Spellbreak teszt

Vágytál valaha arra, hogy a pusztító elemek mestere légy? A Spellbreakben kiélheted a fantáziád. Itt tornádó üvölt, ott tűzcsóvák szállnak, cikáznak a villámok, épp csak a föld nem hasad meg a mágusok battle royale-háborújában.

Olyan kort élünk, amikor minden fán battle royale-játékok teremnek, akármerre is nézzünk. A zsánert sokáig főként a Fortnite-tal vagy a PlayerUnknown’s Battlegroundsszal azonosítottuk, de mára alig találni olyan kiadót, ami ne tett volna próbát vele, akár önálló játék formájában, vagy egy másfajta cím játékmódjaként. És amikor azt hittük, mindent láttunk már a műfajtól, befutott a Fall Guys: Ultimate Knockout, megmutatván, hogy vannak még kiaknázatlan lehetőségek.

A Spellbreak a Proletariat Inc. próbálkozása arra, hogy megvesse a lábát a battle royale-ok között. A csapat eddig két lelőtt játékkal (Streamline, World Zombination) és egy Twitch-bővítménnyel, a Stream Legendsszel büszkélkedhet, úgyhogy igazán rájuk fér már a siker. Ezt elősegítendő a Fortnite-féle megközelítést alkalmazták, és játékukat free-to-play formában tárták a közönség elé.

A különbség a legtöbb battle royale-hoz képest, hogy ezúttal nem puskákkal próbáljuk kilyuggatni egymást, hanem varázslatokkal. A Spellbreak világában mindannyian úgynevezett Esküszegők vagyunk, akik felismerték, mekkora ereje van a mágiának, és szabadon használják azt. Aprócska változtatásnak tűnik, de az eredménye látványos: eklektikus csaták, össze-vissza repkedő és teleportáló játékosok mindenfelé, miközben minden lángol, robban vagy épp megfagy. Ez vár egy átlagos körben.

Egy meccset negyvenkét ember vív meg, hármas csoportokban, egy jókora hegyekkel, kanyonokkal, kastélyromokkal tarkított pályán. Ahogy a műfaj más képviselőinél, úgy itt is rövid időközönként szűkül egyet-egyet a játéktér, tehát pörgős menetekkel lehet számolni. A pálya kezdetben óriásinak hat, a térképen mi magunk választhatjuk meg, melyik környéken kezdünk. Mivel azt is látjuk, melyik portált mennyien választják, már az elején taktikázhatunk: oda megyünk, ahol sokan vannak, remélve, hogy gyorsan kiiktatjuk őket, vagy egy elhagyatott régióban kezdünk, hogy előbb fel tudjuk szerelni magunkat az elkerülhetetlen, végső harchoz.

A Spellbreakben a varázslatok kesztyűkhöz és rúnákhoz vannak kötve. A meccseket mindenki egy elemi kesztyűvel kezdi: a tűz, a jég, a szél és a kő mellett villámokat és méregfelhőket is irányíthatunk. A kesztyűknek kétfajta képessége van, egy általában gyorsabb és egy területi jellegű – a második kategóriába tartozik a tűzfalak és a tornádók kreálása, vagy épp egy óriási sziklatömb elhajítása. A meccsek során egy másodlagos kesztyűt is felvehetünk, hogy egyszerre két elem fölött is uralkodhassunk. Ezzel kezdődik az igazi móka.

A különböző elemi képességek ugyanis kombinálhatóak. A tornádót őrjöngő tűztölcsérré változtathatjuk, amely egyszerre rántja magához és sebzi folyamatosan az ellenfeleinket (vagy minket, ha túl közel állunk). A méregfelhő, ha tűzgolyó éri, berobban, míg a lángfal zöldre festhető, ha méreggel kombináljuk – sőt, ha épp minket fenyeget tűz, azt jéggel vagy egy széllöketekkel el is olthatjuk, hogy elmeneküljünk. A Spellbreak harctereit színes lövedékek, robbanások festik meg egyfolytában, ha egyszer beindul egy máguspárbaj.

