Iron Harvest teszt

A Jakub Różalski lengyel művész munkái által ihletett alternatív történelem mindenképpen megkaptó körítést ad az Iron Harvestnek, a játékmenetből azonban már hiányoznak az egyedi ötletek.

RTS-ekből nem voltunk eleresztve az elmúlt évtizedben, ráadásul ezek között is nagyítóval kell keresni a klasszikus bázisépítős stratégiákat. A konzolokra nehezen átültethető stílusra nem igazán van kereslet, dolgozni meg kell vele rendesen, hiszen az utóbbi években megjelent pár cím elég magasan tartja a lécet. Személyes kedvencem a Company of Heroes-sorozat, mely kiváló kampánya és többjátékos módja mellett némi újdonsággal fűszerezte meg az amúgy nehezen megreformálható stílust. A fejlesztő Relic a bázisépítést és az erőforrás-menedzsmentet meghagyva alkotott egy akciódús és taktikus játékmenetet, mely főleg többjátékos módban bizonyult telitalálatnak.

 

Hogy miért is hozom fel ezt? Tesztem alanya, az Iron Harvest le sem tagadhatná, honnan merített ihletet, ha rossz indulatú lennék, akár azt is mondhatnám, hogy a fejlesztő King Art Games konkrétan lemásolta a Relic ötleteit. Ezzel igazából nincs semmi baj, hiszen a játék egészen kellemesre sikerült, de egyedi ötletek bedobásával talán valami emlékezetesebbet is alkothattak volna a fejlesztők.

A történet és a atmoszféra az egyik legnagyobb erőssége az Iron Harvestnek: szinte biztos vagyok benne, hogy az alternatív történelemben való kalandozás hatalmas szerepet játszott abban, hogy a játékra 2018-ban több mint másfél millió dollárt sikerült összegyűjteni közösségi finanszírozás keretein belül. A játék eseményeinek hátteréül szolgáló univerzum Jakub Różalski lengyel művész munkáin alapulnak. Ebbe az úgynevezett 1920+-szériába tartozik a nagy népszerűségnek örvendő Scythe társasjáték is.

A történet alapjául a valóságban is megtörtént lengyel-szovjet háború szolgált, ebben az alternatív világban azonban más néven futnak a nemzetek. De nem csak az országok nevei lesznek furák, hanem a kor haditechnikai vívmányai sem éppen a történelemkönyveket tükrözik. A fejlesztők a saját munkájukat többször is dieselpunk mechás játékként emlegették, ez a megnevezés pedig tökéletesen leírja, mire is számíthatunk: kezdetleges tankok és fegyverek helyett itt hatalmas mechákkal veszik fel a harcot egymással a nemzetek.

Ha meglessük a fentebb már említett Jakub Różalski munkáit, bizony el kell ismerni, hogy a fejlesztők remek munkát végeztek az univerzum megalkotásakor. A színek, a közép- és kelet-európai helyszínek, valamint a hatalmas gépek elég meghökkentő, félelmetes hatást keltenek, pont ugyanúgy, ahogy a művész festményein is. A mechák emellett gyönyörűen vannak meganimálva, a lövéseknek és a robbanásoknak a látványos fizikai motornak hála megfelelő ereje van. Az Iron Harvesttől egy valamit nehéz lenne elvitatni: látványban és dizájnban kiemelkedőt alkottak a fejlesztők.

Játékmenet terén azonban már komolyan keresgélni kell, hogy egyedi jegyeket fedezzünk fel. A fejlesztők elég erősen építettek a Relic klasszikusára, de mivel a Company of Heroes 3-ról még pletykákat is alig hallottunk, ennek talán még örülhetünk is picit. A RTS stílus más képviselőitől eltérően itt kisebb a hangsúly a bázisépítésen vagy a nyersanyag-menedzsmenten. A pályán elszórva control pointokat találhatunk, melyeket elfoglalva kapjuk meg az adott nyersanyagot. Ezen pontok működtetéséhez nincs szükség külön egységek bevonására, így szinte teljes mértékben koncentrálhatunk a harcra és a taktikázásra.

