SpongeBob SquarePants - Rehydrated teszt

A sárga szivacs, a tengericsillag és a búvármókus újra felkerekedik, hogy legyőzzék Plankton gonosz robothadseregét. A 2000-es évek legjobb SpongyaBob-játéka kívül-belül felfrissített változatban tért vissza.

Ki lakik odalent, kit rejt a víz? SpongyaBob és barátai 17 évvel ezelőtt egyszer már megvédték Bikinifenék lakóit a szörnyű robotinváziótól, de most eljött az idő, hogy újrázzunk egyet a THQ és a Purple Lamp Games felújított, kívül-belül felfrissített változatával. A Battle for Bikini Bottom 2003-ban minden kortárs platformra megjelent – még a Game Boy Advance is megkapta a saját, felismerhetetlenül lebutított átiratát –, így a rehidratált verzió sem hagyott ki egy komolyabb modernkori rendszert sem. És habár a játék a tartalmát tekintve szinte teljesen megegyezik az eredetijével, azt már az első néhány perctől kijelenthetjük, hogy igazi, alapos remasterről van szó.

 

A faék egyszerűségű történetünk Plankton legújabb ördögi tervével kezdődik. Az aprócska gonosztevő természetesen most is azon fáradozik, hogy elcsenje a herkentyűburger receptjét, ennek érdekében pedig megalkotott egy szörnyű gépezetet, amely agresszív robotok ezreit hányja magából. Igen ám, de a rezidens rosszfiúnk vétett egy hatalmas hibát: a robotok engedelmességét vezérlő kapcsolót a rossz irányba fordítva felejtette, így a gépsereg pillanatok alatt elszabadult, feldúlva az egész várost. Szerencsére a kedvenc rajzfilm-hőseink nem maradnak tétlenek: SpongyaBob, Patrik és Szandi felkerekednek, hogy ellássák a robotok baját, és megmentsék Bikinifenék lakóit.

A SpongeBob SquarePants: Battle for Bikini Bottom egy klasszikus akció-platformer volt a collectathonok fénykorából. Hálás dolog az efféle játékok felújítása, hiszen az egyszerű, de borzasztóan szórakoztató játékmeneten nem sokat kell csavarni ahhoz, hogy ma is abszolút élvezhető legyen. Miközben a vízalatti világ ugrálós feladványait nyúzzuk, és balhéba keveredünk a rosszalkodó robotokkal, orbitális mennyiségű gyűjtenivaló után kutathatunk. Lehetnek ezek színes koralldarabkák, Patrik használt zoknijai, de akár SpongyaBob alsógatyái is – utóbbi az életpontjainknak felel meg, így még szerencse, hogy Patrikra és Szandira is remekül illenek a sárga szivacs frissen mosott fecskéi. Egy gyűjtenivaló sem fontosabb azonban az arany spatuláknál, hiszen a Rozsdás Rákolló burgerforgató szakácsa ezek segítségével érheti el a város messzebb fekvő, nagyobb kihívást tartogató területeit.

Habár a játékot SpongyaBob főszereplésével kezdjük, hamar irányításunk alá vehetjük a másik két játszható karaktert is, akik közül később a pályákon található buszmegállókban válogathatunk. Szükségünk is lesz Patrik és Szandi szakértelmére, hiszen mindegyik hős más-más képességekkel rendelkezik, ezek pedig sokszor elengedhetetlenek a puzzle-szekciók megoldásához. SpongyaBob egy bowlinggolyóra emlékeztető légbuborékot formálva megcélozhatja a távoli kapcsolókat, Patrik messzire elhajíthat néhány nehezebb tárgyat, Szandi pedig a lasszóját helikopterként megpörgetve a legnagyobb szakadékok felett is átrepülhet.

Elképesztő, hogy az eredeti játékot készítő Heavy Iron Studios csapata anno milyen odaadással készítette el ezt a vízalatti világot. Habár nem nevezném magamat kimondottan óriási SpongyaBob-rajongónak, az első néhány szezon epizódjait mindig vigyorogva néztem a Nickelodeonon, ennyi pedig épp elég volt ahhoz, hogy felismerjem Bikinifenék mesebeli helyszíneit. Persze senki nem fog meglepődni azon, hogy bejárhatjuk SpongyaBob, Tunyacsáp és Patrik házait vagy a Rozsdás Rákollót, de az már nem semmi, hogy teljes fejezetet kap még Erőberő és Kobaka szuperhősbarlangja vagy a Bolygó Hollandi szellemhajója is. Amikor pedig Szandi levegővel töltött üvegházában járva megláttam SpongyaBob csontig száradt ábrázatát, egyből kitört belőlem a nevetés, hiszen a vízért kapkodó szivacs képe legalább annyira borzasztóan fest a felújított változatban, mint húsz évvel ezelőtt a rajzfilmben.

