Ride 4 teszt

Az olasz Milestone nem éppen az a lustálkodó fajta, hiszen a megannyi versenyjoggal rendelkező csapat szinte két-három havonta ad ki valamilyen játékot. Példának okáért idén a Ride már a harmadik olyan szériájuk, ami bővül valamilyen új epizóddal, és bár ez a megfeszített tempó simán magával vonhatná a minőség romlását, ehelyett minden téren folyamatosan szintet lépnek. Öröm nézni, ahogy évről-évre egyre jobb, tartalmasabb és a nagyokhoz közelítő alkotásokkal rukkolnak elő, ez alól pedig a Ride 4 sem kivétel, ami ugyan továbbra sem tökéletes, de talán még így is a piacon lévő egyik legjobb és legszórakoztatóbb motoros versenyjáték. Azonban hátrább az agarakkal, mielőtt felhúzzuk a bukósisakot és megragadjuk a kormányt, vigyük el pár tesztkörre a kicsikét!

Kezdésként rögvest saját versenyzőt kell kreálnunk, akinél a szokásos beállítások mellett akár azt is megszabhatjuk, hogy melyik lábáról induljon el a motorral, vagy épp hány ujjal húzza meg a féket. Ez a már-már komikusan mélyreható testreszabási lehetőség csak egy a sok közül, mivel később a motorok terén ugyanilyen aprólékosan állíthatunk be mindent, a lengéscsillapítóktól egészen az utolsó csavarig. Aki érez magában affinitást, itt alaposan kiélheti a vágyait, előtte azonban jobb lesz, ha felköti azt a bizonyos bőrnacit, mert a kezdés bizony nem éppen újoncbarát.

Miután ugyanis letudtuk a kötelező köröket a menüben, máris egy tesztpályán találjuk magunkat, ahol egy bizonyos időeredmény elérése lenne a cél. Ehhez igénybe vehetünk pár segítséget, amikkel alaposan személyre szabhatjuk a vezetési élményt, és bár valódi szimulációt senki se várjon, ha mindent kikapcsolunk, akkor igencsak megizzaszthatjuk magunkat, cserébe pedig több tapasztalati pontot kaphatunk. A verejték azonban nemcsak az erők elleni küzdelem miatt fog gyöngyözni a homlokunkon, hanem a játék szabályrendszere miatt is, ami nem éppen az a megbocsájtó fajta. Ha akárcsak egyetlen millimétert letérünk az aszfaltról, már kapjuk a büntetést, ami kihívások esetében az adott kör elvételét jelenti. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy a program szigorú, hanem hogy ez rögtön az első, és ismétlem, elnyomhatatlan megmérettetésen csapja képen a játékosokat, akiknek így könnyedén elmehet a kedvük a további körözgetésektől. Szintén vízválasztó lehet még a motorok irányítása, amit elsőre igencsak szokni kell, de ha ráérzünk a terelgetésükre, akkor a Ride 4 végre kitárja előttünk a garázskapuit.

A menübe érve a szokásos játékmódok fogadnak minket: nyomhatunk sima versenyeket több osztályban, küzdhetünk az idő ellen, de akár online is megmérettethetjük magunkat. Sajnos a felhozatal nem éppen bőséges, ráadásul a többjátékos részleg egyelőre faék egyszerűségű, de a fejlesztők későbbre ígérnek e-sport támogatást, egyedi bajnokságokat, valamint egy szintalapú rangrendszert is. És hogy addig mivel üthetjük el az időnket? Hát a karriermóddal, amivel már a korábbi részekben sem volt probléma, idén pedig csak még tovább bővült és csinosodott.

Természetesen mivel zöldfülű újoncként indulunk, ezért egy kisebb bajnokság egyikében kell vitézkednünk, aztán ha kitartóan gyűjtjük a pénzt és a tapasztalati pontot, akkor idővel akár komolyabb versenyeken is rajthoz állhatunk. A motorfelhozatal igencsak impozáns, több mint 100 különféle gépszörny kormánya mögé huppanhatunk be, és az összes nagyobb gyártó képviselteti magát, így bőven lesz miből válogatni. Miután megvásároltuk a nekünk tetsző paripát, kedvünkre festegethetjük őket, a végeredményt pedig később feltölthetjük az internetre, hogy mások se maradjanak ki a gyönyörből.

