Crysis Remastered teszt (Switch)

A rajongók felháborodása miatt a Crysis Remastered "nagygépes" verzióit elcsúsztatták, a switches változat azonban pontosan érkezett. Kamaszkora ellenére a Crysis továbbra is hardverigényes játék, így kíváncsian vártuk, hogy sikerült a port.

A 2007-ben megjelent Crysis a játékipar egyik megkerülhetetlen címe, és ezt nem a forradalmi játékmenetével, hanem technikai zsenialitásával érte el. A Crytek már első játékával, a 2004-es Far Cry-jal magasra helyezte a lécet látvány terén, a Crysisszal azonban valami olyasmit alkottak, amit még sokáig emlegetni fogunk. Évekig nem volt más cím a piacon, ami nyers grafikai megoldásokban egyáltalán versenyre tudott kelni a németek játékával, sőt pár évvel később azt az ironikus szituációt is megéltük, hogy maga a Crytek sem tudta überelni a Crysis első részét a folytatással. Tizenhárom évvel a megjelenés után még mindig képes modern PC-ket megfektetni a játék, és bár itt-ott már megkopott régi fénye, még 2020-ban sem lehet azt mondani, hogy csúnya lenne.

A Crytek idén úgy döntött, hogy ők is indítanak egy saját nosztalgiajáratot, és modern konzolokra is megjelentetik a Crysis felújított változatát. A kommenteket olvasgatva úgy éreztem, hogy szinte kivétel nélkül mindenki izgalomba jött a hír hallatán, még ha csak egy remasterről, és nem is remake-ről volt szó. Az első trailer után azonban csalódottan vettük tudomásul, hogy a Crytek egy megúszós felújítást próbál a játékosok torkán leerőltetni, mely közelébe sem ér a Modern Warfare-játékok zseniális újrázásaihoz. A német cég a botrányszagot megérezve inkább visszavonulót fújt, és elcsúsztatta a nagygépes változatokat, kizárólag a Nintendo Switch-verzió érkezett meg időben.

Switchre szép lassan az előző generáció összes húzócíme megjelenik, így találunk már a kínálatban Assassin’s Creedet, BioShockot és XCOM-ot is. Úgy tűnik, van kereslet ezekre a régi klasszikusokra a kis konzolon, és őszintén megmondom, én is szívesen viszem magammal a kedvenceimet. A Crysis ebbe a sorba próbál beilleszkedni, így pedig nagyjából képben is lehetünk, mit várhatunk ettől a verziótól: egy technikailag Switchre optimalizált játékot a játékmenet radikális megváltoztatása nélkül.

2007-ben a Crysist sokan csúfolták egy nagyra nőtt techdemónak, több mint egy évtizeddel a megjelenése után azonban azért láthatjuk, hogy sok nyitott világú játéknak nyújtott ihletet a szabadabb játékmenetével. Természetesen nem egy olyan reformcím, mint a Gears of War volt, de egyértelmű, hogy a mai Far Cry-játékok és különböző sci-fi lövöldék is csentek el ötleteket a Crytek klasszikusából.

A Crysis játékmenete emiatt még 2020-ban sem tűnik túlságosan maradinak: a nyitott pályák és a többféle megoldást kínáló küldetések ma is működnek, sőt a gyűjtögethető hülyeségektől mentes és kissé csupasz játékmenet talán felüdülést is nyújthat egy modern cím után. A gunplay továbbra is ütős és szórakoztató, a nanoruha köré felépített taktikázás pedig még mindig jól működik.

Mivel komolyabban nem nyúltak hozzá a játékhoz a fejlesztők, a negatívumok ugyanazok maradtak, mint tizenhárom évvel ezelőtt. A kissé bugyuta történet és a zavaros cselekmény már akkoriban is a játék gyengeségei közé tartoztak, de két The Last of Us és megszámlálhatatlan sztori-orientált cím után ma már nagyon kínos a Crysis ilyen szempontból. Ráadásul a játék akciódús második fele a mai napig gyengébb pár fokkal az első pár órában tapasztalt csendes taktikázásnál.

Játékmenet szempontjából tehát változatlan maradt a Crysis, technikailag azonban muszáj volt a Nintendo hibrid konzoljára szabni a játékot. Ahogy a legtöbb switches címnél igaz, a Crysis is kellemesebb látványt nyújt kézikonzol módban, ugyanis a kisebb, de amúgy kiváló kijelző elrejti a grafikai hiányosságokat. A Digital Foundry videója alapján úgy tűnik, hogy a korábban Xbox 360-ra és PS3-ra megjelent Crysis-verziót vették alapul fejlesztésnél, annál azonban határozottan jobban mutat a nintendós változat. (Ennek hozománya egyébként, hogy a repülős küldetést ezúttal is buktuk, ez továbbra is a PC-s változat kiváltsága).

A PC-s verzió mellé rakva egyébként nincs semmi szégyenkezni valója a Switch-változatnak, jó munkát végeztek a port készítői. Az effektek és a robbanások látványosak, a textúrák élesek, a víz pedig mintha jobban is nézne ki, mint az eredeti változatban. Még a rombolható környezetet és az ide-oda mozgó faleveleket is sikerült beleerőszakolni a kis konzolba. Nagy, 4K-s tévén az alacsony felbontás miatt azonban már jobban kitűnnek a hiányosságok, és a kép is elmosódott lesz az erős élsimítás miatt. Ahogy mondtam, érdemes inkább a kis kijelzőn játszani a játékkal, nagy felbontású kijelzőre pedig elővenni a PC-s változatot, vagy megvárni a PS4-es, Xbox One-os kiadásokat.

A Switch-portok másik sarokköve a látvány mellett a teljesítmény, a Crysis pedig felemás képet mutat. Egyértelmű, hogy kompromisszumokat kellett kötni, és kizárólag a 30 fps volt elképzelhető, a játék pedig nagyrészt tartja is ezt a framerate-et. Komolyabb eseményeknél, robbanásoknál azonban rögtön be-beszaggat a cucc: a második pálya hatalmas, egész falun átívelő csatája szinte folyamatosan 20-25 fps közelébe kényszeríti a sebességet, de a rombolható környezet is megfektetheti a gépet. Emellett ráadásul az irányítás is picit nehézkes; mind a Joy-Conokkal, mind pedig a Pro Controllerrel próbáltam a játékot, de valahogy egyikkel sem volt az igazi.

Az az igazság, hogy hibái és egyértelmű technikai hiányosságai ellenére is simán merem ajánlani a Crysis switches kiadását a rajongóknak, vagy a nosztalgiázásra vágyóknak. A Nintendo konzolja mellett szól ezúttal is, hogy a gép mobilitása miatt szinte bárhol crysisozhatunk egyet; még sokadik alkalomra is elég menő érzés előkapni a játékot utazás közben, ami tizenpár éve a világ összes PC-jét megfektette. Egyértelmű, hogy nem ez a játék legszebb és legjobb verziója, viszont ez az egyetlen kiadás, amit kényelmesen magunkkal tudunk vinni.

A Crysis Remastered egyelőre csak Nintendo Switchre jelent meg, a PC-s, PS4-es és Xbox One-os változatok később érkeznek.

32 komment - szólj hozzá!