És az ilyen utalások és poénok azok, amelyek igazán emlékezetessé teszik a játékot, ezzel pedig a Purple Lamp csapata is tisztában volt. A fejlesztők tárt karokkal felölelték az internet összes örökzöld SpongyaBob-mémjét, és épp olyan óvatossággal, gyakorlatilag easter eggként szórták el őket, hogy minden pályán lesz okunk a kacajra – bevallom, nem számítottam rá, hogy Tunyacsáp lakásában a falon ott virít majd a saját, elképesztően jóképű portréja. Arra persze fel kell készülni, hogy a rajzfilmhez hasonlóan a játék humora is megosztó, aki a falra mászik a sárga szivacs elképesztően fárasztó személyiségétől, az itt is a haját tépheti majd.

A sorozat hangulatának megőrzésén rengeteget segített az is, hogy néhány kivétellel szinte az összes szereplő az eredeti szinkronhangján szólal meg. Így volt ez az 2003-as eredeti játékban is, de a Rehydrated nem csak a látványvilágot tette szebbé és színesebbé, hanem alaposan kipucolt hangfelvételeket és zenéket is tartalmaz. Az újrahangszerelt soundtrack néhány dallamát lehetetlen kiverni a fejünkből, de hozzá kell tennem, ezt nem mindig éltem meg pozitívumként. Az eredeti játékhoz hasonlóan a mostani aláfestés is helyenként borzasztóan repetitív tud lenni, csakúgy, mint azok az egysorosok, amiket SpongyaBob és barátai újra meg újra elsütnek verekedés közben.

Ahol a Battle for Bikini Bottom – Rehydrated érezhetően sokat fejlődött (a látvány mellett persze), az az irányítás és a kamerakezelés. A régebbi platformerek veteránjai jól emlékezhetnek, hogy a fiatalabb játékosokat megcélzó zsánerrel gyakran még a nagyoknak is meggyűlt a baja, hiszen sokszor nem az ellenfeleink, hanem a mereven mozgó karakterünk és a nehézkes kamerakezelés jelentette a legnagyobb veszélyt. SpongyaBob felújított kalandja ebből a szempontból szerencsére jelesen teljesít – az irányítás feszes és pontos, a kamerát pedig gyorsan és könnyedén forgathatjuk arra, amerre csak szeretnénk, így csak magunkat okolhatjuk, ha egy csalóka perspektíva miatt elvétünk egy ugrást.

További pluszpont, hogy a játék tartalmaz néhány olyan extra jelenetet, amelyek a régi változatban vágóasztalra kerültek. Így tehát többek közt kapunk egy teljesen új bossharcot Tunyacsáp félelmetes robotmása ellen és Patrik jégkrémmel teli álomvilágába is ellátogathatunk a többjátékos módban. Mert bizony a felújított változat tartalmaz egy kétfős kooperatív módot, erről azonban sajnos nem sok jót tudok mondani. Gyakorlatilag egy izometrikus nézetű hordamódról van szó, ahol többnyire nincs más feladatunk, mint a játék végtelenül egyszerű harcrendszerével elagyabugyálni a hullámokban érkező robotokat. A multiplayer javára szóljon, hogy itt akár olyan karaktereket is irányíthatunk, mint Csigusz, Tunyacsáp, Plankton vagy Rák úr, de annyira jellegtelen és unalmas ez a játékmód, hogy valószínűleg senki nem bánta volna, ha a Purple Lamp egyáltalán nem is bajlódott volna a megalkotásával.

Mindent egybevetve viszont a SpongeBob SquarePants: Battle for Bikini Bottom – Rehydrated egy remek klasszikus teljesen korrekt felújított változata. Oké, nem egy olyan mestermű, mint a Spyro- vagy Crash-trilógia, amelyek mellett ma is szívesen töltök hosszú-hosszú órákat, de ez leginkább annak köszönhető, hogy a Battle for Bikini Bottom szintjei sosem voltak olyan zseniálisak, mint az említett játékok helyszínei. Ennek ellenére mégsem bánom, hogy a Purple Lamp teljesen hű volt az eredetihez, így nem nagyon nyúlt bele a 2003-as, mára kissé elavult pályadizájnba – ha így tettek volna, akkor ez már egy teljesen másik produktum lenne. Tartalom így is van bőven a játékban, és habár a multiplayer kukába való, egy kis nosztalgiázás erejéig mégis érdemes lemerülni a tengerfenékre.

A SpongeBob SquarePants: Battle for Bikini Bottom – Rehydrated PC-n, Xbox One-on, PlayStation 4-en és Nintendo Switchen jelent meg. Mi a PC-s verziót teszteltük.

3 komment - szólj hozzá!