Othercide teszt

Női harcosok szállnak szembe az emberiség gonoszságaiból született rémálmokkal, méghozzá egy elvont, fekete-fehér látványvilággal megáldott taktikai szerepjátékban. Teszteltük az Othercide-ot.

Könnyű belátni, hogy az Othercide egyik legszembetűnőbb tulajdonsága a vörössel meghintett fekete-fehér látványvilág - ez olyan dolog, amit anno én is kitaláltam még középsuliban, csak ezt a remek ötletet a párizsi székhelyű készítők pompásan meg is valósították. Mellé szinte csak hab a tortán, hogy egy körökre osztott szerepjátékkal állunk szemben, ami elég is volt ahhoz, hogy kellőképpen kíváncsivá tegyen az anyaggal kapcsolatban - az meg csak később vált nyilvánvalóvá, hogy még a roguelite címke is simán megtapad a virtuális dobozon.

A játékot elindítva egy tökéletesen in-medias-res nyitányba csöppenünk, fogalmunk sem lesz, hogy mi történik, és arról sem, hogy az általunk irányított, "Az Anya" névre keresztelt hölgy kicsoda-micsoda. Valamilyen okból rémálomszerű szörnyekkel küzdünk egy alternatív, pokoli, Párizsra hajazó városban, és nem állunk valami fényesen. A csatában előbb-utóbb győzedelmeskednek a gonosz erői, mi pedig elbukunk, de a gonosz elleni háborút Lányaink folytatják tovább.

Ha ez eléggé zavaros volt, akkor ne aggódj, mert a történet többi része sem kínálja tálcán magát. Az Anya és leányai letűnt korok nagy harcosainak megtestesítői, és a céljuk, hogy megóvják "A Gyermeket" az egyszerűen csak Szenvedésre keresztelt frakciótól, akik az emberiség legrémségesebb tetteit és eszméit szimbolizálják. Ez azért meglehetősen elvont ebben a formában, de egy csomó apró infómorzsa ott van az Othercide-ban, csak jó mélyre eldugva. A szörnyekből nyerhető különböző emléktöredékekkel összerakhatjuk "Az Anya" háttértörténetét, visszatekintésekből és meglehetősen rejtélyes szövegekből derül majd fény a sztori egészére, sőt nem árt résen lenni a töltőképernyők szövegeinél, vagy akár a szörnylexikon olvasgatásánál is - ezek mind segíteni fognak a puzzle összerakásában.

Kezdetben a Lányok három harcmodor valamelyikének szakértői: lehetnek kardforgatók, pajzsos védelmezők vagy duplapisztolyos vagányok is, a játék felétől pedig egy kaszás harci stílus is elérhető számukra. Bizonyos szintlépéskor választhatunk két képesség közül (lásd XCOM: Enemy Unknown), és mivel az egyik kizárja a másikat, egészen változatos karaktereket hozhatunk létre.

Az elpusztított ellenfelekből kinyerhetjük "Az Anya" emléktöredékeit, amelyeket átadhatunk a Lányoknak is - ezek változatos és hasznos passzív bónuszokat adnak, és inventory nélkül tekinthetjük őket amolyan tárgyféléknek is. Legfeljebb négy harcost viszünk magunkkal a legtöbb küldetésre, ezek között pedig többfajta is akad, mégsem mondhatók túl változatosnak: a klasszik "mindenki elpusztítása" mellett van túszmentés, meg olyan térképek is, ahol bizonyos körig kell életben maradnunk.

