Total War Saga: Troy teszt

A Total War-széria legfrissebb mellékága 24 óráig ingyenesen elérhető volt az Epic Games Store-ban. Az egy dolog, hogy bezsebelted, de vajon csak porosodni fog a virtuális polcodon, vagy érdemes elővenned pár körre? Segítünk!

A Total War-címek alapformulája változatlan: a stratégiai térképen ezúttal a görög szigeteket és Anatólia nyugati részét látjuk felosztva különböző provinciákra. Egy-egy ilyen területen több település is található, ezekben mind-mind építkezhetünk és fejleszthetjük őket, továbbá a seregeinket is mozgathatjuk közöttük – ez a fázis körökre osztott módban zajlik. Alapvetően a saját területeinken toborozhatunk egységeket, amire szükség is lesz, hiszen a klasszikus Total War-győzelem általában az ellenséges provinciák elfoglalásán, városok lerombolásán alapszik.

A csatákat ezzel szemben valós időben, egy külön térképen, madártávlatból indulva (de akár orrszőrig zoomolva) vezényelhetjük le masszív seregekkel, a domborzati viszonyokat, az időjárást, az erdőket és a talajminőséget is figyelembe véve. Katonáink mellett a seregek vezetői is részt vesznek a harcban, méghozzá kiemelt szerep mellett, hiszen egy hadvezér halála akár egy lejátszottnak tűnő ütközet kimenetelét is azonnal megfordíthatja. Az itt megszerzett győzelmeink révén terjeszkedünk a kampánytérképen, növelve birodalmunkat.

A Saga címkét kapó Total Warok a történelem egy kisebb szeletére-területére fókuszálnak a fősodorba illeszkedő epizódokhoz képest, ahol az adott konfliktus könnyedén végződhetett volna másképpen is. Az első ilyen anyagot, a Thrones of Britanniát alapvetően szerettük, ékes példája annak, hogy a sorozat bátran mer új dolgokba vágni, vagy akár kidobálni elemeket, amelyek mégsem működnek. Hasonló kísérlet a trójai háborút a képernyőnkre varázsoló Troy is.

Az új epizód a bronzkorba, i.e. 1200 környékére kalauzol bennünket, méghozzá igen izgalmas dizájnelveket követve. A Creative Assembly ugyanis természetesen a történelmi tényekhez igyekszik nyúlni, de mivel a korszak erősen aluldokumentált, kénytelen az irodalom felé tekinteni, méghozzá Homérosz eposzához, az Iliászához. Ott persze a mitológiai elemek is erősen szerepet játszanak, azonban a Troy mégsem megy át fantasybe – sőt, igyekszik az Iliászt inkább a korról ismert tudásunkra, tényekre alapozni, de legalábbis a valóság talajára visszavezetni azt.

A gazdaságot és a diplomáciát is új alapokra helyezi ennek mentén az új Total War: öt nyersanyaggal kell sáfárkodnunk immáron (étel, fa, kő, arany és bronz), ami hűen tükrözi a feldolgozott időszak kereskedelmi szokásait. Minden település valamelyik nyersanyag előállításában jeleskedik, így mind a hódításaink, mind a diplomáciai manővereink célpontjai sokkal tudatosabbá válhatnak a pénztárcánk szempontjából. Sőt, ez az újítás egy olyan komplexitást hoz a tárgyalóasztalhoz, amire abszolút ráfért már némi fejlesztés. Sokkal több hozadékot remélhetünk egy kereskedelmi szerződéstől egy olyan nyersanyag mentén, amellyel mi rendelkezünk, de a partnerünk nem, és fordítva - ebből a bimbódzó kapcsolatból később erős szövetség, vagy konföderáció is létrejöhet.

A hadra fogható egységtípusok száma egyébként a bronzkorra való tekintettel szintén változik - korlátozottabb a megszokottnál, itt ugyanis a lovasság nem jellemző, és csak nagy erőfeszítések árán válik egyáltalán elérhetővé. Alapvetően a kardforgatók, a lándzsások, a dárdahajítók, az íjászok és a parittyások különböző változatait vezetjük ütközetbe, és a gyalogosok sebességével igyekeztek variálni picit a fejlesztők. Ezúttal három kategóriába sorolhatók be: lassú, közepes és gyors egységekkel fogunk manőverezni – egy szó, mint száz, akad opció íjászokat harrassolni, de az mégsem olyan, mintha lovasokkal tennénk. Számos egységnél előfordul, hogy rendelkeznek egy második, gombnyomásra előhozható harcmodorral is, tehát a szándék, hogy pótolják a változatosság hiányát némi extrával, mindenképpen látszik.

A harc egyébként emiatt egy időben vált egyszerűbbé a kevesebb típusú egység okán, ugyanakkor extra tanulóívet jelent a többsebességű gyalogság és a másodlagos harci stílusok kombinálása miatt. Ahogyan fentebb említettem, szörnyeket nem, de mitológiai lények “emberi” változatait felbérelhetjük: a kentaurok gyakorlatilag egy keleti lovasnép harcosai, míg a minótaurusz egy kigyúrt rablóvezér, aki baltával rak rendet az ellenség sorai között. Jut is, marad is.

