Star Wars: Squadrons teszt

  • Írta: Shifty
  • 2020. október 11.
Link másolása
A Star Wars: Squadrons alacsony árral és borzasztóan szórakoztató dogfightokkal repít minket vissza az X-Wing vs. TIE Fighter vagy a Rogue Squadron idejébe. Rég volt ennyire jó felidézni a '90-es évek közepét.

A Star Wars: Battlefront II mikrotranzakciós botránya után valami markánsan megváltozott az Electronic Artsnál. Valószínűleg örökre homály fedi majd, hogy a Star Wars keményvonalas rajongóinak a felháborodása vagy a Disney vezetősége hatott a kiadóra, de nagyon úgy néz ki, hogy a Star Wars Jedi: Fallen Ordert övező filozófiaváltás nem a véletlen műve volt. A Respawn Entertainment rekordsebességgel összetákolt játékának a sikere talán a kiadó vezetőségét is ráébresztette arra, hogy érdemes elszakadni a Battlefront-szériától, ráadásul a rajongókat felbosszantó monetizációs politika háttérbe szorítása ellenére is képes súlyos dollármilliókat termelni egy Csillagok háborúja-játék.

A Star Wars: Squadrons több szempontból is követi az új stratégiát. Nyomott áron vásárolhatjuk meg, ami ugyan elsőre nagyon örvendetes, de ennek megvan a maga hátulütője is: a játék indulótartalma, legalábbis ami a multiplayer módot illeti, sajnos nagyon szegényesre sikerült. Ez önmagában nem lenne súlyos probléma, az Electronic Arts azonban a lootbox-botrány után annyira behúzta a kéziféket, hogy úgy döntöttek, a Squadronshoz nem is készítenek megjelenés utáni DLC-ket. Vagyis elsőre nagyon jól hangzik, hogy nincs lehúzás a mikrotranzakciókkal, és még olcsó is a játék, de közben két nyamvadt játékmódot, oldalanként négy-négy gépet és összesen hat helyszínt kapunk. Még a játékbeli valutáért megvásárolható kozmetikai kiegészítőkkel sem lettünk eleresztve, és igazából a hajók képességeit befolyásoló, megvásárolható újdonságok kínálata sem nevezhető bőségesnek.

Mindez azért nagyon fájó pont, mert a Star Wars: Squadrons többjátékos módja elképesztően nagy telitalálat. Órákat húztunk le Szlavval ellenséges gépeket vadászva, amit egyszerre köszönhet a játék a könnyen elsajátítható irányításának, az X-Wing vs. TIE Fighterből átvett energiamenedzsmentnek vagy a csapatjátékon alapuló vadászatnak. Nincs is mit szépíteni ezen, a Squadrons nagyszerű, szórakoztató játékélményt nyújt, így bőven megvan a potenciál arra, hogy szezonokra lekösse a fotelpilótákat. Az alapok betonbiztosak, de ha mindössze egy öt az öt elleni dogfight-módot és egy, a Battlefield-sorozat Operations módjára hajazó Fleet Battle-t kapunk, akkor az sokáig nem tudja fenntartani a rajongók érdeklődését. Érthetetlen, hogy miért nem lehet bevezetni a battle royale-játékoknál mostanra jól kiforrott, áramvonalasított szezonbérletes megoldást itt is.

Könnyedén elférne egy olyan játékmód, ahol mondjuk a Star Wars ikonikus gépei csaphatnának össze, mint például az Ezeréves Sólyom, a Slave I vagy Darth Maul űrhajója, a Scimitar. Aztán a lázadók oldalán szívesen látnánk olyan masinákat, mint a B-Wing vagy az E-Wing, a birodalmiaknál meg egyértelműen helyet követel magának a TIE Defender vagy a TIE Striker. És akkor még nem beszéltünk a különböző ikonikus összetűzések helyszíneiről, az esetleges bolygófelszíni csatákról vagy éppen a klasszikus három felvonás előzményeit bemutató éra vadász- és támogató gépeiről. Egyszóval rengeteg lehetősége lenne az EA Motive-nak, hogy a jövőben izgalmas szezonális újdonságokkal elégítse ki a rajongók igényeit, ehhez képest a nagy semmit kapjuk.

