Prince of Persia: The Dagger of Time bemutató

A Ubisoft feltámasztotta a méltatlanul elhanyagolt Prince of Persia-sorozatot, csak nem éppen abban a formában, amire a legtöbb rajongó számított. A The Dagger of Time ugyanis a szabadulószobák hangulatát ötvözi a virtuális valósággal.

A francia stúdió mintha gúnyos játékot űzne a Splinter Cell- és a Prince of Persia-játékok rajongóival az elmúlt időben, azt vizsgálva, hogy azok meddig bírják még cérnával - és ezen a cikk írása közben debütált, jóindulattal is csak felemásra sikerült Prince of Persia: The Sands of Time Remake-trailer sem segített igazán. Sam Fisher már számos Ubisoft-címben köszönt vissza a legutóbbi epizód óta, de továbbra sem kapott teljes értékű folytatást, és ezúttal Perzsia hercege sem a hagyományos értelemben vett videojátékként tért vissza közénk.

Amikor azt mondom, hogy VR-környezetbe helyezett szabadulószoba, akkor gondolom, sokan kezditek el vakarni a fejeteket, pedig a Prince of Persia: The Dagger of Time pontosan a szabadulószobák hangulatát hivatott átadni, csak éppen a virtuális valóságban, és ennek az átélésére Magyarországon a budapesti Démonblokknál van lehetőségünk.

Miután belépünk a hely hangulatos termébe, azonnal a kedves személyzet fogad, akik - a felelősségvállalásunkról szóló nyilatkozat gyors aláírása után - már készségesen segítenek felhelyezni ránk a HTC Vive Pro szemüvegeket, és elmagyarázni az alapvető tudnivalókat az irányítással, valamint a játékkal kapcsolatban. Tehát a hardverre nem lehet panaszunk, az egyik legjobb VR-eszközzel élhetjük át a kalandokat, ami jelenleg kapható a piacon, és szerencsére az alatta dolgozó PC-k is tökéletesen tudják velük tartani a tempót - ezen nem spóroltak a srácok. 

Remélem, a leírtakból sikerült átadnom, hogy habár ezúttal nem otthon fogunk játszani egy új Prince of Persia-játékkal, minden adott hozzá, hogy remekül szórakozzunk. Na, de milyen maga a játék? A sztori szerint az idő császárnője, Kaileena az Idő Erődítményébe teleportálja a játékosokat, hogy azok megfékezzék az ördögi Nagyvezírt, aki az Idő Homokórájával szeretné az uralma alá hajtani a világot. És ha már a Herceg nem ér rá, mivel épp remake-elteti magát, akkor egy maroknyi kalandor vállán van az univerzum megmentésének a terhe, amiben azért a segítségükre lesz a 2003-ban indult trilógia egyik ikonikus fegyvere: az Idő Tőre, amely ezúttal csak a puzzle-feladatok megoldásában lesz a társunk, a harc ugyanis teljesen kimaradt a játékból.

Igen, a történet nem egy nagy eresztés, de nem is ez adja a szabadulószobáknak az esszenciáját, hanem a fejtörők, amik itt is jelen vannak, és ami a legjobb, hogy csapatban dolgozva kell megoldanunk őket. Ugyanis a Prince of Persia: The Dagger of Time-ot minimum kettő, de három vagy akár négy játékos is játszhatja egyszerre, ami kapcsán külön kiemelendő, hogy a játék a létszámhoz igazítja a feladatokat és a használandó eszközöket. A feladatok egyébként inkább a látványra támaszkodnak, mintsem a kemény agymunkára, de ez nem feltétlenül probléma, hiszen így igazán kellemes flow-ja van az élménynek, aminek az egy óra alatti teljesítését nekünk is a technológiában való járatlanságunk, és egy olyan rész akadályozta meg, ahol a pályadizájnerek elfelejtették bemutatni, hogy igen, erre is képes a játékos.

Viszont ha már úgyis szóba került a játék, akkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a Ubisoft munkatársai a látvány megvalósításában mennyire odatették magukat. A helyszínek gyönyörűek és monumentálisak, így az immerziónak köszönhetően az első képkockától az utolsóig úgy érezzük magunkat, mintha az Ezeregyéjszaka egyik meséjébe csöppentünk volna. És akkor még a tárgyak kidolgozottságát, vagy az olyan apró figyelmességeket nem is említettem, mint azt, hogy amikor beszélünk, a karakterünk szájának mozgása szinkronban van a mi hangunkkal. Az animációk is viszonylag szépen követik a mozdulatainkat, amik azért persze néha komikusak, de mivel a játék soha nem veszi magát komolyan, ez még bőven belefér az illúzióba. Ha még ennek ellenére is kiesnénk belőle, akkor a kellemesen visszafogott hangzásvilág azonnal vissza fog rántani minket az élménybe.

Valószínűleg nem én vagyok a legtapasztaltabb VR-játékos, hiszen míg szabadulószobából már jó párat kipróbáltam, addig a virtuális világban való kalandozásaimat egy kezemen meg tudom számolni. És habár könnyen lehet, hogy nincs akkora összehasonlítási alapom, mint a veteránoknak, így talán a VR-szüzeknek is biztatóbb, amikor azt mondom, hogy a Prince of Persia: The Dagger of Time-ot igenis érdemes kipróbálnia mindenkinek. Nincs benne olyan részletesen kidolgozott világ, mint a Half-Life: Alyxben, a harcot sem tudtam nem hiányolni egy picit, de a vele töltött egy óra mégis úgy elszaladt, hogy nagyon nem volt kedvem levenni a VR-szemüveget a végén. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a Ubisoft remek munkát végzett az optimalizációval, így egyszer sem éreztem motion-sicknesst a játék közben, ahogy a barátnőm sem, aki ráadásul először merült el a virtuális valóságban. Zárszóként csak annyit tudok mondani, hogy szorgalmazzátok a meetingeken, hogy a csapatépítős program a Prince of Persia: The Dagger of Time legyen, nem fogjátok megbánni!

A Prince of Persia: The Dagger of Time egy VR-játék, amit kizárólag az erre felkészített játéktermekben lehet kipróbálni. Mi a Démonblokk jóvoltából játszhattunk vele.

3 komment - szólj hozzá!