Hardspace: Shipbreaker próbakör

A Homeworld: Deserts of Kharak fejlesztői egy újabb RTS helyett ezúttal egy igazi furcsasággal hozakodtak elő. A Hardspace: Shipbreakerben zérógravitációs hajóbontóként keressük a napi kenyerünket.

Ki ne álmodozott volna arról, hogy egy futurisztikus csillaghajó kapitánya legyen? Távoli világokat felfedezni, ismeretlen civilizációkat megismerni, eljutni oda, ahová még senki nem merészkedett. A Hardspace: Shipbreaker szakít a hagyományos sci-fi történetek romantikájával. Ez egy kemény, kíméletlen világ, melynek nem mi vagyunk a főszereplői. Mi csupán a szó legszorosabb értelmében vett átlagemberek vagyunk, akikről nem sosem tesznek említést a kozmoszt járó hős kapitányok hajónaplói. Hétköznapi melósok, akik kemény, kétkezi munkával keresik a pénzüket. Mi vagyunk a hajóbontók.

 


Each day he steps into the yard

to earn his wages working hard.
I pray to the stars and heaven above
to return my daddy to those he loves.
If there comes a time when he and death meet,
bless the next cutter that takes his seat.
- A hajóbontó lányának búcsúja

A disztópikus távoli jövőben az emberiség gyarmatosítói alaposan bejárták már a naprendszer minden szegletét, az erőforrásokra éhes nagyvállalatok pedig teljes mértékben iparosították a földbolygót. A tehetősebbek már rég elhagyták az emberiség végletekig kifosztott bölcsőjét, csak hozzánk hasonló szerencsétlenek raboskodnak a pár négyzetméteres lakásnak csúfolt tákolmányokban. A játék mesterien demonstrálja ezt a borzasztó helyzetet: a történetünket apró, koszos otthonunkban ücsörögve kezdjük. A szomszéd lakásból bömböl a zene meg a gyereksírás, az előttünk fekvő tableten pedig csak úgy sorakoznak az élelmiszerhiányról és fertőzésekről szóló rémhírek. Nem élhetünk így tovább. A kislányunk szebb jövője érdekében kénytelenek leszünk elvállalni valamiféle munkát, bármennyire szörnyű is legyen az.

Itt lép be a képbe a Lynx Corporation állásajánlata, ami holmi pop-up ablakként célozza meg a hozzánk hasonlókat. Az óriásvállalat munkásokat keres az orbitális hajóbontó üzemeihez. Nehéz és veszélyes meló ez, de nemigen akad más lehetőségünk. Néhány kattintás, és máris aláírjuk azt a borzasztóan aljas munkavállalói szerződést, ami már az első percben egymilliárd dolláros adósságba borít minket – az út az űrbe és a felszerelésünk bérleti díja nem olcsó mulatság. Akárhogy is legyen, búcsút mondunk a családunknak, majd hajóra szállunk, hogy a véres verejtékünkkel megkeressük a napi betevőt.

A Hardspace: Shipbreaker egy valóságos munkaszimulátor. Ez papíron persze nem túl vonzó, de higgyétek el, elképesztően szórakoztató tud lenni. A feladatunk az lesz, hogy a napi – a valóságban negyedórás – műszakjaink során minél hatékonyabban kibelezzük, darabokra szedjük és kiszortírozzuk az űrplatform zérógravitációs bontórészlegében hagyott ósdi csillaghajókat. Ehhez természetesen kapunk néhány vágó és mozgatóeszközt is. Az egyik plazmavágó például a Dead Space ikonikus fegyverére emlékeztet, hiszen vízszintesen és függőlegesen is átvághatjuk vele a fémfelületeket. Kapunk egy precíziós lézert és egy antigravitációs mozgatóeszközt is, na meg pár vontatókötelet, amelyekkel a nagyobb és nehezebb hajórészeket mozgathatjuk meg.

A feladat nem tűnik egy nagy ördöngösségnek, egy LEGO-szettet is könnyebb szétszedni, mint megépíteni, nem igaz? Ennél nagyobbat nem is tévedhetnénk, ugyanis amellett, hogy az ész nélküli vagdalózás hatékonysága erősen kétségbevonható, még borzasztóan veszélyes is. Elég egyetlen lyukat vágnunk a hajótestre, hogy a sebesen kiszökő belső légnyomás egy pillanat alatt falhoz vágjon minket. A játék fizikai modellje elképesztően jól működik, így nem csak a darabokra szedett hajótest lebegő elemeit, de a robbanékonyabb effekteket is parádésan szimulálja. Érdemes tehát a szkennerünkkel először alaposan megvizsgálni a hajót, kiereszteni a bent rekedt oxigént, valamint kitapogatni az aktív elektromos műszereket és az üzemanyagot szállító csöveket. Óvatosan kell ezekkel bánni, a szétszedésük pedig módszeres és precíz munka.