A külső azonban csak megfog, az igazán fontos dolgok a belsőben rejtőznek, amikhez szintén hozzányúlhatunk, hiszen minden egyes motor több lépcsőben tuningolható. Szükségünk is lesz a fejlesztésekre, mivel a szokásos versenyek közben bizonyos időközönként megkereshetnek minket különféle gyártók, akik egyedi kihívásokkal igyekeznek feldobni a szürke hétköznapjainkat. Utóbbira jó példa az endurance-versenyek bevezetése, ahol akár 24 órán keresztül körözve kell a legjobbnak lennünk, miközben nem feledkezhetünk meg a gumik kopásáról és az üzemanyag fogyásáról sem.

Persze nemcsak a tökéletes idő ellen fogunk ádáz harcot folytatni, hanem a többi motorossal szemben is, akiket a tavalyihoz képest egy jócskán továbbfejlesztett AI vezérel. Az új rendszer már nem próbál minket kitolni a pályáról, sokszor hagy helyet a manőverezéshez, idővel pedig fejlődik, így igazodva a vezetési stílusunkhoz. Azért időnként még mindig képesek hatalmas baleseteket okozni a semmiből, de legalább már nem robot módjára, sínen haladva közlekednek a pályákon, ami mindenképp előrelépés a korábbi részekhez képest.

És ha már szóba kerültek a helyszínek, akkor érdemes azokra is kitérni. A játékban rengeteg különféle aszfaltcsík kapott helyet, amiket egytől-egyig lézerszkennelve digitalizáltak be, így készítve el a valódi pálya tűpontos virtuális mását. Összesen három nagyobb kategóriára osztották fel őket, ezáltal körözhetünk európai, amerikai, valamint ázsiai helyszíneken. A felhozatal igencsak változatos, ráadásul egy-egy esetében akár többféle nyomvonallal is találkozhatunk a karrierünk alatt.

Látvány terén szintén nincs okunk a panaszra, az Unreal motor teszi a dolgát, erre pedig még rádob egy lapáttal a most bevezetett dinamikus időjárás, valamint a napszakváltozás. Előbbit szinte bármelyik futam alatt megcsodálhatjuk, utóbbi pedig leginkább a hosszabb, akár többórás futamok alatt lesz tetten érhető. A fény-árnyék hatás valami elképesztő, a megcsillanó fények hatására pedig a motorok is olyan gyönyörűek, mint korábban még soha. A környezet szintén valamivel jobban fest, ellenben a gyakran ismétlődő és baltával faragott közönség még mindig kiábrándító, akárcsak a borulásokat követő ragdoll effekt, amit azért sem értek, mivel a nyeregben ficánkolva semmi probléma az animációkkal. Szintén kellemetlen még a rengeteg töltési idő, amikkel gyakran fogunk találkozni, cserébe viszont az optimalizáció rendben van, és fagyások sem keserítik meg az egyszeri pilóta életét.

Ahogy korábban már mondtam, a karriermódon kívül nincs igazán tartalom a játékban, ami később még változhat, főleg, ha az online szegmens megkapja a maga kis bővítéseit, de nem értem, hogy erre miért kell a megjelenés utánig várni. Talán a következő generációra érkező változatok kavarhattak be, amik majd valamikor 2021-ben állnak rajtvonalhoz, de ez még így is eléggé furcsa. Cserébe a fejlesztők megígérték, hogy az extra tartalmak nagyobbik része ingyenes lesz, és bár érkezni fog season pass, nem fognak éket verni a játékosok közé.

Ugyan a teszt vége kissé felemás szájízt hagyhat az emberben, ez azonban senkit ne tévesszen meg, mivel a Ride 4 még a kisebb-nagyobb hibái ellenére is talán az egyik legjobb versenyjáték a piacon, ami ráadásul remekül hozza a motoros életérzés minden velejáróját. A karrier kellően hosszú és tartalmas szórakozást ígér, és bár jelenleg ezen kívül szinte semmi más tennivaló nem akad a menüben, simán megéri az árát, főleg úgy, hogy 60 helyett 50 euróról indul. Aki tehát imádja a motorozást, és nem ijeszti meg a kissé nehézkes rajt, az bátran tegyen vele egy próbát, nem igazán fogja megbánni, az újoncoknak viszont csak óvatosan tudom ajánlani, mert bár rengeteg segítséget beállíthatunk magunknak, sokszor még ezek sem menthetnek meg minket a szigorú pályabírák haragjától. 

A Ride 4-et mi PC-n teszteltük, de emellett elérhető még PlayStation 4-en és Xbox One-on, jövőre pedig megjelenik PlayStation 5-re, valamint Xbox Series X/S-re is.