Egy központi képernyőről egyengethetjük a harcoshölgyek útját. Minden nap adott számú ütközetet kell megnyernünk, amíg lehetőség nem adódik az éppen aktuális boss elpusztítására. Annyi előnyünk van, hogy mi magunk választjuk ki, mely csatákat kívánjuk megvívni, és ehhez kapunk segítséget is: a program listázza az ellenségek típusait, továbbá a misszió fajtáját, nehézségét is. A kötelezőnél egyébként több harcban is részt vehetünk XP és emléktöredékek reményében, de egy harcosunk csak egyszer szállhat harcba aznap. Érdemes gondos figyelmet fordítani Lányaink életerejére, ugyanis a játékban egyetlen opciónk akad csupán a gyógyításra, és hát kegyetlen, de ahhoz, hogy egy karaktert felpattintsunk 100 százalékra, fel kell áldoznunk egy legalább olyan erős nővérét.

Az elhunyt katonák feltámasztása szintén nem egy napi rendszerességű dolog, kizárólag bizonyos mérföldköveknél szerezhető tokenekért cserébe lehetséges. Teljesen valid taktika cserébe, hogy tudatosan áldozunk fel nővéreket, egyrészt, hogy gyógyítsanak a társukon, másrészt ilyenkor bónuszokat is kapunk - ha utána képesek vagyunk felkelteni őket, jobban jövünk ki, mintha csak feltámasztanánk egy harcban elesettet. Amennyiben rendelkezünk elég Vitae erőforrással, úgy szabadon teremthetünk még Lányokat a kasztok bármelyikéből, és az extra harcokkal simán szintezhetjük őket. Előfordulhat, hogy minden csatát elbukunk, és az utolsó harcosunk is kimúlt: ekkor jön be a roguelite-mechanika, ugyanis bizonyos bónuszokat és tudást átvihetünk a következő játszmába egy másik nyersanyagtípus, a kristályszilánk segítségével.

A harcrendszer egészen jópofa, és egészen mély taktikai élményt is képes nyújtani. Arról már értekeztünk, hogy körökre osztott az Othercide, azonban a kezdeményezés és cselekvéssorrend több minden függvényében dinamikusan változhat. AP, vagyis akciópont is helyet kapott a rendszerben, ráadásul ezzel a funkcióval is akad némi extra mozgásterünk.

Ha a kör kezdetén rendelkezésre álló 100 pontnak csupán maximum a felét költjük el (ebből is bőven jönnek ki támadások és buffok), akkor előbb jöhetünk a következő körben, de ha valakit érdemes földbe döngölni, erre is akad lehetőségünk. Késleltetett és megszakítótámadásokat is elsüthetünk, ezek segítségünkre lesznek abban, hogy kontrolláljuk a csatát, és uraljuk a terepet, ezek a kunsztok viszont ellenségeinknek is elérhetők. Akadnak olyan képességek is, amelyek nem AP-ba, hanem életerőpontokba kerülnek, de ezeket a korlátozott gyógyítás miatt eléggé para használni.

Az Othercide az érdekes vizuális stílusával, kissé elvont, absztrakt történetével és narrációjával, ütős bossharcaival és női főszereplőivel egy kellemes (vörös?) színfolt a palettán, amit mindenképpen ajánlok kipróbálni, ha szereted a zsánert. Ugyan a kezelőfelület és a játék irányítása némileg csiszolatlan, de a megjelenés óta már számos javítás történt ezen a téren, a core gameplay és a körítés terén pedig abszolút remekel a cím!

Az Othercide PC, PS4, Xbox One és Switch platformokon jelent meg. Írásunk a PC-s verzió alapján készült.

8.0

Othercide teszt értékelés 8.0

Pozitívumok:

  • Ütős soundtrack, stílusos vizuális megvalósítás
  • Friss megközelítés a taktikai oldalról, rengeteg kombót hozhatunk össze, ha jól időzítünk
  • Érdekes gyógyításmechanika a feláldozással
  • Klassz bossharcok

Negatívumok:

  • A UI és a kezelés csetlik-botlik, közel sem olyan smooth, mint lehetne
  • Egy idő után repetitívvé válik, főleg a pályatípusok és feladatok mentén...
  • ... viszont türelem kell, mire a történet töredékei összeállnak egy egésszé
1 komment - szólj hozzá!