Nincs azonban veszélyesebb – és értékesebb – alkatrész az űrhajók reaktormagjánál. Amint kiemeljük a roncsok mélyén eldugott antianyagkonvertert, az hamar instabillá válik, és azonnal elkezd leolvadni. Meg kell hát bizonyosodnunk róla, hogy biztonságosan, ütközés nélkül ki tudjuk szerelni az alkatrészt a helyéről, majd egy gyors mozdulattal el kell juttatnunk azt a közelben várakozó bárkára. A munkának tehát megvannak a feszült, stresszes pillanatai, amelyeket dinamikusan változó zenével és hangeffektekkel tesz még hatékonyabbá a játék, de ezek a ritkább pillanatok. Az esetek döntő többségében egy kimondottan megnyugtató, zenszerű élmény a hajóbontás.

Szinte transzba esve keresgéltem a külső, átvághatatlan védőpanelek illesztési pontjait, és válogattam a bárkára, a kohóba vagy a feldolgozóba a szétszerelt alkatrészeket. A messzeségben tündöklő bolygó és a körülöttünk úszó üzemek elképesztően látványos hátteret adnak ennek a kellemesen repetitív munkának. A hangulatot tovább fokozza szkafanderünk sisakjában szóló rádió, amiből dől a country és a blues, ezzel is megragadva az amerikai kékgalléros melósok életérzését – a műsort csak az időnként becsekkoló felügyelőnk zavarja meg néha, aki a jellegzetes déli akcentusával terelget minket a kemény adóssággal kikövezett utunkon.

A roncsok közt lebegve, a nagyvállalatok hálátlan rabszolgamunkáját végezve mindvégig olyan érzésem volt, mintha egy belter lennék a The Expanse világából, vagy egy nincstelen dokkmunkás a Fireflyból. Habár maga a játékmenet is abszolút egyedi és kimondottan addiktív, számomra ez a hangulat volt az, ami igazán elragadott, no meg azok az apróságok, amelyeket abszolút nem vártam volna egy továbbra is erősen fejlesztés alatt lévő játéktól. Az űrben nem igazán hallunk semmit a kinti világból, hiszen légtér híján nincs olyan közeg, amelyben terjedhetne. Igen ám, de ha rátesszük a kezünket egy felületre, a saját testünkkel létrehozzuk ezt a közeget, így gyakorlatilag a két kezünkkel kihallgathatjuk a csövekben zúgó folyadékokat.

Érdemes azonban vigyázni azzal, hogy hová nyúlunk! Megesett, hogy egy sérült elektromos panelhez nyúlva alaposan elcsípett a kóboráram, totálisan kisütve az űrruhám rendszereit. Még a sisakrádió is megbolondult, és átkapcsolt egy másik adóra, amit aztán hősünk egy-két ütéssel tett helyre. A sérült szkafander javítási költségeit természetesen a nap végén levonta a Lynx Corporation. Minden eszközünkért bérleti díjat kell fizetnünk, hacsak nem vásároljuk ki azokat kemény pénzekért. Még a munka során belélegzett oxigén is a mi pénztárcánkból megy. Fukar világ ez.

A Focus Home és a Blackbird Interactive egyelőre a Steam Early Access programjában tette elérhetővé a játékot, és habár a program alapfunkciói nagyon is a helyükön vannak, tartalom szempontjából még sok újdonságra számíthatunk. A szabad, gyakorlatilag sandbox játékmód mellett a sztorimód nagyjából egyharmada található meg a jelenlegi verzióban – ez az ígéretek szerint a végleges változatban egy akár 40 órás kampánnyá nőheti ki magát. A menüben helyett kaptak az egyedi kihívások is, ám egyelőre ezek is lakat alatt vannak. A bontóeszközök és azok fejlesztési fája, valamint a jövőben felszabdalható hajók listája is eléggé hiányos egyelőre, így reménykedem benne, hogy a fejlesztők idővel nyitnak majd a közösség felé ezen a téren is – óriási lépés lenne, ha a játékosok lehetőséget kapnak rá, hogy megosszák egymás közt a saját, egyedi űrhajóik tervrajzait.

Nem lenne ez elképzelhetetlen, hiszen a Blackbird már most bebizonyította, hogy számukra az Early Access nem csak egy kifogás, a közösséggel való szoros kommunikációt pedig nagy becsben tartják. A cikk írása előtt néhány nappal például egy újabb frissítéssel rukkoltak elő: a felhasználókra hallgatva egy olyan új nehézségi fokozattal látták el a játékot, amely eltüntette a 15 perces műszakok határidejét és végtelenítette az oxigénpalackunk tartalmát – így tényleg komótosan, a saját tempónkban dolgozhatunk a roncsokon.

Az eddig látottak alapján tehát nagyon ígéretes a Hardspace: Shipbreaker. A világ hangulatát és a kétkezi munkások életérzését már most tökéletesen elcsípték, a hajóbontás remekül szuperál, a gameplay loop pedig teljesen egyedi, és hosszú órákra képes lekötni. Nem hiányzik más a játékba, csak még több és több tartalom. Új eszközök, mélyebb fejlesztési rendszer, na meg sok-sok új, feldolgozásra váró roncshajó. Ami viszont igazán óriásit dobhatna az egészen, az a VR-támogatás lenne – biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az első, akinek eszébe jutott ez, tuti, hogy a Blackbird Interactive csapata is fontolóra vette már a dolgot.

A Hardspace: Shipbreaker korai változata a Steam Early Access programjában jelent meg. Később a PC-s változat mellett Xbox One-os és PlayStation 4-es verzió is érkezik.

4 komment - szólj hozzá!