Az ügynökkarakterek, hadvezérek mellett a Three Kingdoms párbajai is visszaköszönnek a képernyőn, azonban a duel csak kötött ideig zajlik, így a résztvevők visszahúzódhatnak nyalogatni sebeiket, hogy később újult erővel vessék magukat a küzdelembe. Ezek az 1v1 leszámolások egyébként elképesztően feelingesek: egy pillanatra szinte megszűnik a csata, míg a küzdőfelek felállnak, hogy összecsapjanak, eközben pedig a mezei katonák körbeállják őket, megadva a teret, ami egy ilyen eposzi összecsapáshoz szükséges – király! 

Nem irányítunk tehát klasszikus értelemben vett mitikus lényeket, no meg Zeusz és a többi olümposzi sem ad a kezünkbe pusztító varázslatokat, de a hit fontos kérdés, és ha odaadásunk szilárd feléjük, különböző, az adott istenség portfóliójához közeli bónuszok vagy előnyök üthetik markunkat, melyek mégis a realitás talaján maradnak.

Az alapjátékban nyolc frakciót irányíthatunk, Agamemnón, Menelaosz, Odüsszeusz és természetesen a legendás Akhilleusz bőrébe bújhatunk az akháj szövetség oldalán, míg Trója mellett csakugyan négy vezér játszható: Priamosz király két, apjuk kegyeiért harcoló fia, az erős vezér Hektór, valamint a közelharcot kerülő Parisz herceg, illetve Aineiasz (a Római királyságot alapító Romulus és Remus őse), valamint, Sarpedon, Zeusz fia (egy a rengetegből) is a városállamot segíti a háborúban.

Mindegyik frakció és mindegyik vezér egyedi történetet és opcionális küldetésszálat kapott, így őket irányítva nem csak a szokásos Total War-győzelmi feltételekkel nyerhetjük meg a játékot, hanem lehetőség nyílik arra is, hogy végigkövessük őket az úgynevezett homéroszi úton. A küldetéseket teljesítve kibontakozik előttünk az adott karakter története és sorsa, de természetesen bármikor mehetünk más irányba.

A hadvezérek egyébként nem csak grafikában meg statokban térnek el egymástól, személyiségük is gyökeresen eltérő, illetve az is, hogy hogyan kapnak bónuszokat. Akhilleusz imádja a párbajokat, még inkább megnyerni őket, míg a két trójai herceg próbál szó szerint jó pontokat szerezni atyjuknál, hogy az öreg halálakor ők váljanak a város királyává. A faterpontok megszerzése igazi verseny – a vesztes provinciái és Priamosz volt területei is beolvadnak a győztesébe.

Hektór ereje saját szövetségeseinek számán és az általuk birtokolt területtől is függ, míg Parisz bónuszokat kap, ha minél közelebbi városban tanyázik az asszony. Szép Helénát városról városra kell mozgatnunk, ha a gerlepár ugyanis túl messzire kerül egymástól, az ifjú herceg összeomlik. Ha a görögök valamilyen módon mégis visszaszerzik Helénát, azonnal meg kell kísérelnünk ismételten elrabolni - humoros, ötletes.

Az egész játékhoz végre rengeteg segítséget kapunk tutorial/tanácsadó formájában, mindig pontos leírást kapunk arról, hogyan tudunk továbbhaladni, melyik játékelem mit csinál, és hogyan függenek össze. Ha valaki először a trójai epizóddal találkozik, ugyanúgy végtelen sok infó hullik az ölébe, amit azért idő feldolgozni, de látszik, hogy a készítők végre gondoltak rájuk is.

Az új Total War Saga témaválasztásához egyedi vizuális megvalósítás is dukál. A menükön, háttereken szinte megelevenedik a görög mitológia, a színpaletta meglehetősen élénk, a dizájn enyhén rajzfilmszerű. A stratégiai térkép háttere olyan festmény, amelyet akár egy görög edényre is simán felmázolhattak volna. Bizonyos, hogy a Troy rendelkezik egy saját, egyedi vízióval, és nem csak témájában és megvalósításában különbözik a történelmi epizódoktól, de vizuálisan is sokkal könnyedebb azoknál.

A fentiekből nekem egyértelműen látszik, hogy az új Saga nem csupán egy újabb rókabőr kíván lenni, hanem tényleg komoly kísérletezés folyik, hogyan lehetne fejleszteni, vagy továbbgondolni a Total War-élményt. Összességében mégsem gondolom, hogy a Troy megváltaná a világot, de talán most a legkönnyebb belekóstolni a sorozatba a kevesebb egységtípus, a részletes tutorial és a könnyedebb hangulat/sztorielemek miatt, ráadásul a veteránok is kapnak egy kis extrát a nyersanyagok okán mélyebb diplomáciával – bár eközben a taktikai opcióik csorbultak. Egy rakat új, működő ötletet zsúfoltak ebbe a falóba, de le sem tagadhatná az őseit. Telepítsétek fel, mosolyogjatok egyet a 2004-es,Trója című filmre hajazó intrón, és bátran vágjatok bele ebbe az eposzba ti is!

A Total War Saga: Troy kizárólag PC-n elérhető, kezdetben az Epic Game Store-on. 2021 augusztusától a Steam kínálatában is szerepel majd.

8.0

Total War Saga: Troy teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Mitológia és történelem jópofa egyvelege, melyhez egyedi, erős vizuális stílus párosul a műfajon belül
  • A nyersanyagok bővítése elmélyíti a játékmenetet
  • Remek belépő a Total War-sorozatba a sok-sok tutoriallal...

Negatívumok:

  • ...de borzasztó lassan indul be a rengeteg játékmechnika miatt
  • Kevesebb egység, amely a harci opciók és a változatosság rovására megy
4 komment - szólj hozzá!