés”, kontrollerrel kínszenvedés minden tűzpárbaj, illett volna ezen faragni picit a felújított változatban. A küldetésstruktúrát már akkoriban is sokan kritizálták, ma azonban már elfogadhatatlan, hogy a játék közepén egy misszió abból áll, hogy elkocsikázunk A-ból B pontba, majd onnan C-be. A börtönös fejezet négy - egyébként elég gyenge - verekedős minijátékból és öt átvezetőből áll - a mai napig nem értem, ezt ki és hogyan engedhette meg egy ekkora játékban, és sajnos a Definitive Editionben is ott figyel vágatlanul...

Félreértés ne essék, kedvelem a Mafia II-t, és meghatározó élmény volt anno számomra is, de a játék hibái mellett egy pénzért is árult újrakiadás esetében nem lehet elmenni szó nélkül. PC-n érdemes lehet ránézni, mert ingyen hozzád vágják, ha rendelkezel az eredeti verzióval; konzolon azonban érdemes távolról elkerülni a felújított kiadást. A könnyes nosztalgiázás hamar elmúlik, az összegányolt port miatt pedig hamar észreveszed, mennyire rosszul öregedett a játék. Elvileg a második és a harmadik rész felújított kiadásával nem a Hangar 13 foglalkozott, kiszervezték egy kisebb csapatnak, ettől függetlenül azonban rossz ómen a Mafia-remake-kel kapcsolatban, hogy ezek az összetákolt, Definitive Editionként csúfolt csomagok átmentek a kiadó minőségellenőrein.

A Mafia II: Definitive Edition PC-re, Xbox One-ra és PS4-re jelent meg. Mi az utóbbi platformon, az alapgépen teszteltük.

22 komment - szólj hozzá!