A káoszt tovább fokozzák a rúnák, amelyek további képességekkel látják el Esküszegőnket: tudunk velük repülni, teleportálni, de akár láthatatlanná is válhatunk, vagy megjelölhetjük magunknak a közeli ellenségeket. Ha egy trió tud kommunikálni egymással (és nem csak a beépített pingrendszert használja), a rúnák és a kesztyűk taktikus használatával komoly ütőerőt képviselhet.

A pályákon elszórva ládákat találhatunk, amelyek különféle holmikat rejtenek. A kesztyűkön és a rúnákon túl találhatunk élet- és páncéladó italokat, tekercseket, amelyekkel három különböző tulajdonságunkat fejleszthetjük, és felszerelési tárgyakat is. Utóbbiból négyfajta van (mint a csizma vagy az amulett), ezek a manánk mennyiségét vagy a gyorsaságunkat fejlesztik – többféle szintjük van, de nem kell azon aggódni, hogy figyelmetlenségből rosszabbra cserélnénk őket. Csak akkor vehetünk fel egyet ezek közül, ha az jobb, mint ami már nálunk van. Hasonló szintezés a kesztyűknél és a rúnáknál is jelen van.

Talán már sejthető, hogy ha a Spellbreakben harcra kerül a sor, elszabadul a pokol. A gyakorlatlan játékosnak ijesztőnek is hathat ez: a robbanások közepette nehéz beazonosítani, egyáltalán merről jön az ellen, és mivel mindenki ide-oda ugrálgat, első ránézésre azt sem könnyű megmondani, hogy a frissen csatlakozók velünk vagy ellenünk vannak. Ha valakit kiiktatunk, az általa összeharácsolt holmikat mi is zsebre vághatjuk.

A játék olyan szempontból sem kezdőbarát, hogy helyet kapott benne egy fejlődési rendszer: amelyik kesztyűvel játszunk, azt folyamatosan fejlesztjük, és általánosságban is fejlődünk. Míg más játékokra az jellemző, hogy kezdő és profi ugyanazokból az eszközökből gazdálkodik, itt a magasabb szintű kesztyűk erősebb passzív bónuszokat jelentenek. Ezek akkor aktiválódnak, amikor a zsugorodó pálya egy-egy újabb fázisát túléltük. Igaz, így a meccsek végére garantált, hogy mindenki képességei teljében legyen, ugyanakkor az erőkülönbség látványos tud lenni a gyakorlottak és az újoncok között.

Akármennyire őrültek legyenek a harcok, a Spellbreaknek megvannak a maga unalmas pillanatai is. A mesés grafikájú figurákhoz és a látványos elemi effektekhez képest maga a pálya viszonylag egysíkúan néz ki, kevés megkülönböztethető tájékozódási ponttal, és cserébe túl nagy is. Ha elhagyatottabb helyen kezdjük a játékot, előfordulhat, hogy a meccs végéig egyszerűen nem látunk más játékost, és egy idő után ládanyitogatás és felfedezősdi nélkül csak koslatunk a vihar szeme felé.

Amiben a Proletariat Inc. alkotása a legjobb, az az élmény, amit nyújt: ha valaki nem idegenkedik az olyan küzdelmektől, ahol folyamatosan mozgásban és résen kell lennie, az itt megtalálhatja a számítását. A varázsharcok izgalmasak, látványosak, és minden elem forgatásának megvan a maga sajátossága. Lehet válogatni a játékstílusok között, és egyik sem érződik alsóbbrendűnek: jégcsapokkal mesterlövészkedni épp olyan hatásos lehet, mint az inkább közelharci sziklarepesztgetés vagy az alattomosabb méreghasználat. Free-to-play (vásárolni csak kozmetikai elemeket lehet), cross-play is van, szóval kötöttségek nélkül bele lehet ugrani egy próba erejéig, ha pedig kéznél van néhány barát, annál jobb.

A Spellbreak Nintendo Switchen, Xbox One-on, PlayStation 4-en és PC-n is játszható, a teszt az utóbbin készült.

7.0

Spellbreak teszt értékelés 7.0

Pozitívumok:

  • Látványos, akciódús csaták
  • Rajzfilmes látványvilág
  • A különböző elemi erők kombinálhatóak
  • Free-to-play

Negatívumok:

  • Nem kezdőbarát
  • A pálya gyakran túl nagynak és üresnek bizonyul
  • A felszerelésrendszer mellékesnek hat
0 komment - szólj hozzá!