A gyalogos egységek működését egy az egyben átemelték a CoH-ból a fejlesztők, így itt is kihasználhatjuk velük a terep adottságait, fedezékbe vagy épületekbe küldhetjük őket. Ilyenkor jön jól a rombolható és ezzel átalakítható környezet, hiszen egy jól irányzott gránáttal pillanatok alatt szétrobbanthatunk egy fedezéket, valamint a szétlőtt roncsok mögött is meghúzódhatnak katonáink. Itt is használhatják az egységek az elesett katonák fegyvereit, ha a szükség úgy kívánja pillanatok alatt nehéztüzérséget faraghatunk az egyszerű gyalogosokból.

A legerősebb egységek természetesen a mechák, melyek gyors lefejlesztésével pillanatok alatt a mi oldalunk felé billenthetjük a csata kimenetelét. A hatalmas gépezetek közül már a visszafogottabb változatok is pillanatok alatt rendet tesznek a gyalogság között, de a komolyabb típusok akár az épületeken is simán átsétálnak. A gyalogságnak egyébként van pár kifejezetten hasznos fegyvere a mechák ellen, így azért nem érdemes csak ezekre építeni a taktikánkat.

A játék legnagyobb egyedi húzása a hősök szerepeltetése, mármint a Company of Heroeshoz képest, hiszen más RTS-ekben láttunk már ilyesmire példát. Ezekkel a speciális egységekkel próbálták a fejlesztők megkülönböztetni egymástól a nemzeteket, ezzel pedig egyedi taktikai lehetőségeket biztosítani. Bár némi balanszra szorulnak, általában véve jól működnek. Ennek ellenére én továbbra is inkább a Relic és a CoH megoldását preferálom, ahol az úgy nevezett doktrínák segítségével lőhettünk el speciális képességeket.

A kampány az egyedi körítésnek hála egészen érdekes, igazi csemege az alternatív történelem híveinek. A tempót azonban vehették volna feszesebbre a fejlesztők, ugyanis az első pár küldetés, a kevés egység miatt rendkívül unalmassá tud válni. Később a bázisépítést megtanulva már izgalmasabb kalandokban lesz részünk, de küldetések sajnos kimerülnek az egyszerű RTS-klisé feladatokban. Arra mindenképpen jó a történetmód, hogy kiismerjük az egységeket és a hősöket, ha netán multizni támadna kedvünk. Ettől függetlenül talán egy picit többet vártam tőle, ha már ilyen érdekes körítést raktak mellé.

Az Iron Harvest egy egészen jól sikerült Company of Heroes-klón, és ezzel igazából nincs is akkora baj, hiszen a Relic sorozatának legutóbbi része közel hét éve jelent meg. Ha azok a játékok bejöttek, szinte biztos vagyok benne, hogy az Iron Harvesttel is jól elleszel. Nekem volt némi hiányérzetem, hiszen a fejlesztők csak a kötelezőt hozták. A megkapó és különleges univerzum mellett azért örültem volna pár egyedi játékmenetet feldobó ötletnek is, hiszen a dieselpunk körítés szinte kimeríthetetlen forrást ad ehhez, a fejlesztők pedig nem igazán éltek a lehetőségekkel.

Az Iron Harvest kizárólag PC-re jelent meg, később azonban PlayStation 4-re és Xbox One-ra is elérhető lesz. A tesztkódot a játék forgalmazója, a Magnew biztosította.

7.5

Iron Harvest teszt értékelés 7.5

Pozitívumok:

  • Egyedi látványvilág, kiváló dizájnnal
  • A Company of Heroes alapjaira épülő játékmenet még ma is izgalmas és működőképes
  • Érdekes, alternatív történelemmel megspékelt sztori

Negatívumok:

  • Kevés egyedi ötlet a játékmenetben
  • A látványon kívül szinte minden szempontból többet ki lehetett volna hozni az alapanyagból
13 komment - szólj hozzá!