A Battlefront II kapcsán kirobbant balhé után most ez szimpla nyavalygásnak tűnhet, semmire sem jó hisztinek, de nézzük meg, pontosan mit is kapunk a pénzünkért! Ahogy említettem, a többjátékos módban két játékmód közül választhatunk. A mezei dogfight-csatákra kihegyezett öt az öt elleni küzdelmeket nem is nagyon részletezném, mert ez igazából egy team deathmatchként értelmezhető vadászat, ahol az a csapat nyer, amelyik előbb eléri a 30 pontot. A Fleet Battle-nek kétféle változata létezik, de az egyik csak AI ellen vívható, így azt barokkos túlzás lenne önálló játékmódként kezelni.

A pilótatársak elleni változata viszont nagyon izgalmas és fordulatos összetűzések színtere szokott lenni. Sajnos itt is csak öt az öt ellen küzdhetünk, a többi vadászgépet az AI irányítja, pedig kétszer ennyi játékost is simán elbírna a játékmód. Itt az a feladatunk, hogy az ellenfél központi hajóját elpusztítsuk, de mielőtt ezt megtennénk, két nagyobb cirkálót is ki kell iktatnunk. Jól látható, hogy a sikerhez elengedhetetlen a csapatjáték, így nincs igazán értelme csak TIE Fighterrel vagy X-Winggel csatába vonulni. Szükség van Y-Wingekre vagy TIE Bomberekre, hiszen velük lehet nagyobb pusztítást végezni. Ezeket a lomhább gépeket viszont támogatni kell, így elengedhetetlen, hogy például egy U-Wing vagy TIE Reaper is legyen a csapatban, amelyek újra és újra extra védelemmel ruházzák fel a csapattagokat. És mindeközben fontosak a fürge vadászgépek is, hogy minél több ellenséges gépet vadásszunk le, ez ugyanis befolyásolja a harci morált, ami libikóka módjára ide-oda ingadozik, így hol az egyik, hol a másik csapat vesz fel védekező vagy támadó állásokat. Egy elvesztettnek hitt csatát is meg lehet fordítani, ha összedolgozik az ötfős repülőszázad. Izgalmas, fordulatos és nem utolsósorban nagyon látványos csaták színtere a Fleet Battle.

A két játékmód mellé kapunk hat helyszínt, bár ha nagyon szigorú akarok lenni, akkor inkább öt az a hat. Merthogy van egy pálya, a Yavin gázbolygója, ahol nulla, azaz nulla tereptárgy található, amivel nem csak a dogfightok adrenalindús izgalmai vesznek el. A nagy semmi közepén zajlanak az összecsapások, és ha kifogsz egy erősebb csapatot, akkor elég, ha a kör elején befoglalják a respawn helyét, hogy aztán a szakaszodnak esélye se legyen visszakapaszkodni, esetleg megfordítani a küzdelmet.

Ami a sztorit illeti, a cselekmény egy epilógussal indít, ami az Alderaan felrobbantása utáni eseményeket mutatja be, hogy aztán ugorva az időben a Jedi visszatér után kialakult káoszba csöppenjünk bele. Az Uralkodó halála után ugyanis a Birodalom darabokra hullik, de akadnak még olyanok, akik szeretnék továbbvinni az örökséget. Az önkényes kiskirályok viszont inkább a saját pecsenyéjüket sütögetik, így az újonnan alapított Új Köztársaság kapva kap az alkalmon, hogy a titokzatos Starhawk projekttel végleg pontot tegyenek a Birodalom és a Lázadók között vívott küzdelem végére. A nehézségi szinttől függően nagyjából 6-8 órás történet során aztán mindkét oldalt megismerhetjük, ugyanis újdonsült pilótákként csatlakozunk a Vanguard és a Titan szakaszához. Maga a sztori teljesen sablonos, a küldetések viszont szerencsére változatosak, jól megkomponáltak. Ezzel szemben a játékbeli karakterek borzasztóan unalmasak, semmitmondóak, a velük folytatott "párbeszédek" pedig az ég egy adta világon semmit nem adnak hozzá a cselekmény fősodrához. Ráadásul itt nagyon érezni, hogy a fejlesztők nem tudtak egyensúlyt teremteni VR-szemüveges és a hagyományos játékélmény között. A hangárban statikusan állunk, csak körbenézni tudunk, szakaszunk az arcunkba állva beszél hozzánk, ami szemüveggel a fejünkön kevésbé lehet zavaró, anélkül viszont eléggé ódivatúnak hatott.

Viszont ne vegyük el a játéktól, hogy úgy jelent meg, hogy egyszerre nyújt felejthetetlen élményt VR-szemüveggel és anélkül. Mi sajnos az utóbbi tábort erősítve tudtuk most letesztelni a játékot, a PC-s változatról azonban csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni. Gyönyörű, stabil, legmagasabb beállítások mellett is könnyedén hozta a 144 fps-t, miközben a rögtönzött pilótacsapatunk egyik tagja szerint VR-szemüvegben is eszement látványt nyújt a játék PC-n. És mindezt egy- és többjátékos módban is élvezhetjük, amiért le a kalappal a készítők előtt. Így is immerzív az élmény, szemüveggel a fejünkön pedig minden bizonnyal még "életszerűbb" a pilótafülkében vadászni a másikra. Ezt az immerzivitást egyébként is alaposan megtámogatja az inkább árkádos stílus, amihez egy nagyon könnyen és gyorsan elsajátítható irányítás társul. Tényleg, pillanatok alatt megtanulható a gépek irányítása. Tipikus "easy to learn, hard to master" érzése van az embernek, amikor játszik a Squadronsszal.

Miért? Mert az EA Motive fogta magát, és nagyon ügyesen átemelte az X-Wing vs. TIE Fighter energiamenedzsmentjét. Itt arról van szó, hogy a lázadók oldalán a gépeknél hol a pajzsra, hol a fegyverzetre, hol a hajtóműre adhatunk plusz energiát. Meleg helyzetben nagy segítség tud lenni, ha a hajtóműre pakolunk mindent, hogy eliszkolhassunk, közben pedig a pajzsot pakolgatjuk előre-hátra, hogy aztán egy ügyes manőverrel prédából vadásszá váljunk. Látszólag könnyűnek tűnik a rendszerek menedzselése, de az összetűzések közepette nehéz ennyi mindenre odafigyelni, így talán nem is meglepő, hogy a kampány inkább egy párórás tutorialnak tűnik, ahol az alapokat fokozatosan sajátíthatjuk el. Érdekesség, hogy a birodalmi gépeknél nincsen pajzs, cserébe viszont egyetlen gombnyomással túltölthetjük a hajtóművet vagy a fegyverzetünket, így például egy fürge TIE Interceptorral egészen hatékony gyilkológéppé válhatunk az űrbéli csatatéren.

A Star Wars: Squadronsban a belső nézetnek köszönhetően nagyon "életközeliek" az űrcsaták, VR-szemüveggel pedig hatványozottan igaz lehet ez az állítás. Az árkádos irányítás - az űrben lehet driftelni - is könnyebbé teszi az élmény befogadását és elsajátítását, de közben van egy elég komoly, de jól hangolt tanulási görbe is, aminek nem könnyű elérni a csúcspontját, de közben az odavezető út alatt sem fogsz rossz szájízzel felállni a tévé vagy monitor elől. Az EA Motive első önálló fejlesztése nagyon szórakoztató lett, csak tartalmilag nyújt nagyon keveset. Lehet ezt a nyomott árcédulára fogni, de nem csodálkoznék, ha az EA üzleti modelljén tetten érhető totális hátraarc gyorsan kivéreztetné a játékot. Számomra fura, hogy nem létezett egy köztes megoldás, csak a kézifék behúzása, amivel ugyanazt a hatást fogják elérni: üres szervereket, elégedetlenkedő rajongókat. És mindez azért fájó, mert a Squadronsszal nagyon jó játszani.

A Star Wars: Squadrons PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. Mi PC-n teszteltük.

Kapcsolódó cikk

5.
5.
zozo76hun
lesz valami learazas rajta a PS-store-ban, kiprobalom VR alatt.
4.
4.
KennyCmd
Én eddig kb 25 órát tettem bele, és iszonyat élvezem. De persze megértem azokat is, akik azt mondják, hogy nekik ez kevés tartalom. Ha lenne egy map editor, mod support és pivate match akkor szerintem mindenki elégedett lenne.
3.
3.
delphijos
Én lenyomtam a timed trial-t, és meglepően szórakoztató volt.
2.
2.
hedzsooo
Na, ez kb. az a cím ami jó lesz majd 1 bundleben bezsákolva úgy egy igazán nyomott áron, vagy ingyen pl. az Epictől...
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Ha nem vagy még tag, regisztrálj! 2 perc az egész.
Egy kis türelmet kérünk...